FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Kész káosz van gyerekek rémület felsőfokon...csak kapdosok ide-oda, nem köt le nem vigasztal senki, tegnap estefelé jöttem haza tőle, még arra sem volt erőm hogy egyedül hazajöjjek, bemenjek a lakásba hogy ő nincs itt. Néha beszélek 1-1 emberrel de sajnos senki nem tud segíteni:( Még azt sem tudom mire gondoljak, álladnúan tőle várom a válaszokat, de sajnos nem jönnek. Teljesen kész vagyok össze-vissza cikáznak a gondolataim. Nem tudok semmit....csak azt hogy ezt így nem tudom nem akarom elfogadni, feldolgozni. Igen általában vagyok facebook meg van nyitva, de nem nagyon köt le a net, szal vagy ott vagyok vagy nem.
Ki tudja mi lehet szegénnyel!!!Akár mi is van a párjával,biztosan nagyon maga alatt van,nincs kedve még válaszolni sem nekünk!!!:(((((Annyira szeretnék segíteni neki!De hogyan????
ennek örülök:) hülye index, muszáj pontokat írni, ha viszont akarom látni, amit írtam. mindig van valami... ------------ Tabitha, írj!!! megtaláltalak a facebookon, ott vagy még?
ööö.most zavarban vagyok, azt hittem, tudok, ki vagyok a h-n. akkor megírom. (olyan naiv vagyok, miért gondolom, h amit én tudok, azt másnak is ki kell találnia, hasra ütés szerűen?!)
Az Isten legyen veled ezekben a nehéz napokban. Purcsi írt egy rövid levelet,onnan tudom mi történt,mert most én is kicsit bezárkóztam a saját világomba,próbáltam felejteni. Könnyes lett a szemem,mikor olvastam... Erre nincs jó szó. SAjnálom,de ez a szó már sajnos nem segít. Ha feltudnám támasztani.... Mondják,hogy ilyenkor erősnek kell lenni,de ki tud? Kérlek,ha akármi van fordulj hozzánk,próbálunk lelkiekben támaszt nyújtani. Én október 2-tól 12-ig otthon leszek,ha szükséged van valakire,meglátogatlak,ha szeretnéd.
Bármit elvállalnék. Mondjuk ha otthon lennék,nem így lenne. A fizikai munkát annyira nem bírom,mert állandóan ínyhüvely gyulladásom lesz a kezembe,ha megerőltetem,de ha akad valami ilyen munka is,nem érdekel,csak lenne már valami. Jó lenne,hogy anyumnak is tudjak segíteni
Megtörtént....kicsikém munka közben egy címen rosszul lett, mire kijött a mentő meghalt. Infarktus. Újraélesztették de nem tért még magához, nem tudják mennyire károsodott az agya mialatt megvolt halva. Jelenleg gépek tartják életben de nem reagál semmire!! Azt azért nem hittem hogy ekkora kibaszott gci az élet, ezt már felfogni sem tudom....:(((
Annyira szeretnék segíteni,de sajna ehhez nem is tudok érdemben hozzászólni.Gondolom az a lehetőség ki van zárva,hogy távkapcsolatban éljetek!Ha te itthon lennél ő meg ott,egy percig nem lennél nyugodtan emiatt.Még arra sincs lehetőség,hogy egy ici-pici kutyust tartsatok?Nagy segítség lenne.El kellene vinni sétálni és az már ok a kimozdulásra!Otthon meg lenne kivel foglalkozni!Persze a legjobb az lenne,ha odakinn találnál munkát mert ugye az anyagi része sem felejtős a dolognak!Ott lenne kapcsolatod emberekkel és az angolt tutira megtanulnád.Mennyire vagy nyitott a munkákat illetően?Bármit elvállalsz persze itt normális munkára gondolok,vagy azért vannak kikötéseid?
Csak tudod a páromnak könyebb,mert neki otthon nem kellett feladnia semmit. Ő rögtön diploma után jött ki. Neki nem volt előző állása,nem volt hobbija. Én meg hajlamos vagyok még jobban belelovalni magam a bánkódásba,eszembe nem volt egy angolkönyvet sem elővenni.... ezért tudom hülye vagyok,de most nagyon nagyon szomorú is. Hiányoznak az állataim.Világ életembe volt kutyám,itt nem lehet.
Ja értem, nem érzed jól magad egyedül... hát, ehez vagy muszáj lesz hozzászoknod, hozol-e ekkora áldozatot a párodért, vagy egyszer eleged lesz és otthagyod, hazajössz....bármi megtörténhet, csak rajtad múlik.
Dánia is szép lehet. Sokkal zöldebb ott a vidék az tuti. Nem baj, ez csak a kezdeti stressz, kirángattak otthonról, ismeretlen minden...angolul ja neten is lehet, meg kérd meg a párodat segítsen, alapokat párbeszédben is piffpaff meglehet tanulni. Kényszerből amúgy állítólag gyorsabban tanul az ember nyelvet odakint. És ez már biztos hogy állandóra menetek ki? Milyen hosszú időre?