Sziasztok! Csatlakozom hozzátok! Sajnos nekem az Édesanyám, közép súlyos Alzheimer-kórral él ! Szerencsére Édesanyámnak volt spórolt pénze így egy speciális otthonban tudtam elhelyezni, ott remélem tudnak rá vigyázni ! Egyedül élek, és munka mellett lehetetlenek gondoltam az Alheimer korral megbirkózni főleg a késöbbiekre gondolva! Figyelmesen olvastam mindent amit írtatok , köszönöm, ha leírjátok a történeteket amin túljutotatok! Igazán megértem, és nekem is sokat segít! Köszönöm Ildikó
Én inkább azt mondom: türelem, türelem és ezerszer is türelem :( Amikor már csak ritka pillanataiban emlékeztet a beteg régi önmagára, a szeretet olykor elfelejtődik, még ha ezt nem is mindenki vallja be (még magának sem) Mi már egy combnyaktörésen is túl vagyunk. A járókeretnek pedig akkor van csak értelme, ha a beteg fel is tudja fogni mire való is az. Szóval így a pelenkázási időszakban, sajgó háttal és derékkal, szétázott kezekkel a sok mosástól az ember már csak a kötelességét végzi. Nem tudom a ti betegetekkel lehet-e még beszélgetni. Amikor már az is elmarad...hát nem könnyű.
Koszonom a valaszod , meg is probaljuk , turelemmel es osszefogassal , szerintem valami csak bejon. Egy a biztos , ha nem ugy tortennek a dolgok ahogy o szeretne akkor ideges es agressziv lesz. Szeretet , szeretet es szeretet ez a legfontosabb . Udv.
Érdekes amit írtál. Anyukámat három éve gondozom és kb másfél éve nem lehet felügyelet nélkül hagyni, de ilyen gondunk nem volt soha (persze volt és van egy csomó más) Sajnos nem tudok tanácsot adni, hiszen én magam is minden problémát egyedül vagyok kénytelen megoldani. Biztos hogy nincs konkrét "recept" a te gondodra sem. Pár tipp azért: Próbáld bevonni a takarításba, választass vele ruhát és mond, csak akkor veheti fel ha megfürdik. Hajmosáshoz meg esetleg házhoz hívott fodrász.... hát ennyi tellett tőlem.
nagyon jo volna ha valaki tudna segiteni nekem , Anyosom egy par eve Alzheimer-korban szenved , es most mar abban a fazisban van , hogy allando felugyelet alatt all , nagy problemank a higienia , a szemelyes higienia es a lakas tisztan tartasa. A lakas takaritasat meg tudjuk oldani ugy , hogy amikor elvisszuk otthonrol akkor egy csaladtag kitakarit , ugyanis ha otthon van nem engedi , hogy takaritsunk ,szerinte tisztasag van , rend van , es persze nem vitatkozunk vele , hanem megoldjuk igy , de a tisztalkodas az nem megy , hajmosas , furdes , ruhacsere , felejtsuk el , hisz a tegnap furdott , a tegnap vett fel tiszta ruhat , nem szabad vizet fogyasztani a mosashoz , a furdeshez stb. Ha volna megoldasotok erre a problemara , otletetek, nagyon orvendenek. Elore is koszonom.
Anyum 74 éves. Apám halála óta nálunk él. Ha egyedül van, akkor nem eszik. Nem tudja, hogy mikor milyen gyógyszert kell bevennie. (Megjegyzem az MMS tesztje csak enyhe demenciát diagnosztizált, de szavaival élve kényelmesebb, ha mi kiszolgáljuk.) Pénzzel nem tud bánni. Egy nap alatt, mikor egyedül volt - betüvel írom - kettő és fél kiló virslit vett a boltban, egy hét alatt egyszázhúszezer forintot költött el.
Sem én, sem a férjem nem tud otthon maradni vele (zárójelentése 24 órás felügyelet ír elő, de azt hogy hogyan valósítsuk meg azt nem). Hitelünk van. Lett volna helye vagy egy napköziben, vagy bentlakásos otthonban kedvező feltételekkel, de nem hajlandó elmenni, mert ott csak "őrültek" vannak.
Jó, akkor az egyik félszoba az ővé. Hogy képzelem nem költözik be egy lyukba. Most jelenleg hárman - gyerekkel - élünk 20 négyzetméteren, anyu meg 30 négyzetméteres nagyszobába - ami a mi lakásunk. De ebből a szobából már kidobálta a ruháinkat, a könyveinket.
Másik felállás szerint - anyu - a fiúnk hagyja abba az gimnáziumot. (Jó tanuló, népzenész és -táncos) Nem kell neki diploma - megjegyzem történész, politológusnak készül.
Na csak ennyi.
Próbálom humorral oldani, de mikor a fiamról van már szó, akkor nem. Olvastam, hogy kell a családi segítség. Na ez a férjem rokonaitól megvan, de anyukám testvéreitől (kilenc) valahogy elmarad. Kértük őket, hogy most nyárra, míg megpróbálunk nyaralni valaki vállalja a felügyeletet - HÁT NEM. Válasz: oldd meg.
Erre csak azt tudom mondani - humorral - KÖCIKE.
Kilencből egysem. Fasza. (bocsánat)
Ja és még töltsél be egy igen felelős állást, teljesíts minden nap. De azt, hogy mire mész haza azt nem tudod. Arra, hogy fogajunk mellé egy segítőt nem futja a fizetésünkből. Arra nincs pénzünk, hogy a fiunknak vegyünk egy új táncbakancsot - a régi már két számmal kisebb, szétszakadt és szigetelőszalaggal van megragasztva.
Tudom, hogy sokan vannak így, de ezt nem lehetne valahogy megoldani. Vagy ez már magánügy?
Ami a legnagyobb probléma, az az, hogy amikor eljön az idő, akkor hogyan tegyem be egy intézetbe? Mi már beszélgettünk, róla de mivel nincs semmi baja így meggyőzni se lehet. Debrecenben van egy demens napközi, oda se hajlandó elmenni, mert hülye öregek vannak. Anyum 81 éves lesz!! :)) Akkor én tudnék nyugodtan melózni....... de neeeeeemmmm :(
Bocsi az iróniáért, de még ez megmaradt Nekem, hálistennek :) Anyukám is ugyanilyen mint a Te anyud. Nem hiszem, hogy szelektív lenne a röv.memoja. Én azt vettem észre anyumnál, hogy később előjön, de hogy mitől azt passzolom.
Édesanyámnál nem régen diagnosztizáltak kevert típusú Alzheimer-kórt. Jelenleg nem ismeri el, hogy beteg, illetve azt állítja, hogy meghamisítottuk a kórházi zárójelentését vagy lefizettük az orvost, hogy ezt diagnosztizálja.
Kérdésem az, hogy a rövidtávú memória zavara lehet "szelektív" - gondolok arra, hogy a jó dolgokra, vagy amit ő úgy ítél meg, hogy mi bántottuk arra nagyon is jól emlékszik, viszont ami neki kínos, vagy kellemetlen, arra egyszerűen nem. Ha elmondjuk, akkor mi hazudunk neki és ki akarjuk csinálni agyilag.
Sajnos nagymamám már nincs köztünk, ő Alzhezmer beteg volt. Az orvos a kezelésére Ebixa-t irt fel, amiből maradt 6db 56szemes doboz. Mivel a nagymamám Erdélyben élt a gyógyszer dobozó román nyelvű, de teljesen megegyezik a magyarországon forgalmazottal. Lejárat: 3 db 2012 02 és 3db 2012 07. Kérem aki tudná hasznosítani jelezzen, féláron átadnánk.
Nekem az édesanyámról állapították meg, hogy demens beteg és depis. Nehéz erről könnyek nélkül beszélni, főleg ha tudod, hogy nincs megoldás..........
Az anyukám orvosa Dr. Lengyel András egy tünemény, de tényleg. Jaj bocsi elfelejtettem, hogy mi Debreceniek vagyunk. :) Segített nekem egy listával ahol debrecenben fogadnak demens beteget, sőt adott egy pár szakember nevet aki Nekem segít ezt az egészet átvészelni. Tudjátok sztem ebbe még az a legrosszabb amikor tagadják a betegség tényét. Nekem anyukám ilyen. Szte az orvos a hülye, ő nem. Sőt ami a legnagyobb szégyen, hogy már én is kiabálok, holott nem kellene....mert beteg. De nekem ő mindíg egy jókedvű, jó humorú anya marad. Hiányoznak a beszélgetések...... de ha leülünk és megpróbálok beszélgetni és valamire harmadjára visszakérdez akkor felállok és kimegyek.
Tele vok haraggal, mert eszembe jut, hogy magának csinálta. Amikor Apukám meghalt onnantól valami összetört benne. Az se érdekelte, hogy velem mi van, amikor megszületett az unokája utána egy kicsit jobb lett. Aztán a lányom elkezdett oviba járni onnantól megint nem találta magát. És itt kezdődtek a problémák. Szerencse, hogy együtt lakunk és tudok rá figyelni. Palixidet, Citalopramot, E-vitamint szed. És nem romlott olyan rohamosan, mint ahogy azt az orvos várta volna. 1 év után látta és csinálta meg a tesztet újra. Tehát valamelyest lelassítottuk ezt a folyamatot. :))
Ha valakinek tudok segíteni az intézmények listájával akkor nyugodtan szóljatok, írjatok.
Undorító az egész betegség, undorító amilyen érzéseket kelt-bennem legalábbis, és undorító hogy semmilyen segítséget nem adnak (pl. ápolási díj, tanácsok az orvosoktól, vagy valami...)
Ha ne adja az isten, ebbe a betegségbe esnék, vagy csak a sima demenciába, remélem lesz annyi esze a gyerekemnek, hogy ne tegye miattam tönkre a saját életét.
Közegészségügyi és szociális vészhelyzet fenyegeti az idősödő társadalmakat: 2050-re a szellemi hanyatlásban szenvedők száma eléri a 100 milliót, az esetek kétharmadáért az Alzheimer-betegség a felelős - mondta az InfoRádiónak a Semmelweis Egyetem Demencia Központjának szakmai vezetője.
1Az idős emberek száma egyre nő, márpedig a XXI. század első számú népegészségügyi problémájának tartott Alzheimer-kór legnagyobb kockázati tényezője az életkor előrehaladása, a betegség megelőzése és kezelése pedig nem megoldott - mondta az InfoRádiónak a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikája Demencia Központjának szakmai vezetője.
Az orvostudomány egyelőre a kór kialakulásának pontos okát sem ismeri, a legkorszerűbb készítmények pedig csak lassítani tudják a betegség progresszióját, teljes gyógyulást nem kínálnak - tette hozzá Rajna Péter.
Vannak bizonyos tényezők, amelyekről ma már tudják, hogy összefüggésben vannak az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatával, a magasabban képzett embereknél például ritkábban jelenik meg ez a betegség - magyarázta a professzor.
Az egészséges öregedés egy kissé véd a kórtól: az optimális vérnyomás, az ideális testsúly megtartása csökkenti a kockázatot, ám a betegség kóreredetéről ma sem tud többet az orvostudomány, mint húsz évvel ezelőtt - mondta Rajna Péter, aki a 77 ország betegszervezeteit tömörítő Nemzetközi Alzheimer Társaság által létrehozott Globális Alzheimer Charta aláírása előtt nyilatkozott.
Remélem, nem haragusztok, amiért egy másik betegség kapcsán írok ide, de ez a topic tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy feltegyem a kérdésemet. Édesapám 80 éves, 18 éve állapították meg nála a Parkinson-kórt, és mostanra jutott el abba az állapotba, hogy hacsak valami csoda nem történik, nem fogjuk tudni otthon ápolni tovább. Az utóbbi hónapokban rohamosan romlik a szellemi állapota, főleg az óta, hogy eltörte a lábát, majd a kezét is. A kezelőorvosa szerint (aki egyébként elismert szakember, és valóban foglalkozik vele), valószínűleg lélekben adta fel a küzdelmet. Állandó felügyeletet igényel, és ezt édesanyám már nem tudja ellátni mellette, egyszerűen tűl megerőltető a számára. A kérdésem tehát az, hogy tudnátok-e ajánlani a XII. kerületben vagy onnan nem messze (illetve onnan könnyen megközelíthetően) valamilyen ápolási otthont vagy hasonló helyet, ahol lelkiismeretesen foglalkoznának vele, vagy tudtok-e olyan szolgáltatásról, amelyik ugyanezt a munkát édesanyámék otthonában látná el (bár ez nem biztos, hogy jó megoldás, mivel elég kicsi a lakás). Segítségeteket előre is köszönöm.
A zeller nemcsak a fogyókúrában segít, de a mentális egészség megőrzésében is kulcsfontosságú szerepe lehet a zöldségfélének - állapították meg tudósok.
1Kutatások szerint a zeller összetevői az Alzheimer-kór és más degeneratív betegségek leküzdésében is segíthetnek. Két flavonoid, a luteolin és a diozmin ugyanis megakadályozza annak a gyulladásnak a kialakulását, amely az agysejtek sorvadásához és elhalásához vezet.
Los Angeles-i kutatók állatkísérletekkel igazolták, hogy a zellerben lévő anyagok révén csökkenthető a béta-amiloid nevű fehérje szintje, ami az Alzheimer-kórral hozható kapcsolatba.
A zeller lelassíthatja az agyi betegségek lezajlásának folyamatát, így pedig egyre több bizonyíték van arra, hogy "szuperzöldségnek számít" a zöld paprika és a kamilla mellett, amelyek szintén tartalmazzák az említett anyagokat.
Terrence Town, a kutatás egyik vezetője kiemelte: a vizsgálatok még kezdeti fázisban vannak, és csak állati kísérletekre alapulnak
Nekem az édesanyám beteg, körülbelül 8 éve. Vegyes demencia a diagnózis. Nagyon sokszor volt agyi infarktusa, 2001-től 2007 áprilisáig én ápoltam őt. Az előttem szólók leírták min mentek keresztül, én nem akarom ismételni őket. Mivel nem fogadta el az innivalót, kiszáradt, így került kórházba, majd onnan ápolási otthonba. Ott teljesen leesett a lábáról a sok altatással (nyárcsurgató, butító mérgekkel) teljesen tönkretették, és közölték velünk, hogy nem vállalnak érte felelősséget, vigyük el kórházba, ott majd beállítják a gyógyszerezését. A kórházban amikor a doktornő megvizsgálta, közölte, a nénivel nincs mit tenni. Féltünk, hogy újból kiszárad, mivel az altatás miatt etetni, itatni újból nem tudtuk. Infúziót hosszas könyörgésünkre adtak neki. Az eltelt 1 év alatt kb. 4x búcsúztunk el tőle, de olyan élni akarás van benne, hogy mindig összeszedi magát. Szeretne hazajönni. Teljesen magatehetetlen, beszélni csak elvétve tud egy-egy szót, hiába van otthonba, mindennap a nap nagy részét vele töltjük, mert nem látják el rendesen. Gyógyszert nem kap semmilyet sem, mert a legkisebb dózistól is mélyen alszik. Ha nagyon-nagyon ingerült már, akkor kap ¼ szem laeponexet, még úgy-ahogy ettől kicsit megnyugszik. Tegnap már ez sem segített. A betegsége az összes megtakarított pénzt szinte felemésztette, nyugdíja sajnos csak 30.000Ft, ezt kell 110.000Ft-ra pótolni havonta. Naponta 2 órát utazom, szinte rendszeresen a reggelijéről és a vacsorájáról is mi gondoskodunk, mert előfordult, hogy kisujjnyi szalonna darabokat adtak neki, pedig nem tudja használni már a protézisét sem. Mivel én vidéken lakom, kénytelen vagyok a húgomnál tartózkodni és onnan látogatni anyukámat, ez nagyon megerőltető, ezért szeretném hazahozni. 56 éves vagyok, 2001óta özvegy, és azóta rokkant nyugdíjas (daganatos betegség). Ezért tudtam én ápolni édesanyámat, betegsége előtt a húgommal élt, ő még dolgozik. Ha egy kicsit megnyugodna, nyugodtabb lenne, akkor inkább hazahoznám. Tudom ez a betegség nem gyógyítható. Nem tudjátok, az egyetlen gyógymód csak az altatás? Akkor nincs vele gond? Mivel lehetne megnyugtatni? Andaxin, frontin ezek nem jók. Ha valaki tud segíteni, ötletet adni, azt szívesen venném.
Először csak néha valamit elfelejtett. Aztán 2000-ben egyszer egy (nem nagy) ág a fáról a fejére esett. Akkor kezdődött el (lehet hogy csak véletlenül akkor). Egyre gyakrabban veszett össze a testvérével (akivel együtt lakott), és egész napi eseményeket is kezdett elfelejteni. 2003-ra már nagyon rossz állapotban volt. Gyakran tett föl olyan jellegű kérdéseket, hogy ki kinek a gyereke, és minden kérdést 10 percenként megismételt. Nagyon el is hanyagolta magát, a haja hosszú és koszos volt, és a szobája is piszkos volt. Volt, hogy a mamáját kereste, aki akkor már 20 éve halott volt. 2004 elejétől már elkezdett verekedni is. A testvérének egyszer elrepesztette a bordáját! Nyár elején már az is fő téma lett, hogy a testvérének tízpercenként bement a szobájába, hogy menjen haza! Aztán nyáron egyszer hanyatt esett, eltörte a kezét, és a lába is elkezdett fájni. Akkortól egész nap csak ücsörgött. Nem tudott kimenni a WC-re se, és a szoba-WC-t se volt hajlandó használni. Megmaradt nekem, ahogy bemegyek a szobájába, és azt látom, hogy pucéran áll az ajtónál (ami kb 5 méterre volt a székétől!). Sajnos a testvérének meg még a nyáron (szegénynek pont a szülinapja környékén) combnyaktörése lett. Akkor a nagymamát is kórházba kellett vinni, mert egyedül nem tudott mit csinálni. Ott egy hónap után meghalt.
Kiskovácsi Pest megyében, Pomázon van. DE nem csak illletékes betegeket fogadnak. Megkérdeztem. Van lehetőség az ország más részéről is bekerülni. Bujdosó doktortól kell beszélgetésre időpontot kérni a 06/26/525/620-as telefonszámon. Az első hónap csak vizitdíjas, a továbbiak a nyugdíj összegétől függnek. Nem szálloda, pszichiátria... DE kedvesek a nővérek, odafigyelnek. Sok sikert!
