Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
A lényeg, hogy a frank-szász harcok során megtépázódott az észak és középső német területek népessége, ami eredetileg inkább a skandinávokhoz állt közelebb genetikailag. Rajna-vidékről, Hollandia-Flandria területéről pótolták a népességet Nagy Kareszék és utódaik és így alakult ki a németek ma jellemző genetikai képe. Kaspar és Vörösvári ti vagytok szakik a német történelemben, gondoltam kikérem erről a véleményetek :-)
Gondolom elsősorban nem is ők a genetikai kutatások alanyai. Jócskán vannak még ,,tisztavérű" törzsek is ahol csak sunyiban van 1-2 óvilági felmenő :-) Igaz főleg Dél-Amerikában vannak a nagyon elszigetelt csoportok, de ott meg szinte mindenki a Q haplocsoportba tartozik. Az észak-amerikaiak ősei már egy későbbi hullámmal jöttek és azok már R-t és C-t is hoztak. Sőt a még későbbiek pl: inuitok már N-t is.
Szerintem azért ezen prémvadászok már csak a számuknál fogva is jelentősebb hatást gyakorolhattak mint a walesi herceg és maréknyi kísérete(akik ráadásul egyáltalán nem is biztos, hogy jártak Amerikában, egyelőre erre bizonyítékot kellene találni és csak azután lehetne kutatni az esetleges genetikai hatásokat).
Esetleg a vikingek is hozhattak még ilyen haplocsoportot, de akkor I1-nek is kellene lennie, ami pedig nincsen.
R1-et akartam írni bocsánat, és természetesen a Y-Dns-re gondoltam :-)
A szibériai Mal'ta fiú pl: R haplocsoportú volt és kimutatott, hogy ehhez a fiúhoz hasonló génállományú csoportok fontos szerepet játszottak az indiánok genetikájának kialakulásában(tulajdonképpen ez az Ancient North Eurasian-nak nevezett komponens ami a mai európaiak többségében is megvan, de sehol sem akkora arányban mint az indiánoknál vagy egyes szibériai népcsoportoknál). Szóval az R1 kládba tartozó észak-amerikai indiánok nagyrészt innen örököltek szvsz.
Az bizonyított tény, hogy a francia prémvadászok és prémkereskedők előszeretettel házasodtak indián nőkkel, kérdés, hogy ezzel valamennyi R-es indiánt meg lehet-e magyarázni?
Nem Szent Brendanra gondoltam, ő szerzetes létére aligha szeretkezett indián nőkkel. Bár ki tudja...
A walesi Madoc herceg csapatára gondoltam, akik 1170 körül - egy walesi belháborúban alulmaradván - hajóztak nyugat felé.
A mai Georgia vagy Alabama térségében értek partot, majd onnan észak felé távozva fölkapaszkodtak a Kentucky-fennsíkra
.
A témával foglalkozó kutatók szerint az Ohio folyó egyik kanyarulatánál építettek egy nehezen bevehető földvárat és itt kezdtek beházasodni a helyi - sziú nyelvcsaládba tartozó - indián törzsek közé.
A walesiek is R1b-dominánsak, ugyanúgy, mint a skótok és az írek. :-)
A rendszertanban a méret másodlagos jelentőségű (mert vagy nagyon eltérnek - lásd pl. a csóka - varju - holló sort, vagy nagyon közeliek/fedik egymást s akkor nincs jelentőségük), főleg a morfológiának, genetikának és végül az etológiának van szerepe. Az őslénytanban pedig még a kornak is. Így pl. megint a madaraknál, az énekeseknél (Passeriformes) a több millió éves leletek alig különböznek a recens fajok/genuszok csonttani jellegeitől. Ezét sok paleontológus nem is fogadja el új taxonként való leírásukat, pedig hát a csontok az egykori madár alakján kivül csak a mozgásáról árulkodnak, az meg nem kell okvetlenül különbözzön a koruk alapján, ha hasonló környezetben éltek. Ahogy a mai veréb, fecske, cinke, stb. fajokat sem a csontvázuk alapján rendezte Linné és utódai a rendszertanba, hanem főleg a tollazatuk, viselkedésük szerint (ld. házi veréb - mezei veréb, dolmányos - vetési varju, stb). Tudni kell azt is, hogy az ivarérettség elérése egyben a csontok növekedésének a leállásával is jár.
Mivel az az állítás nem fogadható el, hogy millió évek/generációk alatt (ezek a kis termetű madárfajok rendszerint éves koruban válnak ivaréretté) a faj semmit sem változik, genetikailag meg nem vizsgálhatók, csak az apró morfológiai különbségekre lehet támaszkodni. DE mivel azok fajtipikusak s egyedileg nem eltérők (legfeljebb méretben, de kis mértékben) nincs más eszköz az evolúciójuk kimutatására.
A kisemlősök (egerek, pockok, hörcsögök, cickányok, stb) esetében a gordiuszi csomót úgy oldották fel a paleontológusok, hogy csak a fogazatukat vizsgálják, pedig hát az a táplálék jellegétől függ s mivel ezek a fajok nem tudnak repülni mint a madarak, korlátozott a földrajti terjedésük ha számukra leküzdhetelen fizikai akadályok állnak az útjukban s így vagy mutációk révén idomul a fogazatuk a megváltozott élelemhez, vagy elpusztulnak. DE ettől még a külsejük változatlan maradhat. A pleisztocén rétegtana főleg rajtuk alapszik, pl. Kretzoi, Fejfár és mások révén.
Az ember (s a nagyobb emlősök) evolúciója és fejlődéstörténete s annak vizsgálata, azért tér el ettől, mivel egyrészt, hossszabb a generációs rátájuk (az embernél 15-25 év), másrészt mivel minden csontjukból következteni lehet és ezért vizsgálják is őket. S ezzel nincs is probléma, s mivel az emlősök esetében is a teljes ivarérettség elérése a növekedés végét jelzi, a genom szekvenciák statisztikai vizsgálatával van probléma. Pl. a túl sok mtDNS és Y kromoszóma DNS haplotípusainak a száma máris túl sok és igen sok az átfedés is köztük, másrészt már a pár száz vagy pláne pár ezer éves leletekből is nehezen lehet teljes, nem töredezett DNS-t nyerni. A töredezetteknél meg ez visszaállitandó s egyben hiba forrása is lehet, pláne statisztikai büvészkedések esetében s sok visszaélésre/hibára adhatnak lehetőséget. Na erről is szól a link!
Bocsi, hogy hosszú volt a magyarázat, de rövidebben nem lehet közérthetően leírni.
"a tudományos csalás enyhébb módszerei, a statisztikai trükközések egyes felmérések szerint nagyon is elterjedtek: az ökológiában és a biológiában 42 és 64 százalék között, a pszichológiában 20 és 70 százalék között van ez az arány."
Milyen középkori kelta telepesekre gondolsz? Én csak az ír Szent Brendan sztoriját ismerem, aki akár eljuthatott az amerikai kontinensre a vikingeket megelőzően, de ez nem bizonyított.
Akkor már sokkal valószínűbbek az újkori skót és francia prémvadászok, akik keveredtek helyi nőkkel. És náluk az R1b dominancia az adott. Viszont Szibériából is került T1 haplocsoport Amerikába. Bár az még nem konkrétan R1b.
Tudtommal eleve nyugati germán, azon belül elbai germán dialektust beszéltek, de néhány, nem túl sok keleti germán eredetű szó a nyelvükben valóban kimutatható volt.
Egyébként a 8-9. századi óbajor meglehetősen közel állt az óalemannhoz.
Valószínűleg a longobárdhoz is, bár ez utóbbiból sajnos nem maradtak fenn összefüggő hosszabb nyelvemlékek.:-(
Ez a verzió nekem is hitelesnek tűnik, de java részük valószínűleg Bohémia területéről szivárgott be az évszázadok folyamán tekintve a népnevüket.
Olyat is hallottam, hogy eredetileg egy keleti germán nyelvet beszéltek és kb. csak a 8.századra tértek át nyugati germán nyelvre. De ezt én nem tartom valószínűnek, valami nyelvészeti nyoma lenne az ilyesminek.
A bajuvárok esetében ma már a helyben, in situ történő etnogenezist vallja a kutatók többsége és elvetik azt, hogy a 6. sz. első felében jelentősebb külső bevándorlás lett volna a későbbi Csehország területéről vagy akárhonnan máshonnan.
Különböző germán foederati népcsoportok, néptöredékek, keleti germán néptöredékek és a korabeli germán társadalomba nagy számban integrált romano-kelta provinciális utódnépesség alkotta a bajuvár etnogenezis alapját.
De ennek részletei még valóban tisztázatlanok mind a mai napig.
A baskírok tulajdonképpen a bevándorolt kipcsakok és a korábbról ott maradt magyarok és egyéb ugorok keverékei, de a kipcsak nyelvet vitték tovább. Megjelenésük is europo-mongoloid jellegű.
Nálunk ez a kaotikus népvándorlási időszak sokkal hosszabb ideig tartott :-) Egyébként érdekes kérdés a bajuvárok eredete is, egyszer csak úgy lettek a semmiből és nem tudni melyik korábbi germán néptörzsből alakultak.
A karantánoknak meg elvileg a népneve is a népvándorlás előtti korból származik, és nem szláv. A szlávok amerre mentek mindenütt felszívták a korábbi lakosságot, itt sem lehetett ez másképp. Bár a szlovének genetikailag sokkal ,,szlávabbak"(kelet-európaibbak), mint a többi délszláv.
A honfoglalók az eddigi eredmények szerint a baskírokhoz és a volgai bolgárokhoz állnak genetikailag a legközelebb, nyelvileg mindkettő türk nép.
Na jó, éppen a nyelvileg beléjük olvadt magyarokat sejtik köztük. Ami mellett szól, hogy kifejezetten koncentráltan fordulnak elő Baskíria adott régiójában az "uráli gének", tehát nem en bloc baskír-jellemző.
Ausztria népességtörténelmében szerintem a Kr.u. kb. 453 - Kr. u. 650 körüli időszak volt a legmozgalmasabb, népek, néptöredékek totális kavalkádja, a korszak végére a bajuvárok és a karantánok válnak a domináns népcsoportokká.
A teljesség igénye nélkül az ebben a korszakban itt megfordult népelemek:
szvébek, osztrogótok, herulok, rugiak, szkírek, alpesi szlávok ( szlovén és cseh-morva szerű komponensekkel), avarok, a Duna völgyében nyugatról keletre terjeszkedő bajuvárok.
A karantánok is egy érdekes kérdés, ma már a legtöbb történész úgy véli, hogy nem tiszta szlávok voltak, hanem az ún. alpesi szlávok és a romano-kelta provinciális utódnépesség keveréke.
Ez igy ebben a formában nem igaz ,például a török népekkel való genetikai kapcsolat kevesebb van mint legközelebbi nyelvrokonaink felé mutató genetikai kapcsolat .
Általában az egymás mellet régóta élő népek jobban hasonlitanak genetikailag szomszédaikra ,mint legközelebbi nyelvrokonaikra vagy a velük egy nyelvcsaládhoz tartozókra szóval ez nem egy magyar specialitás.
Olyan túl mélyen még nem is foglalkoztak a nyelvrokonainkal való gentikai kapcsolattal inkább csak általánosságban. Azok a gentikai kutatások amelyek kicsit közelebről nézték meg a gentikai kapcsolatott már találtak gentikai kapcsolatot a magyarok és a finnek között az R1a z 280 haplocsoportnak úgy néz ki van egy finugor apai ága amely miat például északerdélyben magyarul is beszélnek, 6 manysi R1aZ 280 apai ág van ebből öt a kárpátmnedencei magyaroknál is megtalálható a mai magyarokban 3,6% az aránya ennek a haplocsoportnak.
