Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Engem őszintén, megérintett. Első hallgatásra is tetszett, egyben volt; most így a 15. körül sem untam meg, annyira jó hallani újra és újra. A basszus, a kis gitárbejátszások, az ének, a lezárás...
Hál'Istennek Beatles minőség lett, pedig valljuk be baromi ingoványos volt a talaj:
Egyetlen dalra felhelyezni mindent, kijelenteni, hogy ez az utolsó, nagyon nagy elvárást hozott magával.
Mindezt úgy, hogy énekhangilag se McCartney, se Ringo nem tud érdemben hozzáadni, plusz a dal eredetije se egy 10/10-es alkotás.
Na ehhez képest, amit lehetett azt mindent kihoztak belőle, sőt a végén felsejlő vonósokkal méltó is lett a bandához.
Videoklip:
Nekem elég fura, hogy ennyire bohóckodós. Egészen más a videó, mint a dal. Ettől még vérprofi munka, megkönnyeztem, ám valahogy nincs összhangban végig nekem. Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről.
Ahogy látom nagyot megy a dal mindenhol, ami kifejezett örömhír.
Biztos én vagyok túl szigorú, de nekem a Mind Games és a Walls And Bridges is "fél lemez": mindkettőnek úgy a felét szeretem (mondjuk amit szeretek róluk, azt viszont nagyon), de:
Aisumasen (I'm Sorry) (ennek meg kellett néznem a szövegét, hogy egyáltalán be tudjam azonosítani...)
ezekről meg hogy gondolhatta, hogy jó dalok?
(még az is lehet, hogy ez a trió a szólóévei mélypontja - mármint a Some Time In NYC kivételével...):
One Day (At a Time) Bring on the Lucie (Freda Peeple)
Only People
ezek is valahogy olyan semmilyenek, ihlettelenek:
Going Down on Love
Whatever Gets You thru the Night (élete legnagyobb szólósikere egy totál semmilyen dal... persze ugyanez a véleményem a (Just Like) Starting Over-ről is...)
Old Dirt Road
Bless You
Surprise, Surprise (Sweet Bird of Paradox)
Beef Jerky (oké, ez kuriózum valahol, hiszen gyakorlatilag instrumentális, de egyébként...)
Ya Ya (ez a nem sokkal későbbi RNR lemez fényében teljesen felesleges itt, Julian ide vagy oda...)
És úgy vagyok ilyen kritikus, hogy Lennon az abszolút kedvenc énekesem és dalszerzőm - annyira régóta, hogy kötve hiszem, hogy ez valaha is változna.
Önmagában is rossz, hogy ennyire kevés lemeze lehetett (a halála meg tragédia - sokkal jobb és hosszabb életet érdemelt volna...), de hogy ennyire felemás az a kb. hat lemeznyi anyag is (plusz RNR album)... miközben basszus, JOHN LENNON-ról van szó, akinek a Beatles-beli dalai maximálisan megmutatják, hogy mekkora zseni volt.
Valószínűleg túlságosan el voltunk kényeztetve általa mondjuk '64 és '71 között és bárki kisebb formátumú zenésznek fénypontja lenne a Mind Games vagy a Walls and Bridges. De Lennontól nekem kevesek, sajnos.
Bizonyos szempontból - most épp konkrétan a Now and Then szempontjából - baj, ha az ember töviről hegyire ismer egy életművet és tudja, milyen az, amikor az adott szerző-előadók csúcsformában voltak. Amikor a Free As A Bird megjelent, 11 éves voltam és csak a Red Albumot ismertem (nem vagyok benne biztos, hogy az egészet, mert csak egy másolt kazettán) és a Beatles For Sale-t. (És anyám Nők Lapjá-jában láttam először az öreg Beatle-ket: a legfrissebb fotókat Ungvári könyvéből ismertem, szóval igencsak le voltam maradva.)
Ehhez képest most, negyvenhez közel már jó 15 éve annak, hogy kívülről fújom a Beatles- és a Lennon-összest, sőt ma már azon a fázison is túl vagyok, hogy egytől-egyig zseniálisnak tartsam a lemezeket.
(A Beatles-albumokon a Ringo-dalok a gyenge pontok -kivéve Honey Don't és With A Little Help...-, Lennonnak meg zsinórban volt 3 gyenge lemeze is -'72 és '74 között-, amikből egylemeznyi olyan erős anyagot lehetne összerakni, mint az első két album, aztán a DF/M&H Lennon dalaiból összebarkácsolható egy elég jó, "kezd belelendülni, de a következő lemez lesz az igazi" típusú lemez.)
És ilyen kondíciókkal valószínű a Free As A Bird-re is húznám a számat. Ami azért szomorú.
De a fordítottja is igaz: ha most lennék az "alig ismerek valamit tőlük, de imádom" fázisban és kistiniként, tuti, hogy óriási élmény volna a Now And Then. Persze azért így is örülök, hogy ennyi viszontagság után mégiscsak befejezték, csak sajnálom, hogy nem örülök annyira, mint a dolog súlyához mérten "kéne".
Nagyon szeretném szeretni, de sajnos szerintem túl lett cicomázva.
A Lennon-demó alapján mindig is úgy gondoltam, "micsoda dal lehetne ez, de kár hogy nem csinálták meg!" és most itt van és... másra számítottam.
Egy nagy tömb a zene, túl van zsúfolva. Nem kellettek volna a vonósok sem vagy nem így.
Imagine- vagy maximum Jealous Guy-szerűen szólna jól ez a dal. Persze az "nem ér", mert szóló-Lennon.
De hogy ő maga levegősebbre vette volna a zenét, az tuti.
Egyszerűen úgy adta hozzá Paul a magáét és a Beatles-ízt, hogy nem gondolt bele, mennyire lesz lennonos a végeredmény. És tudom, hogy nem lennonosnak, hanem (ahogy mondta) beatley-nek kell lennie, de...
valószínűleg fordított esetben (Lennon fejez be egy Paul-dalt) az lenne a bajunk, hogy "Paul nem ilyen nyersre vette volna, jobban kidolgozza, az tuti" - itt viszont pont a túldúsítás a baj. Illetve elveszett az a drámai vagy megkapó hang ami a demóban benne volt (mondjuk ez a Beatles-féle Real Love-ra is igaz).
De utálom, hogy fanyalgok. :( Kizártnak tartottam.
Egyrészt szerintem nem maradt fiókban, csak sajnos Lennon meghalt, mielőtt sorra került volna a dal, másrészt a Double Fantasyn minden Lennon által énekelt dal jobb, mint a Now And Then. De még így is az a véleményem, hogy nagyszerű lett a végeredmény, és szerencsére sikerült megőrizni a demó hátborzongató hangzását is (nyilván azért, mert sokkal kevésbé nyúltak hozzá, mint mondjuk a Real Love-hoz). Én remeknek tartom a végeredményt. A hatvanas évekbeli dalokból származó vokálokat egyébként nem hallom ki, ami persze lehet, hogy így van rendjén.
"Akkor lehet, hogy csak a kislemezeknél volt szükség mindenki beleegyezésére ahhoz, hogy kiadhassák."
Szerintem ez így sose volt kimondva. És a "mindenki"-be Ringo is beletartozott? Ringo is megvétózhatta bármelyik dalt...? Ugyan.
Alapvetően nyilván John és Paul döntötte el.
Amikor John megírta a Ballad-ot, azonnal felvették és kiadták, George és Ringo ott se voltak, nem is tudtak (?) róla. Én még azt is elhinném, hogy George se tudott róla, hogy most az ő dala kapja a B-oldalt, csak utólag.
Apropó, tegnap este leadta a spanyol Movistar Plus a filmet, illetve után volt egy 10-15 perces kisfilm az új dalról. Ha gondoljátok, feltölthetem őket valahová.
Annak idején eltettem, most fellapoztam a Newsweek 1995. október 23-i számát, amely először adott hírt a Beatles reunionról. Csak két "új" dalt említ, arról szó nincs, hogy a kazettára az lett volna írva, hogy "For Paul".
