Az outsider nem pontosan pusztai farkast jelent, inkabb a letkorupciobol valo kilepest, de ezek nem az en gondolataim, hanem Hamvas irta le a sajat viszonyat az elethez ekeppen, persze megfigyelheto nala mas dolgokban is valtozas mint ahogy mindannyian valtozunk eletunk soran ezert lehet hogy kesobb maskent irt errol.
Indulatrol szo sincs, azon mar tul vagyok, egyszeru helyzetertekeles volt. Ill. az emberi szenvedes lattan, foleg ha annak okozoja egy masik ember neha elfog az indulat ezt nem tagadom. Hogy valtozni kell-e a dolgoknak, az embernek; Azt nem mondhatom hogy igen mert ennek amolyan hitterito jellege lenne es ez tavol all tolem. Azt sem hogy ne, mert akkor a hagyomanytalansag mellett voksolnak. Ezeket a gondolatokat inkabb azert irtam le kicsit talan rafinalt modon hogy megtudjam a velemenyeteket arrol mikeppen gondoljatok ti a mai eletunket. Hamvas vegul az outsider magatartast latta helyenvalonak, a dologban kozvetlenul nem reszt venni.
Mintha kicsit dúlna benned az indulat, hogy meg kéne változnia a dolgoknak (ne adj isten: meg kéne változtatni a dolgokat). Csak semmi fiat lux! Várakozni kell, s észre venni azt, amiről nereusz írt. (Hogy kicsit sztoikus a dolog? - szerintem nem baj.) S mellesleg szerinted nem történt semmi? Hamvas valahol leírja annak az indiai remetének a történetét, aki egész életét leéli egy barlangban egyes-egyedül és "univerzálisan gondolkodik" (copy right tőled). Senki nem tud róla. De mégis változott a világ miatta.
Ellenállás. Nem Te állsz ellen? :)
Rövid időn belül nem fog változni.
Nekem nincs "rövididő tudatom". Abból meg talán kinőttem, hogy a "sárkányfogvetemény" belátásában bízzam. Mindenki beérik, és ebben bízhatom. Ez nem valami megvilágosodás lesz, inkább hasonló egy csöndes, józan mosolyhoz, kinél egy kis szégyenérzethez, kinél majd az lesz, hogy kikerül egy bogarat. Vagy eltűri, hogy a juharlependék a hajára telepedjen.
Hiszen semmi nem történik. Csak lassú elhagyása bizonyos fényviszonyoknak, vagy még annyi sem. De ez már kétséges, hogy a mi gondunk lesz.
A jó öreg történelem fog eltűnni az ember körül. Meg ami szorosan tartozott hozzá, pl. a közvélemény fogalma. Nem lesz. Eddig sem volt. Üres zsurnalizmus volt.
Ahogy H. Hesse mondaná: a "tárcairodalom régen letűnt korszakának" egyik csali képzete.
Dán barátaink föltettek egy érdekes tudósítást honlapjukra. Néhány természettudós, nyelvész (köztük csak N. Chomsky jut most eszembe), egy indiai származású dán guru már néhány évtizede megállapították, hála D. Gábor felfedezéséhez, hogy a vallások, a nemzetek, az egyéb történeti alakzatok a személyeket megosztják, és így "tud" történelem keletkezni. A személy és a mindenség között nincs az az éles határ, mint amelyet feltételeztünk. Úgy működik az Egész, mintha nem is egész volna, számtalan hologrammatikus képet és mindig egyazonos képet mutat.
Kicsit elvesztettem ezt a cikket, remélem, hogy nem kommentáltam tévesen.
Mit gondoltok arrol, hogy ha mennyire kulonbozik a mai kozgondolkodastol a Hamvas altal kepviselt szellemiseg. Ebben pesszimista vagyok hogy rovid idon belul valtozni fog mert semmi sem utal erre. Altalanos a neurotikus eletvitel normalisnak valo elismertsege. Az univerzalis gondolatok boszult ellenallast valtanak ki. Kulonosen erdekesek szamomra a kulonbozo tarsadalmi jatszmak amelyek teljesen irrealisak es csak egy a fontos: Kiszoritani a masikat. Erre epul az egesz oktatasi rendszer. Szoval nem tul rozsas a helyzet.
Hamarosan fognak virágozni. Sajnálom, ha csalódást okozom, de füvesasszony azért nem vagyok... Az ilyesmit megérzésre csinálom, bár volt már, hogy olyan teát csináltam, amitől két napig voltam a halálomon, tehát ne hallgass mindenben rám.
Viszont bodza még mindig van. Friss ötletem: száraz borral mesés fröccsöt csináltam.
szeretettel:
Bordó
Nógrádban bizonyára még nem virágzik a hárs. Addig is, ne haragudj a zavarásért, megmondanád, hogy melyik fajtája jobb gyógyhatású.?
Előre is köszöni: nereusz.
A beavatáshoz mutatkozik a Scientia Sacra szerint egy kollektív út (áldozat) és egy egyéni, amely nem reménytelen Európában sem. A J. D. avagy a beavatás ennek a visszfénye lehet.
Szeretettel: nereusz.
Kítűnő a ráérzés, balkezes.
De sajnos praktikus okokból, (és mert kicsit furcsán néznek,) az illető tárgy parlagon hever.
De elmesélem: Maszkokat öntök, gipszből és ólomból. Ez úgy történik, hogy az ember kikeveri a gipszet egy lavórban, s mikor az éppen megkeményszik, nagy levegőt vesz, (az arcát nem fújja fel) s beledugja a fejét. Két perc múlva kiveheti. Az egyik ilyen mintába kiváncsiságból viszfektettem az arcom, miután az már megszilárdult. Mivel az teljesen illeszkedett az arcomra, körbevette, olyan volt, mintha a saját halotti maszkom alatt ébrednék, mintha a síromban lettem volna, mit magam csináltam. Jó öt kilós darab, s szinte megfojtja az embert saját kiegészítóje, negatívja. Bizzar érzés volt.
Ennyi. Jó filozofálgatást!
Hát igen. A mester bizony nem nagyon törôdött a 'tört-én-elmi' (Dúl Antal szava) hűséggel, hogyha például írásművészeti alkímista céljaihoz némi 'sorscserére' volt szüksége. A késôbbi Patmoszban a 'J.D. avagy a beavatás'-ban személyesen is fellép a 'mester'. (Az álom Dürer Lovagjával könnyen beazonosíthatóan.) Miután módomban volt mind az özveggyel, Kemény Katalinnal, mind a H. tanítvány, Medio-s Dúl Antallal konzultálni a kérdésben, megosztanám itt a kedves résztvevôkkel a lényeget: J.D. - egy nem is érdektelen, "bár meglehetôsen zavaros... " (K.K.) karakter - ugyan valóban élt, egy rövid periódusban hatással is volt H.B.-ra, de mind K.K., mind D.A. szerint csak mintegy távoli emlékeztetô modellként szolgált H.B. mesterrôl és beavatásról szóló elmélkedéseihez.
Azt hiszem a 'V.J., vagy a megvalósulás' (szintén a kései Patmosz I.) van talán a legközelebb ahhoz, amirôl mi itt próbálunk konzultálni, aholis egészen egyértelmű dolgok olvahatók a kérdést illetôen:
"Európában sohasem voltak mesterek, legfeljebb misztikusok és filozófusok. Misztika és filozófia merô elmélet, amely nem tudja magát realizálni." Avagy:
"Beavató mester vezetése nélkül minden bizonnyal az egyetlen realizáló módszert találta meg, éspedig azt, hogy az ember a legkisebb dolgokon kezdi."
A legbeavatósabb találkozásokat a 'hétvégére' (is)! E.
Egyszerűbb is ha csak annyit mondunk pl. hogy Béla Bácsi. Minek cifrázni? És ki merne magáról olyat állítani, hogy: Tanítvány. Tanítvány taníványa. Ha jól emlékszem abban a kötetben jelent meg a Gyümölcsóra c. esszé is. Épp itt az ideje, hogy gyakorlatban ellenőrizzük: mindent beleírt? :)
Visszacseng: "Nem szerette, ha mesternek szólították."
Ez nekem is a Vigíliánál megjelent Unicornis ( - Titkos jegyzőkönyv - Jázmin és olaj) c. könyvéből rémlik. A Scientia Sacránál sem kizárt, hogy él olykor vele. A Pent em heru fejezeteiben.
A kifejezést az önmagam átvilágítása fogalmáig terjeszti ki. Késői korszaka.
Megnyitom magam a transzcendensnek. Erről nehéz beszélni. Ha nem akarattal történik, akkor is megvár az utcasarkon vagy egy egy madárban, akárhol. Ezt köznapi csodának is hajlandó felfogni kezdetben az ember.
Azt hiszem, ez nem is akarat, inkább engedelmesség egy másik fajta fogékonyságnak.
Kedves Winemester! Azért óva intenék mindenkit attól, hogy 'leírja' a dánokat, mert ami egy 'Földi királyság' apró örömeit illeti messze-messze elôtte járnak nemcsak Magyarországnak, de úgyszólván mindenki másnak manapság. Ráadásul tudnak globálisan is gondolkodni, és következtetéseik jegyében cselekedni. Ez még akkoris így van, ha megoldásaik többége 'nem igazán magyar embernek való'. Dánok ugyebár;-)
Amint azt is kimerem jelenteni, hogy a magyarok többsége bizony átesik egyfajta komoly személyképzésen, amit így, úgy meg is tapasztal, például amint nyelvét csak egy kicsit is tudja teremtô módon használni. És noha legalább fél évszázada brutálisan, vagy mint a legutóbbi évtizedben 'cuncis' ravaszsággal nagyrészt az ellenkezôjére idomíttatik, tapasztalataim szerint szinte mindenki fel is ébreszthetô viszonylag egyszerű és fájdalommentes módszerekkel... Csak hát a 'körülmények' ugye! No és az a bizonyos egy-üttműködési képtelenségünk. Hm?!
Kedves B.! Itt azután nagy kérdés az is, hogy milyen alapállásból lehet-ne egyáltalán többen, 'kollektíve' egy-más felé (?) megmozdulni, amikor az emberi alapképlet 'a teremtés kezdete óta' mindíg KÉT így, vagy úgy TALÁLKOZÓ ember... (A ki-csoda, mi-csoda 'jegyében' is?!?)
Kedves Henoch! Egyetértünk a Mester 'kinevezése' kérdésében, de még abban is, hogy a fô kérdés az, ki, mit tud kezdeni esetleges megvilágosodásaival. Nos a jó hír az, hogy a jelek szerint bizonyos 'szint' után mintha majd mindenki 'ugyanazon forrásvidékre érne' (Weöres), és ha másként is, de a figurájától, gubancától tellô-kellô részvéttel és megértéssel a másik, a többiek segítségére próbál lenni a 'megszabadulást' illetôen. Megintcsak az a kérdés, hogy lehet-e, kell-e egy-eztetnünk ez ügyben is?!
No és mégegyszer figyelembe ajánlom szeretettel szerény honlapunkat, aholis minden itt megpiszkált kérdést illetôen bôven olvashatók elmélkedések, párbeszédek, ismertetôk, fordítások: http://hjem.get2net.dk/hamv.laz
Még annyit a Mester témához: Mondod, hogy a guruk, az abrakadabra kora lejárt. Ez igaz. De, szvsz a Mestert nem az teszi Mesterré, hogy magáról kijelenti ezt (mint manapság oly sokan) - ez a kóklerek sajátja. Mesterré én teszek valakit, azt a tanítvány választja (megint más kérdés, hogy jól választ-e), s maga a választott talán nem is tud róla - ilyen értelemben a Mester tényleg "csak" tanító. Ám mégis van valami, ami megkülönbözteti egy egyszerű tanártól. A beavatás pedig tulajdonképpen bármi lehet - egy pillantás, egy mondat, egy szerelem, egy csend - , valami, ami egy pillanatra megnyit valami többet. Ilyen pillanatot azt hiszem mindenki átélt már életében (hiszen ama kárpithasadás óta a dolog mindenki számára nyitott és aktuális), a kérdés, hogy tud-e vele mit kezdeni...
Hamvas írja, hogy két ember kapcsolatát, (barátságát) Philia segíti, az igaz barátság istennője. Ha azonban már hárman vannak, ő távozik. Lehet, hogy ugyanarra gondoltok.
De szerintem azt, amit Madách megírt erről a Tragédiában, már csak ragozni lehet. Esetleg pontosítgatni.
És köszönöm a szíves válaszaitokat kérdésemre. Sokat segítettetek.
(Nem tudom eldönteni, tegyek-e a végére ilyen rajzocskát :) )
B.
Akkor ugy van mint nalunk, ahogy sejtettem. Szemelyt mi sem tudunk kepezni, a tomegoszton mukodik kemenyen itt is. Ha tobb penz lenne ra a tobbi is nagyjabol igy mukodne. Az alapallast helyreallitani mindenki maga tudja, ebben igy vagy ugy reszt vesznek mas emberek is tehat termeszetesen nem teljesen egyedul tortenik. Ma igy nezhet ki szerintem a mester kerdese. Meg egy gondolat tomeg-kozosseg; Tapasztalatom szerint ha ket ember van egyutt, a kozosseg ma is megvalosithato kulonosebb erofeszites nelkul, azonban ha mar harman vannak belep valami pontos kifejezest nem tudok ra, talan nincs is ami a ketten kozosseget alkoto embereket teljesen megvaltoztatja. Itt foghato meg talan ez az antikrisztusi mozzanat a legjobban, ami megakadalyozza hogy igazi kozosseg alakulhasson ki. Legalabbis en igy latom. Orulnek ha ezzel kapcsolatban ti is elmondanatok a velemenyeteket.
Phuha! No mondjuk igazán nagy vonlakban: Erôs kollektiv összetartás, szolidaritás - és ennek arányában meglehetôs egoizmus, általános súlyos problémákkal (kiseb-felsôbbrendűségi komplexus, izoláció, közöny, stb.), a kiválóak 'lefejezése', száműzése, úgyis mint (mondják!) áldozat a gyengébbek legalább középszintre emeléséhez, (no meg irígységbôl is ugye;-)... Az intézmények és az általános (szerény) 'ellátás' viszont a legjobbak közül való-k a világon, noha az egész meglehetôsen személytelen.
Az egyik dolgozatomban írtam, némi túlzással persze, hogy a dán-magyar relációban talán a legalapvetôbb különbség az, hogy ôk közösséget tudnak képezni, mi viszont személyt. Vagyis volna egymástól tanulnivalónk bôven... A honlapunkon (http://hjem.get2net.dk/hamv.laz) az Aktualitás-ok rovatban található néhány friss hír is 'Dánia laboratórium' legújabb társ-adalmi tremékeibôl! További jó vasárnapot kedves mindannyiótoknak, szeretettel: Embervinféle Vasárnapdélben az éppen napsütötte Kopp'-ból.
Ps.: Kedves Henoch! Azért remélem még nem vesszük megtárgyaltnak a 'beavatás' kérdését! Persze inkább a dolog 'technikájával' tudunk csak foglalkozni, noha a személyes indíttatás az igazi feladvány (az akarat bizony!) amint a fiam mondta tavalyi 'beavatási kurzusunkon' való részvétele után. Egy (meglehetôsen) rövid ideig még avval a gondolattal is kacérkodott, hogy 'indíttatás intézôvé' (az ô szava) képezi magát... Azóta más feladatot talált vonzóbbnak (talán könnyebbnek is), de hát húszévesen ugye ez nem olyan tragédia (még?: "Aki nem az üdvözülésen dolgozik az az Antikrisztust idézi." H.B.). Viszont a kucskérdésre tapintott szerintem: Ki, mitôl, hogyan mozdul meg, és fôként mint tehetünk az ügy érdekében, ha alaptételünk szerint: seniki helyett sem tehetünk semmi lényegeset! Hm?!
Ehhez a mester kérdéshez azt tudom hozzátenni, h nemléte a felelősség alól nem ment fel. Egy barátom szokta rövidrezárni a kérdést azzal, hogy tessék elárulni, mi hiányzik pl. az evangéliumokból, ami miatt a mester a megvalósításhoz elengedhetetlen.
Erős a gyanúm, hogy nem a mester hiányzik, hanem a valódi akarat.
