A leletek tanúsága sze-rint a badeni kultúra nagyállattartó jellegûpásztortársadalom volt, amelyet változó mértékben egészített ki a földmûvelés.
Ez a következtetés a badeni kultúra szin-te minden településén megtalálható változatos és nagy számú állatáldozatból, és az önálló állat-plasztikák (halottkultuszban is szerepet játszó), valamint állatalakos edények formájában szintén el-terjedt állat-ábrázolások számából vonható le.
Ezt látjuk Balatonõszöd–Temetõi-dûlõben is, ahol a szemetesgödrök nagy mennyiségû ál-latcsont-anyaga mellett több mint ötven esetben olyan gödröket tártunk fel (áldozati gödrök), ame-lyekben egész állati csontvázak feküdtek.
Az állatáldozatok között legtöbbször a szarvasmarha for-dult elõ, különösen kedvelt volt köztük a borjú és a tehén.
A feláldozott állatok között a szarvas-marhát a kiskérõdzõk (juh/kecske), majd a sertés és a kutya követi.
Az állatáldozatoknak legtöbbször kitörték a nyakukat, ritkábban feldarabolták, esetleg leszúrták, ledo-rongolták õket.
A testek hamus rétegben fekszenek, valamilyen módon tehát tûzzel kerültek kapcsolatba (égõ áldozat a test bizonyos részeibõl: mivel az áldozógödrökben fekvõ testek épek, talán avért és a belsõ szerveket használhatták fel, ezeket talán el is fogyasztották a szertartás keretébe illõmódon).
Az egymástól különbözõ, de azon belül ismétlõdõ jelenségek arra utalnak, hogy szabályosidõközönként végzett, hasonló módon bemutatott rítusok maradványait tárták föl.
Az állatáldozatok közöttfelállítható egyfajta rangsor: leggyakoribb és legértékesebb a szarvasmarha, majd a kiskérõdzõk,végül a sertés, illetve a kutya.
Igen, volt növénytermesztés is, ez azonban háttérbe szorult a nagyállattartás mögött.
A leletek kölestermesztést indikáltak, ami a legigénytelenebb gabonaféle, minimális és kizárólagos jelenléte tapasztalható, amit a "nomádok gaobánjának" is neveztek.
Állatcsontok hatalmas mennyiségben kerültek elő és dominálnak is az állatábrázolásokon, mig a növénytermesztésre egy pásztorkulacs (kerémi) egyetlen bekarcolt diszitése utal a minimális növénymradvány mellett.
A növénymotivumot lásd pirros nyillal jelölve.
A Segesdhez tartozó Alsóbogátpusztáról előkerült badeni pásztorkulacs.
Tényleg csodálatosan szép, kár hogy anno nem mentünk el megnézni a templomot, de sajnos nagyon feszített volt a napirendünk és egy kőkemény csávó volt a túraparancsnok. :-)
No majd legközelebb, egy jó kis gyógyfürdőzéssel összekötve. :-)
Előttem és Vörösvári előtt nem kell szabadkoznod a somogyiak labanc érzelme miatt, hiszen mi dunai svábok mindig is hűségesek voltunk az Ausztriai-házhoz. :-)
ON:
Ez a Fonyód= sziget téma érdekes, de sajnos nem tudok segíteni benne.
Talán valami helytörténeti anyagban lehet infó róla.
Sajnálom szegény Esterházyt, dehát az előző, Igalt érintő hsz-ből is kiderült, hogy bezony Somogy népe a cs. és királyi udvarhoz huzott nem a kurucokhoz.
Nagyon érdekes, hogy Fonyódot szigetnek emlitik. Jó lenne találni erről egy régi térképet. Ma Fonyód nem sziget. Gondolom a két fonyódi hegyet: Várhegy és Sipos hegy viz vagy mocsár vette körül?
Hálából még egy kép Igal templomábol (majd mutatom a többit is). Ez ezért érdekes, mert csodával határos módon az 1704-es összecsapás során leégett templomból maradt fenn valami csoda végett.
A festmény késő renaissance-kora barokk lehet és Szent Mártont ábrázolja, amint a koldussal megosztja a köpönyegét.
Gróf Esterházy Antal kuruc tábornagyról írja a Wikipedia, az 1708 - 1710. közötti dunántúli hadműveletekkel összefüggésben, részben Somogy vármegye is érintett (aláhúzások tőlem):
"Eredményes volt 1708. évi dunántúli működése. Bevette és lerombolta Körmend várát, aztán még a tél folyamán a stájer határokra csapott, augusztusban pedig kétszer is berontott Ausztriába, s Bécsig hatolt, maga József császár is alig tudott előle menekülni Laxenburgból.
1709 elején is szerencsésen harcolt, de Heister már június elején túlerővel betört a Dunántúlra, Palotánál megverte Esterházy Antalt, aki leolvadt seregével télre kelve átkelt a Duna bal partjára, és Érsekújvárba vonult, ahonnan a romhányi ütközet napján kitörve, Pozsonyon túl hatolt, bevette a császáriak récsei erődített állomását.
A pozsonyi Labancz Napló (Berényi) említi, 1709-ben: Aug. 8. Amadé Antal uram irja (Győrből), hogy Sümeget föladták, és Veszprémet kérik. Kroa (Croix) valami kuruczokot fogatott meg: mind fölakasztatta. Antal (Eszterházy) hogy valami sziget felé ment, az kit fonyodi szigetnek hínak, az Balatonban.
Aug. 9. Heister utánna ment Antal urnak, az fonyodi sziget felé.
„1709 nyarán a kuruczok kiszorultak Somogyból is. Esterházy Antal augusztus elején Palotánál (Veszprém várm.) Heister hadaitól megveretvén, Siófokon át, Fonyód felé húzódott, honnan Balogh Ádámot Paks, illetőleg Dunaföldvár felé küldötte, hogy átkelvén a Dunán, Bottyántól segítséget hozzon (Thaly Kálmán: Bottyán János 440.).”[2]"
Nekem Igalról a híres gyógyfürdű ugrik be, sajnos még nem voltam benn a fürdőben.
A faluban is csak átutazóban voltam, amikor somogyi kerékpártúrán voltunk, az egyik éjszaka ott sátoroztunk, de nem sokat láttunk a faluból, mert elég későn érkeztünk, sátrat vertünk, vacsoráztunk és már dőltünk is le aludni, annyira kimerültek voltunk az egész napi tekeréstől.
Másnap meg már reggeli után mentünk is tovább.
Hiába no, embert próbáló feladat a somogyi dombok között kerékpártúrázni. :-)
Akkor maradjunk Igalnál, mert a csonthalom álváriával pont átellenben, van itt más érdekesség is.
"1750-ben gróf Batthyány Károly kegyurasága alatt Péntek Ádám plébánossága idején épült a mai barokk stílusú templom. A régi épület részeit felhasználták, de a középkori, gótikus elemekből mára fennmaradt az apszis. A templom tekintélyes méretű, 38 méter x 14 méter nagyságú, tornya 43 méter magas. Az 1756-ban átalakított templom belső berendezéséből a főoltár, a szószék és a keresztelő kápolna 1700-as évekbeli, barokk stílusban készült remekmű."
Szinte semmi. Probáltam a neten utánakeresni. Néhány kiegészitó információ.
Az igali csata 1704 februárjában történt.
A két fél: Nehen királyi generális és Vak Bottyán kuruc generális
Vak Bottyán vereségével ért véget a csata.
A csatázó felek pusztitották a házakat, az 1331-ben épült templomot leégették és a falu lakosságának egy részét (amelyik a csata hirére nem menekült el) leölték.
Ime somogyi hadjárat:
Igaz, a Rákóczi-szabadságharc főbb hadszínterei nem a Dél-Dunántúlon voltak. Errefelé leginkább a fel-alá vonuló kisebb kuruc és labanc csapatok hagytak nyomot a falusiak emlékezetében. A külső-somogyi vidéken amúgy sem volt nagy a kurucság becsülete. Az Andocshoz közeli Igalról, a későbbi járási székhelyről egyenesen az a hír járta, hogy igazi labanc fészek, kurucnak ott nem sok keresnivalója akad.
Még az a legenda is elterjedt, hogy 1704-ben az igaliak foglyul ejtették a legendás Vak Bottyán generálist. Szerencsére – mondja a fáma – mire Heister császári generális megérkezett, hű katonái kiszabadították a vezért. Mindez persze csupán a regényes képzelet szüleménye, hiszen Bottyán generális csak egy év múlva, 1705-ben vett részt először a dunántúli harcokban, és Igal környékén ekkor sem járt.
Hogy valójában mit láthatott akkor egy andocsi jobbágy a szabadságharcból? Nos, az első emlék ez alkalommal is saját égő háza lehetett. Mivel a Rákóczi-szabadságharc idején a Habsburg császár Franciaországgal is hadakozott, eleinte nem tudott elegendő katonát biztosítani a kurucok leveréséhez.
Így mindaddig, amíg nem volt kellő katonai erő Bécs kezében, a császár haditanácsa jobb híján ráuszította a szerb szabadcsapatokat a dunántúliakra. Ilyen fosztogató alakulat gyújtotta fel 1704-ben Kaposvárt, melynek feldúlása után a koppányi vidéket és határát, közte Andocsot fosztogatták a rácnak mondott martalócok.
Két évvel később az andocsi kertek alatt már igazi labanc–kuruc összecsapásra is sor került, amikor Nehen császári generális a már említett, labanc érzelmű Igalnál mért vereséget Bottyán apánk segédcsapataira. Szerény vigasz lehetett ez az osztrák tábornoknak, akit az előző évben csúfosan megfuttatott a hírneves kuruc tábornok.
Az igali ütközet, a rác dúlások és általában véve az egymást váltó kuruc és labanc megszálló katonák fosztogatásainak tragikus hatása mérhető le Bottyán generális helyzetértékelésében, aki 1707 elején azt konstatálta, hogy a somogyi falvak „mind elfutottak”.
Az andocsiak az 1706-os összecsapás után igazán jelentős kuruc katonasággal legközelebb akkor találkoztak, amikor 1708-ban Béri-Balogh Ádám brigadéros vonult át az északkelet-somogyi vidéken, a Tolna megyei Kölesd felé haladva, ahol győzelmet aratott Nehen tábornok fölött.
Néhányan a megmaradt andocsiak közül talán épp ekkor hagyták el falujukat, hogy az ott átvonuló és a Dél-Dunántúlon akkor már legendás hírű brigadéros katonái közé álljanak. A kölesdi csatához hasonló részsikereket jelentő győzelmek azonban nem menthették meg a Rákóczi-szabadságharcot az 1711-es bukástól."
Badeni kultura jellemzői a Balaton déli partját Zamárditól Ordacsehiig, Keszthelyig, Nagykanizsáig,
A késõ rézkori badeni kultúra lelõhelyei gyakoriak, csaknem minden kijelölt feltárási helyen megtalálhatók.
Nagy kiterjedésük mellett további jellegzetességük hosszú élettartamuk. Azaz: tulmutatnak a Badeni kulturán és még a következő kostolaci kulturát is magkuba foglalják az kb 1 500 évet jelent!
A legcsábítóbb lehetõség maga a Balaton lehetett.
A leletanyag és a településszerkezet elárulja, hogy ún. szezonális települések lehettek, (ma is azok, a Balaton üdülő-övezet), amelyek helyét ismerték, és vissza-visszatértek oda, de nem laktak ott állandóan.
A telepek folyamatos láncában lehettek viszont frekventált, a közösség számára egyfajta központot képviselõ telepek: erre utal a környék néhány magaslati, várjellegû települése (Keszthely–Apátdomb, Fonyód–Bézsenypuszta, Balaton-magyaród–Kiskányavár).
Ez az a csoport, amely halomsír alá temetkezik, az emberi maradványokat elhamvasztja, és emberi alakokat formázó ún. antropomorfurnákba helyezve temeti el A sírokat „kõ-jelenségek” (kõpakolás, láda, sztélé) jelölik.
A badeni kultúra idõszakában megindult a törzsi szállásterület és társadalom felbomlása, és regionálisan törzsek fölötti együttmûködéssé alakulhatott.
Ennek bizonyítékait látjuk abban, hogy:
a) A Kárpát-medencénél nagyobb területet elfoglaló egységes anyagi mûvelõdésrõl beszél
hetünk, amelynek élettartama is hosszú. Ezt a terület intenzív, nagy területeket behálózó kereskedelmének köszönhette, amelynek minden addiginál nagyobb fellendülését a kerék és a kocsi elterjedése okozta.
b) Megjelentek a rangsoroló társadalmakra jellemzõ presztízs-tárgyak, amelyek elsõsorban
agresszivitást, erõt, hatalmat fejeztek ki, nem csak világi, hanem kultikus vonatkozásban is.
c) Ismét megjelentek (a késõ neolitikum után újra) a központosításra jellemzõ magaslati, várjellegû, erõdített települések
