"Vajon valóságos vízdaru volt vagy csak primadonna? :-)"
Elnézésedet kérem a késedelmes válaszért, de idő be telt míg megtaláltam azt az embert aki biztosat tudott mondani.
A daru a hatvanas évek végéig a pécsi fth Pécsbánya-Rendező kocsiműhelyben, (ez volt valamikor az MPV üszögi fűtőháza)a bánya felé vezető vágány mellett ált. Sikerült megtalálnom az egyik embert aki részt vet a leszerelésében, és a jelenlegi helyen történő felállításában is. Ilyen volt működő állapotában is!
Köszönöm szépen a halszállító kocsikról írt részletes ismertetést.
Írtad, hogy „A 60-as évek elején bővítették a vagonparkot, korszerű 4 tengelyes, RIV forgalomra alkalmas kocsikkal Ezekből 10 db. Dunakeszin, és 10 db. Fehérváron készült.”
azt olvastam, hogy 1962-ben vásárolni tervezett 20 db. 4 tengelyes kocsit a cég. Ebből 10 db. 1963-64-ben Istvántelken (MÁV Landler Jenő Járműjavító) készült el.
Nem különösebben lényeges, de gondolom, hogy a Dunakeszi – Istvántelek képezheti az ellentmondást. Magam részéről inkább az Istvántelekre tippelek. Ott volt teherkocsi-javítás, ellenben Dunakeszin személykocsikat javítottak és gyártottak. A két üzem pedig elég közel van egymáshoz, így keveredhet a szóbeszédben, vagy az emlékekben. Székesfehérvár nem kérdéses, hiszen ott mindig is teherkocsi-javítással foglalkoztak.
Sajnos a vasúttörténettel foglalkozók a vontatott járművek történetét a mozdonyokénál lényegesen kisebb intenzitással kutatják. A nem vasút-tulajdonú, un. magánkocsikat szinte teljesen negligálják.
Ezért nagyon értékesek – legalábbis számomra – az általad írtak.
A fertőbozi a GySEV-től időnként lát karbantartást, csak rémlik, mintha mostanában is történne vele valami (Sanyi biztos tudja), a hatvanit (róla nincs saját képem) viszont - úgy tudom - azóta "kajálgatja" a természet, amióta ott ácsorog.
És ugyanott a 247-esen 2009. szept. 12-én. Akkor még nem tud(hat)tuk, hogy ekkor és itt vezet(hetett) életében utoljára (gőz)mozdonyt. Ma katartikus érzés, hogy elment(h)ettük az utókornak...
De az. Mert minden jól látható és jól élvezhető rajta. Dolgoztam én eleget fimstúdióknak, pedig ott aztán minden volt ami profi. Csak a végeredményt ne firtassuk... Itt viszont bárhogy is készült a végeredmény meg igen jó. Sok úgymond "profi" nem tudja ezt produkálni. De ha már Trúmann akkor képek
Nagyon kedves vagy, de azért a valóban profi videósokat ne irritáljuk azzal, hogy ezt a kizárólag vasútbarátoknak szánt „összeállítást” is filmnek „becézzük”. Én inkább (amatőr) videóval illusztrált „hangjelenet füzér”-nek titulálnám. A hangtartalom talán már közelebb áll a profihoz (végtére is nem ezek az első felvételeim), de persze nem e kombinált és tömörített formátumában (amivel ráadásul a vágóprogram is elég csúf dó’gokat művel). :)
"...a dízelmozdonnyal fűtött gőzmozdony projekten belül egy önmagában is nyereségesnek kinéző alprojekt képezhető..."
Alázattal adózom a korlátlan fantáziát indikáló egyre briliánsabb ötleteknek, nagyon teccenek! Folytassátok!
Szerencsére van egy, a valósághoz közelebb álló projekt is, amely tavaly bíztatóan bevétel-ígéretesnek mutatkozott. Ismerjük a nehézségeit, de azért drukkoljunk neki!
Üdv. A Kandó mozdony legalább valamennyire rokon a gőzmozdonnyal az is rudazatos sőt csatlórudas is. Egyébként egy zseniális dolog a fázisváltós mozdony,kár hogy a V 44 et nem a fázisváltós rendszer és az egyedi hajtás irányába fejlesztették sokkal sikeresebb lehetett volna. Pedig én nem szeretem a villanygépet. A Kandó az kivétel ez alól.
A NOHAB esetében egyenáram lesz, így van. Ha a közönségnek NOHAB helyett jó a GySEV-es Ludmillák egyike is, akkor meg lehet spórolni a halakat és a gázolajgyártást. De attól tartok, úgy csökken a közönség és vele együtt a bevétel. (A pí-hal elmaradása miatt további bevételcsökkenéssel kell számolni.)
Amúgy meg nagyon lényeges különbség van az egyenáram és a váltóáram viselkedése között: a kandó-mozdonyokon váltóáram folyik a vízellenálláson keresztül, de ha egy Nohabból vezetjük át a kábelt, az egyenáram lesz.
Javítsatok ki, ha tévedek!
Szóval egyenárammal keletkezik durranógáz, váltóárammal gyakorlatilag nem.
Az oxigénnel telített főtthalat a különvonat étkezőkocsijában irgalmatlan összegért fel lehet szolgálni, és biztosan akad, aki meg is eszi (egy kis marketing kell hozzá, és megfelelő elnevezés, például pí-hal). A halak folyamatos újratelepítése tehát nem probléma, sőt, a dízelmozdonnyal fűtött gőzmozdony projekten belül egy önmagában is nyereségesnek kinéző alprojekt képezhető belőle.
Ha meg a hengerbe egy pl. Bosch gyertyát teszünk
Nem, azzal a hidrogénnel valami mást kéne csinálni. Szénnel kezelve szénhidrogént lehet kapni belőle, ami visszaforgatható a fűtést végrehajtó dízelmozdony gázolajtartályába. A szén pedig nyugodtan elhelyezhető a gőzmozdonyon, így még a különmenet utasainak az illúzióját sem rontjuk.
Esetleg néhány hőálló halat lehet a kazánvízbe telepíteni, amelyek a keletkező oxigént elhasználják. A gőzdómban a gőzzel együtt összegyűlő hidrogén maradhat (úgyis el fog távozni a gőzzel).
Magam ilyen vízellenállásos játékot az Èszaki-Hámán-Èszaki-Füstiben láttam, a fordítón. Ott volt vízbontás, mert sűrűn utána kellett tölteni a tartályt a ceglédi kannából.