Keresés

Részletes keresés

mmormota Creative Commons License 2012.06.12 0 0 252

"Generálok egyetlen fotont, aztán detektálom azt az egyetlen fotont valahol."

 

Kérdés, hogyan generálod. Ha nagyon pontosan meg tudod mérni hogy mikor generáltad, akkor a határozatlansági reláció miatt nem lehet pontosan tudni a frekvenciáját. Egy pontatlan frekvenciájú fotonnak pedig a találati hely valószínűsége egy elkent valami, nem egy éles csíkozódás. Akárhol bevágódhat. Viszont pontossá válik a becsapódási ideje is, mégpedig ha két rés van, akkor két időpont körül fog csoportosulni az idő: meg tudod mondani melyik résen ment át. :-) 

Előzmény: Simply Red (247)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.12 0 0 251

Először is köszi a válaszokat, pár gondolat hozzájuk.

 

"Először, a kvantummechanika különböző interpretációi éppen erre kísérlnek meg választ, tehát hogy a makrovilág jelenségei hogyan redukálhatók a kvantumjelenségekre. Az, hogy a világ mikroméretekeben miért annyira más, nincs értelmes válasz, mert hát mit mondhatnál arra a kérdésre, hogy "a világ miért pont olyan, amilyen?". Csak."

 

Nem csak az a kérdés, hogy miért olyan amilyen, hanem hogy, hogy különbözhet ennyire egy 8-9 nagyságrenddel nagyobb világtól, amelyet "ő" hoz létre. A kvantumvilág mechanizmusai ellentmondanak a józan észnek, a boole algebrának, a kauzalitásnak, szinte mindennek ami a makróvilágot irányítja. A "CSAK" nem elég, kell lennie valamilyen logikus válasznak rá. Kell lenniük mechanizmusoknak, "áttételeknek", törvényeknek amiből ez lesz amit látunk, amiből le tudjuk világunkat transzformálni a kvantumszintre, és fordítva. Nem beszélve a relativisztikus és a kvantumfizika ellentmondásairól.

 

"Mert absztrahálható és szabályos. A matematika a logika alkalmazásának tudománya absztrakt entitásokra. A szabályosság a logika alkalmazása. Ez egy instant válasz! Nagyon összetett a kérdés, elégedj meg most ezzel."

 

Pont ez a lényeg! Absztrahálható és szabályos, méghozzá túlságosan is. Mondhatnánk azt is hogy annyira szabályos, hogy az már nem is létezik. Ha valami ennyire alkalmazkodik a szabályokhoz az már több mint gyanus, hacsaknem ő maga a szabály. Sosem lép fel hiba, egy fizikai törvény sem "siklik ki" egy pillanatra sem. Egy nyavadt proton sem tud "véletlenül" a műszerek szeme láttára elbomlani. Az univerzum mind a tíz a nyolcvanadikon részecskéje hibátlanul éli életét,... Számomra ez is azt mutatja: Fizika=Matek

 

"Itt megint ismételném magam: ajánlom, hogy nézz utána a Poincaré-féle konvencionalizmusnak, és a Quine-Duhem-tézisnek, végül talán a Quine-féle ontológiai relativizmusnak. Ajánlott könyv: Gorelik: Miért három dimenziós a tér? (1987)" 

 

Biztos nagyon jó elméletek, de én úgy tudom erre a kérdésre a mai napig nincs elfogadott válasz, elmélet. A húrelmélet erölködik kicsit a calabi-yau terek görbületének lyukaival... dehát az messze van még a megvilágosodástól...

 

"Ha a világ nem lenne szabályos, és ilyen tulajdonságok nem volnának, ami éppenséggel lehetséges volna (káosz), akkor mi sem létezhetnénk, hiszen fennmaradásunk biztosítéka a világ részleges, és egyre hatékonyabb előrejelzése."

 

Nyilván van helye itt is az antropikus elvnek, és nyilván azért láthatjuk ilyennek mert itt vagyunk, de én sosem szerettem ezt a magyarázatot. Ettől még meg kell tudnunk magyarázni az okokat és következményeket.

Előzmény: Nautilus_ (248)
mmormota Creative Commons License 2012.06.12 0 0 250

Nem mérheted egyszerre tetszőleges pontossággal a foton indulási idejét és frekvenciáját.

Ha nagy távolságon interferenciát detektálsz valahogy, akkor a frekvenciáját nagyon pontosan tudod, így bizonytalanná válik a helye. Nem tudhatod pontosan, hogy mikor indult. 

 

Ha meg nagyon pontosan méred valahogy hogy mikor indult, akkor meg nem fog távoli résekkel éles interferenciát csinálni.

 

A dolog elég szemléletes. Ha egy jó lézerrel mérsz interferenciát, a lézer fénye keskeny spektrumú, akkor nagy távolságon is lehet éles képet kapni. De nem tudod, mikor indultak a fotonok.

Ha modulálod, pl. rövid impulzusokban engeded el ugyanennek a lézernek a fényét, akkor tudod mikor indult, de a moduláció szétkeni az éles frekvenciaspektrumot, nem lesz jó az interferencia.

 

Ez megy egy fotonnal is. Ugyanez a lézer, leblendézed annyira hogy csak ritkán szenvedi át magát egy-egy foton. De marad az interferencia.

De ha berakod pluszban az előbbi impulzus kapuzót, akkor meg elromlik. 

 

 

Előzmény: Simply Red (247)
Nautilus_ Creative Commons License 2012.06.12 0 0 249

De én nem  interferenciaképről  beszélek, hanem egyetlen fotonról. Persze, ha sok egyetlen foront ergetek egymás után, akkor kialakul egy interferenciakép, de én most nem erről beszélek. Generálok egyetlen fotont, aztán detektálom azt az egyetlen fotont valahol. Technikailag persze ez úgy zajlikle, hogy sok fotont generálok ugyanúgy, ahogy a legpontosabb fénysebességméréshez kell (nagy időpontossággal és nagy impulzus-bizonytalansággal), és olyan szűrőt rakok a fényforrásom elé, ami várhatóan egyetlen fotont fog csak átengdni. Az, hogy a fotonomnak bizonytalan az impulzusa most érdektelen. Az időmérés  pontossága így ugyanolyan pontos lesz, mint bármilyen más fénysebességmérés esetén. Tehát tudom a foton menetidejét elég pontosan. Vajon ez a menetidő milyen pálya mellett adja ki a fénysebességet? A  fényforrás és a detektor közötti egyenes mentén? És ha most az egyik lyukat letakarom? Akkor is? Nem fura ez egy kicsit?

 

Könnyen lehet, hogy nem értelek, Simply Red.

 

 

De ha a foton szuperpozicionált állapotban van, nem-összeomlott hullámfüggvény, nem-pontszerű, mert nem-detektált, akkor is fénysebességgel mozog, függvény-voltában. Vagy minden pálya mentén, ha ez egyáltalán értelmes, vagy a sebesség csak akkor mérhető ki, ha már detektáltad a fotont, és akkor biztos, hogy az eredmény a fénysebesség.

 

Az operacionalizmus alapján különben a függvénynek talán nincs is sebessége, mert az a méréskor (az összeomláskor) értelmeződik, alakul ki.

 

Előzmény: Simply Red (247)
Nautilus_ Creative Commons License 2012.06.12 0 0 248

Miért különbözik annyira a kvantum-világ, a saját világunktól, és miért nem tudjuk értelmezni a kvantummechanikát?

 

Először, a kvantummechanika különböző interpretációi éppen erre kísérlnek meg választ, tehát hogy a makrovilág jelenségei hogyan redukálhatók a kvantumjelenségekre. Az, hogy a világ mikroméretekeben miért annyira más, nincs értelmes válasz, mert hát mit mondhatnál arra a kérdésre, hogy "a világ miért pont olyan, amilyen?". Csak.

 

Lényeges, és már többször próbáltam hangoztatni, hogy a kvantumelmélet csak egy elmélet, amely nagyméretű, empirikusan megfigyelhető kísérleti berendezések empirikus, számunkra megfigyelhető viselkedésének vizsgálatával, és a vizsgálati eredmények azonnali, matematikába ágyazott értelmezésével jönnek létre.

 

Olyannyira igaz ez, hogy az analitikus metafizika számos képviselője nem is tekinti relevánsnak a kvantumelmélet metafizikai elemzését. Azt gondolják, hogy például az idő fogalmát sokkal fontosabb közvetlen, empirikus, ismeretelméleti értelemben vizsgálni, mint a fenti értelemben spekulatív matematikai modelleket húzni rá.

 

Azt hiszem, már elsütöttem egy ilyen példát (lehet, hogy a tanítványaimnak, nem tudom), de számukra sokkal fontosabb annak a cselekvésnek a nyelvi-metafizikai elemzése, amikor a könyvesboltban veszel egy könyvet, mint mikor a CERN-ben a Higgs-bozont keresik valamilyen protokollal.

Az első példa ugyanis nagyon közvetlen, nagyon reális, a második viszont teoretikusan súlyosan terhelt, hipotetikus előfeltevéseken alapul.

 

Miért írható le szinte minden fizikai jelenség matematikával?

 

Mert absztrahálható és szabályos. A matematika a logika alkalmazásának tudománya absztrakt entitásokra. A szabályosság a logika alkalmazása. Ez egy instant válasz! Nagyon összetett a kérdés, elégedj meg most ezzel.

 

 

Miért csak 3 típusa van az elemi részecskéknek, és azok miért ilyenek?

 

Itt megint ismételném magam: ajánlom, hogy nézz utána a Poincaré-féle konvencionalizmusnak, és a Quine-Duhem-tézisnek, végül talán a Quine-féle ontológiai relativizmusnak. Ajánlott könyv: Gorelik: Miért három dimenziós a tér? (1987)

 

Ajánlom továbbá a METAFIZIKA topik néhány utolsó írását, tőlem származnak, bár viszonylag nehéz szövegek.

 

 

Honnan tudják a világ alkotó elemei, részecskék, mezők,  hogy milyen törvényeknek kell engedelmeskedniük (rejtett paraméterek? rejtett kapcsolatok?)

 

Filozófiai válasz: mert olyan szubsztanciák, amelyek ilyen attribútumokkal, máshogyan nevezve: tulajdonságokkal rendelkeznek. A létezésükhöz tartozik, hogy adott interakcióban adott módon viselkednek. A válasz nem misztikus a filozófusnak: a létezés maga törvényszerű.

 

Ha a világ nem lenne szabályos, és ilyen tulajdonságok nem volnának, ami éppenséggel lehetséges volna (káosz), akkor mi sem létezhetnénk, hiszen fennmaradásunk biztosítéka a világ részleges, és egyre hatékonyabb előrejelzése.

 

És lehetséges is, hogy vannak ilyen világok, ahol tehát az alkotó elemek, mezők, stb. "nem tudják", hogy milyen szabályoknak "engedelmeskedjenek". Ilyen világban azonban nem élhetünk.

Az evolúciósan nem lenne számunkra stabil.

 

Előzmény: Banzai84 (243)
Simply Red Creative Commons License 2012.06.12 0 0 247

De én nem  interferenciaképről  beszélek, hanem egyetlen fotonról. Persze, ha sok egyetlen foront ergetek egymás után, akkor kialakul egy interferenciakép, de én most nem erről beszélek. Generálok egyetlen fotont, aztán detektálom azt az egyetlen fotont valahol. Technikailag persze ez úgy zajlikle, hogy sok fotont generálok ugyanúgy, ahogy a legpontosabb fénysebességméréshez kell (nagy időpontossággal és nagy impulzus-bizonytalansággal), és olyan szűrőt rakok a fényforrásom elé, ami várhatóan egyetlen fotont fog csak átengdni. Az, hogy a fotonomnak bizonytalan az impulzusa most érdektelen. Az időmérés  pontossága így ugyanolyan pontos lesz, mint bármilyen más fénysebességmérés esetén. Tehát tudom a foton menetidejét elég pontosan. Vajon ez a menetidő milyen pálya mellett adja ki a fénysebességet? A  fényforrás és a detektor közötti egyenes mentén? És ha most az egyik lyukat letakarom? Akkor is? Nem fura ez egy kicsit?

Előzmény: mmormota (245)
Nautilus_ Creative Commons License 2012.06.12 0 0 246

Ahhoz hogy a fény nagy távolságkülönbségek mellett tiszta interferenciaképet adjon, nagy koherencia hossz vagy másképp nagyon keskeny frekvenciaspektrum kell. Ha viszont ez teljesül, akkor nagy lesz a kibocsátási idő bizonytalansága (Heisenberg).

 

Értem, köszönöm.

 

Előzmény: mmormota (245)
mmormota Creative Commons License 2012.06.12 0 0 245

Ahhoz hogy a fény nagy távolságkülönbségek mellett tiszta interferenciaképet adjon, nagy koherencia hossz vagy másképp nagyon keskeny frekvenciaspektrum kell. Ha viszont ez teljesül, akkor nagy lesz a kibocsátási idő bizonytalansága (Heisenberg).

Előzmény: Nautilus_ (244)
Nautilus_ Creative Commons License 2012.06.12 0 0 244

Viszont ezzel. vagyis a fénysebességnek a kvantumelméletbeli szerepével kapcsolatban felmerült bennem egy naiv kérdés. Vegyük az egyfotonos kétréses kísérletet. A fal egyik oldalán emittálunk egy fotont a másik oldalán pedig valahol becsapódik. Az emisszió és a becsapódás között eltelik valamennyi idő. Milyen távolságot kell ezzel az idővel osztani, hogy kijöjjön a fénysebesség? Gondoljunk egy extrém elrendezésre, ahol a két rés nagyon távol van egymástól, a becsapódás helye pedig az egyik réshez közel van, a másiktól meg távol.

 

Huh. Most én gondolok erről dolgokat, de nem vagyok otthon a kísérleti fizikában.

 

Különben nem hiszem, hogy a laboránsnak ez problémát jelentene: az emisszió statisztikus jelenség, ha pedig egyetlen foton van, és nem jön ki a fénysebesség, mérési hibának tudják be. Ki kell jönni a fénysebességnek: ha nem jön ki, az a kísérlet hibája.

 

Annál rosszabb a kísérletnek:)

 

Előzmény: Simply Red (241)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.12 0 0 243

Igen, és azt gondolom, hogy nem véletlenül népszerű gondolat. Ami szerintem még érdekesebb benne, azok a filozófiai kérdések amelyek mögötte húzódnak.

 

Miért különbözik annyira a kvantum-világ, a saját világunktól, és miért nem tudjuk értelmezni a kvantummechanikát?

Miért írható le szinte minden fizikai jelenség matematikával?

Mit jelentést hordoz az a rengeteg fraktál és holografikus jellemzője világunknak?

Miért csak 3 típusa van az elemi részecskéknek, és azok miért ilyenek?

Honnan tudják a világ alkotó elemei, részecskék, mezők,  hogy milyen törvényeknek kell engedelmeskedniük (rejtett paraméterek? rejtett kapcsolatok?)

Miért egyforma minden elektron, proton.... (talán csak egy mesterpéldány többszörös illúziói?)

Miért van ennyi nagyságrend világunkban? (kb 80)

...

Ha ezeket átgondoljuk tényleg rájövünk hogy gyerekek vagyunk a tenger partján akik pár homokszemmel játszadoznak, és előttük az egész óceán...

Előzmény: Nautilus_ (234)
7fő Creative Commons License 2012.06.12 0 0 242

„Én azért marednék annál, hogy a Hold közelében vákuum van, ott a fénysebesség a határsebességgel terjed (gravitáció ide, vagy oda), de a tollpihe mégis gyorsul.”

 

A tollpihét értem.

 

A foton sebességét és irányát viszont nem. Azért, mert az bizonyított tény, hogy a gravitáció hatással van a fény sebességére és irányára. Erre írtam a feketelyuk, és a Nap mellett elhajló fény példáját.

 

Ennek mértékét a tömeg nagysága nyilván befolyásolja, de nem zárja ki.

 

A Holdra érkező napsugarak nyilván nem száguldanak a fénynél gyorsabban, viszont ha lassabban érkeznek, felgyorsulhatnak rá, de a róla visszaverődő tőle távolodó fény sebessége vákuumban távozva miért nem csökkenhet a gravitáció hatására. És ugyanezt kérdezem a  Hold mellett elhaladó fény irányáról is.

 

Ha pedig vákuumban eltekinthetünk a gravitáció hatásától, akkor nyilván a tollpihe és minden más is, vagy nyugalomban van, vagy egyenes vonalú egyenlete mozgást végez.

Előzmény: Simply Red (219)
Simply Red Creative Commons License 2012.06.12 0 0 241

Viszont ezzel. vagyis a fénysebességnek a kvantumelméletbeli szerepével kapcsolatban felmerült bennem egy naiv kérdés. Vegyük az egyfotonos kétréses kísérletet. A fal egyik oldalán emittálunk egy fotont a másik oldalán pedig valahol becsapódik. Az emisszió és a becsapódás között eltelik valamennyi idő. Milyen távolságot kell ezzel az idővel osztani, hogy kijöjjön a fénysebesség? Gondoljunk egy extrém elrendezésre, ahol a két rés nagyon távol van egymástól, a becsapódás helye pedig az egyik réshez közel van, a másiktól meg távol.

Előzmény: Nautilus_ (235)
Simply Red Creative Commons License 2012.06.12 0 0 240

Én még csak nem is erre gondoltam. Miattam lehet a fény sebessége közegekben c-nél kisebb (hiszen makroszkópikusan nézve tényleg kisebb). A hangsúly a mezőkön volt. Speciálisan a gravitációs mezőről volt szó az előzményekben és később is.  A gravitációs mező pedig nem változtatja meg a fény lokális sebességének a nagyságát (szemben azzal, hogy a tolpihéét igen).

Előzmény: Nautilus_ (235)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.06.11 0 0 239

Vajon miért nincs ellentmodás aközött, hogy a foton számára áll az idő, és aközött, hogy mondjuk 760 nm-es hullámhosszal rezeg?

 

(Hirtelen jött sóhajtásszerű kérdés? Lehet hogy hülye.)

Előzmény: Törölt nick (238)
Nautilus_ Creative Commons License 2012.06.11 0 0 236

két elnyelési jelenség

 

gyorsan írtam, sorry: "az elnyelési és kibocsátási jelenség.."

 

Előzmény: Nautilus_ (235)
Nautilus_ Creative Commons License 2012.06.11 0 0 235

Ahhoz, hogy a foton határsebességgel szabadon száguldhasson az univerzumban, olyan térre van szükség, amelyet egy másik test, vagy mező nem befolyásol.

 

Ez nem igaz.

 


Simply Red, jobb lett volna ezt rendesen megmagyaráznod.

 

A foton mindig a határsebességével, c-vel száguld az Univerzumban a kvantumelméletben. Amikor úgy látjuk, hogy nem, annak az az oka, hogy a közeg elnyeli - például részecskék -, majd újra kibocsát egy fotont (mármint az adott részecske).

De két elnyelési jelenség között a foton fénysebességgel közlekedik, pl. vízben is. (Ennek megfelelően kell értelmezni a Cserenkov-sugárzást is).

 

Ez a Standard Modellbe tökéletesen illik. Ha a Higgs-mező híján miatt a részecskének tömege nem volna, szintén fénysebességgel száguldana.

 

Előzmény: Simply Red (219)
Nautilus_ Creative Commons License 2012.06.11 0 0 234

Én azt gondolom hogy szinte minden matematika a világunkban. Minden fizikai való mögött matek húzódik, átszövi a dolgokat. Pl a kvarkok is full matematikai konstrukciók voltak először, talán még mindig azok, nem beszélve a húrelmélet egészéről.. De hogy egyszerűbb példáknál maradjunk az elektromágnesség is leírható pár egyenlettel...

 

 

Igen, ez most népszerű gondolat lett a kozmológusok között. Korábban írtam Max Tegmarkról, aki ennek teoretikus képviselője; ha érdekel, cikke az arXiv-on megtalálható.

 

A dolog persze nem ilyen egyszerű. A matematika ugyanis csak modell itt, és mindig. Egyrészt senki sem tagadja közelítő jellegét, másrészt, és ez a mai kísérleti fizika álláspontja is, az alkalmazás nem különíthető el az elmélettől.

 

Akik tehát emellett érvelnek, azt mondják: nem tudjuk, hogy a világ micsoda, nem is biztos, hogy a kérdésnek értelme van. Hogy a világ, önmagában, valamilyen, nem több, mint egy kulturális minta, intuíció.

 

Az viszont mondható, hogy a modellek empirikusan illeszthetők a világra. Ez mond a világról valamit, hiszen az "illesztés" fogalma nem csak ismeretelméleti, hanem ontológiai természetű is - de az is igaz, hogy a modell, a matematika tisztán kulturális termékünk.

 

A nagy David Hume ma azt mondaná: arra következtetni, hogy a világ matematikai, egyrészt rosszul definiált, mert definiálni kell a matematikát, úgy, hogy nem referálunk (utalunk) a leírt, társadalmi eredetű matematikára; másrészt hipotetikus, mert a falszfikáció miatt csak a közelítő jelleg támasztható alá.

 

És az olyan metafizika, amely tisztán hipotetikus: alaptalan.

 

Persze Te megengedőbb vagy, mert a húrelmélet híve vagy, ha jól tudom. A húrelmélet pedig szinte teljes egészében tesztelhetetlen ma, tisztán matematikai konstrukció, csekély empirikus alappal,

 

azaz: hipotetikus. Éppen úgy, mint a kozmológia jó része, amely szintén hipotetikus, és formális matematika. Bár kozmikus háttérsugárzás egyenletlenségei, vagy a szupernóvák vizsgálata valódi tudás, de mégiscsak az elmélet következménye, és nem a premisszája. Egy következmény pedig, fájdalom, sok premisszából következhet (v.ö. steady-state kozmológiai modellek - inflációs modellek).

 

Előzmény: Banzai84 (231)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.11 0 0 231

""a gravitációs hullámok közvetítő közege a tér(téridő)"

 

A téridő a wiki szerint matematikai fogalom.

 

Közegnek nevezni pedig szerintem amiatt túlzás, mert esetében kivételesen hiányzik egy - a közegekre amúgy igencsak jellemző tulajdonság - az ellenállás."

 

Én azt gondolom hogy szinte minden matematika a világunkban. Minden fizikai való mögött matek húzódik, átszövi a dolgokat. Pl a kvarkok is full matematikai konstrukciók voltak először, talán még mindig azok, nem beszélve a húrelmélet egészéről.. De hogy egyszerűbb példáknál maradjunk az elektromágnesség is leírható pár egyenlettel...

 

Egyrészt honnan tudod, hogy nincs ellenállása, másrészt miért ne lehetne ellenállás nélküli közeg, mégiscsak közvetíti azokat a hullámokat..

 

 

 

Előzmény: Törölt nick (229)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.11 0 0 228

"1., A fénynek nincs saját szemszöge."

 

Hogyne lenne. Sima elektromágneses hullám, neki is van lelkivilága... A foton számára nem létezik az idő, nem létezik a sebesség... egyszerű élete van.


"2., A térnek nincs geometriája. (Van ugyan geometriai leírás a térről, de az nem a téré, hanem a miénk.)"

 

Oké, mi már csak ilyenek vagyunk, szeretjük leírni a dolgokat... Ha leírom a szomszéd macskáját, attól még van neki.

 

 

Előzmény: Törölt nick (227)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.11 0 0 226

Másrészt, érdekes kérdés, ha a gravitációs hullámok közvetítő közege a tér(téridő), vagyis a tér energiát képes szállítani, akkor okozhatják-e ezek a téridő planck nagyságrendű kvantumflutuációját....

Előzmény: Törölt nick (223)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.10 0 0 225

"Jaj, ne kavarj!

Pl.  gravitációs "mező" eleve nincs, helyette gravitációs tér van - legalábbis a hazai tananyagban.

 

Másrészt a fény iránya igenis változik gravitációs térben - pl. a Nap mellett is kanyart vesz másik csillag fénye, miközben elvonul a Nap mellett."

 

Én nem kavarok, gravitációs tér, mező, erőtér... mind ugyanazt jelenti (jelenleg fogalmunk sincs mi az :) Másrészt nem a fény iránya változik, hanem a tér geometriája..., a fény "saját szemszögéből" nézve görbült térben is tökéletesen egyenes vonalban halad, csak mi látjuk torzultnak az útját. Mint ahogy te sem vennéd észre ha görbült térben haladnál...

 

Előzmény: Törölt nick (223)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.06.10 0 0 224

Az erőtér, vektortér mező.

 

A tömeg graviációs erőteret, vektorteret, azaz mezőt hoz létre.

Előzmény: Törölt nick (223)
Simply Red Creative Commons License 2012.06.10 0 0 222

Ha a gravitáció nincs hatással a fény sebességére, irányára, akkor mitől sötét a feketelyuk, és miért téríti el a Nap gravitációs tere a fénysugarat?

 

Hogy jön ide ez a kérdés? A vákuumbeli fénysebesség nagyságáról volt szó, és azt nem befolyásolja semmi.

 

Meg arról, hogy a vákuum fogalmába nincs értelme belevenni a gravitáció hiányát, pláne a fénysebességra való hivatkozással. Maradjunk abban, hogy a tollpihe (és nem hópihe, mert az esetleg hirtelen elpárolog a vákuumban) gyorsulhat vákuumban is (sőt, ott gyorsulhat igazán), tehát nem igaz, hogy "vákuumban minden mozgás sebessége állandó".

Előzmény: 7fő (220)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.10 0 0 221

"Ha a gravitáció nincs hatással a fény sebességére, irányára, akkor mitől sötét a feketelyuk, és miért téríti el a Nap gravitációs tere a fénysugarat?"

 

Nem a fény "iránya" változik meg gravitációs mezőben, hanem a tér geometriája, a fény csak követi ezt a változást... sebességére meg pláne nincs hatással

Előzmény: 7fő (220)
7fő Creative Commons License 2012.06.10 0 0 220

Ha a gravitáció nincs hatással a fény sebességére, irányára, akkor mitől sötét a feketelyuk, és miért téríti el a Nap gravitációs tere a fénysugarat?

 

 Én: Te hópihéd az én vákuumos (gravitációtól is mentes) teremben vagy nyugalomban van, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, míg Hold-közelben mozgását a kettő kölcsönhatása determinálja, tehát gyorsul.

Előzmény: Simply Red (219)
Simply Red Creative Commons License 2012.06.10 0 0 219

Ja, hogy vákuum alatt te nem a vákuumot érted:) Értem.

 

Azért pár hiba így is van abban amit írsz.

 

Ahhoz, hogy a foton határsebességgel szabadon száguldhasson az univerzumban, olyan térre van szükség, amelyet egy másik test, vagy mező nem befolyásol.

 

Ez nem igaz.

 

 

Ha pedig a foton csak vákuumban képes a határsebességgel közlekedni, akkor a vákuumnak meg kell felelni a kölcsönhatásoktól mentes (üres) térnek.

 

Ez logikailag hibás kövezkeztetés, akkor is, ha a fenti első mondatodat igaznak fogadjuk el. Felsorolsz két szükséges feltételt, és ebből azt a következtetést vonod le, hogy a második feltételből következik az első teljesülése.

 

Én azért marednék annál, hogy a Hold közelében vákuum van, ott a fénysebesség a határsebességgel terjed (gravitáció ide, vagy oda), de a tollpihe mégis gyorsul.

Előzmény: 7fő (212)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.06.10 0 0 218

Nem akarok semmit.

 

Privattinak szerettem volna mondani, hogy szerintem a görbülés kifejezőbb szerintem, mert az nem tartalmazza a megtört geometria lehetőségét, de én is áttértem a torzulás kifejezésre.

Előzmény: Banzai84 (214)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.06.10 0 0 217

Nézem, nézem, gondolkodom, gondolkodom, de továbbra sem látom az ellentmondást.

 

Az anyagot tartalmazó tér nyilván megváltoztatja a tér tér geometriáját. Ennek van metrikája: a kisebb tömeg kevésbé, a nagyobb tömeg jobban. Ebből visszakövetkeztethetünk arra, milyen lenne a tér, ha nem torzulna.

 

Ezen kívül lehetséges csupán tömeggel nem rendelkező részecskékkel, energiával töltött tér. Ekkor ezek a tér geometriáját nem torzítják, hanem ugyanaz marad, mint az abszolút üres téré.

 

 

Azt hogy abszolút üres tér nem létezik, hanem a teret a gravitáció hozza létre, ez lehetséges, de nem én mondtam, és inkább nem hiszem, mint hiszem.

 

De ha hinném, akkor a gravitációs hullám előtti, csak geometriai absztrakcióban létező tér a nemtér.

Előzmény: 7fő (213)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.10 0 0 216

" olyan térre van szükség, amelyet egy másik test, vagy mező nem befolyásol "

 

gravitációs mezőben is nyugodtan száguldhat határsebességgel...

Előzmény: Banzai84 (215)
Banzai84 Creative Commons License 2012.06.10 0 0 215

"Ahhoz, hogy a foton határsebességgel szabadon száguldhasson az univerzumban, olyan térre van szükség, amelyet egy másik test, vagy mező nem befolyásol. Következésképpen, ha a foton a határsebességgel száguld az univerzumban, akkor semmitől sem determinálva, mindentől függetlenül teszi ezt."

 

Na ez is butaság...

Előzmény: 7fő (212)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!