De miért is ragaszkodsz annyira a hidroforos kialakításhoz ha egyszer kerti öntöző rendszerhez akarod? Különben nincs semmi akadálya tudtommal annak hogy ilyet tegyél a kertbe, műszakilag kivitelezhető, pláne ha kerticsapot raksz rá de minek?
sziasztok, nincs véletlenül valakinek T.I.P. Hww 1200/25 házivizműve? használati utasitást esetleg letölthetőt keresek eddig sikertelenül (véletlenül a dobozzal együtt kidobtuk) köszönöm, ha valaki tudna segiteni
Lenne egy nagyon alap kérdésem (ami nélkül el sem tudom kezdeni a kerti öntözőrendszerem tervezését, amit magam szeretnék megépíteni), hogy azok a hidroforos vízszivattyúk (amiket a boltokban "házi vizmű"-nek neveznek) és 3000-4000-5000 liter/óra max. vízszállítást tudnak megfelelőek-e klasszikus öntözőrendszer ellátására? (a kertünk kb. 600 m2, 4-5 körös lenne, amiből az egyik kör egy sövénysort öntözne csöpögtető csővel)
Műszaki jellemzői/működése szerint van-e bármi oka, ami miatt nem javasolt az alkalmazása, mivel a szakemberek által ajánlott szivattyúk nem hidroforos kialakításúak
Mindenki a saját lovát dicséri, nyilván aki Nelsont ajánlotta neked azzal van tapasztalata vagy érdekeltsége. Már dolgoztam a felsoroltakkal és mindegyik el tudja látni a feladatát, ha jól meg van tervezve az öntözés, ez a legfontosabb dolog, alappillére az egésznek. Jó pár éve már Nelson: EZ PRO juniort vagy Irritrol: Junior MAX használom automatának és Rainbird és Hunter szórófejeket. A vízellátásod honnét történne, milyen módon(vezetékesvíz vagy kút), ha kutas, akkor milyen szivattyúval? Merre laksz?
Üdvözletem mindenkinek .
Öntöző rendszer telepítése előtt álok egy kertben és Nelson öntözéstechnikát ajánlottak. Eddig csak gardena , hunter és torot láttam közelebbről. Érdeklődnék, hogy kinek milyen tapasztalata van vele és mennyire megbízható.
( Illetve szerviz és alkatrész ellátás mennyire megoldott )
Köszönöm.
Kollegám kérése: 100 méteres emelőmagasságú (sajna most épp nem ismert típusú) kerti öntözéshez használt szivattyú javításához keres Észak vagy Dél Pest környékén szervizt.
ha nem lenne kész, azt mondanám altalaj öntözés csepi csővel. De így? A rotátor 1,2 m magas szöggel megy, de a tuják is megnőnek egyszer. Még ami szóba jöhet LPE cső+mikroszórófej leszúrható kivitelben.
ha nem lenne kész, azt mondanám altalaj öntözés csepi csővel. De így? A rotátor 1,2 m magas szöggel megy, de a tuják is megnőnek egyszer. Még ami szóba jöhet LPR+mikroszórófej leszúrható kivitelben.
Egyébként "nem szokta a cigány a szántást", anélkül, hogy munka ügyben (is)szegregálni szeretnék... :) Persze a végeredmény szempontjából mindegy, így is úgy is leszakad a derekad
Sziasztok,
Az ásott kút topicra felrakott kérdésemet megismétlem itt is, hátha valaki tud tanácsot adni:
A tanácsotokat kérném a következőben (próbálom röviden és érthetően vázolni a helyzetet. Ez még nem kivitelezett rendszer!):
Fúrt kútból orosz búvár tölti az 1 köbös puffertartály. A tartályból Grundfos CH Basic továbbítja a vizet az öntözőrendszer felé. A kút vize egy nagyon picit homokos (értsd: műa. flakont megtöltve szemre teljesen tiszta, később az aljára ülepednek szemcsék vékony rétegben), és ezt a vizet kellene szűrni. Hová célszerű beépíteni és milyen szűrőt? A tartályba bemenő vizet kellene szűrni, a tartály után és a Grundfos között, a Grundfos után a rendszer előtt, esetleg mindenhol? És milyen szűrőt érdemes használni? Ezen a fúrumon régebben láttam ilyen képeket, ahol a be volt fotózva a szűrő és szakértés is volt a témában, de sajnos most nem találom.
TamiBT
Úgy láttam mostanában is jelen vagy a topicon. Régebben a kúttal kapcsolatosan több témában is adtál tanácsot. Most visszakerestem pár hozzászólást és láttam a fényképtáradban az öntözőrendszered képeit. Ezzel kapcsolatban ha megengeded lenne pár kérdésem, de nem publikus az emil címed. Esetleg ha van öt perced kérlek dobj nekem egy mailt a veronika.szalai@intesasanpaolo.com címre, hogy feltegyem ezt a pár kérdést.
Nagyon köszönöm
Üdv Mindenkinek
V
Ma szétszedtem a szivattyúm, a szívóoldalon valamint a nyomóoldalon nagyítom az átmérőket, mert a 10 l/perc hozammal nem vagyok elégedett. Kiinduló szivattyú csonk 1".
Számolgattam, méregettem, és rájöttem, hogy ezek a szuper gyorscsatlakozók valami iszonyat mértékben leszűkítik a keresztmetszetet. 8-9 mm-es átmérő! Nagyon kevés! És ha még aquastop-os is? Akkor még kb. a negyede-fele elveszik. Majdnem csoda hogy kifolyik a víz. Ezeket mennek a kukába. Vissza a hagyományos hollandereshez.
A lehulló csapadék egy részét a növénytakaró felfogja.
Potenciális intercepció: az a csapadékmennyiség, amelyet a növényzet szélmentes időben maximálisan képes visszatartani és átmenetileg tározni.
Gyakorlati vagy potenciális intercepció: a növényekkel felfogott csapadék egy része a légmozgások következtében vagy a növények szárán vagy a fa törzsén lecsurogva eljut a talajvízig.
Mennyisége: kb. 0,3-9 mm.
Az intercepció függ:
- levélfelület nagysága (LAI érték);
- évszak;
- a csapadék tulajdonsága.
http://www.agr.unideb.hu/ktvbsc/dl2.php?dl=40/4_eloadas.ppt
Szia! Na most: számold ki, hogy hány nm-t öntöznek a fejek zónánként, szorozd meg 4x= ennyi liter a terület vízigénye.
És akkor: add össze a szórófejek által kijuttatott vízmennyiséget (katalógus) most már csak osztani kell egyet, és szorozni 60 nal, hogy percben megkapd az öntözési időt
De ezt: "Az 5 mm alatti egyszeri csapadék érdemben nem befolyásolja a talaj víztartalmát. " hogy kell érteni a kertem gyepszőnyegére vonatkoztatva?
Elvégre az öntözésnek ( a talajba ültetett növények esetén) csakcsak az a célja, hogy a talaj nedvességtartalmát növeljem....És mi az, hogy "egyszeri" - milyen gyakoriság esetén egyszeri? (öllég pongyola)
2. Öntözési rend
Az öntözési rend (irrigation scheduling) a víznorma és a öntözési forduló meghatározását jelenti, mely termőtájanként, növényenként, talajtípusonként, öntözőgépenként változik. Kialakításának célja a vizet olyan gyakorisággal és mennyiségben kijuttatni, hogy a növények terméscsökkenése, minőségromlása megelőzhető legyen. Tervezése nem hagyatkozhat a termelő érzékszervi megállapításaira vagy több éves rutinra. Az öntözés időpontjának és a víz mennyiségének megállapításához mérések, számítások végzése szükséges.
Az evaporáció a szabad talajfelszín párolgása, mely függ a hőmérséklettől, a levegő mozgásától és páratartalmától, fizikai folyamat.
A transzspiráció a növény párologtatása mely szintén függ a fenti tényezőktől, de a változása azokkal nem lineáris mivel a növény légzőnyílásai segítségével szabályozza saját vízleadását. Folyamatait nemcsak a légköri, hanem biológiai tényezők, valamint a talaj jellemzői is jelentősen befolyásolják. A transzspiráció mérése szántóföldi körülmények között igen nehézkes, ezért a növény vízleadását a hasonló körülmények közötti evaporáció megállapítása és növényenkénti módosító tényező alkalmazásával próbálják meghatározni.
Az evapotranszspiráció (ET) a növényállomány párologtatása, egyenlő azzal a vízmennyiséggel, amely pára formájában hagyja el a növénytermesztési teret. A ET értéke magában foglalja a teljes, legalább 1 ha nagyságú növényállomány vízfogyasztását, amennyiben a növények fejlődése, növekedése nem korlátozott a nem kielégítő vízellátás (többlet, vagy hiány) miatt, az állomány egészséges és elegendő tápanyag áll rendelkezésre. Amennyiben a növények teljesen takarják a felszínt, úgy a talaj párolgása összevetve a növényzettel elhanyagolható, értéke 5 % alatti. A kijuttatandó öntözővíz mennyisége az utóbbi esetben egyenlőnek vehető a transzspiráció, a növények párologtatási értékével.
Magyarország a kontinentális éghajlati zónába tartozik, melynek jellege az utóbbi időszakban erősödött. Ez a hőmérsékleti szélsőségekben, a "kis" esők számának, a csapadék mennyiségének tenyészidőszakon kívüli növekedésével jellemezhető.
A potenciális (energetikailag lehetséges) evapotranszspiráció (PET) évi összege hazánkban - Thornthwaite módszerével számítva - mintegy 600-720 mm, de ingadozása 400-1100 mm közötti, a tenyészidőszakban értéke 560-630 mm között van. Az 1990. év tenyészidőszakában a CERES MAIZE modell által számított értékek a 4. ábrán láthatók.
4. számú ábra
Kukorica potenciális evapotranszspirációs értékei az 1990. évben, Látóképen
(Huzsvai, 1995)
A csapadék területi és időbeli eloszlásában igen nagyok a különbségek. Az Alföld közepén (Szolnok) az átlagos évi (az 1901-1950 évek adatai alapján) csapadékösszeg 524 mm, a legnagyobb értéke 713 mm, a legkisebb 302 mm. Tenyészidőszakban az átlagos évi csapadékösszeg 302 mm, legnagyobb értéke 478 mm, legkisebb 115 mm.
A PET és a csapadék mennyiségét összevetve látható a tenyészidőszak nagy vízhiánya e térségben. Ehhez járul, hogy a téli félév csapadéka a talajfelszín fagya, valamint a gyors hóolvadás és az ebből következő elfolyás következtében nem hasznosul teljes mértékben.
A légköri szárazság - a levegő relatív nedvességtartalma 30 százalékra, vagy ez alá süllyed - leggyakrabban júliusban és augusztusban tapasztalható, évente átlagosan 10-15 alkalommal fordul elő, naponkénti tartama 3-5 óra és többnyire 2-5 napig tart.
Az Alföld évi középhőmérséklete 10-11 C, az évi átlagos periodikus ingás 23-24 C, a hőségnapok (max. 30 C) száma 22,5 (Püspökladány) (Magyarország éghajlati atlasza, 1970).
Öntözési szakkifejezések:
Öntözővíz szükséglet: a növény vízigénye az öntözési idényben a kívánt gazdasági cél eléréséhez a természetes csapadékon felül (mm, m3/ha).
Öntözővíz adag: a növény vízigénye az öntözési fordulóban a kívánt gazdasági cél eléréséhez a természetes csapadékon felül (mm, m3/ha).
Öntözési forduló: az adott szakasz öntözésének kezdetétől a következő öntözés kezdetéig számított, vagy eltelt időszak hossza (nap).
Számítása:
Öntözési idő: az öntözési norma kijuttatásához szükséges időtartam (óra).
Számítása:
Intenzitás: adott területre időegység alatt kijuttatott víz mennyisége (mm/óra).
Példa: a szórófej vízszállítása 1560 l/óra
a szórófejek kötése 12 x 18 m
az intenzitás =
mivel 1 l víz 1 m2-en 1 mm vastag réteget képez, így a fenti mennyiség azonos 7,2 mm/óra intenzitással.
A nemzetközi irodalomban a fenti meghatározást application rate néven említik és az intenzitás fogalma alatt a cseppek becsapódáskori energiáját értik.
Öntözési norma: az adott öntözési szakaszban egy alkalommal kijuttatott víz mennyisége, mely tartalmazza a veszteségeket (pl.: párolgás) is (mm, m3/ha).
Idény norma: a növény vízigényének kielégítéséhez szükséges vízmennyiség az öntözési idényben, mely tartalmazza a veszteségeket (mm, m3/ha).
Az öntözés időpontja az időjárási viszonyoktól (napsugárzás tartama, a levegő hőmérséklete, relatív páratartalma, a szél sebessége, csapadék mennyisége), a talajban rendelkezésre állóvíz mennyiségétől és a növény igényétől függ. A szemiarid és szubhumid klímán viszonylag gyakori a csapadék az öntözési idény során, melyet számításba kell vennünk. Az 5 mm alatti egyszeri csapadék érdemben nem befolyásolja a talaj víztartalmát.
A szántóföldi kísérletek azt mutatják, hogy a különböző növények nedvességoptimuma eltérő. Ez azt jelenti, hogy a maximális szárazanyagot eltérő víztartalom esetén tudják termelni. Amennyiben ismert ez a pont (nedvességigény NI), akkor ez alá nem szabad a víztartalomnak csökkennie. A legtöbb esetben a DV 50 %-ban adják meg ezt az értéket.
A 4. számú ábrán látható, hogy a szabad talajfelszín párolgása is jelentős, meghaladhatja a 4 mm/nap értéket (április-május időszak). Az ET csúcsa eléri a 6 mm/nap értéket, de nagy időszakos csökkenések is láthatók júliusban is. Látható, hogy a vízfelhasználás nem tervezhető mechanikusan, azonos napi párolgással számolva, ehelyett összegezni kell az ET napi értékeit, és ennek megfelelően dönteni az öntözés időpontjáról.
Különösen fontos ez az állandó telepítésű mikroöntöző rendszereknél, ahol nem kell számolni munka-, üzemszervezési problémákkal, az ET alacsonyabb értékének megfelelő kisebb mennyiségű víz adagolása könnyen kivitelezhető, a napi ET dinamika könnyen követhető.
1.2. A talaj vízgazdálkodási jellemzőit befolyásoló tényezők
A talaj szemcseösszetétele
Egy talaj mechanikai-, vagy szemcseösszetételét az alkotó fizikai részek nagysága határozza meg. A részecskéket ekvivalens átmérőjük szerint frakciókba soroljuk. Legáltalánosabban használt az Atterberg-féle besorolás, mely az alábbi kategóriákat tartalmazza.
mint 2 mm átmérőjű szemcsék a kavicsok, melyek a talaj számára nem hasznosak. Bővizű kutak létesíthetők ilyen területeken, a vízhozam elérheti a 10 000 l/perc értéket is.
2-0,2 mm átmérőjű szemcsék a vizet jól áteresztik, de keveset tartanak belőle vissza, ez a frakció a durva homok. Nagyon jó vízadó réteg, ha mélyebb rétegben található, a vízhozam elérheti a 800-6000 l/perc értéket.
0,2-0,02 mm átmérőjű szemcsefrakció a finom homok, a vizet jól átereszti és 1 m-es réteg már 50 mm vizet képes visszatartani. A várható vízhozam 150 l/perc.
0,02-0,002 mm-es frakció a por (vagy kőliszt) a vizet nehezen ereszti át, de jól visszatartja, kisebb ionmegkötés is tapasztalható.
mint 0,002 mm-es frakció az agyag, mely a vizet nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem engedi át, de igen erősen visszatartja, a vizes oldatból sok iont köt meg.
A talajok fizikai féleségét a hazai talajtani gyakorlat általában nem a mechanikai összetétel alapján határozza meg, hanem más talajfizikai jellemzőkből következtetnek rá. Így az Arany-féle kötöttségi számot, a higroszkópossági értékszámot, a leiszapolható részek mennyiségét és a talajok ötórás kapilláris vízemelését jellemző értékeket veszik alapul a besoroláshoz.
A talajok víznyelő- és áteresztőképessége
A talaj felszínét vízzel árasztva víznyelőképességről beszélünk addig, míg a talaj pórusai levegőt is tartalmaznak beszivárgása során. A pórusok telítődése után az időegység alatt fogyott víz mennyisége csökken és a vízáteresztés hamarosan stabilizálódik.
A vízáteresztés mértéke leginkább a pórusok összmennyiségétől, ezen belül a különböző átmérőjű csoportok arányától, a talajalkotók tulajdonságaitól, a beszivárgó víz sókoncentrációjától és az ionok arányától függ. A sok montmorillonit agyagásványt tartalmazó talaj érzékenyebb az öntözővíz minőségére, mint az illit és kaolinit tartalmúak.
Ha a víz sótartalma kisebb, mint EC (elektromos vezetőképesség, Electrical Conductivity) = 0,2 mS/cm (kb. 130 mg/l), úgy a vízáteresztőképesség jelentősen csökken. Mivel az esővíz sókoncentrációja gyakorlatilag nulla, a beszivárgást magas koncentrációjú víz öntözésével tudjuk növelni az esőzés alatt.
Magasabb sókoncentráció esetén, magasabb SAR érték engedhető meg az áteresztés mértékének változatlansága mellett.
Az 1. számú ábrán látható a vízbeszivárgás dinamikája szántóföldi körülmények között.
Az 1. számú táblázatban található a billenőkaros szórófejek üzemeltetésekor a különböző talajokon általában használt intenzitás értékei.
1. számú ábra
1. számú táblázat
A különféle fizikai talajféleségeken alkalmazható intenzitás értékei
Talajféleség
Intenzitás mm/h
homokos talajok
13-19
vályog talajok
7-13
agyag talajok
3-7
Térfogattömeg, porozitás, víztartalom
A talaj térfogattömeg értéke magában foglalja a szilárd- (s), folyékony- (l) és a gázfázis (g) tömegét. Mivel a gázfázis tömege 1 m3 talajban elhanyagolható (0,13-0,65 kg), így a számításokból rendszerint kimarad. Amennyiben a szilárd- és folyékony fázis együttes tömegét osztjuk a térfogattal, úgy a talajok nedves térfogattömegét (nedves tömődöttség, wet bulk density) kapjuk. Ha a szilárd fázis tömegét osztjuk a térfogattal, akkor a száraz térfogattömeg (Ts, tömődöttség, dry bulk density) értéket kapjuk. A számítások során a szilárd fázis sűrűségét 2650 kg/m3, a folyékony fázisét 1 000 kg/m3-nek vesszük. Amennyiben nincs jelző a térfogattömeg szó előtt, úgy minden esetben a száraz értékről van szó. A talaj sűrűségét () a szilárd fázis tömegéből számíthatjuk. Az ásványi anyagok átlagos sűrűségét 2 700 kg/m3-nek, a szerves anyagokét 1 400 kg/m3-nek kalkulálhatjuk. A talajban található arányuk miatt a talaj sűrűségét a gyakorlati számításokban 2 650 kg/m3-nek vehetjük.
A pórustér nagysága, a porozitás a talaj sűrűségének és térfogattömegének ismeretében számítható. A Ts/ aránya kifejezi, hogy mennyi a szilárd alkotórészek összes térfogata. Ha ezt az értéket levonjuk az összes térfogatból, a pórusok arányát, 100-zal szorozva a pórustérfogat vagy hézagtérfogat (P) %-ot kapjuk meg.
P%=
r-Ts
´ 100
r
A pórustérfogat nagyban befolyásolja a talaj vízvezető- és tárolóképességét. A pontosabb értékeléshez azonban tudni kell a pórusok nagyság szerinti eloszlását, a differenciált porozitást.
Megnevezés
Átmérő (m)
nagy pórusok
100
közepes pórusok
30 - 100
kis pórusok
30
A felosztás ugyan mesterséges, de a különböző frakciók funkciója a következő lehet.
A nagy pórusok vezetik a vizet árasztás esetén (2 fázisú talaj), de nem tartják vissza azt, a jó levegőzöttséget, a nagy vízvezetőképességet biztosítják.
Arányuk homokos, homokos-vályog talajokon magasabb. A nagy mennyiségben adott öntözővizet ezek a talajok gyorsan a mélyebb rétegekbe vezetik, ezért gyakrabban, kisebb vízadaggal öntözzünk.
A közepes pórusok szintén részt vesznek a víz vezetésében (3 fázisú talaj), a különböző potenciálkiegyenlítési folyamatokban és már a víz tározásában is.
A kis méretű pórusok tárolják a gyökerek által felvehető vizet a talajban. Arányuk agyagos talajban magasabb, itt nagyobb a tárolható vízmennyiség, ezért ritkábban kell öntözni.
A talaj víztartalmának mérésére a gyakorlatban ismert térfogatú mintavevővel, leggyakrabban a Vér-féle 100 cm3 térfogatú hengerrel, 3 ismétléses mintát vesznek a talaj különböző rétegeiből. A mintákat azonnal légmentesen lezárják, majd tömegüket lemérik. A kiszáradás után újból mérlegelik a hengereket. A két mérési eredmény alapján számítható a nedvességtartalom tömeg (súly) %-ban (t), mely azt fejezi ki, hogy 100 g talaj hány g vizet tartalmaz.
A térfogattömeg (Ts) számításához a mért száraz talaj tömegét osztjuk a térfogattal.
A nedvességtartalom térfogat %-ban () történő kifejezésére szorozzuk össze a súly %-os nedvességtartalmat a térfogattömeggel. A % azt fejezi ki, hogy 100 cm3 talaj hány ml vizet tartalmaz.
=t x Ts
A talajban tárolt víz mennyiségét mm-ben is kifejezhetjük, mely azt mutatja, hogy a talaj egy adott rétegében levő nedvesség hány mm természetes csapadékkal egyenlő. Ennek számításához a -ban megadott nedvességet vehetjük alapul, mivel 1 térfogat % nedvesség= 1 mm vízborítás 10 cm vastag rétegre vonatkoztatva. Vastagabb rétegek vízkészletének számításához a 10 cm-es rétegek nedvességét összeadjuk.
A mm-re átszámított nedvességtartalomból egyszerűen kapjuk a talajrétegek vízkészletét m3/ha-ban mivel:
1 mm vízborítás = 1 liter víz 1 m2-en;
azaz
1 mm = 10 000 liter víz 1 ha-on, mely egyenlő 10 m3-rel.
Példa: a Vér-féle hengerben található talaj tömege szárítás előtt 172 g. Szárítás után 132 g-t mérünk. 172-132= 40 g víz volt a talajban. t= (40/132)x100= 30,3 % nedvesség van a talajban.
A Vér-féle henger térfogata 100 cm3, így a térfogattömeg (Ts)= 132 g/100 cm3= 1,32 g/cm3. A térfogatos nedvességtartalom ()= 30,3 x 1,32= 40 %. 20 cm vastag talajréteg nedvességtartalma vízborításban kifejezve= 40 x 2= 80 mm víz. Tehát 1 ha 20 cm vastag talajréteg 800 m3 vizet tartalmaz.
Vízformák a talajban
A talajban a kötési energiáktól függően többféle vízformát különíthetünk el. A különböző feltételek között a talajban visszamaradó víz mennyiségét nevezzük vízkapacitásnak. A szántóföldi, vagy szabadföldi vízkapacitás (VKsz, field capacity) az a vízmennyiség, amelyet a természetes állapotú talaj a felszínére került vízmennyiségből elraktározni, a gravitációs erő ellenében visszatartani képes. A szívóerő megegyezéses laboratóriumi mérési értéke 0,3 bar. Meghatározásához süllyesszünk a vizsgálandó talajba egy 50 x 50 cm nagyságú fémkeretet és töltsük fel 100 mm vízzel. A víz beszivárgását követően a párolgás megakadályozására fedjük le a talajt műanyag fóliával. Homokon 1-2, agyagtalajon 3-5 nap után vehetünk mintát a beázási mélységig a szántóföldi vízkapacitás mérésére.
A holtvíztartalom (HV, wilting point) az a nedvességtartalom, amelynél a növényen a tartós hervadás jelei figyelhetők meg (hervadáspont). Mérési értéke 15 bar, tényleges értéke függ a növénytől, a gyökér szívóerejétől. A víztartalom e ponthoz közeli csökkenése esetén a növény ugyan nem szárad ki, de a termés mennyisége csökken. Nyári napokon a déli órákban látható lankadás nem a holtvíztartalomra utal, az a lassú vízszállítás jele.
Hasznosítható vízkészlet (DV, total avaible soil water) az a vízmennyiség, amelyet a növények a talajból felvehetnek, VKsz-HV.
Példa: a talaj fizikai félesége vályog, a VKsz= 30 mm/10 cm, a HV=15 mm/10 cm, így a DV=30-15= 15 mm víz 10 cm-es rétegben. A szántott réteg 40 cm vastag, a hasznosítható vízkészlet= 4 x 15 mm/10 cm-es réteg= 60 mm.
2. számú táblázat
Különböző fizikai féleségű talaj vízgazdálkodási jellemzői
Fizikai talajféleség
Szántóföldi vízkapacitás
Holtvíztartalom
Hasznosítható vízkészlet
mm/10 cm-es réteg
Homok
15
5
5-10
Homokos vályog
15-25
5-10
10-15
Vályog
25-35
10-20
15-22
Agyagos vályog
35-42
20-27
12-17
Agyag
42-50
27-35
10-15
A holtvíztartalom - 15 bar szívóerő mellett meghatározott - értéke a különböző növények hervadáspontjának átlagolásaként fogható fel. Ez a pont nem tervezhető mint minimális víztartalom, mivel már terméscsökkenés áll be. A különböző fajtájú növények kiegyensúlyozott növekedésükhöz, a maximális szárazanyag termeléshez igényelt víztartalom, a nedvességigény a DV értékének 40-80 %-a között lehet. Ez elsősorban faji és fajta tulajdonság, általában a nagy zöldtömeget előállító (vegetatív típusú) növények nagyobb víztartalmat igényelnek, mint a mélyen gyökerező növények. Értékét szántóföldi körülmények között gyakran átlagosan véve 50 %-ban határozzák meg. A levegő hőmérsékletének emelkedésével, relatív páratartalmának csökkenésével növekszik a növények nedvességigénye. A különböző növények nedvességigénye számításához a szorzó tényező (p, fraction of avaible soil water) a 9. számú táblázatban található.
A fenti példát folytatva a termesztett növény étkezési paprika, az öntözést meg kell kezdeni, ha DV x p= 60 x 0,25= 15 mm víz fogyott a talajból.
A talajban található víz formái szemléltethetők egy öntözéshez használt víztartállyal is (2. ábra). A túlzott csapadék, öntözővíz a túlfolyón keresztül hasznosítás nélkül távozik, míg a víz egy része nem hasznosítható, mert nem elérhető a vízkivételi szelepnél. A hasznosítható vízkészlet mennyiségét olyan szinten kell tartani, mely lehetővé teszi a maximális szárazanyagtermelést. A víztartály nagysága a természetben függ a gyökerezési mélységtől. A szaggatott vonallal jelzett vízigény növényenként különböző magasságban helyezkedik el, mely függ pl. a növény származási helyétől.
2. ábra: a talaj mint víztartály
