Hm! Itthon nincs nagy hagyománya a hibi oltásának, ezért nem tudom. Abból indultam ki, hogy általában a törzses rózsák alanyába is felül két helyre szemeznek. A mohóságom volt. De már bánom, hogy nem két fajtát oltottam be, hanem csak egy fajtából 2 db hajtás. Majd jövőre!
Hát igen, mindenkinek mások a szokásai és tapasztalatai.
Pl. faiskolákban állítólag mindig alvóra szemzik az őszibarackot, nekem meg az alvó 80%-ban nem hajt ki tavasszal, vagy csak egy virágot hoz, hajtást nem (ellentmondva az összes szakkönyvnek). A beültetett rész gyönyörűen él, fényes, jól oda van forrva, csak nem hajt ki. Ha nagyon erőszakos vagyok, és visszavágom fölötte, akkor meg az egész elszárad, csak lentről hajt ki.
A hajtó szemzés pedig akármilyen későn hajt ki, az alsó rügyek nem fagynak el, tehát nálam ez a 100 %-os móccer.
Sziasztok! Én tavaly augusztusban oltottam hibiszkuszt. Azóta nagyon szép kis koronás fácska fejlődött. Kb. 1 m magasságig karó mellett neveltem a törzset, az oldalhajtásokat pici állapotukban kicsíptem. Vízszintesre vágtam a felső részt, abba függőlegesen 2 db kb. 0,5 cm vágást ejtettem. Egy sárha virágú hibiszkusz 2 csúcshajtását leleveleztem, ék alakra vágtam alsó részüket, és ezeket toltam be óvatosan a függőleges vágásokba. Egyszerű nejlonzacskóból vágott hosszú csíkkal tekertem körbe. Egy kisebb nejlonzacsit húztam az oltásra, az egyik sarkát kivágtam. Szépen megeredt!
Ezek az ábrák elvi útmutatást adhatnak pl. mandarin számára, de gyakorlat és az egyéni technika az apró részleteken változtathat. Pl. itt a szempajzs szem feletti részét a behelyezés után vágja le a T bevágás felső részénél (lásd: alanti leírás ugyanabból a könyvből). Egyébként az a bizonyos fehér négyszög valszeg rajztecnikai, ábrázolási hiba.
Szemzés. A szemzést – a vegetációs idő alatt végezzük. Ez a legtökéletesebb oltásrnód, mert készítésekor kis sebet ejtünk, az alany és nemes rész kambiuma nagy felületen érintkezik egymással, könnyen és gyorsan végezhető, készítése egyszerű és a legkevesebb szaporítóanyagot igényli.
Nagyüzemekben a termesztett fajták tömeges szaporítására szinte kizárólag a szemzést használják.
Kétféle szemzést különböztetünk meg: a hajtószemzést és az alvószemzést. A hajtószemzést akkor végezzük, amikor a hajtáson már beérett szemek (rügyek) találhatók (általában május végén és júniusban). A szemek szaporíthatóságát a másodrendű hajtások megjelenése jelzi. A hajtószemzések a készítés évében kihajtanak, de hajtásaik nem mindig érnek be tökéletesen, így könnyen elfagyhatnak.
Az alvószemzés ideje július második felétől szeptember elejéig tart. Ennél a szem a szemzés évében összeforr az alannyal, de csak a következő évben, rügyfakadáskor hajt ki, igya szemből fejlődő vesszők jól beérnek.
A szemzés csak akkor ered megfelelően, ha az alany anyagcseréje kielégítő, ezért az alvószemzést a második - "János-napi" - hajtásnövekedés megindulása után végezzük, amikor az anyagcsere forgalom erőteljes és az alanya "héját jól adja" - a héj jól elválik a. fás résztől-, mert ez is az eredés egyik fontos feltétele. Az egyes gyümölcsfajokat tehát alanyuk szemzési időszaka alatti anyagcsere intenzitásának megfelelően optimális időpontban szemezzük.
A szaporítóanyagot erre a célra kiválasztott és levágott egészséges, megfelelően fejlett "szemzőhajtáson" levő szemek biztosítják. A szemzőhajtások megszedése után a leveleket eltávolítjuk, csak a levélnyél marad meg, hogy párologtatásukat a legkisebbre csökkentsük. A levélnyél szemzéskor a szem behelyezését könnyíti meg. Szaporításra csak a jól fejlett és kellő érettségű szemeket használjuk fel. A szemzőhajtásokat hűvös, nyirkos helyen tartsuk felhasználásig, szemzés közben is óvjuk a vízveszteségtől.
Rendszerint gyökérnyakba, ritkábban korona magasságba szemzünk. Az alany héján egy kb. 2 cm-nyi, T alakú bevágást készítünk. A szemzőhajtásról kb. 2 cm hosszúságú héjrésszel úgy vágjuk le a szemet (az ún. "szempajzsot"), hogy a szem a "szem-pajzs" felső harmadában legyen. A levágásnál minél kevesebb fás részt vágjunk a héjhoz, mert így a megeredés biztosabb, A levágott szemet a T vágásba illesztjük, az abból kimaradó felső héj részt levágjuk. Oltóviaszt a szemzésnél nem használunk. A szemzést rafiával szorosan bekötjük úgy, hogy a szemet a kötésből kihagyjuk.
A megeredt szemzést (kb. 2 hét után) könnyen felismerhetjük arról, hogy a szempajzs kisimult, nem ráncos, és a levélnyél maradvány kis érintésre lehull. Ha a szem nem eredt meg, a levélnyél hozzá szárad a szempajzshoz.
Az f és g szemzés között mi a külünbség? Csak az alany vastagsága? Akkor nem a szemzés van elrontva, hanem az alany, ill. a szem rosszul megválasztva.
Vékony alany fatestére nem fexik rá olyan jól a vastag szemzőhajtásról vágott szem. Ezért ilyenkor eleve vékony hajtásról kell szemet vágni. Ha nincs rá lehetőség, akkor meg jól meg kell húzni a madzagot, hogy mégis rásimuljon valamennyire.
Rajzot elég nehéz véleményezni, de én egész máshogy vágtam volna a szemet. (Más oktatóábrákon sem ilyen.)
A szem alatti résznek hosszabbnak kellene lenni, a szem fölött meg felesleges olyan hosszút levágni. A szem fölötti rész úgysem forr oda, hanem elhal. Egyszerűbb úgy, hogy a szem levágásakor, amikor a vágást megejtem, nem vágom sokkal feljebb a szemnél, hogy ne essen le, és akkor a szem fölött 3-5 mm-rel keresztben elvágom a bőrt.
Ezt túl szélesnek találom. Ha keskenyebb, akkor kevesebb a fás rész a szempajzson, és nem is érdemes a kipattintásával vesződni, nem rontja jobban az eredést, mint a kipattintáskor előfordulható hibák. Pl. ha nem jön ki könnyen, akkor összekapargatom az egészet, vagy kipattan a rügy alapja is, vagy csak összefogdosom a vágott felületet, stb.
Konkrétan "oltani" tél végén, szemezni meg júniustól, amint van megfelelő érett szemzőhajtás, szeptemberig. Ha elég erős az alany, akkor a korábbi szemzések kihajtanak, gyenge alanynál és későbbi szemzésnél csak a következő tavasszal.
Pár napja láttam olyan vadrózsát, amin még most is van friss hajtás, az ilyen szemzésével még most is meg lehet próbálkozni, ha sikerül, akkor tavasszal már a nemes hajt ki. Csak ezt jobban kell védeni, földtakarással.
Egy életem, egy halálom, ma szilvát szemeztem. Tudom, hogy szeptember közepe után már nem érdemes, de mit veszíthetek? Legrosszabb esetben is az történik, mintha meg sem próbáltam volna.
Azért fogtam neki, mert tegnap láttam egy legalább 20 éves Besztercei fát teli a legeslegfinomabb szilvával, ami csak létezik. Felénk a vírus miatt már nagyon kevés ilyen fajtájú szilva van. Abban reménykedem, hogy ez olyan klón, amin nem fog a vírus.
Vadrózsát én inkább kiásni szoktam, 2-3 éveseket. Tavasszal elültetem, és pár hónap múlva már olthatom is. Sajnos, bővében vagyok alanynak, az egyik telkem mindkét oldalán elhagyott telkek vannak, csipkebokrokkal, és egyre több kel ki az én földemen is.
A barackot (tegyük fel, hogy ősziről van szó) csak akkor érdemes átoltani, ha egy konkrét fajtát akarsz termelni (a magoncok valószínűleg nem olyant fognak teremni, mint a szülőjük), vagy ha a magoncok értéktelen fajta barack magjai.
Az átoltás 1 évvel visszaveti a fejlődésüket.
Ha jó fajta barack magjai, akkor inkább ültesd el, és a kikelés utáni kb. 3-4. évben teremnek, ha nem tetszik, akkor is át lehet oltani.
Annyi probléma van velük, hogy nem minden őszibarackfajta hoz rendes termést saját gyökerén.
Az őszit általában keserűmandulára szokták oltani, köves, meszes talajon másra nem is érdemes. Homokon inkább vadőszire.
Mandula alanyon általában ellenállóbb, szárazságtűrőbb, lényegesen hosszabb életű.
Az első hozzászólás a 0., aminek nincs értelme. Mert ha először hozzászólsz, az az első sorszámot kell, hogy vigye.
Jobb magyarázatot nem tudok.
on.
A vadhajtással nekem is ez a bajom. Most próbaképp a futórózsákat visszavágtam 60 centi magasra. Az "alvó" rügyekről indult újra a tavasszal és lett szép bokopr belőle. Nem is tudtam, hogy így is lehet fiatalítani.
