AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Moseley: FNM után a Cementbe volt, most nem mit csinál.
Drotmalac-manson: Az lehetett az igazi amit supertzarék láttak 96 végén akkoriban erösen kokozott, ötször intenzivebben zúztak. Talán a iskolai lövöldözés miatt, mostanra visszavett magábol, már nem kelt annyira ellenszenvet, megütközést.
Mondom, semleges. Nem zavar, vagy ilyesmi, de nem is tetszik igazán. Úgy tűnik, kiszerettem belőlük. De a régieket most is szívesen hallgatom. Félek azonban, hogy hamarosan meg kell tanulniuk a "majonézzel vagy ketchuppal kéri?" mondatot! :-)))
Hogy ti mikre emlékeztek?
Nektek érdemes újságot csinálni :-)))
Laberinto nincs a boltban, sajnos nem is tudom, honnan lehetne szerezni. Nekem sincs itthon, de koncerten nagyon jók voltak.
Plostról UN ír. Szó volt KBP-ről, de együtt hallgattuk meg és jobb, ha nem ő ír róla :-)))
HP ügyben írj az újságban található mail címemre!
Led Zep egyes tényleg nagyon jó. Cseppet sem eredeti, de olyan hangulata van. Nekem is az volt az első igazi belépőm a Zep világába - nem '69-ben :-)))
Chuck/FNM-ről semmit sem tudok, Rage-ről sincs frissebb hír. Hová is kapkodjanak?
Vincent:Ahhoz képest olcsó,hogy jól lehet gizdázni vele,meg beszarni a súlya alatt:)))
Sowhat:Nem tudom,de nekem a LedZep-től rosszulléteim vannak.Lehet,hogy nem a Göbölyös-könyvet kellet volna előszőr olvasni???HA súly,akkor a Neurosistól az Enemy of the sun és Rollins End of szájlencséje marad.
atus:Én Bad Brains Revival-t akarok!!(kár,hogy HR egy állat...)
Tzár:Jut eszembe.Chuck Moseley-vel mi lett?Olyan "nyafogó náthás csecsemő" hangot elég nehéz utánozni...jó lenne tudni mi lett vele,ha már a Faith Nyomor Klasszikus lemezén énekelt.
És nem jött még hír,hogy a "klasszikusokat dolgozzunk fel úgy,hogy azok nem is klasszikusok"lemez után kiváló(kitünő,hihihi) delaróka után ki lesz a rézagancs frontkomcsija???aa.
Led Zep I
na ja, Dazed and Confused-nal tenyleg nem sok sulyosabb szam van, Communication Breakdown meg How Many More Times is elegge tele van energiaval, de azert van ott egy Your Yime is Gonna Come, az pld. oldja valamennyire a feszultseget, meg az utana kovetkezo szam is, aminek most nem emlekszem a cimere.
Kis töprengés után rájöttem legsúlyosabb albumok a Led zeppelin I és a Rollins band End of silence-e. Lehet mélyre hangolni a gitárt meg gyorsan játszani, zajt csinálni, hörögni, károgni nincs ezekhez fogható energia feszültség, dinamika, erö egyik lemeznél se. Szivesen megnéznék egy fiatal zenekart akik megközelitöleg úgy játszanak mint a Led Zepp. 69ben, Hol van ettöl Rudán Joe és a Coda ? :)
Ami a Laberinto-t illeti, igen, ők voltak 97-ben a Dynamo-n.
Ami pedig a Kovenant-Animatronic lemezismertetőt, ha emlékeim nem csalnak, KBP irt róla, de úgyis itt van supertzar, ha tévednék, tőle biztos infó származik.
Anyázás? Nem valószinű. Szerintem már mindenki konstatálta,
hogy nem metal irányban alkotnak tovább (vagy nem elsődlegesen),
szóval egy metal újság már nem annyira az ő terepük. Ez van.
Igazából a mostani MHH stábból talán Szegedi András stilusa
áll legközelebb a Lost-hoz, esetleg KBP-é (azon meglepődtem,
hogy ő irt a legutóbbi Kovenant és Moonspell lemezekről, de
kifejezetten jókat irt).
Tényleg, supertzar, nincsen nálatok Laberinto CD? Vagy nem tudsz
valamit róluk? Ez egy holland/venezuelai banda, metalatino-nak nevezik
a stilusukat, szamba & metal, láttam régebben egy klipjüket, szerintem
roppant egyedi, amit csinálnak (kb. régi Machine Head vs. Santana).
Supertzar,
lehet, hogy már válaszoltál erre, de szarakodik az index nálam, nem látok hátrafelé egy büdös hozzászólást se. Szóval: akkor ma délután mehetek az In the woods-ért (three times), vagy még várjak egy picit?
Én is kíváncsi vagyok! Miért, úgy ismersz, hogy nullázom a Lostot?
Képzeld, ha így fikkantanánk egy lemezt, milyen anyázás jönne egyből! Még akkor is, ha névtelen banda lenne és nem a péloszt...
Meghallgattam amúgy háromszor és olyan semleges. De nekem az előző is az volt, úgyhogy nem vagyok mérvadó. A One Secondot szerettem, de azt sem hallgatom, Draconiantől Gothicig szoktam hallgatni őket.
Más.
Nem tudom már ki volt az In The Woods kérő, de most kerül le a boltba, lehet felcsípni :-)))
supertzar, látom, készülődsz már a 0 pontra, de az az igazság, hogy a magyar MHH-nak a leszólás (azaz fikázás) kultúrájában is van mit fejlődni, hogy utolérje az angol szintet. Mindenesetre már csak a lemezismertetőért megveszem a márciusi Hammert, kiváncsi vagyok, mit irtok róla. Spec én ezt fogom hallgatni kilenc nap múlva éjjel-nappal, de elfogult vagyok.
mellesleg nem tudom mi a büdös istennek fárasztja magát a doki ezzel a kétnyakú szarsággal, szerintem sok értelme nincs. én felülre raktam volna a fretless nyakat, és lehetett volna az is öthúros, ha lúd legyen kövér. a zenészmagazinban persze elég jó dolgokat írtak róla, de ott ugye puszipajtás a medgyesi, meg fő hirdető. talán nem véletlenül craftsman-hanxer volt az év basszusgitárja 2000-ben
Nincs még meg a teljes Kerrang kritika az új Paradise Lost albumról, csak ez a részlet, de ízekre szedték őket. 5K-ból egyet kaptak.
Bocs, hogy angolul, de ezt csak így érdemes szerintem. Fikázásban a britek verhetetlenek :-)))
The Downward Spiral
Paradise Lost: Where did it all go wrong?
If ever a band snatched defeat from the jaws of victory, it's Paradise Lost. In 1995, they were the darlings of the UK metal scene:
their 'Draconian Times' album had honed the Halifax quintet's early underground noise into a sweeping sound that was as epic as it was brutal. And then it all went shit-shaped. 1997's 'One Second' was, in theory, a bold step forward: nouveau gothic ambience, layered electronica and smoothed-out vocals were the order of the day. Unfortunately, as PL soon found out, boldness and bravery don't count for squat unless you remember to include more than two-and-a-half decent tunes.
Follow-up 'Host' from 1999 was even worse - a tuneless, gutless non-event of a record that castrated any guitars that dared approach the front of the mix without a flicker of guilt. It was a dead dodo, critically and commercially. And, quite frankly, it deserved to be.
If 'Believe in Nothing' was designed to rescue Paradise Lost's career from the dumper, then we'd better start ordering the wreaths now. Yes, it's marginally more interesting than it's predecessor, but that's like saying herpes is marginally more interesting than gonorrhea.
