Sziasztok!
Ez egy érdekes kérdés, foleg manapsag amikor olyan sok a valas. Szerintem ez is olyan mint a félrelépés megcsalas és minden egyéb ami a hazassaghoz, szerelemhez és a csaladhoz tartozik. Nem lehet szabalyokba tomoriteni azt hogy mi a jo és mi nem. Minden eset annyira egyéni. Ami az egyik esetben bevalik a masikban rossz lehet. Nem tudom miért a legtobb esetben az anyanak itélik a gyereket, a hugomtol pl elvették, pedig nem hiszem, hogy ez jogos volt de most nem is ez a lényeg. En anya vagyok nem apa és nem tudom elképzelni hogy a gyerekeim nélkul éljek. Ha elvennék oket tolem egy valas miatt nem tudom mit csinalnék, valoszinuleg az egész életem értelmét veszitené. Biztos vannak apukak akik ugyanigy éreznek de szerintem nagy tobbségében tényleg az anyak azok akik jobban ragaszkodnak a gyerekekhez és akik tobb aldozatot vallalnak értuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy az apukak kevésbé szeretik a gyerekeiket. Mellesleg egy olyen anya aki visszaél a helyzetével és a jogaival nem érdemli meg, hogy nala legyen a gyerek. Egy gyereknek szuksége van mind a két szulore és arra biztonsagra amit ez ad nekik. Ha mind a ketten nem is lehetnek jelen egyfolytaban akkor is arra kéne torekedni, hogy a legtobbet tolthesse mind a két szulovel és foleg ha kéri akkor lathassa a masikat.
Hát igen egy férfi életében kétszer hibázik nagyot. Elöször amikor megházasodik, másodszor amikor elválik.
A láthatásról meg annyit: olyan nőnek akivel ezt nem lehet lerendezni súlyos nagyon súlyos hiba volt gyereket csinálni.
jó megoldás nincs. Minden erővel törekedni kell arra, hogy a tényleges tárgyalás előtt részletes, írásba fektetett megállapodás szülessék a gyermekelhelyezésről és a láthatásról (meg persze a többi dologról is), mert ez esetben a bíróságon "csont nélkül" átmegy a dolog... persze ehhez az indulatoknak kellőképpen le kell addigra csillapodniuk... Saját ügyvédem szerint Magyarországon egy anyától csak extrém esetben vesznek el gyereket.
Az a mi felelősségünk, vasárnapi apukáké, hogy a gyerek ne érezzen minket cukrosbácsinak, aki, mivel ritkábban láthatja őt, mindent válogatás nélkül megad neki, kényezteti.
A gyerek (is) mindig megsínyli a válást. Egy számára addig megkérdőjelezhetetlen dologról, a saját családjáról derül ki, hogy megszűnik. Hiszem azonban, hogy az őszinteséget és önmagunk vállalását hosszú távon többre értékeli, mint a képmutatást, a csak-a-gyerek-kedvéért-együttmaradást. A lóláb úgyis kilóg.
Szvsz, ha két ember hajlandó végre kimondani, hogy elválnak inkább ahelyett, hogy egymás agyára mennek, az hozhat akkora megkönnyebbülést, hogy utána képesek normálisan megbeszélni, hogy mi lenne a legjobb a gyermekeiknek... Legalább is remélem..
A szilard lathatasi rendre szerintem a sertett anyanak van szuksege, mint alapra, amely segitsegevel nyomast gyakorolhat volt ferjere. Szerintem is termeszetes, hogy az apa nem csak minden masodik hetvegen kivancsi a gyerekre, persze gond, hogy hol talalkozzanak, hiszen az apa jelenletet az anya nem biztos, hogy szivesen veszi (az esetleges uj barat meg megugysem). A nagymamak pedig nem szunnek meg szeretni az unokat, a ez viszont is igaz. Az uj baratno pedig lehet, hogy stabil resze lesz a gyerek eletenek, ugyhogy ezt az anyanak tudomasul kell venni.
Persze, csak a legritkább esetben valószínűsíthető, hogy 2 (az esetek nagy %-ában sértett vagy sérült) ember higgadtan leüljön egy ív fehér papiros mellé és kulturáltan elbeszélgessen arról, hogy mi a legjobb a gyereknek vagy éppen nekik. Akkor pedig jön a bíróság és ítélkezik. OK, valahogy el kell dönteni a dolgot, de 99%-ban miért ugyanúgy?
Bocsika, én nem azt mondtam, hogy ez jól van így, vagy nincs jól! Hanem azt, hogy meg lehet egyezni ezen dolgokról a váláskor, mármint a két váló fél megegyezhet írásban, és azt általában a bíróság elfogadja. Ellenkező esetben a bíróság dönt! Ez van, ha tetszik, ha nem!
Témánál vagyunk.
Én, mint frissen elkülönült, a következőképpen gondolom a "láthatást".
Az apának épp annyi joga van a gyerekével lenni, mint az anyának. Nálunk ez az elv. Viszont, a gyereknek a kialakult új, s nem éppen kedvező helyzetben biztonságra van szüksége, amit egy aránylag szilárd láthatási rend tud nyújtani. Számtalan példa van a környezetemben, egyik sem pótolja a teljes családot.Többen úgy rendezik, hogy hétközben a mamánál, hétvégén a papánál van a gyerek. Ez azért nem jó, mert egyoldalúak az élmények, melyek a szülőknél érik őket. A mamánál a munka utáni rohanás, a kevés együtt töltött idő, az időben lefekvés, a reggeli kötelező ébresztő, mert menni kell. Ehhez képest a hétvége nyaralás.
A lényeg az, hogy a gyerek számára is kiszámítható legyen az új rend, ha összevissza cibálják, éppen ki ér rá, az rossz lesz mindenkinek.
Nálunk hétközben is nagy részt vállal a "gyerekből" az apja, miért akadályoznám meg, imádják egymást.
Egy esetben azonban én is be fogok tartani, ha rendszeresen előfordul az, ami már kétszer: elvitte a gyereket, majd odadobta az anyjának/mármint a nagymamának/ és elment 3 napra bulizni.
Továbbá akkor, ha még egyszer az aktuális barátnőjét küldi a gyerekért az óvodába:(((
Sokminden van, ami nem jó, így ez nem érv. Nem hinném, hogy az esetek 99%-ában az anya alkalmasabb a nevelésre. Márpedig az esetek 99 %-ában ő kapja a gyereket és az esetek 66%-ában visszaél ezzel.
A harom kolkom a legfontosabb dolog az eletemben, talan az egyetlen jo amit az utokorra hagyok. Ha szamomra ok barmi miatt elveszni latszananak. en semmitol sem riadnek vissza. A semmin a minden ertendo.
Hát barátom, sajnos a felőlésseggel nemzett gyermekek szüleinek a házassága is tönkremehet olyannyira, hogy a gyermeket inkább azt sínyli már jobban meg ha átéli a szülőkkel azok boldogtalanságát és nem pedig a válás, ami adott esetben talán két felszabadult felnőtt embert eredményezhet két roncs helyett....
Persze a gyerekért sok mindent meg lehet tenni!!!! Még a rossz házassági viszonyt is fenn lehet tartani!!! Minden válást a gyerek sinyli meg, akár az apjánál marad, akár az anyjánál:(((((( Erre is kellene gondolni gyereknemzés közben!
Szoval elofordul az eletben,hogy az embernek tokre megy a "parkapcsolata".No de azt almaban sem gondolna,hogy meg a gyermeke eletebol is kitessekelik,s mindezt a birosag,a gyamhivatal stb.kozremukodesevel,ill.kozombos statisztalasaval.2 hetente lathatod-mondjak az okosok-az is v-mi.Hat nem,az egy nagy semmi!Apai mivoltom arculkopese!Az,hogy megis csak a gyerek joga elo kapcsolatban lenni az edesapjaval,itt a Nyugat-Balkanon senkit nem erdekel.Ha az un.anyuka be akar tartani,a kozos gyermekkel,mint megfelelo eszkozzel buntetlenul megteheti. Vannak orszagok,ahol az olyan szulotol,aki a gyermek erdeke ellen cselekszik,elveszik a kizarolagos felugyeleti jogot.Sajnos nem nalunk.Itt sziv a kulon elo szulo,s rajta rohog mindenki!Minimalizalt szuloi jogokat kap,amelyek a gyakorlatban nem is leteznek,ill.a masik fel joindulatan mulnak.
Mi a velemenyetek a temarol,emberek?!
