Kedves Szuszmok, nagyon megragadott az általad feltett versek hangulata. Ha megengeded, akkor néha bekukkantok hozzád.
Magdileona: Köszönöm
Köszönöm neked a lélek-gazdag éveket, mit tőled távol élek, mégis melletted. Köszönöm a varázst, sok csillagfényes percet, színes álmainkra masnit kötő kezed. Köszönöm a szemed, köszönöm a lelked, értem dobogni meg nem szűnő szíved.
"Köszönöm, hogy találkozhattunk Rámtaláltál, átöleltél s Hirtelen mélyebb lett a mély Távolibb lett a messze Magasabb a magas És azonnal takargatni kezdtem Konformista kudarcaim Döntöttem. Tovább fogok lépni. Teremteni és ültetni fogok Miattad Érted Általad"
A hegyek sose mosolyognak nekidőlnek a végtelennek fönséges gyönyörű magányban s önarcukat nézik a tó vizében — —
Csak nézik önnön arcukat a tóban csak néznek bele az időbe mindent tudón? vagy semmit se remélve?
Olykor kiülök én is a hegyekre homlokmagasba sziklaorcáikkal s megcsöndesítem zajló szívemet s elnézem én is arcomat a tóban a futkosó fényt a gyöngy vizeken és nézek bele az időbe mindent tudón és semmit se remélve — —
Bámultam az útra, szememet tágra kinyitva. Kérdeztem a széltől, ki is Ő és mi a titka. Párducszeme volt, zöldszinü volt, vad tüze tiszta. Lelkem lobogását rabul ejté e varázslat. "Mondd hát, az öröklét lakomáján veled ittam, bíborszinü rózsák levelével borítottan, s egy vágy remegése a szívünkben szakadatlan?" Nézett, mint egy álom közepéből, s belesápadt.
Remélem, sok szép verssel, képpel örvendeztetnek majd meg a tehetségesek a honlapon!:-)
...
Béres Dezső: Csöndben
csöndben csak a szívemmel beszélek csöndben csak a fák értik zenémet csöndben csak a kövek közelednek hozzám s én mohával ültetem be a köveket a fákat a szívemet
Mélyvízem éjkékje képe létem múltbaváró csalóka vágyrajáró sikoltásának. Hogy ne lássa senki, pedig arra vágyom - titkon - hogy mindenki hallja, de ha megtörténne, rémülten futnék a semmibe. Hát mit tegyek? Hallgatok, s így leszek magamba zártan csak egy egyszerű ember. Nem is kell ennél több. Tudom. Nincs utána és nincs előbb. Csak a jelen. Itt maradtam, mi semmit sem jelent, csak engem. Senki sem menthet meg.
Egyedül akarok lenni magammal. Külvilág nélkül. Csak a sötétlila semmi és én. Zsibbadtan lebegnék a térben, elfelejteném az idõt, a szavakat. Egysejtûként volna jó a teremtés kezdetén. Csak ösztönökkel - gondolatok nélkül sodródni, vagy épp megállni. Aztán osztódni. Tovább és tovább, hogy ne legyen más, csak én. És minden én tudja, hogy összetartozunk, hogy egyek vagyunk. Ez az érzés dörögne a viharfelhõkben, ettõl fénylene a villám, és ez törne elõ a vulkánok mélyérõl. Csak én lennék. Sok én. Egyedül - magammal.
Ez a dalom, ahogy elér hozzád, oda repít, ahol semmi és senki nem hallja. Szinte szavak nélkül éneklem neked suttogva; odaér majd, mielőtt elaludnál....
És ha rólam álmodsz, az égből aláhullok. És ha kérdezni fogsz, innen válaszolok. És ha szomorú-üresnek érzed magad, innen vigasztallak.
Álmodj rólam, ha hull a hó. Álmodj rólam, felhő vagyok, a honvágy vagyok és a szél, ott vagyok, ahová mégy.....
És ha rólam álmodsz, újra enyém lesz az arcod. Ne sírj értem soha, soha. Nevess, és enyém leszel újra.
Álmodj rólam, ha hull a hó. Álmodj rólam, felhő vagyok. Én vagyok az idő, a vigaszhozó, bárhová mégy, ott vagyok.....
Rèves de moi amour perdu Rèves moi, s'il neigera Je suis vent et nostalgie Je suis ou' tu vas
Álmodj rólam, hiányzó szerelmem. A házam ott áll a tied mellett, árnyék vagyok, amit te vetsz. Onnan álmodj rólam, onnan álmodj rólam
"Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik, amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét."
Ha rám gondolsz majd, nézz fel, mert én ott vagyok, ahol az ég átkarolja a csillagot. A tejút végtelen gyémánt fövenyén, a galaxisok hömpölygő porködén, lelkem ott száll majd, hol a végtelen téridő a száguldó fényeken. S a bíborban úszó, örvénylő fotonok hívnak, és velük majd csendben összeolvadok. Hogy hajadra hullva, akkor is érezzelek, amikor többé már nem foghatom kezed. S ha fázol is, ne félj, mert én nem hagyom. Langyos napsugár leszek édes arcodon. Hold fényén suhanva őrzöm álmodat, hisz tudom, mindig is téged vártalak. S ha elszólít tőled mégis majd az ég, így örökkön örökké veled maradnék.
