Keresés

Részletes keresés

sieshu Creative Commons License 2016.03.31 0 0 169
Sok aljasság van a világon, amit emberek szemrebbenés nélkül elkövetnek. Ilyen például az, amikor ahelyett, hogy kilépnének egy kapcsolatból vagy tényleg figyelnének a másik emberre, inkább szép lassan tönkreteszik. Gyávaságból, éretlenségből. Onnantól bűn, amikortól tudatossá válik.
Előzmény: Törölt nick (168)
Törölt nick Creative Commons License 2016.03.31 0 0 168

"és az jó neked, ha egy irgalmas nővért kúrogatsz?"

 

Jó lenne! :)

Előzmény: sieshu (167)
sieshu Creative Commons License 2016.03.27 0 0 167
Hálásnak lenni egy kapcsolatban... és az jó neked, ha egy irgalmas nővért kúrogatsz? A kizsarolt hála, amikor mindig emlékezteted a másikat akár a nonverbális kommunikáció eszközeivel, vagy homályos utalgatások formájában, megöli a másik spontaneitását. A színei elkezdenek fakulni. Dühös vagy, pedig te is vastagon benne vagy a történetben.
sieshu Creative Commons License 2016.03.08 0 0 166

Nincs szükség közhelyekre, fölösleges sallangokra. A programszerű udvarlásra, ami kb. azzal egyenértékű, mint amikor Pavlov csenget, és a kutyának nyálzania kell.

Amire szükség van, az a kölcsönös tisztelet, tapintat, a másik valójának tiszta észlelése. Ezzel a belső emberi valóval való szeretkezés felbecsülhetetlen élmény.

sieshu Creative Commons License 2016.02.18 0 0 165

Az aljasságot ki lehet bírni. De vajon érdemes-e? Nem jobb eleve lezárni, eleve kizárni a mocskot, az alantast, ami magával akar rántani, pláne, ha látja, hogy nem kapott meg valamit tőlem?

Hiába tűröm el, nyomot hagy a lelkemben. Mindenkiben nyomot hagy, ha bántják. Lehet ezt túlérzékenységnek nevezni, csak érdekes módon sosem az elszenvedő mondja ezt ki, hanem az, aki megsértette. Annak persze, hogy nem fáj, nem ő sérült meg. Ő csak beszúrt egyet, és ment tovább. Empátiás készség nulla.

Például... amikor fojtogatott, és kiröhögtem... ahogy fulladoztam, homályosult a látásom, tudtam, hogy nincs hatalma fölöttem, akkor sem, ha megöl. Az ilyennek nincs. De minek éljem át ezt még egyszer? Miért nem hagytam ott rögtön? nem értem. Azt hittem, elég, ha úgy teszek, mintha ez semmiség volna, mintha csak egy rossz gyerek lett volna... de nem. Ezek nyomot hagynak. Akkor is, ha csak később kezdem érezni, ha később ordítok fel a tehetetlenségtől, amikor egyedül vagyok, mert akkor engedem meg magamnak, hogy fájjon. Mert ha ott élem meg, ha ott helyezkedem bele teljesen a testembe, akkor még nagyobb a fájdalom, ezzel akkor védtem magam. De nem kell kitennem magam ennek többet.

sieshu Creative Commons License 2016.02.01 0 0 164
Mi a Szaturnusz üzenete? Bármivel is találkozom, az ezen a szűrőn keresztül mindig hatalmas nyomásnak fog tűnni. Ha a szemem színének megváltoztathatatlanságát, vagy az elkövetkező világvége tudatát találnám megnyomorítónak... mindig lesz valami, MINDIG.
A kérdés az, hogyan tudom felhasználni konstruktívan ezt az energiát.
sieshu Creative Commons License 2016.02.01 0 0 163

Nőnek, gyengének, kis termetűnek lenni. Én ezt egy energetikai megnyomorítottságnak érzem ebben a pillanatban. Olyan, mint az a folyamat, ahogy a farkasból lettek ezek a kis „rálépek és észre sem veszem” kutyák.

Az ember egy jól domesztikált állat, de állat. Mindig a nagyobb test szava lesz a döntőbb, mindig az agresszívabb egyedekre fognak hallgatni a fajtársak, mindegy, mi a valódi igazság. Hacsak nem lehet ügyességgel pótolni azt, ami testtömegben nincs meg. A Dávidok győzelme a Góliátok felett... de hát ez is csak olyan mese, mint a népmesék az erényes szegényekről és a gonosz gazdagokról. Látszik, melyik felet akarják elaltatni. És mégis vannak kiugró példák, ha nem is sok... mivel mindig a gravitáció (értsd; az erőszak által létrejött rendszerekbe való beilleszkedés) irányába könnyebb haladni, és nem ellene hatni, ezért vannak olyan kevesen. Ez is csak egy fizikai törvény, tetszik nekem vagy sem. Elfogadhatom anélkül, hogy meghunyászkodnék. A helyzet rossz, de nem reménytelen.

sieshu Creative Commons License 2016.01.29 0 0 162
Ott rontja el, hogy csak reakciót akar kiváltani. Nem együtt lenni a másik lelkével, és az ő részét is beleadni a történetbe.
Bámulatosan egyforma, a másik pszicho gombjait nyomogatni akaró hozzászólások. Gyakorold még egy kicsit... a jó hazugsághoz nem elég a szájat mozgatni.
sieshu Creative Commons License 2016.01.13 0 0 161

Ha a fiad lennék... és megtanítottál volna focizni. Elvittél volna túrázni. Leültünk volna együtt borozni, amikor felnőttem volna. Motiváltál volna, még éppen annyira, amennyire elbírom, amikor túl puhány voltam. De nem létezel. És én sem létezem.

sieshu Creative Commons License 2015.12.05 0 0 160
Aranyos. :)
Előzmény: kognitív teknősbéka (159)
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2015.12.03 0 0 159

sieshu Creative Commons License 2015.11.20 0 0 158
Szeretem őt és elérhetetlen. Pont. Ha elkezdem elemezni, lehet, hogy nem valódi szerelem, de nem érdekel. Nem azért elérhetetlen, mert fizikailag elérhetetlen. A gátak bennem vannak. Volt lehetőség, amellyel nem tudtam élni, éretlenül reagáltam, zavarba jöttem. Hirtelen jelent meg, leizzadtam, egy érintéstől alig mukkantam... kár. Ha mégis megtörténne, akkor az erkölcsi része, feleség, gyerekek. Kecske-káposzta alapon, létezhet olyan, hogy "úgysem fogják megtudni"? Előbb-utóbb minden kiderülne. Csak ezt éljem túl... de látni, hogy visszamegy minden a közömbösbe, még rosszabb... még rosszabb... úgy, hogy a valóságban semmi sem történt.
sieshu Creative Commons License 2015.11.03 0 0 157
Nem értem a nőket, akik önmagukban akarnak nagybetűs Nők lenni, kijelentve, hogy nincs szükségük a férfiakra. Mi értelme? Nem értem. Pont amiatt a jóleső feszültség miatt érdemes nőiesnek vagy férfiasnak lenni, ami a két nem között létrejön ennek hatására. Nem tudok mást mondani, mint, hogy ezek a nők hazudnak, ezzel védik magukat. Ha nem szeretnék a másik nemmel kapcsolatba kerülni, akkor nincs értelme a nőiességemnek... nem az az alaplényegem. Először vagyok ember és utána nő. Úgy tűnik, a világnak mégsincs szüksége emberekre...
sieshu Creative Commons License 2015.10.13 0 0 156

Úgy tűnik, mégis létezik egyfajta kasztrendszer, vagy láthatatlan szabályok, akadályok összessége az életben, amelyek között úgy bukdácsolok, mintha bekötött szemmel kéne átmennem egy nagyon rendetlen szobán.

Vajon akkor élnék a lehetőségeimmel, ha most hirtelen újraírhatnám az életem történetét? De akkor úgy, hogy megválaszthatom, hova, milyen neműnek születek, milyenek legyenek a szüleim etc. Vagy így már nem is olyan érdekes?

Kasztrendszer... cigizünk egy sráccal, érzem rajta, már megint nincs csaja... Fanyar úr jön ki, távolabb megáll. Nem is jön közelebb. Föl alá járkál, "ki van túrva". Hát nem lenne jobb Fanyar úrral beszélgetni? Ez a kasztrendszer... erre vagyunk kondicionálva. Életkor, nem, végzettség... státusz. És amikor ott a lehetőség, zavarodottság van. Pedig nem is férfiként szemlélem, nincs szikra, semmi, puszta szimpátia. Gyűlölöm ezt. Mintha leprás lennék. Márai azt írta, a fiatalság átok, és örült, amikor elmúlt.

Egyéni kis kísérlet a neten... amíg el tudtam játszani, hogy férfi vagyok, úgy, hogy még csak nem is hazudtam azt, csak nem hoztam a másik tudomására, az önfeledtségük összehasonlítva azzal a kissé bizalmatlanabb, kíváncsi, ugyanakkor valamennyire kényszeres hozzáállással, amikor megtudják, hogy nő vagyok... ez a kasztrendszer. Soha nem szokott visszajönni az a "cinkos" érzés utána. Soha. Mit kapok helyette? Üveggyöngyöt. Sok szar, értéktelen kacatot.

sieshu Creative Commons License 2015.08.09 0 0 154
A burning out szindróma vajon csak az elvégzendő munkáról szól? Vagy a folytonos evickélés a kollegák között, végighallgatni... sablonok, pár szó, és már tudod, mi fog következni, a kiskutyák vagy kozmetikumok témában, vagy ki a rossz/hülye/fura éppen. Próbálod tetszhalottnak tettetni magad, de megtalálnak, nincs menekvés, a véget nem érő fecsegés beborít.
sieshu Creative Commons License 2015.07.22 0 0 153
Most meg egy női nick üzenget, de hogy miért itt, az rejtély. Nagy az Isten mocsokkertje. Még szerencse, hogy nem várok túl sok jót ettől a fórumtól, így nem is tudok csalódni benne.
Törölt nick Creative Commons License 2015.07.22 0 0 152

nehéz ügy ez. adtam egy határidőt, magamnak vagy neked, nem is tudom. képtelen vagyok keresni, nem gondolom, h nekem kéne. ha neked mindegy, hagyd  és  hagyj. csak b@zdmeg belehalok.

sieshu Creative Commons License 2015.07.21 0 0 151
Papagáj Géza és az ő sablonjai. Túl sokat nem érek vele. Majd ha papagájt akarok hallani, elmegyek egy állatkereskedésbe.
madagasztár Creative Commons License 2015.07.16 0 0 150

A magány taníthat valamire vajon? Vagy nekem olyan,mintha tényleg semmi szerethető nem lenne bennem.

Lehet nincs is.

Mit vár tőlem az élet? Nem fogadhatom el kényszerből azt,ami ellentétes velem.

Ha meghajlok megalkuszom,ha nem engedek egyedül maradok.

Szép az élet,kivéve amikor nem.

Előzmény: sieshu (144)
sieshu Creative Commons License 2015.06.21 0 0 149
Mi az, ami elválaszt tőlük? És mi az, ami összeköt? Mindkettőre szükségem van. Olyan kényes az egyensúly. Másoknál hogy' lehet ez? Félelem a totális száműzöttségtől vagy a totális összeolvadástól.
sieshu Creative Commons License 2015.05.22 0 0 148
A gondolkodásnak nincs határa. Illetve, a gondolkodás határa maga az ember. Csak ezt szar lenne bevallani. Rossz érzés bevallani, hogy valamit nem értek már, mert az túllépte a határaimat. Előbb-utóbb mégis felszabadító ez a felismerés, általa akár még ki is tolódhatnak némileg ezek a határok.
sieshu Creative Commons License 2015.04.28 0 0 147
http://dudus.hu/symbolon/

Miért a nőiesség? Miért nem az emberség? Nem értem. Az emberség nekem mélyebben van. A nőiesség nem más, mint a felszín, játék, amellyel élhetek, ha akarok. Ha nem akarok, akkor nem élek vele. Egyedül a szexualitáshoz van köze. Miért nem fogom már fel végre, hogy így nem kellek majd senkinek? Téged is megszereztelek, vagy nem? "Az is igaz." Akkor mi a probléma?
Ennyi erővel az is az identitásom lehetne, hogy milyen színű a hajam vagy mennyi wc papírt használok. Az egyedüli, ami miatt nagy dolgot csináltak a férfiasság és nőiesség kérdéséből, az a KODICIONÁLÁS.
Holott... adottak voltak a hímnősök a kezdet kezdetén. Mindig a nagyobb farkú egyedek hozták létre a legtöbb utódot a könnyebben elkapható farok nélküli egyedekkel. De a lélek az más.
sieshu Creative Commons License 2015.04.26 0 0 146
Szerepek... pattanások a hátamon, amelyeket legszívesebben kinyomnék. "Egy férfi így viselkedik..." "a nők mindig..." "ő csak egy x foglalkozású valaki" stb. Ha valamiért nem akarok élni időnként, ezek azok. Úgy érzem, ha teljesítenem kéne bizonyos dolgokat, az olyan lenne, mintha azt mondanák, csak akkor lehetek a társadalom teljes értékű tagja, ha megeszem egy tányér szart. És akkor még bizonygatják, hogy mások is megeszik, nem is olyan rossz az íze, meg, hogy volt, amikor ők is megették a szart, és ilyen a világ.
sieshu Creative Commons License 2015.04.16 0 1 145
Most

Istenem, köszönöm ezt. Hogy anyagiakban gyarapítasz. Köszönöm, hogy itt állhatok, és nézhetem a napsütöttr kertet, a szomszéd nagy fenyőit, az aranyesőt, a tulipánokat és jácintokat.
Bocsáss meg, hogy meg akartam halni. Hiszen ez csodálatos.
sieshu Creative Commons License 2015.04.15 0 0 144
Nem szeret. Nem mintha nem tudtam volna... és az az érzésem mostanában, hogy senki sem szeret. Kicsi vagyok és gyenge, ők meg röhögnek rajtam vagy megpróbálnak kioktatni, leereszkednek, nem őszinték. Nem látják, ki vagyok valójában. Ha meg nem tudom kifejezni, akkor tényleg mindennek vége. Sajnálom, hogy ilyen nyomorultnak születtem. Mert aki nem tudja megvédeni magát, az jobb, ha nem is létezik. Aki nem tudja megvédeni magát, nem érdemli meg, hogy létezzen. Csak idő kérdése, mikor jut eszébe valakinek elpusztítani.

Szubjektív. Tudom, hogy ez nem a valóság, vagy nem úgy valóság, ahogy bennem megjelenik.
De akkor is... egyedül vagyok. És ezen nem segít az sem, ha tömeg vesz körül. Sem egy párkapcsolat, egy barátság... semmi.
bolond halál Creative Commons License 2014.11.23 0 0 143
Tetszik ez a hozzáállás, viszont valamennyi átélés szükséges, legalábbis nekem. Jelenleg egy hozzátartozóm halála miatt. Szükség van a gyászra, aztán kellő időben lezárni ezt a dolgot. Mondjuk a blogírónak ez nehéz lehet, mert ha csak bizonyos határokon belül érezhetne, akkor egy "érzelmi szikra" bármikor belobbanthatná azokat a traumákat, amelyeket átélt, ezért inkább absztinens marad. Mert retteg ettől. Holott lassan, szabályozottan ki tudja... talán megtanulhatna az érzelmeivel bánni, még ha úgy tűnt, kiégették belőle, akkor is.
vpe5 Creative Commons License 2014.11.21 0 0 142
Betalált!!

http://utonvagy.cafeblog.hu/2014/11/18/a-csomagom-is-nehez/
bolond halál Creative Commons License 2014.11.19 0 0 141

Most megint szükségem van erre, hogy írjak egy pár szót. Egyedül vagyok, sötét van, november van. Mostanában úgy érzem, sokunkra nagy nyomás nehezedik. Jól meg kell kapaszkodni, nehogy a vihar elsodorjon. Kicsit olyan, mint a Hídavatás, ugranak bele az emberek a vízbe, vagy csak nem bírják már tartani magukat és leesnek. Van ennek valami vonzása, ami ellen csak úgy lehet védekezni, ha jó erősen belekapaszkodsz a józanságba, a mindennapokba, abba, amit normalitásnak gondolsz, a munkába vagy amibe akarsz. Abba, amit becsületesnek gondolsz. Bármibe... és ha ezután is leesel, utána esel, akkor legalább megpihenhetsz.

greenwood Creative Commons License 2014.09.09 0 0 140

ez baromira jó!

Előzmény: kognitív teknősbéka (135)
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2014.09.08 0 0 139

Gondoltam, hogy tetszeni fog neked :)

Az ötlethez szerintem leginkább az kellett, hogy aki kitalálta, az nevetni tudjon saját magán... Meg egy kis szerencse, hogy ezzel jól beletaláljon a "kollektív tudattalanba"...

Ennek a Daniel Moshelnek ez volt a legnagyobb sikere eddig.

Előzmény: bolond halál (136)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!