Ide várom azok írását, akik egy mediterrán jellegű kertet kívánnak létrehozni illetve fenntartani.
Sok olyan topic van, ahol olyan növények szerepelnek amelyek ebben a témában is megállják a helyüket, pl: pálmák, cikászok kertben lakásban, citromfa, banánfa, gránátalma, fagytűrő déligyümölcsök, fagytűrő banánok, leander a híres, olajfa, stb.
Legyen ez a topic minden mediterrán arculatú növény összefoglalása, ami olyan hangulatot kelt mintha a Földközi-tenger egy szegletét látnánk.
A masik bananfajtam nevet nem tudom de az is telire le van vagva es letakarva, olyat nem tartanek aminek fedezek kell a telen. A palmaknak is csak addig amig jobban meg nem erosodnek.
Hogy hol lakom? USA, 7-es zona New Jersey. Itt is rendes tel van, neha nagy fagyokkal....
Babér felejtős http://davesgarden.com/guides/pf/go/814/(-12-nél lesz lejjebb), és a rozmaring alatt is rezeg a léc (-17, mint füge, gránátalma), a banánokból én a basjoo-n kívül nem vesződnék semmi mással, vészfűteni-takarni-sátort ácsolni neki...? Akinek kedve van évente ekkora áldozatot hozni, annak persze, miért is ne?
A banán az már majdnem trópusi hangulatot teremt :-)!
Nekem is van Musa basjoo-m egy ismerősömtől kaptam júniusban, idén most először fog kint telelni(mármint nálam, az ismerősnél már kint volt most is télen).
Mi az a másik banánfaj amit már 3. éve teleltetsz kint?
Ha takarod őket, akkor fel tehetnél néhány képet is szemléltetésként, mindig vevő vagyok egy jó ötletre.
Személyes tapasztalok kellenének, sajnos ehhez a pálmafajhoz, még nem sikerült hozzá jutnom, pedig egyik vágyam ez lenne, minél több fajt tesztelni a kertben, Trachycarpus fortunei-im vannak, ezzel kapcsolatban van egy kis tapasztalatom, kezdek rájönni, hogy a fagytűrő pálmákra is igaz, ami minden télen lomblevét megtartó növényre, hogy télen árnyékolni kell a tűző naptól, mert a téli párologtatás felér egy nyári tűző napon tartással öntözés nélkül, csak itt az átfagyott föld miatt nem képes felvenni a vizet, ez okozza a vízhiányt, nyugati fekvésben kevésbé takart példányaim szebben teleltek, mint a délfele nyitott, de egyébként az égtáj minden irányából zárt takarásom alatt, ahol a téli napfény miatt száradtak(laikus szemében: fagytak le a lombjaik) a télen és ez lett néhányuk halála.
Végig böngésztem az index fórumot és nem találtam ilyen témát, mint írtam, a szándékom az, hogy összekovácsolja a fagytűrő egzóta gyűjtőket.
2006-ban télálló kaktuszok névvel indítottam egy topicot, abban a hazánkban tartható fagy és hidegtűrő kaktuszokkal kapcsolatban lehet(ett) írni, de mivel nagyon érdekelnek a hazánkban meghonosítható fagytűrő egzotikus növények sora, a különböző topic-okban el-el van hintve néhány morzsa, néhányat meg is említettem a bemutatkozásban, persze volt amit kifelejtettem, így a Yukkák topic is nagyon jó, mert néhány törzses faj is igencsak mediterrán jelleget kölcsönözhet a kertnek, lásd Yucca gloriosa, vagy Yucca recurvifolia, ezek igen impozáns növények melyek több méteres törzset is nevelhetnek. A virágokról, cserjékről meg se feledkezzünk, sajnos még nem jártam mediterrán vidékeken(Görögország, Spanyolország, Albánia, Olaszország, Dalmácia, Algéria, stb. kimaradtak), így személyes kézzel fogható tapasztalatom nincs, csak amit itt-ott össze szed az ember.
Ezért jó, ha valaki járt már hasonló környezetben, van viszonyítási alapja, ez nagy segítség.
Nekem ilyenek vannak! A banan vagy 5-6 meter es meg no oktober vegeig, telire az elso fagy utan le van vagva a foldtol 10-15 centire, egy napot szaritva a sebhely, lekezelve gombaolovel, utana papirtorlovel, puha pamutronggyal lazan beburkolva, ra buborekos plesztiket, korbekotve, fakerget ra hogy ellepje a tetejet is nehany centire, meg ra egy plesztik takarot teglaval rogzitve a vegen hogy ne menjen viz ala. Ennyi! Iden amikor kibontottam mar jott alatta az uj hajtas, meleg volt a tel. Ez lesz a masodik eve a foldben, van meg bananom mashol a kertben, ok masfajtak, valamivel kisebbre nottek de ok mar a harmadik eve vannak elultetve. Tokeletes mediterran hangulatot adnak. A palmam kb. 30 centis koraban kerult a foldbe, 3 eve lakik kinnt, most a vallamig er a legmagasabb levele, telire egy konnyu plesztikburkot kapnak, / ketten vannak/meg vedeni kell oket nehany evig. Egyetlen leveluk sem fagyott el.
És az sem biztos, hogy csak a növényekre kell fókuszálni, hanem maga a kertstílus is megér némi boncolgatás... :) Na meg a szárazság- ÉS extrém hidegtűrő fajok csokorba szedésével némileg közelíthetnénk is a mostani, félig szomjan halt beültetések lecserélésével a változó klíma új arculatához.
(Remek ötlet a topic, és ha a fenti irányba is tesztek néhány lépést a mindent elöntő leander és bugi-csodák között botorkálva, akkor még hasznos is lesz, szóval hajrá, próbáld életben tartani! :))
A Földközi-tenger mellékén a part menti régióban, vagy a sziklás hegyeken, dombságokon elterjedt faj, de a kiülte- tésekben is az egyik világszerte leggyakrabban alkalmazott pálma. A törpepálma GIBBONS (1998) szerint -10 °C-ig rendkívül hidegtűrő, míg STÄHLER (2000) véleménye, hogy a -13 °C-os fagyokat is túléli.
Chamaerops humilis var. cerifera: a nálunk is jól ismert Chamaerops humilisnek a marokkói Atlasz hegységből származó, hamvaskék levelű változata.
Télállóságát tekintve a Tr. fortuneihez hasonló, de valószínűleg az alapfajhoz hasonlóan, annál valamivel érzékenyebb a középrügye a csapadékra, ezért némi csapadékvédelmet igényel.
Jubaea chilensis Mol.
(~-16 °C): a legjobb télállósággal rendelkező faj a szárnyasan szeldelt levelű pálmák közül. Lassú növekedésű, de idővel óriási termetűvé növekszik. Laza szerkezetű, jól drenált (pangó víztől mentes) talajt igényel, mivel a téli csapadékra érzékeny.
Bár a nyitvatermők közé tartoznak a cikászok (cikászpáfrányok, szágópálmák), de habitusuk alapján mégis itt tárgyalnék egy fajt, a Cycas panzihuahuensist. Németországi adatok szerint elviseli a -16 °C fokot, ha a téli csapadék ellen a növény közepét védjük és a talaj jól drenált. Mások szerint a csapadékkal szemben is ellenálló. Eredeti élőhelyén igen gyors növekedésű. Hazai tapasztalatok még nincsenek.
Ez a chilei pálmafaj főként erdőkben és sziklás hegyoldalakon él. A hidegnek és a fagynak általában jól ellenáll, azonban nagyon lassan növekszik. Néhány éve újra ültetni kezdték Európában, de akadnak idősebb példányok is, például Olaszországban, Dél-Angliában, és Tessinben. A fagyot kb. -15 °C-ig tűri el (STÄHLER, 2000).
Nannorrhops ritchiana Griff. – mazari pálma
Alacsony és jellegtelen pálma, mely gyakran óriási területeket hódít meg Afganisztán, Pakisztán, Szaud-Arábia és Irán száraz, félsivatagos területein.
Kedveli a meleg, száraz klímát, és az alacsony hőmérsékletnek nagyon ellenálló, kiültetve a -20 °C-ot is elviseli. Nagyméretű, idős példánya megtalálható a római La Sapienza Egyetem Botanikus Kertjében (STÄHLER, 2000).
Rhapidophyllum hystrix (~-26 °C),
bokros növekedésű, alacsony törzset és sarjakat nevelő, lassú növekedésű, tenyeresen szeldelt levelekkel. Rhapidophyllum hystrix eredeti élőhelyén, Floridában.
Sabal minor Jacq. (~-21 °C), bokros, törzset nem fejleszt, lassú növekedésű, mutatós tenyeresen szeldelt levelekkel.
Ez a pálma Észak-Amerika délkeleti vidékein honos, Észak-Karolinától Texasig mindenütt megtalálható. A Sabal minor-t a világon a leghidegtűrőbb pálmák közé sorolják (JONES, 1995; GIBBONS, 1998; 2003). A fagyokat -20 °C-ig elviseli (STÄHLER, 2000).
Sabal palmetto Wal. – palmetto pálma
Florida jelképe, Észak-Amerika délkeleti vidékeiről, a Bahamákról és Kubából származik. A fagyokat -12 – (-14) °C-ig tűri (STÄHLER, 2000).
Trachycarpus fortunei Hook. /syn. Chamaerops excelsa, C. fortunei/ – kínai kenderpálma
(kínai kenderpálma, ~-16 - -18 °C). Az előzőhöz hasonló, de valamelyest kisebb termetű (legfeljebb 12-14 méteresre megnövő) nálunk legkönnyebben beszerezhető faj. Olaszországi importból gyakran tévesen Chamaerops excelsa néven forgalmazzák. Nálunk termést is hoz, melyből csírázóképes mag nyerhető.
Közép- és Kelet-Kína területein honos. A Trachycaprus fortunei a legismertebb és legszélesebb körben ültetett pálmafaj Közép-Európában. Csak Németország nyugati és délnyugati részében legalább 50 helyen ültették ki a szabadba, de megtalálható a Genfi-tó környékén, Svájc északi részén és Kelet-Ausztriában is (JONES, 1995; GIBBONS, 1998; 2003). STÄHLER (2000) szerint kibírja a -12 – (-17) °C-os fagyokat is.
Trachycarpus takil (indiai kenderpálma) nemrég a Trachycarpus fortuneitől izolált önálló faj. Mindenben a Tr. fortuneihez hasonló, de erősebb habitusú: nagyobb termetű, magasabbra nő, nagyobb levelei vannak, gyorsabb növekedésű, valamivel jobb a télállósága (~-18 - -20 °C). Hamar elveszíti a Tr. fortuneire jellemző kenderbevonatot a törzsről (lecsupaszodik). 15-16 méteresre is megnőhet. A legnagyobb termetű nálunk nevelhető pálmafaj.
Trachycarpus wagnerianus(~-16 °C): a Tr. fortuneihez hasonló, de annál jóval kisebbre növő. Mutatós leveleivel díszít.
A faj származása egyelőre nem tisztázott, és eddig az ázsiai természetes vegetációban sem sikerült megtalálni. GIBBONS és SPANNER (1998) szerint a Trachycarpus wagnerianus csak egy változata a T. fortunei-nek, és nem külön faj, KEMBREY (2004) azonban külön fajként kezeli a Trachycarpus nemzetségen belül.
Egy mediterrán jellegű kert itt Magyarországon a mediterrán növényektől lesz azzá, természetesen figyelembe kell venni a nálunk fellépő hidegeket is, nem feledkeztem meg a 2012 februárjában betörő sarkvidéki hidegről amely miatt több délvidéki növény tövig fagyott vissza, kb 8-10 évente nálunk is be-be jön ez a hideg, amit lehet takarással vagy vészfűtéssel kiküszöbölni.
Az idei télen a görögországi Thessalioniki-n -17 c° is voltak néhány napig, ami kibírja ott azt a hideget, az kellő edzés után nálunk is átvészelheti a telet.