S lám csak, ha most itt a munkahelyemen kinézek az ablakon remek rálátás nyílik a Holdra. Artemis ereje teljében van... De azért vigyázni kell vele... Aki túlzottan ráveti a szemét, az úgy jár, mint Aktaión.
Mit mondjon akkor Henoch? Aki gőgjében ilyen nevet vett fel... :))) A Tarot 9-es lapja. Egyedül tévelyeg az úton, lámpásával saját magának világít, de az utat nem találja - nem is találhatja. És sajnálni sem képes senkit - talán saját magát kivéve - , mert mindenki azt kapja, amit érdemel. De bizony az én istennőm is Artemis, az erdőket járó, a Hold - s érzem Hekatét is, de vágyom, hogy egyszer Eileithüia is rám mosolyog. Mert ez ilyen...
"Sampson egyiptomi és alexandriai iratok alapján azt mondja, hogy a földet a sötét korszakokban, főként háborúk és forradalmak közben és után ezek az elvetemült asztrális lények árasztják el. Néha megtörténik, hogy a bukott angyalok is a földre lépnek. Soha nem jönnek a sötétség hatalmainak határozott felhatalmazása és megbízása nélkül. Ezek a lények az úgynevezett nagy történeti alakok, akik a rendet felforgatják, a népeket egymásra uszítják, háborúkat idéznek , vért ontanak, milliókat nyomorítanak meg és pusztítanak el, döntenek szegénységbe, tesznek földönfutóvá. Ezek tisztátalan és szégyentelen ördögi lények, mint a hagyomány antropológiája tanítja, a teremtésben az egyedüliek, akikből a halhatatlan és örök isteni szikra, az Élő Láng hiányzik. Hogyan és mikor vesztették el, azt a hagyomány nem mondja. Ezeket a lényeket hívja az iráni szent könyv Ahriam seregének, drugoknak. Ezek a hindu rakshasák és gandharvák. Ezek Typhon hívei, Set szolgái, az engedetlenség, a bűn és az árulás gyermekei, akiket Henoch nephilimnek nevez."
Hamvas Béla: Scientia Sacra. Bp., 1988. Magvető Kiadó. 353-354. p.
Azt is világosan megírja itt Hamvas, hogy az ember egymaga ezekkel az erőkkel, hatalmakkal nem boldogul, sőt az egész emberiség ereje kevés a megfékezésükhöz, ha az Atyák és az ősök erejét - a prajapati közvetítésével - segítségül nem hívja. Az ember nem, ez a beavatott (a hindu Agrouchada Parikchaiból) tudja, hogy "a létben" sohasem emberekkel áll szemben. Mindig az anyagi természetben levő tehetetlen lelkeket találhatsz, akiket tetteikben sötét hatalmak irányítanak.
Te meg nem fékezheted, mert neved ellenére ember vagy, másra vétettél, legalábbis nem ugyanarra mint a világosság urai, nem arra, mint papjuk, a prajapati. A lelkeknek meg nem született, földi sorsot még magára nem vett - nagyobbik - hányadának, az emberi nem atyjainak (a pitriknek) a beavatottja ő, aki a lunáris és szoláris éberség egységét megvalósítja. Így különbséget tud tenni a közönséges túlvilági erők és az Atyák ösztönzése között. A pitrik magas és tiszta lelkek, a beavatás után a prajapati mellett foglalnak helyet, ha az leül. A lunáris éberség a mágia területe, amikor pl. nereusz valamire, evilági és nem túl nagy logikája alapján, rátüsszent, akkor a földi Henoch beleborzong, pedig közönséges megsejtés ölt nyelvi alakot. Valószínüleg nereusz a beavatás közbülső fokán sem jutott túl, hiszen nem tud például fölmászni a saját füttyszaván a Holdba, töltse az be akár a fél eget is. Pedig ki honnan jött, oda kerül (mászik, vonszolódik, száll stb.) vissza. Nereusz nem véletlenül a nedves elem kis lénye, lelke a Holdból szállt alá (kéretlen vagy várt esőcske képében) és oda jut vissza, mint nem tökéletesen fölébredtté. Ő szinte teljesen elszakadt az Atyák szellemétől, az Anyag-Démon uralmát egyre bágyadtabban elhárító társait már sajnálni is képes, vicsorog egy-egy jóllakottabb halál-démonra mintha a harcos kaszt tagja lenne és egyéb faksznik.
"Nézd meg és menj tovább."
Amúgy meg minden újra fogékonyabbak vagyunk mi, mint a környező népek. Az élet modern kori anyagba darálása (materializmus) rendkívül fogékonnyá tette ezt a népet bizonyos halálkultuszokkal szemben. Nemcsak az abortus a halálkultusz része, az az egykézés, az a szexuális elkötelezetlenség (Pl. élettársi kapcsolat erőltetése), de van még egy-két csinos, meg modern - öngyilkosságot motiváló - húzás ebben a kis modern életvitelünkben.
Off
Ja, a bodzavirágot forrázod vagy áztatod a bodzaszörphöz?
Erről nem szóltál, de még nem késő.
:))
Ez az öngyilkosság-dolog szerintem szomorú. Én azért vigyáznék a statisztikával is. Egyedi minden eset. Nem a nemzetnek, nem a statisztikai hivatalnak vagyunk öngyilkosai. Az élet értéke csökkent olyan drasztikusan, hogy például az 1970-es évek egyikében 340 000 abortus fordult elő. Nyilván a katolikus családokban nem ilyen mértékű ez, az öngyilkosság sem; az egyistenhit eléggé jól fölkészíti az embert minden nyúzásra, zúzódásra.
Szegeden lakom, város környékén még a magas hazai átlagot is felülmúlja az öngyilkosok népességszámhoz viszonyított részaránya. Nem tudom mitől van ez, de úgy látom, hogy látszólag minden előzmény nélkül szokott a tragédia bekövetkezni. Leggyakoribb választott forma az akasztás (padláson), az idősek pedig eltűnnek, akiket megtalálnak, azok vagy Tiszának-mennek vagy erdőkben akasztják fel magukat. Erre céloztam is röviden a másik topicban.
Nemzetkarakter? Bizonyára igaz, de nem tudnám megmondani mit jelent most itt ez.
A tanyavilágban egyébként régen is gyakran megesett az ilyesmi.
Legtöbbször "hirtelen", "ok nélkül" történik meg. Búcsúlevelek tudomásom szerint nem is szoktak lenni. Legalábbis én nem hallottam róla még.
Elvileg más fórumban kellett volna felvetni, de szerintem itt érdemes.
Tehát: Magyarország amióta csak foglalkoznak az ilyesmivel, magabiztosan vezeti az öngyilkossági statisztikákat. (Az élmezőny: Finnország, Ausztria, Csehszlovákia. Az egyikükkel rokonok vagyunk, a másik kettővel a Monarchia köt össze, (többek között) de ilyen hosszú hatással lenne ez ránk?)) Az, hogy depressziós nép vagyunk, már nem is hir.
Miért?
Szerintem ide tartozik az is, hogy nálunk valamire való költő boldog nem lehetett. (Hamvas persze, mint mindenben, most is kivétel.)
Magyarázza ezeket az, amit úgy hívunk, nemzetsors? Szerintem az nem ok, csak a megvalósulás módja.
Nemzetkarakter, ez világos, s Az öt géniuszban van is erről szó, de kevés.
Adjatok tanácsot, kedves barátaim.
Ettől függetlenül azt hiszem Hamvas sem utasította el a csókot - szépen ír róla néhány mondatban A bor filozófiájában. :)))
A Biblia szerint az Úr megjelölte Káint és utódait, ebből a képből hoz ki igen érdekes dolgokat Hesse a Demianba. Tényleg ajánlom figyelmedbe ezt a kis könyvét, egy délelőtt elolvasható. S Éváról is ír benne sok oldalon keresztül - talán mintha Hamvassal is vitatkozna... Mit tévesztünk össze és mit nem? Nekem nagyon sokat jelent ez a könyvecske, sok minden átértékelődött bennem szerelemről, Éváról, hűségről...
"... Amennyiben az ember földi asszonyt szépnek lát, mond vagy tart, a földi asszonyt az égivel teljesen azonosítja s a kettőt összetéveszti (adhyasa). Ez az összetévesztés azonban csaknem törvényszerű, elkerülhetetlen, leküzdhetetlen és a kábaságban el nem oszlatható.
Éva nem szép. Éva bűbájos. Éva az a lény, aki szépségét a szellemvilágban hagyta s a bűbájjal elcserélte. A földi asszony nem szép, hanem csábító. S az ember, amikor a nőt szépnek mondja, a Szépség Leányát, az ember lényéből való igazi lényt a csábítóval és a csábítással összetéveszti.
A földi asszony egész léte és lénye ebben a bűbájos csábításban merül ki. A bűbáj az asszony anyagiassága. Ez rajta a Hatalmak bélyege, és ez benne és rajta: a karakter, az arculat. A nő festi magát, öltözködik, kedvét leli abban, hogy belső lényéről nem is szólva, még testi valóságát is az eredeti mivoltából kiforgassa, még anyagi alkatát is elváltoztassa és elfátyolozza. Egyetlen célja van: csábítani. Bűbájosnak lenni.
A csábítás terméketlen és üres, céltalan és értelmetlen. Miért? Miért csábít? Mit akar? Uralkodni, hatalmaskodni? Termékenységéhez nemzőt keresni? Nem. A csábítást csak az érti meg, aki felismeri benne az üres hiúságot, az asszonyi Én eredendő bűnét - az asszonyi hybrist. A csábításból nem fakad szerelem, házasság, uralom, hatalom, dicsőség, győzelem, megnyugvás, megtisztulás, nemesség. A csábításból nem fakad semmi: az egész tarka és kábító és szemfényvesztő mesterkedés mágikus játéka, ami elbűvöl és elkápráztat, de ha szertefoszlik, a csábító és az elcsábított is kiábrándultan, szegényen, keserűen és üresen magára marad. A csábítás és a bűbáj a szépség és a bölcsesség pótléka és meghamisítása: ez a bűnbe esett és elnyomorított szépség és bölcsesség. Mert Sophia szépsége és bölcsessége szeretet és szeretet ébreszt; Éva bűbája káprázatot ébreszt. Sophia szépsége örökre leköt: vele egyesülni szeretetben a végtelen időkre szóló Egységbe visszatérni. Éva bűbája elkábít, de a kábultságból való ébredés után kiderül, hogy egyesülés nem is történt; az egész csak káprázat és varázslat volt. S itt a helyzetet mindenki félreérti, aki azt hiszi, hogy a csábító Éva nem éppolyan vesztes és megcsalt, elvarázsolt, mint Ádám, akit Éva megcsalt és elvarázsolt. Az asszony a bűbájnak éppoly áldozata, mint a férfi. Mert Éva bűbája azt jelenti, hogy ő volt az, aki ezt a bűbájt hozta s akin keresztül a világba áramlott. Általa lett a világ is káprázat, bűbáj, varázslat: merő látszat, kép, maszk, ami mögött nincs semmi, mert ha az ember a varázslatból felocsúdik, megcsaltnak tudja magát.
A földi asszony egyetlen célja a bűbáj, nem tudatosan, szándékosan, ennél sokkalta mélyebben: lényege szerint.
S ez a végzete. Amitől a nő legjobban fél: öregnek és csúnyának lenni. Ha szép lenne, sohasem lehetne sem csúnya, sem öreg. A szépség nem jelleg, amit el lehet veszíteni; a szépség nem tulajdonság, hanem Istenhez való hasonlóság. Amit el lehet veszíteni és amit a nő el is veszít, az a bűbáj. Ezért lesz rút és vén. - A szépség nem valami, ami merő külsőség. Tudjuk pedig ezt onnan, ahol a szépség igazán megvan: a művészetből Ott megvan, és ott örökre meg is marad. A művészetben a szépség realizálódik. A szépség az egész lényen uralkodó hatalmas tűz és fény. Ami merő külsőség, az a bűbáj; a ruha, a festék, a szerep, a betanult mosoly és mozgás és modor. S ez az, amit a nő elveszít: a bűbáj eszközeit. S ez az, amit a bűbájos mint végzetet kénytelen átélni: felismerni, hogy a maszkot választotta és nem az arcot."
Hamvas Béla: Scientia Sacra. 166-168. p.
Ova intenelek attol hogy a szerbekrol ugy altalaban alakits ki velemenyt. A szerb nep sorsa sokban hasonlit a mienkhez, tobbek kozott abban is, hogy nekik is voltak alkalmatlan vezetoik.
nereusz, kedves, akkor lehet, hogy kapsz még pár hasonló levelet, mert én abban a tudatban voltam, hogy nem sikerült, ezért párszor még nekifutottam.
Henoch, neked meg végre válszoltam az Öngyikosság..-ban. Kiváncsian várom reakciód.
Újra elővettem Hamvast, s teljesen bezsongtam, annyir agyönyörűek a mondatai, tiszták, s hihetetlenül távolian bölcsek...
Kezdik pár éve fölfedezni, s ennél jobbat nem is tehetnének, hatalmas szüksége van a világnak arra, hogy egy ilyen szellemmel megmeritkezzen. Érdekes, hogy pont szerbiában különösen népszerű, pedig nem vagyok nagy vél, na mindegy, hülyeség.
Szevusztok.
Elmondanád, hogy hogy mi
ez: Káin-jeles ember?
Nem zavar általában, ha nem tudok valamit, de azt hiszem, Te most olyat kérdezel, aminek a tárgyában ismereteim 0-val egyenlőek.
Ha nem olyan egyszerű, írd meg levélben.
Figyelek.
:)
Minden szavaddal egyetértek, nincs mit hozzátennem - mégha ama fásultság kapdos is. De tényleg ott van a "ha egyáltalán... Nem, a szív nem zavar - végülis életet ad nem, sőt létet? Ha nem volna, akkor volna baj...
(A Weil-topicot nem folytatjuk - volt egy megjegyzésem, amire várom válaszod)
Nem ismerem részvételemet minden felosztásban, kedves Henoch!
Mire is mennék ezzel. Voltam eszköz emberek életben maradásához, ahogy voltam elmúlásukhoz is nyilván, s azt is tudom, hogy az előbbit azért számlálgatjuk, mert megvigasztal, ha az utóbbiban való részvételünk az Ítéletkor szóba kerülne.
Téged most zavar a szíved, szeretnéd, ha nem volna. De a rossz nem ellentéte a jónak, hiszen ismered Weilt, a rossz nem-létével a szíved sem lenne a Henoch szíve többet. Amikor elfásultál, akkor ijedj meg, barátom, mert akkor van baj. Ha egyáltalán ...
Egyébként: Nem a fizikoterápia, hanem az unoka nyakban hordása. Például.
Majd meglátod, hogy a világnak milyen finomszerkezetére jössz rá, könyvek, bőcsködések nélkül, csak úgy: szeretetből.
"A női lét ugyanazokat az állomásokat érinti, mint az emberi lét: ismeri az ősállapotot, az elanyagiasodást, az ébredést, az ismétlést, a külső sötétséget és a megszabadulást. Az állomásoknak azonban sajátos női természetük van, amelyek a férfi állomásaival soha össze nem téveszthetők. Éppen ezért, amikor a női léány megszabadulásáról van szó, nem szabad azt hinni, hogy itt a cél az isteni értelembe való visszatérés. A nő nem az örök intelligenciába való visszatéréssel szabadul meg, hanem az ősi ember ősi alakjába, Sophiába, az Égi Szűzbe térve. A megszabadulsá jelképe: Isis, karján a kis Horussal, Magna Mater, karján a gyermekkel, aki az emberiség. A női lényben felébredt az égi szeretet. Mert a szeretet az éberség legmagasabb foka.
Ebben az alakjában az asszony visszatért az Egy-be, a Teremtőbe. A hindu hagyomány azt mondja, hogy a nagy világciklusok letüntével a teremtés minden ereje és képessége egy alakba öltözik és sűsűsödik. Ez az alak a Shakti. Ez a lét kvintesszenciája. És Shakti, az Asszony, Brahmannal a világéjszakát átalussza. Amikor pedig új világév indul, új teremtés kezdődik, magáéból az erőket ismét kibocsátja."
Tehát: szeretni kell Avvaht, ez nem vallási, nem erkölcsi, nem egészségügyi, még csak nem is filozófiai kérdés. Mivel azt a kezdetet - vagy véget - szereted, amely a Te születéseddel - és átszületéseddel - viselős.
Nereusz. A Káin-jeles emberek? (Hessének erről is van egy remek könyve, a Demian.) Itt és mindenhol, azt hiszem többen vannak, mint gondolnánk - teszik a dolgukat. Mégis, eljön az ő koruk?
Köszönöm a szíves invitálást, még sosem jártam ott.
Jó Henoch, Te ugye lelkeket, az Úrtól elbitangolt felvigyázókat kajtatsz ott is?
:)
Szeretettel: n.
Valószínűleg a kellő helyen - de ez csak rá tartozik, meg... Magunk nem csukhatjuk be a könyvet (ld. a Hesse idézetet az Öngyilkosság-topicban), de ott csapódik össze, ahol kell - bár néhányan tovább olvasnak, mint kellene, nem veszik észre, hogy nincs mit tovább olvasni, már csak az Utóhang van.
Henoch!
Semmit nem tudok, amit Te nem tudsz, természetemnél fogva is, születésemtől kezdődően is ostoba vagyok. Nur Narr. Nur ein Dichter. Ennyit talán elfogadsz Nietzschétől - főleg, ha Goethétől idézi.
Csak az jutott eszembe, hogy egy klasszika-filológia szakos tanárt '58-ban fölakasztottak. Mielőtt kivitték volna a trepnihez, állítólag az Odüsszeát olvasta, hát persze görögül. Azóta is azon tűnődöm, hogy az a könyv akkor hol lett becsukva.
(Az őskeresztény bazilikát csak '95-ben látta teljes pompájában:
