Tényleg előfordult nem is egyszer a felvonónál, hogy mögöttem/mellettem egy-egy kisgyerek megkérdezte, hogy mi az ami a bácsi lábán van? A nagyobbak (egyelőre még) tudták a választ :-) Amikor 4 éve kipróbáltam a skwal-t tényleg csodabogárnak éreztem magam :-)
Kb. ezzel egy időben írt oda is, kapott is sok választ. Ti itt ilyen furcsa csoadbogarak vagytok, akik merev bakancsban, egy sílécen keresztbe fordulva próbáltok lejönni a pályán! :-D
Szerintem itt többségben vagyunk alpinosok, meg mostanában nem is túl nagy a forgalom, úgyhogy nem tudom fogsz-e érdemi választ kapni. Próbáld meg esetleg a sielok.hu-n, ott is van egy boardos topic.
Sziasztok! Egy kis segítséget szeretnék kérni snowboard kötés vásárlással kapcsolatban. Idén tanultam meg snowboardozni, egy használt felszereléssel, viszont a kötésem nem épp a legjobb így abból idén így szezon vége felé vennék egy jobbat, akcióban. Az alábbi kötéseket néztem, anyagilag ezeket tudom megengedni magamnak (max 32000Ft): https://goo.gl/e54tPC https://goo.gl/ybRmTw https://goo.gl/sqimfJ https://goo.gl/HUpWE4 Főleg pályán snowboardozok, de olyan kötést keresek amit kb mindenhol lehet használni egy kicsit, illetve hosszútávon, ha már haladó leszek is megfelelő lesz. Ahogy néztem interneten, egy közepes keménységű kötés lenne talán ideális nekem. Ezekből erre a célra melyik lenne a legmegfelelőbb? Illetve esetleg ezeken kívül tudtok ajánlani valamit?
Hétvégén Mönichkirchenben jártunk, hogy megnézzük milyen a "szokásos" Stuhleck-hez képest. Az egyik oldal nagyon kezdő/családi, tényleg azoknak jó akik most tanulnak vagy még éppen a következő kihívást keresik miután már az első lépéseket megtették. A másik oldalon fekete és piros jelölésű pályák vannak, a gyakorlatban piros az egész. Ennek ellenére nagyon kevesen mentek rajta, megijedtek a színétől (vagy attól hogy jeges volt az egész)
Ez az oldal összességében már egész hosszú és van jó pár széles szakasz, ami alkalmas carving-ra. Azt nem mondanám, hogy összemérhető Stuhleck-el (ott szélesebbek és hosszabbak a pályák), de egy lehetséges alternatíva egy alkalomra. De minden képpen egy nagyságrenddel kisebb síterep. Viszont tömeg nem volt, legalábbis a nehezebb oldalon.
Nem tudom mi ütött belém, de reggel ismeretlen pályára a hosszabbik lapommal mentem ki, hát csak szenvedtem, mert vannak keskeny szakaszok is, illetve ahol nagyon összesűrűsödtek az emberek ott csak csúsztatni lehetett ami elég élvezhetetlen egy hosszabb lappal, úgyhogy átcseréltem a rövidebb/szélesebb Speedcross-ra és rögtön 1000-el nőtt az élvezeti érték: igaz jégen picit kevésbé tartott, viszont kisebb ívű kanyarokkal sokkal jobban lehetett boldogulni. Gyakorlatilag az egész nap jégen síeltünk, annyi változott hogy kora délutánig sima jég volt, utána már voltak buckák is. Olyan szinten volt jeges a pálya, hogy az ember akármikor körbenézet 2-3 ember biztosan éppen esés után feküdt. vau szavai jutotak az eszembe: "erősen tanít a pálya". Én egyébként szokatlan módon kifejezetten élveztem: már régen mentem tükörjégen és legalább kipróbáltam mit tudok és jót lehetett gyakorolni. Meglepődtem, de egyszer sem estem, egyetlen kis kicsúszásom volt egy kanyarban. Mondjuk azért a carving azért nem volt olyan színvonalú, mint jó minőségű pályán, nem volt ritka hogy megcsúszott a kanyarban, de azért meglepő volt, hogy rendesen megdöntve és terhelve még a "kezdőknek ajánlott" Speedcross lap is tűrhetően tartott jégen
Jól éreztük magunkat, szerintem egy szezonba egy Mönichkirchen befér, de lehet hogy egy alkalom elég.
Nagyon ügyesek, durva 2:33-nál ahogy egyik élről átugrik a másikra és backside-ban carvingol tovább. Csak hogy átvegyem vau szerepét :-) :-) :-) az elfekvős kanyarokkal kapcsolatban egy kritikai megjegyzés: vagy a puha kötés állásszöge vagy a túlzottan erőltetett lefekvéses kanyarok (vagy mindkettő) miatt a frontos kanyarokban alpinos szemmel nagyon magasan van a fenekük. Puha hóban mindegy, de jégen ilyen testtartással nem lett volna elég éltartás.
Az öcsémék voltak megint, a night race hétvégéjén, és ő is mondta, hogy a tömeg az brutál volt.
Pontosan leírtad, miért is üldözöm annyira az EC-t. Nagyon egysíkú, kifejezetten csak nagyon meredek és tükörsima pályákon működik. Hochkar-on szoktam látni, amikor az EC-s lejön egész látványosan az 5A meredeken, majd az alsó kék részen csak dülöngél jobbra-balra elképzelés nélkül. Persze, jó leküzdeni a meredeket látványosan, de utána elpazarolja a pálya második részét, ahol pedig nagyon sokat lehet iskolázni és fejlődni. És ez kifejezetten a rider hibája, mert nem látja, hogy EC-n kívül is van élet. Na persze kiegészítésnek nagy fun.
Persze, cserélhetünk szlalom lapot, amúgy is kíváncsi vagyok a Rossi-ra. Nekem az RS és az SL kb. hasonló szinten tart. Szlalommal határozottabban oldalt kell állni, és ennek megfelelően terhelni az ugyanakkora stabilitáshoz. De bőven elképzelhető, hogy a Rossi már, vagy eredendően puhább torziósan. Emlékszem, az első szlalom lap amit próbáltam (156 Nidecker) kifejezetten puha volt. Helyben meg tudtam forgatni, viszont jegesebb pályán csak érzékkel volt szabad terhelni.
Igazad van meg nem is :) Kicsit kevertem a fogalmakat, a számokkal mért keménységet a típusok között értettem, mint 325, 425, 700, ahol is a nagyobb szám nagyobb keménységet jelent (szerintem).
A hátsó állításnál viszont stimmel, tényleg nem a keménységet, inkább a dőlésszöget állítja. Mondjuk ez áttételesen befolyásolja a keménységet is, de a leírásod a pontos. Nekem a freeride állás nem jön be, és régebbi modelleken állítólag túlterhelve kiakadhat, ezért nem is nagyon merem úgy használni. Néha van, hogy mégis freeride állásban marad, és pár csúszás után jól megmagyarázom magamnak, hogy na ezért nem mentek jól a kanyarok :) Lehet utána sem megy, de azt már nem magyarázom ezzel.
Ja, amúgy az 1 hét alatt kb. 5-6 alpinost láttam, de egyik sem ment igazán jól: a szokásos magas állás farolgatással.
Elfelejtettem írni, hogy gyakorolgattam kicsit az alsó tehermentesítést (tudjátok, ami az elfekvős kanyarokhoz kell :-), de átlagos piros meredekségen nem igazán tudtam jól alkalmazni. Nekem az a tapasztalatom, hogy leginkább erős piros/fekete pályákon működik, de ez lehet hogy megint az én hiányosságom, hogy nem tudom alkalmazni kisebb meredekségen. Az viszont érdekes tapasztalat, hogy a kanyarban - amikor ki kell nyújtani a lábat - backside-ban úgy tudtam értékelhető éltartást létrehozni, hogy erőből toltam a lábammal a lapot. Mondjuk a "normál" technikához képest kevésbé tűnik stabilnak/univerzálisnak, de még gyakorolnom kell.
Ha a tekerentyűt balra fordítjuk (freeride állás) akkor a kettes és hármas dőlésszög között szabadon mozog előre/hátra. Én is így használom legtöbbször, főleg délután amikor már nem tökéletes a pálya. Meg a lábam... :)
Tegnap érkeztünk haza Ramsau-ból (schladmingi régió). Ugyanott laktunk ahol tavaly, azaz a "házi pályánk" a Rittisberg volt és síbusszal vagy autóval lehetett a schladmingi 4 hegyre menni. Pályák tekintetében ugyanaz volt a tapasztalatunk, mint tavaly: a schladmingi 4 hegyen nagyon jó pályák vannak, viszont olyan iszonyatos a tömeg (legalábbis ebben az időszakban), hogy a pályák kb. 11-ig tartanak ki, utána elkezdenek szétmenni, 1 óra után pedig teljesen élvezhetetlenné válnak - bár ha valaki szereti a hóhegyeket jég völgyekkel ... A tömeg egy árnyalattal kisebb volt, mint tavaly, de még mindig a tűréshatáromon felül. Valószínűleg a kevésbé frekventált időszakokban jobb a helyzet, de mi az gyerekek iskolai síszünete miatt egyelőre ebben az időszakban vagyunk kénytelenek menni.
A fentiek miatt - nevetséges, de - nem voltunk csak egyszer Schladmingban, a helyi Rittisbergen és egy közeli kisebb terepen (Filzmoos) síeltünk inkább. Bár a pályaválaszték nagyságrendekkel kisebb, mi többre értékeltük, hogy reggel 10-ig szinte egyedül síeltünk a pályákon és még 3 után is tökéletesen tudtam carvingolni a feketének nevezett piros pályán. Magam sem hittem, amikor csütörtökön fél kettő körül fel- és lenézve is teljesen egyedül voltam a még mindig 95%-os minőségű pályán. Ha még lenne itt 2 másik hasonló pálya (esetleg egy rendes fekete is), akkor egy hétre is elég lenne nekem, de így átmentünk a szomszédos Filzmoos-ba is. A déli oldal kicsit ad-hoc vonalvezetésű a számomra (bár FIS minősítésű). A családnak nem is nagyon tetszett, mert jeges volt, úgyhogy maradtunk az északi oldalnál, amit egy egészen jó kis pálya kabinos felvonóval.
Egy hét alatt egy napot volt rajtam sí, amúgy csak boardoztam. Mélyhavazás most nem volt. Leginkább a GS "light" (r=11m) Pirate lapommal mentem: továbbra is nagyon szeretem. Nagyon jóindulatú és még nem találtam olyan jeges pályát, hogy ha rendesen megdöntöm/terhelem ne tartott volna meg. Emellett nagy sebességnél is jó stabil. Az utolsó napon pár csúszás után már azért kellett átcseréljem, mert kicsit lassabban szerettem volna menni :-) A vegyes célú SpeedCross lapomat (23cm széles, r=8.5m) most kevesebbet használtam (főleg puha hóban szoktam menni vele), de meg kellett állapítsam, hogy - bár sokan azt mondják, hogy kezdőknek való egyszerű lap - ha rendesen megdöntöm és koncentrálok akkor jégen is egész jól el lehet vele boldogulni. A meglepetés viszont a 158-as Rossignol szlalomlapom (r=9.5m) volt: egyszerűen nem tudtam rendesen ráérezni az egy hét alatt, pedig sokat nyüstöltem. Egyrészt nem tudtam igazán kis ívre behúzni (ami szerintem értelmet adna ennek a lapnak a Pirate lapommal szemben), másrészt ahhoz képest hogy egy versenylap egyáltalán nem tudtam versenyszintű éltartást kihozni belőle jégen. Ha a Pirate lapomat megdöntöm rendesen ott nincs apelláta, az a jégen is íven marad. Ennél folyamatosan küzdeni/figyelni kell, hogy íven maradjon. Igaz, 15cm-el hosszabb a másik ... Lehet, hogy én nem csinálok valamit jól (ennek nagy az esélye) vagy mást/többet várok el ettől a laptól, mint ami a lap célja ... de pillanatnyilag nem látom értelmét a Pirate és SpeedCross lapom mellett: ha tökéletes a pálya és nagyobb sebességre/ívre vágyom, ott a Pirate. Ha kevésbé jó a pálya, vagy kisebb íven akarok menni ott a SpeedCross. Azzal is koncentrálni kell jégen, de legalább ténylegesen kisebb ívre lehet tenni. A Rossi rendszeresen elcsúszik oldalra ha középen terhelem, ha inkább elöl akkor a hátulja csúszik meg. És ahogy írtam is, ami a fő bajom: annak ellenére hogy szlalom lap alig tudom kisebb ívre tenni, mint a Pirate lapomat. Pillanatnyilag számomra egyetlen olyan "használati" módja van, amit a másik kettő nem tud: nem túl meredek és nem jeges pályán gyors élváltások esetén olyan erővel dobál át egyik oldalról a másikra, amit a többi nem tud.
vau, ha esetleg valamikor megyünk együtt (Semmering, Eplény stb.) szívesen cserélnék veled egy pár körre, hogy te próbáld ki az én Rossi-mat, én meg mennék picit a te SL lapddal.
ha a régit típusú hátsó beállító mechanizmusod van (tekerentyű + nyitható műanyag kallantyú 5 állással) akkor a számok nem a keménységet jelentik. Ennél a megoldásnál alapvetően 2 keménység között lehet választani:
1) a hátsó műanyag kallantyú nyitva van: ilyenkor a héj szabadon mozog a bokánál levő "tengelye" körül és a keménységet alapvetőeb műanyag nyelv határozza meg. Ez a "puha" állás
2) a hátsó műanyag kallantyű zárva van: ilyenkor a héj egy állásban van rögzítve és a héj keménysége határozza meg a rugózást. Ez a "kemény" állás
Ha bezárod a számok a héj (lábszár) dőlésszögére utalnak. Ha kinyitod akkor az a járás állapot. Ilyenkor hátrafelé is viszonylag szabadon tud mozogni a láb. Ha a kallantyú nyitott állapotában hátul eltekered félig a tekerenyűt, akkor hátul bekapcsolsz egy határolót, hogy a backside-ban meglegyen a támasz. Ez a freeride állás. Egyébként én majd mindig ezt használom, mert egyenetlen pályán könnyebb kezelni ha váratlanul megdob. Akkor fixálom valamelyik állásban, ha kemény jeges a pálya.
Az indy 150 Eur viszont nincs próba lehetőség mert netes rendelés németországból és sí/board bakit próba nélkül...hmmm túl nagy lutri.
A walk állás nem hiányozna mert a mostanin sem használom. Kicsatolok és ott a funkció.
Amúgy egyre jobban érzem a backet. Sümi útmutatásait próbálom alkalmazni és úgy érzem elég sokszor összejön a nyitás/zárás időzítése valamint, hogy ne dőljek előre hanem combból süllyesszek. Néha ha van sebesség és elég szűkre sikerűl húzni az ívet, szinte kipattint abból. Még sose éreztem ilyet. Elsőre picit ijesztő is volt.
Szerencsére a kreischbergi pályák elég jók gyakorolni. Amúgy egész sokan alpinoznak itt. Fiatalok, idősebbek, fiúk, lányok...Régi és új lapokkal. Próbáltam lesni de nem mennek úgy, hogy érdemes legyen technikákat lemásolni.
A nagyobb szám a nagyobb keménységet jelenti. Én személy szerint Track700 irányába mozdulnék, de az én vagyok. De az Indy ha megfelelő árban van, jó választás lehet. A keménység miatt nem merek többet mondani. Az biztos, hogy a Suzuka-t elől 2, hátul 3 keménységgel használom (ha 1 a legkeményebb, 5 a legpuhább). Az Indy-n nincs walk vagy freeride állás, az hardcore racing.
Elolvastam a cikket, bár mondjuk a végét inkább már csak átfutottam, és jól megkommenteltem... Összességében egy jó összefoglaló, de látszik, hogy alpin irányban Endrú soha nem mozgott komolyabban.
Az ebayen volt egy új indy ami ezek szerint bentragadt példány lehet.
A Track után lévő számok a keménységre utalnak ezek szerint? Mondjuk én jó nehéz vagyok sajna, melyikben lenne érdemes gondolkoznom? Most lehet áldoznék egy bakira és újat vennék belőle.
Jól lekínaizták az F2 lapokat a sielőkön egy cikkben :-)
Az Indy volt a Deeluxe csúcskategóriás cipője. Olyan, mint a mostani Track 700. Esetleg lehet hogy a csatok még nem az új fajta fém, hanem a műanyag racsnis, évjárattól függően. Azt hiszem volt hátsórugós változata is.
A flex-ét érdemes kipróbálni, mert youtube-on lehet találni olyan videót, mely szerint az Indy merevebb mint a Track700!
Nekem Suzuka van, azt nagyon szeretem, és számomra pont megfelelően kemény.
Érdekes, hogy a Deeluxe kemény bakancsai két külön ágra szakadtak. Az alsóbb kategóriások mind a régi Raichle vonal szerint készülnek, a héj kiképzése látszólag semmit sem változott, max. a felhasznált anyagok. A Track700 viszont az új aszimmetrikusabb kialakítású héjszerkezetet viszi tovább. Mivel a Suzuka is ilyen, én kifejezetten az új szerkezet híve vagyok, szóval nem is értem miért erőltetik a régi vonalat. Talán az kicsit lágyabb rugózást adhat.
Aztán van még a Head (régi Blax) vonal. Meg van az UPZ (5 csatos). Többről nem is tudok, most az ősi Burton-okat nem említem.
Köszi! Még eszközöltem rajta egy kevés optikai tuningot de ennyi. A bakit végül középre állítottam és jónak tűnik.
Az új SL-emet nagyon megkedveltem. Dolgozósabb mint a régi GS volt de holnap azt próbálom ki reggel. Kívá csi vagyok milyen lesz az SL után. Szerintem pihentetőbb :-)
Bakancstéma újra..
Elkerülhetetlen egy új baki vétele. Telejesen szétvan már a belsőcipő.
A deelux indy-ről van infótok? Esetleg mit érdemes?
Jó nagy tappancsod van, ha az L-es kötést is így ki kellett nyitni. Ez a kötés gyönyörűen harmonizál színben a deszkával.
Még a kötésbeállításos kérdésedre reagálva, snowboardon nem annyira egyértelmű a középpontozás. Az első láb elvileg kicsit előrébb csúszhat az oldalív miatt (lábujj oldalon szélesebb a deszka itt mint sarokoldalon), és ugyan ez fordítva a hátsó lábon. Persze egy ilyen eltolás sem biztos hogy egészséges, de talán 1-2 mm lehet az eltérés.
Én úgy szoktam beállítani, hogy felülről nézve kb. egyformán lógjon ki (vagy ne lógjon...) a cipő orra és fara. Persze ez sem egyértelmű, hogy pontosan honnan nézed, és a sarok egyébként is kényesebb a cipő/kötés különböző egyéb kiálló részei miatt.
Némi pucolás után felkerült a piroska is a deszkára. Nem a legújabb széria de sejtésem szerint néhány dizájnelem kivételével ugyanaz. Egy sufni mélyéről került elő kedvező áron.
Az nagyon durva volt, amikor síelés után a tömeg elindult hazafelé felfelé a hágón araszolva. Emléxem volt olyan, hogy én vezettem (szerintem vau is pont a kocsiban ült) és a kellemes fáradtság, a meleg és az araszolás miatt elbóbiskoltam egy pillanatra. Aztán szerencsére valahogy rendbe jöttem ...
Igen, régebben nagyobb volt az aktivitás és "komolyabb témák" technikai témák is terítékre kerültek. Nem is tudom min múlik. Én anno nagyon sokat pörögtem akörül, hogy ideális viszonyok között sem tudok közepesen meredek (piros) pályán rendesen carvingolni. Kéken és feketén ment, de piroson nem. Közben azért fejlődtem annyit, hogy némi bemelegítés után már megy a dolog. Régen mindig ráfeküdtem a hegyoldara (úgy kisebbet estem, ha valami félresikerült), most már csak feketén csinálom. Nyilván lenne 1000 más dolog, amin dolgozni lehetne (pl. carving jeges pályán), de soxor nem is a saját technikámmal foglalkozom, hanem hogy a gyerekeknek segítsek. De talán már nem is vagyok annyit havon, mint régen. Akkoriban tűzön-vízen keresztül mentem akárhová, most már picit megfontoltabb vagyok és csak akkor megyek, ha a ráfordított idő / csúszás minősége elfogadhatónak néz ki.
Eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a cipő/kötés kombónak de most, hogy a törés után keresgéltem, nézegettem felötlött bennem, hogy igazából sose állítottam talán be a bakit a kötésen úgy ahogy kellene. Belement? Bele..akkor jó. :-)
A síbakikon ugye van közép jelölés ahogy a síléceken is. Egy gyári kiindulópont amitől aztán el lehet térni előre-hátra.
A Blax tonin ilyet pl. nem találtam. Hogyan is kellene beállítani a bakancsot a kötésre alaphelyzetben?
Más...ráértem, így olvasgattam a fórum régi hozzászólásait. Milyen jó kis témák voltak..a legdurvább mondjuk egy 2005-ös hsz amikor boldogság volt, hogy végre átadták a semmeringi alagutakat :-) Én nem is ismertem az előtte lévő állapotokat :-)
Most lett hirtelen két ilyen kötésem és a képek alapján gondoltam, illetve hogy a carversparadise oldalán külön is árulnak hozzá tartozékot mint középső tárcsát és a fémrész burkolatát.
Szerintem a 90-es évek vége óta, amikor még ProFlex-nek hívták, nincs lényeges változás rajta. Annyi, hogy megszüntették a hátsó InTec lyukak műanyag burkolatát (amiről te is írtál), mert nincs rá szükség.
