Nem ez a fő probléma, hanem az, hogy régebben nem volt bevezetve a víz a vályogházakba és ezért a belső páratartalom is alacsonyabb volt. Az ablakok és nyílászáról sem szigeteltek olyan jól, vagyis jobban szellőztek régen a vályogházak. Arról nem is beszélve, hogy az életmód vagyis a házak használata is más volt. Régebben aludni jártak az emberek a házaikba, manapság pedig ott esznek, isznak, töltik az idejüket. Az impregnáló festésről, műanyag burkolóanyagokról nem is beszélve.
A társadalom régi legalsó rétege minden évben újrameszelte a vályogházakat kívül-belül, ez hatásos védekezés a penészgombák ellen, de tényleg csak ennyi időre. A mai legalsók ezt már nem teszik meg.
Jobban és frappánsabban fogalmazod meg nálam az én véleményemet :)
Amúgy néha szomorúsággal tölt el az, hogy mennyire nem a valódi értelmükben használjuk a szavainkat. Sajnos tényleg sok félreértéshez és konfliktushoz vezet ez.
Abban pedig biztos vagyok benne, hogy a Salt étterem koncepcióját kiötlője nem tudatosan és nem szándékosan romantizálja a vályogházakat. Inkább csak fogalma sincsen arról, hogy százezrek, milliók számára ez a kilátástalanság, nyomor és betegségek eredője és forrása.
Igen, en ertem ezt. A vágy szohoz te hozzakapcsolod, beleerted azt is, hogy az amire vágysz az nincs meg ... A legtobb ember kevesbe igenyes a beszelt nyelvben es nem erzi ezeket az arnyalatokat. Neveltetes kerdese is ez. Szamomra sokkal kevesbe negativ ez a szo.
A valyoghazzal kapcsolatban is te sokkal jobban ugrasz erre, mint talan indokolt lenne. En siman elsiklanek felette azzal, hogy egyszeruen csak azt akartak irni, hogy idealis korulmenyek kozott (homerseklet, paratartalom ...) keszult a termek. Aztan, hogy ehelyett odairtak, hogy valyoghaz? Hat, istenem. Nem lehet minden ember nyelvesz, nem lehet minden ember megfeleloen iskolazott ... A megfelelo alapozas es szigeteles nelkuli valyoghaz nyilvan baromi egeszsegtelen, es aki ma ilyen hazban el az nyilvan a tarsadalom legnyomorultabb retege, ugyhogy abban igazad van, hogy nem kell ezt romantizalni, de en ezt a szandekot nem feltetlenul erzem. A beszelt/irott nyelvben nem konnyu kommunikalni, sokszor vezet ez felreertesekhez.
Hollókői Mihálynál ha esetleg feléjük jársz érdemes szétnézni a folyó boroknál is. Jó a minőség elfogadható áron. A másik tippem Homoky András, szintén Tállya.
Egész pontosan van egy ilyen konotációja a vágy szónak. De amiben a vágy mindenképpen mást jelent mint az öröm az plasztikusan ábrázolható ha mondjuk azt mondom, hogy te vágysz a munkatársaid elismerésére vagy ha azt, hogy te örülsz a munktársaid elismerésére. Vagy esetünkben nem ugyanazt jelenti hogy egy bortermelő vágyik a piaci sikerre és az, hogy örül a piaci sikernek. Vágyni jellemzően olyan dologra szokás amivel nem rendelkezünk, ami nem adott, ami nincsen meg. Így ha valaki azt mondja, hogy a bézoli azért kritizálja a Salt sztoriját mert vágyik a mislencsillagos helyre azt egy az egyben azt jelenti, hogy savanyú a szőlő és hogy egy lúzer vagyok mert lám-lám nem tudok bejutni ilyen menő helyre. Ez amúgy részben akár inszinuálás is, hiszem azt sejteti, hogy hát milyen gyenge a piaci jelenlétünk, hiszen csak vágyakozom a mislencsillagos helyekre... holott jelenleg is szerintem bőven 15-20 csillagnyi helyen vannak boraink és ha jól tudom magyar bortermelőként előszőr voltunk háromcsillagos helyen poharaztatott listán. De erre sem vágytam sem előtte sem azóta... nyilván mint minden üzleti siker örömmel és büszkeséggel tölt el. De sokszor leírtam, hogy sokkal jobban vágyom arra, hogy mondjuk egy veszprémi menő étteremben poharaztassák a borainkat mint arra, hogy egy n+1. mislencsillagos helyen ott legyünk.
De visszatérve a témára... nem nem azért nem szimpatikus a Salt étterem mert én csak vágyok arra, hogy bekerüljenek ilyen helyekre a boraink, hanem mert műmájer pozőrködésnek tartom azt a gasztronómiai vonalat amit ők képviselek. Nekem ez a konfitált bölömbikakörömhab és savanyított zabvirág füsttel aromatizált borjúszempilla vonal nemhogy nem vonz hanem kimondottan taszít... aztán a szakács egy ilyen menü közben kihoz egy vékonyra szeletelt szalonnát, hogy vályogházban érlelték akkor először hangosan felröhögtem majd elmorozsoltam egy csendes elmentek ti balfasz műparasztok a náthásba mondást az orrom alatt. Egyszerűen azért mert szerintem olyan dolgot mint a vályog... ami egy bő évszázadon át a szegénység indikátora volt kurvára nem kellene idealizálni. Egyszerűen azért mert ez az örökség még mindig itt van velünk és inkább egy megoldandó problémát jelent mint egzotikumot.
Bevallom amíg ezt ide nem írtad én nem is értettem hogy a fenébe lehet nem vágyni valamire, amit amúgy egy jó, hasznos, kellemes dolognak vagy elérendő célnak gondolunk :)
Ez egy szohasznalati, szemantikai vita. Hepci kolleganal az orulni, szeretni, vagyni ra ... egy gondolati lancot alkot. Egy vallasosabb neveltetesu es hatteru emberben a vágy, a vágyni valamire negativ konnotaciokkal terhelt, bunos szo. A katolikus katekizmus tele van a bunos vagy gondolataval ... Ezeket a szavakat en is csereszabatosnak erzem, nem latom a nagy kulonbseget a jaj de szeretnek egy pohar hideg froccsot es a jaj de vagyom egy pohar hideg froccsre kozott. Amennyire latom a hozzaszolasaitokbol Zoli szamara a vágy az valami olyasminek a kifejezodese, hogy nincsenek a napi dolgok rendben, nincs az elet megfelelo mederben, onnan elvágyik a gondolat, az ember ... Szoval ez leginkabb szemantikai kerdes.
Bennem a vágy nem kelt negativ erzeseket. Tudni kell a vágyakat a helyukon kezelni es realisan viszonyulni hozzajuk.
Nem vágyom pénzre. Ugyanakkor a pénzt hasznos dolognak tartom és szükségem is van pénzre. De ha valaki azt állítaná rólam, hogy én pénzre vágyok akkor azt egy ostoba faszfejnek nevezném.
Nem vágyok szexre. Ugyanakkor a szexet jó és kellemes dolognak tartom ami nélkül nehezen tudnám elképzelni az életemet. De ha valaki azt állítaná rólam, hogy én vágyok a szexre azt egy rosszindulatú kis gecinek tartanám.
Nem vágyok arra, hogy a boraink mislencsillagos éttermekbe jussanak. Ugyanakor jó dolognak tartom hogy ott vannak, mert ez egy hasznos dolog és fontos eredmény. De ha valaki azt mondá, hogy én erre vágyok azt egy rosszindulatú embernek tartanám.
Ez az a rész amikor úriemberként most önreflexiót hajtasz végre és revidiálod azt amit írtál.
Ezt neked írtam Hepci. Gondolj bele... egy ember aki nem a családtagod, nem a szűk baráti köröd része veszi a fáradságot ahhoz, hogy neked, csak neked és konkrétan neked leírjon valamit. Szerintem ezt becsüld meg annyira, hogy el is olvasod és fektetsz néhány másodpercnyi időt abba, hogy meg is értsed. Okos gyerek vagy... tudom, hogy képes vagy rá. Azt, hogy ezt nem teszed meg sajnos csak trehányságként tudom értelmezni. Tudom, hogy nem szereted ha ezt én trehányságnak nevezem. Kérlek javasolj helyette más kifejezést.
Többször említetted itt erősen pozitív kontextusban, hogy vannak boraid ilyen éttermekben. Én ezt úgy fordítottam magamnak, hogy örülsz neki. Ha pedig örülsz neki, akkor (esetleg?)...
De ha más a logikai láncolat vége, nekem úgy is jó.
[Van egy egykori haverom, a V. Zsolt, aki építész. Róla ha azt állítaná valaki, hogy ő V. Zsolt építész, valószínűleg ez ellen is tiltakozna. :)]
Nem biztos, hogy jó dolog ha átveszed bárkitől azt a rossz szokást, hogy nem az állításokkal, gondolatokkal, véleményekkel foglalkozol hanem azzal, hogy kivel, mi a baj. A téma továbbra sem az, hogy az én meglehetősen jelentéktelen személyemmel mi a baj. Ha kérhetném, ne is legyen az... köszönöm.
"felhívjuk a figyelmed, hogy talán ez nem tuti, sőt.."
Bemondásra? Ne haragudj, de semmilyen konkrét technológiai vagy bármilyen érvet nem olvastam sem tőled sem mástól. Továbbra is azt tartom, hogy a szalonna, kolbász, sonka érlelésének a hőmérséklet, páratartalom és a légcsere fontos és nem az épület falának az anyaga. Tégla és kőépületben is pont fasza páratartalom, hőmérséklet és szellőzés lehet.
"itt senki, ismétlem senki nem beszélt az emberekről. "
Ha nem haragszol akkor én beszéltem erről.
"Nem ismered, de gondolkodás nélkül megkérdőjelezed a múltját, a hagyományait. Parasztromantika..."
Igen, ugyanis forrással igazoltam az állításomat, hogy a vályog nem egy hagyományos építkezési technológia Magyarországon. A 19. század előtt egyáltalán nem volt elterjedt... ugyanakkor szalonnát és vélhetőleg jó szalonnát korábban is ettek.
Azt pedig elég alaposan és részletesen leírtam, hogy mi a probléma azzal, ha egy ezernyi problémával terhelt témát (vályog) valaki romantizál.
Mondhatod azt, hogy te ezt a kérdést leszarod, mondhatod azt, hogy szerinted nincsen ennek jelentősége. Szíved joga. Én nem szarom le és szerintem fontos, hogy ne ideologizáljunk konkrét társadalmi problémák indikátorait.
Szarok én abba bele, hogy a szakács vidéki vagy pesti, abba is szarok bele, hogy kinek ad és milyen munkát hol. Az én véleményem az, hogy a szalonnának faszmindegy, hogy vályog, tégla vagy kőépületben érik ha egyszer a klíma jó. Márpedig a klíma lehet jó vályog nélkül is. Ellenben a vályogból épült lakóházak valódi egészségügyi kockázatot és összességében egy valódi társadalmi problémát jelentenek.
Nem kell velem egyetértenie ebben a kérdésben (sem) senkinek... de azon el tudok keseredni, ha azt látom, hogy érvek, konkrétumok, tények, források helyett cinikus beszólások, személyeskedés (az az én bajom) a reakció.
Harmadjára írom le, hogy két ok miatt sem vágyom a boraimmal M-csillagos éttermekbe... egyrészt mert tízenplusz éve ott vannak a boraim emcsillagos éttermekben, másrészt mert az én egészen más dolgokra vágyok.
Homonna Furmint 2017 - egy hatalmas Sparban löttem; kicsit furcsallottam az egeszet, mivel semmi dülö megnevezes vagy "valogatas" vagy hasonlo dezignacio nem szerepelt rajta, megis valami 5400 Ft-ba került, szemben a többi tokaji termelö 2-3000 forintos alap furmintjaval.
Valamely nevesebb borlap (Decanter?) gold award-ja diszelgett rajta, es azon morfondiroztam, lehetseges volna-e, hogy erre valo tisztelettel szimplan megduplaztak a sima alap-furmint arat.
Halistennek gyözött a kivancsisag, ugyanis a nyitas utan rögtön kiderült: ez egy piszkosul jo bor, amit egy napon sem lehet emliteni a szokasos alap-furmintokkal.
Jelentös mennyisegü a fa, de minösegi, es a bor olyan gazdag es intenziv - mar-mar somloi - hogy elbir vele.
Retegzett es megis egyseges, mely es elegans; az utoiz hosszu es igen szep. Több nappal nyitas utan is hibatlan volt, söt elmenyszamba ment.
Visszafogottan is 7, de inkabb 7,5 pont, es ez a minöseg meg >5000 forintert is kivalo vetel. Ha atszamolom EUR-ba, az valamivel 15 EUR alatt van, es azt kell mondjam, meg az örök ar-ertek bajnok Moselröl sem könnyü max 15 EUR-ert hasonlo minöseget mondani.
Torres Gran Coronas 2015 - ara (11 EUR) es multbeli tapasztalatok alapjan egy hibatlan de közepszerü es izgalommentes bort vartam - igen kellemes csalodas lett belöle. Ez egy kivaloan összerakott, szepen erett, tartalmas, jo egyensulyban levö, abszolut komolyan veendö cabernet sauvignon. Semmi vekonysag, semmi edesseg, semmi ujvilagisag, semmi parasztvakitas. Majdnem csontszaraz; van benne anyag, de nem nehez. Meggymag, szeder, sült gesztenye, fekete csoki. Az evek soran meg egy kis hüvös-kesernyes elegancia is költözött bele.
"Sajnos" azt kell mondanom, ez vagy haromszor olyan jo bor, mint a nemreg kostolt, sokkal dragabb Kiss Gabor-fele Code, vagy a hasonlo aru Ipacs-Szabo Istvan "Naszut helyett" Cabernet Franc, mindkettö Villanybol. Kikezdhetetlen 6p, ekeppen ez is rendkivül erös ar/ertek aranyt kepvisel.
Összefoglalóban már írtam róla pár szót, most visszatérek rá, mert megkóstoltam másnap, sőt, harmadnap is, ugyanis alig bírtuk meginni. Az előde (2017) az egyik legjobb rajnai volt ever, amit kóstoltam, ez meg nettó citromlé, nem éppen vastag ráadásul. A barátaim valamiféle pollenes jelleget véltek beleérezni, de ettől nem tetszett nekik jobban. Az Achleiten-dűlő sokak szerint Európa egyik legjobb rizlinges termőhelye.
Az jutott eszembe az egészről, hogy nincs vele semmi baj, ha az egyik évjárat ilyen, a másik meg olyan. Viszont ezt nem kellene annyiért forgalomba hozni, mint a korábbit, illetve jobb lenne Federspiel ár- és minőségi kategóriába sorolni. Az importőrnek pedig nem kellene árulni, különösen nem 11000 forintért.
szoktak odalenni a kritikusok Decanter, stb. szerintem ez se jó én már megittam egyszer belőle egy üveggel.
Egyszer hoztak Thessalonikiben egy étteremben egy retsina fehér bort a vacsorához, ami nagyon jó volt, de hogy annak bármi köze lenne a gyantás borhoz...
Oh pedig a Szent Donátban az étterem volt a legjobb. Legutóbb nyáron ott jártunk minden tökéletes volt. Sajnálom, de csak kinyit tavasszal, vagy nyáron...
Én is onnan hordom a kaját a mamámnak és a szomszédoknak - a Rutinba viszont gurmékodni szoktam beülni, havi 1-2 alkalommal, mert megérdemlem. Meg ők is.
A Csalogány kissé más sztori - P. Balázs már darab ideje vidékre vágyott, aki pedig vihette volna tovább az éttermet (a fia), más vállalkozásba fogott.
Vírustól függetlenül úgy tűnik évek óta, hogy a hazai közönség érdeklődéséhez és a képzett személyzet számához képest túl sok étterem van Budapesten. A hobbistáknak meg semmi nem drága, 1-1 milliomos olyan összegeket ajánl neves szakácsoknak, mintha élvonalbéli magyar focisták lennének. :D