Ma olvastam az ÉS-ben Salat Levente: Erdély státusa c. írását ami gyakorlatilag Hamvasról szól éshát ez a fickó felkeltette érdeklődésemet. Ha segítenétek abban mely művei jelentek meg, hol, mikor, kinél? Azt megköszönném.
Szeretôk és aszkéták, avagy Bevezetés az iszlám misztikába. Egy dán szerzô könyve egy fejezetének fordítása a Koppenhágai Hamvas Béla Klub honlapján, a Szufi rovatban Http://hjem.get2net.dk/hamv.laz
Aha.
Hát megmondom őszintén, elég érthetetlen volt az én intelligenciám számára, a tőled idegen magatartás, a válaszra sem méltatás. Még az is megfordult a fejemben, hogy el akarod lopni, már bocsánat, de hisz nem válaszoltál semmire.
Így minden világos.
Örülök, hogy tetszett a novella, (Hát persze, hisz jó...), s jó hétvégét kívánok Neked:
K.
(olyan szép volt ez a kis nyakbaborulós jelenet itt a nyilvánosság előtt, mint egy harmadosztáyú amerikai filmben,,,)
Kisördög, bocsánatot kérek!
Nem értettem a dolgot.
Átpasszolta a Vörös hervadást egy régi levél-boxba a postaládám.
De előkerült! És jó! Remélem, mégsem ez a Fő-Mű!
Szeretettel: nereusz.
Tegnap, november hetedikén volt az évfordulója, hogy az öreg elköltözött. Harminchárom éve már csak föntről vigyorog az egészen.
Ha ugyan vissza nem jött, a bolondja.
Czakó Gábor: Szótárkönyv.
Benne: 1. Hamvas Szótár – Hamvas Béla eddig megjelent életművének szótárszerű feldolgozása. Kb. 1270 szócikk, fogalom, vélemény, ezek meghatározásai, árnyalatai, összefüggései, esetleges ellentmondásai, előfordulási helyükkel, könyvészeti adataikkal.
2. Éva Szótár – az író szerelmes szótára feleségéhez, 2 szócikk.
3. Magyar-Magyar Nagyszótár – a magyar köznyelv titkos jelentéseit föltáró, hat éve nagy sikert aratott szatírikus mű bővített és átdolgozott kiadása, 622 szócikk.
Kb. 310 oldal, kemény kötésben, Banga Ferenc iniciáléival, ára 2.400 forint.
Megjelenés időpontja: 2001. december 1.
Könyvesbolti hálózatba csak korlátozott példányszámban kerül.
Megrendelhető utánvéttel, kívánságra dedikálva: czakogcs@axelero.hu,
T: (1) 243-48-42, Salamon Kör 1038. Bp. Templom u. 38.
Kedves Kazi, ahhoz, hogy a nőkről valamit mondhassak, le kellene térdelnem.
Ebédről idefelé láttam egy igen mosolygós öregembert, aki térdelt a rózsabokor mellett és metszegette a töveket. Milyen szép, hogy erre is az élet októberében jön rá az ember.
Tehát 36 óra térdeplése előtt szeretettel:
n.
Már másodjára látom ezt az idézetet itt, és szívesen olvasnék egy kis magyarázatot ezzel kapcsolatban. Szerény meglátásom az, hogy ez a rész nem a nőkről szól, hanem "A Nőről".
"Amennyiben az ember földi asszonyt szépnek lát, mond vagy tart, a földi asszonyt az égivel teljesen azonosítja s a kettőt összetéveszti (adhyasa). Ez az összetévesztés azonban csaknem törvényszerű, elkerülhetetlen, leküzdhetetlen és a kábaságban el nem oszlatható.
Éva nem szép. Éva bűbájos. Éva az a lény, aki szépségét a szellemvilágban hagyta s a bűbájjal elcserélte. A földi asszony nem szép, hanem csábító. S az ember, amikor a nőt szépnek mondja, a Szépség Leányát, az ember lényéből való igazi lényt a csábítóval és a csábítással összetéveszti.
A földi asszony egész léte és lénye ebben a bűbájos csábításban merül ki. A bűbáj az asszony anyagiassága. Ez rajta a Hatalmak bélyege, és ez benne és rajta: a karakter, az arculat. A nő festi magát, öltözködik, kedvét leli abban, hogy belső lényéről nem is szólva, még testi valóságát is az eredeti mivoltából kiforgassa, még anyagi alkatát is elváltoztassa és elfátyolozza. Egyetlen célja van: csábítani. Bűbájosnak lenni.
A csábítás terméketlen és üres, céltalan és értelmetlen. Miért? Miért csábít? Mit akar? Uralkodni, hatalmaskodni? Termékenységéhez nemzőt keresni? Nem. A csábítást csak az érti meg, aki felismeri benne az üres hiúságot, az asszonyi Én eredendő bűnét - az asszonyi hybrist. A csábításból nem fakad szerelem, házasság, uralom, hatalom, dicsőség, győzelem, megnyugvás, megtisztulás, nemesség. A csábításból nem fakad semmi: az egész tarka és kábító és szemfényvesztő mesterkedés mágikus játéka, ami elbűvöl és elkápráztat, de ha szertefoszlik, a csábító és az elcsábított is kiábrándultan, szegényen, keserűen és üresen magára marad. A csábítás és a bűbáj a szépség és a bölcsesség pótléka és meghamisítása: ez a bűnbe esett és elnyomorított szépség és bölcsesség. Mert Sophia szépsége és bölcsessége szeretet és szeretet ébreszt; Éva bűbája káprázatot ébreszt. Sophia szépsége örökre leköt: vele egyesülni szeretetben a végtelen időkre szóló Egységbe visszatérni. Éva bűbája elkábít, de a kábultságból való ébredés után kiderül, hogy egyesülés nem is történt; az egész csak káprázat és varázslat volt. S itt a helyzetet mindenki félreérti, aki azt hiszi, hogy a csábító Éva nem éppolyan vesztes és megcsalt, elvarázsolt, mint Ádám, akit Éva megcsalt és elvarázsolt. Az asszony a bűbájnak éppoly áldozata, mint a férfi. Mert Éva bűbája azt jelenti, hogy ő volt az, aki ezt a bűbájt hozta s akin keresztül a világba áramlott. Általa lett a világ is káprázat, bűbáj, varázslat: merő látszat, kép, maszk, ami mögött nincs semmi, mert ha az ember a varázslatból felocsúdik, megcsaltnak tudja magát.
A földi asszony egyetlen célja a bűbáj, nem tudatosan, szándékosan, ennél sokkalta mélyebben: lényege szerint.
S ez a végzete. Amitől a nő legjobban fél: öregnek és csúnyának lenni. Ha szép lenne, sohasem lehetne sem csúnya, sem öreg. A szépség nem jelleg, amit el lehet veszíteni; a szépség nem tulajdonság, hanem Istenhez való hasonlóság. Amit el lehet veszíteni és amit a nő el is veszít, az a bűbáj. Ezért lesz rút és vén. - A szépség nem valami, ami merő külsőség. Tudjuk pedig ezt onnan, ahol a szépség igazán megvan: a művészetből Ott megvan, és ott örökre meg is marad. A művészetben a szépség realizálódik. A szépség az egész lényen uralkodó hatalmas tűz és fény. Ami merő külsőség, az a bűbáj; a ruha, a festék, a szerep, a betanult mosoly és mozgás és modor. S ez az, amit a nő elveszít: a bűbáj eszközeit. S ez az, amit a bűbájos mint végzetet kénytelen átélni: felismerni, hogy a maszkot választotta és nem az arcot."
Hamvas Béla: Scientia Sacra. 166-168. p.
Mi az, hogy "ezzel foglalkozol". Ez izgalmas. Bórkóstoló vagy, vagy a munkád az érzékiséghez, a tomboláshoz köt?
Apropó: most csak dobálok neveket: Hermann Nitzsch Orgiaszínházát ismeritek? Teljesen hamvasi gondolkodás.
Bocsánat, de nem ígértem magvas elémlkedést, munkám elszólított. Csak úgy beköszöntem. Egyébként van más téma is. VALLÁS. Bor-nő-Vallás, hogyan függ össze?
Miért ateista egy borgyűlölő? Miért barbár egy sörivó? Mi köze egy asszony érintésének az imához? Hát igen, rövidre vágtam.
Valaki segítsen, mi a kedvenc esszém címe, amely egy bolygóról szól, amely szétrobbant, és a részecskék tehetetlenül keringenek, a tömegekről és a makro és mikro lelkekről szól. Valaki tudja?
Benne van a Vizontő és az apokalipszis kapcsolata is.
Kár, hogy huszárosan rövidre zártad a kört: -Bor - Nő - és megint csak: Bor. A lánc közepén érezni véltem a feszült figyelem csöndjét. De megint csak nem tudtam meg mi ez, hogy: Nő. Tényleg marad a Bor.
A juhfark nagyon komoly borszőlő. Állítólag nem is archaikusan somlói fajta. Néhányszor találkoztam vele, de én győztem. Ennek ellenére: epiphánia volt.
:))
Ha egy teória isten felé veszi az irányt, akkor a gyakorlat csak bámészkodhat.
A borivás is ilyen teória szvsz.
Egyébként nyugodtan ki lehet venni a drogok közül.
Szo sincs rola. Csak az a teoria er valamit, ami a gyakorlatban is hasznalhato. A boraszathoz fogyasztokent van nemi kozom, csak a nedu eloallitasaban nem veszek reszt, a tiltakozas ennek szolt. Valami miatt azonban csak a voros szinu borokat kedvelem, ez nyilvan, ahogy H.B. mondana egy a lenyemben levo sulyos korrupcio jele.
Kedves Winemaster!
Én csak olyan kellemes dologra akartalak rávenni, amit alkati teoretikus való hajlamod eddig nem nagyon engedélyezett. Vagy igen?
De jó vicc volt ez a Hamvas féle alkoholizmus!
Azt már hallottam, hogy belépett az MDP-be, az MSZMP-be is, szocdem is volt, maoista is, de hogy ...
Még ilyet ...!
:))
Egyetlen egyszer sem olvastam Hamvastol olyasmit a bor kapcsan hogy mertektelenul, merevreszegsegig fogyasztotta volna vagy ezt tanacsolta volna barkinek is hogy ezaltal modosult tudatallapotba keruljon es megtapasztalja a valosagot. De legalabb egy kis szint vittel a topic egyhangu, normalis menetebe.
W.
"egy kicsit kritikusabban szemlélem azokat az embereket, akik pl. ilyen meg olyan meditációs tudatállapotokról zengenek ódákat és utólag kiderül, hogy egyszerűen csak drogokat használnak."
Ezzel maximálisan egyetértek. HB szerette a bort, ez nem kétséges, hogy hol az alkoholizmus határa nem tudom, de úgy gondolom, fő műveinek születése és a kemény ivás (ha így volt) nem estek egybe.
Ez rendben is van csak én azért mindig egy kicsit kritikusabban szemlélem azokat az embereket, akik pl. ilyen meg olyan meditációs tudatállapotokról zengenek ódákat és utólag kiderül, hogy egyszerűen csak drogokat használnak.
Az egyik ilyen "összefüggések" szininimájú nevű szabadegyetemünk szakmai vezetője is ezek közzé tartozik. Talán egyik hozzászóló éppen ott hallott szavait idézve "tömény rizsát" HB-ről.
