Küzdesz, mint a malac a jégen, csak éppen nincs igazad. Ugyanis meg lehet mérni, az egy más kérdés, hogy neked nem tetszenek e mérések, mert nem a te szájad íze szerint valók.
Te nem a gravitációt tapasztalod, hanem egy jelenséget, amit a gravitáció nevű valamivel, amit kitaláltál, próbálsz magyarázni.
A csűrés-csavarásaidba már úgy belegabalyodsz, mint majom a cérnába...
De, én igenis tapasztalom a gravitáció fizikailag mérhető jelenségét, például, ahogy nyom bele a székbe. Ez a tapasztalat független attól, hogy létezik-e a gravitáció newtoni vagy einsteini tudományos elmélete, hiszen már ő előttük is tapasztalták a "nehézkedés" jelenségét.
A sötét anyag és sötét energia hatását viszont közvetlenül sehol sem tapasztaljuk, s nem tudjuk megmérni, pedig állítólag ezek töltik ki a világmindenség döntő részét.
egy elméleti modellel magyarázott valóságos jelenség.
Helyesebbnek tartanám az elméleti modellel leírtvalóságos jelenséget talán, mert magyarázatként totál röhejes. A gravitáció jelenségét nemlétező téridővel magyaráznigyengeelméjűség lenne.
Arról nembeszélve, hogy ahol igazán nagy gravitációs erők működnek ott pont végletesen hibás előjelzést ad, végtelenbe tartó szingularitást jósolva ott ahol valójában a gravitáció nulla.
Ja, és hogy a gravitáció nem is erő .. Szóval, nem inkább félremagyarázott ?? De.
A newtoni gravitációs törvény is egy elméleti modell, ami akkor konzisztens, ha a gravitációs állandó értéke 6,667x10-11. Ez azonban önmagában nem bizonyítja, hogy a gravitáció létezne, tehát ez csak egy meg nem alapozott elméleti feltételezés.
Newtonnak fogalma sem volt róla, mennyi a gravitációs konstans, de semmi gondja nem volt a konzisztenciával. Az a konstans ott csak egy mértékegység kompenzálás, nincs sok köze a törvényhez. Ráadásul ő nevezte el gravitációnak azt a jelenséget, amit vonástörvénye megmagyaráz. Így hát ettől fogva a gravitáció létezik, és persze egy elméleti modell is egyben, ez a kettő tulajdonsága nem elválasztható. Természetesen az a valóság is létező, amit a modell megmagyaráz.
Később Einstein közreműködése képpen ez a modell módosult, különösen a matematikája, de ismeretelméletileg nem sokat változott a státusza, tehát egy elméleti modellel magyarázott valóságos jelenség.
A gravitáció jelensége létezik, hiszen tapasztaljuk. De hogy pontosan mi a hatásmechanizmusa, mi a közvetítő részecskéje vagy közege, arról még nincs mérési tapasztalatunk. A gravitáció elmélete emiatt még valóban nem tekinthető olyan megalapozottnak, mint például az elektromágnesség.
A newtoni gravitációs törvény is egy elméleti modell, ami akkor konzisztens, ha a gravitációs állandó értéke 6,667x10-11. Ez azonban önmagában nem bizonyítja, hogy a gravitáció létezne, tehát ez csak egy meg nem alapozott elméleti feltételezés.
Korábban olvastam egy közleményben, hogy a vizsgálatok szerint sem a Naprendszerben, sem a szűkebb csillag-környezetünkben nincs mérhető hatása sem a feltételezett sötét anyagnak, sem a sötét energiának az égitestek viselkedésében.
Ha tényleg ezek alkotják a világegyetem 95%-át, akkor miért nem mutatkozik meg a Naprendszerünkön belül is?
Mi van ha a Galaxis intelligenciája, igazából lényei összességének ösztönös létezni akarása alkot egy hálózatot ami nem engedi a világ széthullását és felelős a sötét anyagnak tulajdonított jelenségekért?
Mielőtt ilyen extrém elképzeléseket reálisan mérlegelnénk, az ennél egyszerűbb fizikai jelenségekre alapuló magyarázatokat célszerű számba venni. Például azt, hogy a világegyetem egyben maradásának alapvető fizikai oka a "normális" (nem "sötét") anyagokra ható gravitáció.
Ha bizonyos jelenségeknél (pl. galaxisok forgása) hiányzó tömegekre következtetünk, akkor nem kell azonnal rejtélyes, senki által nem ismert sötét anyagra gondolni, hanem a létező anyagok között kell először kutatni. Az eddig is világos volt a csillagászok előtt, hogy nemcsak fénylő anyagok vannak a világűr térségeiben. Persze ők azt állítják, hogy figyelembe veszik ezeket a takart objektumokat is. Kérdés, hogy jó aránnyal veszik-e figyelembe?
Például kevés információval rendelkezünk arról, hogy az inaktív – tehát semmi közvetett fényjelenséget nem mutató – fekete lyukakban mekkora anyagmennyiség van elrejtve.
Továbbá abban sem vagyok biztos, hogy a csillagközi, ill. galaxisközi régiókban diffúz módon elhelyezkedő minden anyagfelhőt tökéletesen számba vettünk-e.
úgy véled, hogy valaki a hasára csapott, és megtetszett neki éppen ez a szám?
Fölállítottak egy elméleti modellt (Lambda CDM), ami akkor konzisztens, ha a sötét anyag arányát 20% körülire, a sötét energiáét pedig 75% körülire veszik fel. Ez azonban önmagában nem bizonyítja, hogy akár egyik, akár másik létezne, ill. tényleg annyi a részaránya.
"Először is ki kellene mutatni anyagi minőségében, hogy mi is ez."
Axionok? Van aki azt írja csupán hidrogén.
De tudod mit, van egy lehetséges megfejtése amit Te írtál meg, csak egy másik topikba, talán emléxel saját hozzászólásodra:
"Még azt sem tartom kizártnak, hogy miközben itt cseverészünk a virtuális térben, ezzel mi magunk is hozzájárulunk – tudtunkon kívül – egy új intelligencia szint építéséhez. Miről fogjuk észrevenni vagy legalább megsejteni, hogy már van felettünk egy magasabb intelligencia?"
Mi van ha a Galaxis intelligenciája, igazából lényei összességének ösztönös létezni akarása alkot egy hálózatot ami nem engedi a világ széthullását és felelős a sötét anyagnak tulajdonított jelenségekért?
Igen, ebben az esetben tudok számszerű értéket mondani. A fizikailag bizonyított és anyagi minőségében számszerűleg megmért "sötét anyag" és "sötét energia" mennyisége 0, azaz nulla.
Az olyan számértékek, hogy a sötét anyag és sötét energia ennyi meg ennyi százalékát alkotják a világegyetemnek, csak meg nem alapozott elméleti feltételezések, hiszen még azt sem tudják, egyáltalán miről van szó.
Ilyent nem írtam. Igazából kevés információm van ezzel kapcsolatos tudományos közleményekről, mérésekről.
Önmagában logikus a felvetés, hogy miért nem vették eddig figyelembe a molekuláris hidrogént?
Általánosságban nekem is az az álláspontom, hogy bizonyos kozmikus jelenségek magyarázatához "hiányzó" anyagot nem valamilyen rejtelmes, ismeretlen tulajdonságú anyagban keressük, hanem először az ismert, de rejtőző anyagokat próbáljuk felkutatni. Ez részben meg is valósult, mert ma már sokkal kevesebb ilyen anyagmennyiség "hiányzik", mint amit legelőször Zwicky feltételezett.
Szerintem pedig a természeti törvények általános érvényűek.
Szerintem is, de először be kellene illeszteni a természeti törvényekbe ezt a "sötét anyagot". Először is ki kellene mutatni anyagi minőségében, hogy mi is ez. Valami részecske féle? Ha ilyen, akkor hová sorolható be, mekkora a tömege, spinje...és így tovább. Egyelőre ez az anyag annyira "sötét", mint a róla való tudásunk...
Az a fajta sötét anyag amiről képzelődnek a fizikusok, az valóban nincsen. Van helyette teljesen normális anyag, H2, ami a földfelszínről, a légkör alatt nem látszik. Tudják, hogy van ott valami de azt hiszik, hogy wimp, axion vagy tahóion. Esetleg valami ördögi higges bozon. Bármi csak ne hidrogén legyen.
Mert az hatalmas égés. Nem vették észre a Világegyetem gravitonelnyelő anyagának 90%-át. Pedig nem higgs bozon, nem tahoion, nem axonanion, csak a legegyszerűbb elem, a hidrogén.
Nem hiszik el, láthatóan Te sem hiszed, fel nem foghatják mennyire elcseszték, talán nem is hallottak róla. A fizikusok nem jártak kémiaórára, csak annyit kellett volna tudni, hogy a hidrogén nem szeret egyedül, párban sokkal stabilabb. Ha egy (hideg) szobában minden hidrogén elválna valamilyen okból, akkor egy pillanat múlva felrobbanna.
Az atomos hidrogénnel feltérképezték az Univerzumot és kész, mert a H2 -t nem látták.
Ezért hiányzik a "sötét anyag". A légkör fölött viszont látszik. Csak oda ritkán járunk IR spektroszkóppal.
Stephen Baxter angol sci-fi-író Xeelee-regény- és novellasorozatában szerepelnek sötét anyag alapú értelmes lények.
Az írói fantáziába bármi belefér.
Számomra a "sötét anyag alapú értelmes lények" feltételezésének valóságalapja egyenlő a nullával, tekintve, hogy ennek sötét anyagnak – ha egyáltalán létezik – a fizikai minőségéről még közelítő elképzelésünk sincsen.
Stephen Baxter angol sci-fi-író Xeelee-regény- és novellasorozatában szerepelnek sötét anyag alapú értelmes lények. Photino birds-nek nevezi őket. A sorozatot a 90-es években írta.
Baxternek magyarul is megjelent már néhány regénye, bár a Xeelee sorozatból még semmi.
Igen, csak azt hozzátenném, hogy a galaxisok középpontjában lévő fekete lyukak (ezek jó nagyok) környezetében sokkal nagyobb lehet a keringő csillagok sebessége, mert nagyon erős a gravitációs hatás.
A sötét anyag (= molekuláris hidrogén) meg nagyjából egyenletesen oszlik el a galaxisban és annak közeli környezetében ezért az a "szélső" csillagokra van nagyobb gravitációs hatással, tehát a szélső csillagok gyorsabbak lehetnek.
Csak akkor várhatnánk távolságfüggő sebességet, ha a galaxis anyaga teljes egészében a középpontban helyezkedne el (úgy értem arányos távolságfüggést).
Tehát:
1. a fekete lyuk középpontjában nullaa gravitáció !!
2. a fekete lyuk eseményhorizontja közelében óriási a gravitáció, de a "sötét anyag" gravitációs hatása elenyésző
3. távolabb, a galaxis széle felé közeledve a fekete lyuk hatása csökken és a szegény félreértett H2 gravitációs hatása kerül előtérbe, itt ezért lehetnek gyorsabbak a csillagok.
1970-ben Vera Rubin a Department of Terrestrial Magnetism (DTM) („földmágnesség”) osztályon dolgozott a Carnegie Institute of Washington intézetben. A DTM igazgatója, Kent Ford csillagász akkor alkotott meg egy új, nagy sebességű, széles spektrumú spektrográfot, amivel egyetlen nap alatt 8-10 mérést lehetett elvégezni (az akkoriban használt műszerek csak napi 1 mérésre voltak képesek).
1970. március 27-én Vera Rubin a DTM távcsövét az Androméda galaxisra irányította. Ellenőrizni szerette volna, hogy az Androméda milliónyi csillaga úgy mozog-e, ahogyan az elméletek leírják.
A spektrográf a csillagokban lévő kémiai elemeknek megfelelő hullámhosszakon vonalakat rajzolt egy papírra, amit Rubin mikroszkópon keresztül vizsgált. Ismert volt számára, hogy a kirajzolt vonalak annak megfelelően eltolódnak följebb vagy lejjebb a frekvenciaskálán, hogy az adott csillag felénk közeledik vagy távolodik-e, a Doppler-hatásnak megfelelően.
Rubin kíváncsi volt rá, hogy a Doppler-hatás alapján meg tudja-e határozni a csillagok sebességét távoli galaxisokban.
Azt tapasztalta, hogy az Androméda szélén lévő csillagok is épp olyan gyorsan mozogtak, ahogy a galaxis közepén lévők. Ez azonban nem felelt meg az elméletekből következő várakozásoknak.
A következő két hónapban 200 mérést rögzített papíron. Minden más galaxis esetén is hasonló eredményt kapott. Az összes sebesség „hibás” volt. A fizika ismert törvényeinek megfelelve ezek a csillagok túl gyorsan mozogtak, jó néhányuk esetén a gravitáció nem lett volna elég, hogy a pályájukon tartsa őket, ki kellett volna repülniük a világűrbe. Ez azonban nem történt meg.
Rubin számára két lehetséges ok kínálkozott:
Vagy Isaac Newton gravitációs törvényei rosszak (ezt a tudományos világ nehezen fogadta volna el)
Vagy az Univerzumban van olyan extra anyag, ami a visszahúzó erőért felelős, de a jelen csillagászati eszközökkel nem kimutatható.
Rubin a második magyarázatot választotta, és a „fölös” anyagot sötét anyag-nak nevezte el (mivel nem volt látható, sem kimutatható).
Számításai szerint a Világegyetem 90%-ban sötét anyagból áll."
Valaki feltételezte, hogy X mennyiségű anyagnak KELL lennie az univerzumban.
Ja, ebéd után a hasára csapott egyet. :D :D A sötét anyag pedig nyilván hülyeség, Zwicky nyolcvan éve megvezetett minden fizikust, akik azóta istenként tekintenek rá, és nem mernek ellentmondani, mert féltik a pénzüket... a te verziódat legalábbis már ismerjük :D :D
"A sötét anyag hatását először Fritz Zwickysvájciasztrofizikus tételezte fel 1934-ben a Coma galaxishalmaz vizsgálata közben. A galaxishalmaz szélén levő galaxisok sebességéből, és a galaxishalmaz fényességéből, valamint a galaxisok száma alapján két tömegbecslést adott. A kettőt összehasonlítva látta, hogy a sebességeloszlásból számított tömeg 400-szor nagyobb, mint a távcsővel mért. Ezért be kellett vezetni a sötét anyagot, ami távcsővel nem látszik, viszont elég nagy tömegű, hogy a megfigyelt sebességeloszlást magyarázza."
Nem látom, hogy az "elképzelésem" ellentmondásban lenne a tényekkel.
Csak az értelmezés más. :-)
Természetesen a te verziódat is szívesen meghallgatnám.
Én is így gondolom és a sötét anyag és sötét energiafelismerése már az emberiség kultúrájának a kezdetén megjelent. Ji King: Változások Könyve. Kr. e. 1250 körül, így ír erről: az anyag-antianyag (jing és jang) mint két őserő pattant ki a semmiből(ősrobbanás)és kezdte meg örök mozgását.A jin a sötét principíum míg a jang a világosság és fény principíuma. Annyival továbblép az anyag-antianyag sensu stricto fizikai defínicióján, hogy ahogy te is mondod kiterjeszti(ezt nevezik a Változások Könyve Konfuciuszi kiterjesztésének).hogy minden dolog a saját ellentétébe csap át de az ellentétek (anyag-sötétanyag, antianyag-sötét antianyag)egységet alkotnak ez a dolgok belső törvénye. Mivel a lélek egyfajta energia a jó és rossz szándék, vagy ahogy írod "emberi fejekbe húzódott". Ti. sosem feltételeztem, hogy a sötét anyag avagy a sötét energia az anyagtól és energiától elkülönülten létezne. Inkább ahogy magad is mondod, egymást kiegészítve van jelen az univerzumvan és ez az a mód ahogy a sötét energiaösszetartja az univerzumot. Egyes elméletek szerint a teret (univerzumot) egyenletesen kitölti, a Változások Könyvét: az ellentétek egységét a fizika is igazolja, a világ létezését az ellentétek egysége adja ez nélkül szvsz nem létezhetne (létezhet-e az árnyék fény nélkül?). A sötét anyag, (lásd újra a Változások könyvét) mint "két őserő pattant ki a kezdetek kezdetén" azaz mint árnyékköveti az általunk tapintható anyagot. Lehet a sötét energia a szellemvilág a fizikailag nem megtapasztalható metafizikus valóság szubszutrátuma, míg az energia ami fizikai létezésünket lehetővé teszi ott van mindennapi élelmünkben, a csillagokban, a maghasadásban., magfúzióban, energiahordozókban, mindn egyes lélegzetvételünkben. Az ősi filozófiák alapján a sötét anyag és energia szerintem szükségszerű, és következik belőle.
