Én egy szót se szóltam hozzá. Ő szólt be, hogy ne írjam oda a véleményemet, mert szerinte az emberek olyan hülyék, hogy mindent készpénznek vesznek, amit itt olvasnak. Aztán kijelenti, hogy ő jobban ért hozzá, mint én. Mindezt úgy, hogy nála a homeopata hivatkozási alap.
Én is az izotópot szeretném, de az én dokim szerint nem olyan hatásos, azért kértem ki a konziliumos doki véleményét, és ő teljesen megnyugtatott, úgyhogy remélhetőleg engem sem műtenek. Sajnálatos, hogy hiába mentél vele időben dokihoz, ez lett belőle...Ha ez vígasztal, a gyógyszertől sem biztos, hogy elmúlt volna, ez meg azért valószínűleg segíteni fog! Hol fogják a kapszulát beadni? Majd megírod, milyen volt? Attól a kezelés utáni rosszulléttől én is félek, de még mindig jobb lehet, mint a műtét utáni...legalábbis mikor utoljára volt hasi műtétem, megfogadtam, hogy soha többet nem hagyom, hogy megműtsenek, olyan szarul viseltem...
"Legfeljebb 25 évesen szívritmus zavar következtében leáll a szived, vagy kapsz egy infarktust." Ha egyszer ideírod a fórumba, hogy más ne mondjon véleményt a kezelés szükségességéről, akkor ne károgjál már itt nekem, vészmadár. Konzíliumot meg miért nem az öreganyádnak tartottál, te nagyokos?
Szia! Döntöttem. Ápr. 4-én kapom meg a kapszulát. Kicsit félek tőle, mert volt már egy izotópos vizsgálatom, ahol a kapott jódtól 1 hétig lázas voltam (alapból 37,2 nálam az átlag).Rendesen felturbózta vérnyomásomat is. Annyira fájt a fejem, hogy alig láttam. A nyakam is bedagadt. Ezt mondtam a dokinak, de szerinte ez max. 1 napig tarthat. Hát nemtudom. Nekem kicsit elhúzódott. Majd megirom, hogy ez milyen.
Egyébként 17 éveskoromban elvittek egy homeopátiás kivizsgálásra, ahhol szóltak hogy a pajzsmirigyem nem mükődik rendesen.Vizsgáltassam ki magam. El is mentem a dokihoz. A doki rámnézett, megkérdezte ki küldött, elmosolyodott, megtapogatta anyakamat és közölte, hogy nekem szép vékony nyakam van, nincs miért aggódnom. Szabályosan kiröhögött.Nagyon hülyén éreztem magam. El akartam felejteni az egészet. Akkor mentem vissza újra mikor púp nőtt a nyakamon.Megtapogatta, de nem mondott semmit.Mikor második alkalommal szóltam a dudorról csak akkor küldött laborba (nállunk hetente 1x van ilyen vizsgálat+1 hét mire megjön az eredmény). Kiderült, hogy tényleg túlműködöm. Ezekután tudtam időpontot kérni a szakrendelésre. cirka 3 hónapot vártam rá. Ezalatt az idő alatt 2x akkora lett a strumám.Gyógyszeresen már nem lehet kezelni a mérete miatt (3 cm). 2 lehetőségem volt műtét vagy izotóp. A doki szerint a 2 nálam sokkal hatásosabb. Mivel gyógyulni akarok beleegyeztem.
Elég elszomorító.Először túl korán mentem, aztán pedig már túl későn. Ha nem lett volna olyan rossz az ultrahang, akkor keresnék v.kit, aki gyógyszeresen is kezelne, de több cisztikus elváltozást is találtak benne. Így már nem merek kísérletezni. A doki szt mondta, hogy nem rák, de engem azért idegesít.
Kedves hardsteel! Köszönöm a helyes kiigazitást.Neked aztán sikerült rátapintanod a lényegre.Tisztában vagyok vele, hogy a cukorbetegség és a pajzsmirigybetegség más.De ha elolvastad a hozzászólást, akkor ez már abból kiderül.Ezt ott is leírtam.Csak hasonlatként szoktam használni, mert annyiban megegyeznek, hogy hosszantartó folyamatos kezelést igényel mind a 2. A cukorbetegséget ált. ismerik az emberek, sokat beszélnek róla, míg az emberek 50%-a azt sem tudja, hogy hol van pajzsmiirigye. Szóval ha nem akarok saját orvosi konziliumot tartani és sokat okoskodni akkor csak nagyvonalakban vázolom fel a dolgokat, így meg szokták érteni, de úgy látom neked máshol pörög az agyad. Azzal kapcsolatban is tévedsz, hogy ebbe a bategségbe nem lehet belehalni. A Nagyimnak majdnem sikerult. Éveken keresztül rohangált orvostól orvosig és nem jöttek rá mi lehet a baj. Iszonyatosan fájtak az izületei, már alig tudott menni, fulladt. Állandóan rosszul volt a magas vérnyomása miatt és ijesztőak voltak a szívritmuszavarai is. A kardiológus kerdezett rá erre a pajzsmirigy dologra. Akkor kezdték el kivizsgálni. Mikor szakorvoshoz került, azt modta neki a doki: "Hogy-hogy még élni tetszik, ekkora strumával kész csoda!" Megmütöttek, jár a kontrollra, a gyógyszert szedi és azóta egész jól van (bár az izületei azóta is fájnak, ezt már nem lehet helyrehozni). Szóval ha te pörögni akarsz akkor tedd azt, ameddig tudod. Legfeljebb 25 évesen szívritmus zavar következtében leáll a szived, vagy kapsz egy infarktust. A te életed, a te döntésed. Bár nemtudom, hogy miért olyan osztja itt az észt, aki csak a fórumokból tájékozódik!
Amíg nem olvasgattam túl sok eü. fórumot, én is így gondoltam, és csak jókat feltételeztem a többiekről. Aztán sajnos rászoktam :-) az NLC-re. És látom, nem szabad magamból kiindulni. Egyszerűen meghökkentő, megdöbbentő, hogy hányan nem mennek orvoshoz olyan tünetekkel, amiknek már a 10%-a esetén tegnapelőtt orvoshoz rohantam volna! És ott kérdezősködnek. Sokszor belefutnak lelketlen csodaszer-árusok (terjesztők) hálójába. Nem is hinnéd, mekkora méreteket ölt a sarlatánság az interneten! De nem akarom offolni a topikot, csak érzékeltetni akartam a reakcióm hátterét.
Hol írtam én, hogy nem szíve joga kezeltetni magát? Én feltételezek annyi intelligenciát a topiktársaimtól, hogy nem egy anonim fórumra írt hozzászólástól teszik függővé az egésszégüket. Te nem?
Bocs, de ezt én nem merném így "örökérvényűen" kijelenteni. Mindenkinek szíve joga, hogy az adott betegségét kezelteti, vagy sem. De ne ejtsünk tévedésbe véletlenül idetévedő betegeket, akik esetleg információt, tanácsot keresnek.
A másik aspektus pedig, hogy egy elhanyagolt betegséget később rendbehozni sokkal nehezebb. Lehet, hogy férfiaknál a "szépségen" kívül ;-) más mellékhatása nincs, de a nők életét igencsak megkeserítheti. Egyéb hormonok működése, teherbeesés, gyermekvállalás... Azt sajnos nem tudom, hogy a férfiak hormonrendszerét hogyan befolyásolja. De könnyelműségnek tartom a kezelés elutasítását, főleg akkor, ha ott van a sok kellemetlen mellékhatás. A kor előrehaladtával ez csak rosszabb lesz. Ki fog akkor ápolni?
(Nem vitának szánom, csak ide kívánkozott, a gyanútlan betévedők félreinformálát megelőzendő)
A pajzsmirigytúlműködést nem kell feltétlenül kezelni. Nincsenek közvetlenül életveszélyes mellékhatásai. A cukorbetegek elájulnak és néha meghalnak, ha nem kapják meg az inzulinjukat.
Köszönöm a tanácsot.A konziliumot már átolvastam az elejétöl a végéig.Sajnos engem ezek a szaklapok állt. megijesztenek.Mindig a legrosszabbra gondolok és egyfolytában ezen forgatom magam.(a végén én okozok magamnak valami betegséget a folyamatos görcsöléssel)A dokinak még nem küldtem levelet, de jó ötlet.Majd irok neki.
Egyébként ti ezt a dolgot mennyire tudjátok megbeszélni a környezetetekkel?Nekem nemigazán megy.Vagy félvállról veszik a dolgot és a fájó tyúkszemükről kezdenek beszélni, vagy egyből eltemetnek.A 2 között szinte senki nincs. Állt. a cukorbetegséghez szoktam hasonlítani,(igaz teljesen más,de mindkettőt folyamatosan kezelni, ellenőrizni kell) így könnyebben megértik.
"Ó, te jó ég...és születésed óta megvannak ezek a tünetek?" Igen, óvodás koromból is vannak a tünetekre vonatkozó emlékeim. Én úgy bírtam ki, hogy mivel egész életemben ilyen állapotban voltam, nem volt összehasonlítási alapom.
"Nem tudom, olvastam, hogy a túlműködés felpörget...hát, ez nálam kimaradt!" A felpörgés annyit jelent, hogy gyorsul a gondolkodás és növekszik a mozgásigény. Ugyanakkor az ember könnyebben elfárad. A pörgés és a fáradtság együtt jelentkezik. Sőt szerintem a megnövekedett aktivitás pont hozzájárul a fáradtsághoz. Én nagyon nehezen alszom el, ritka, hogy a lefekvés után egy órával már alszom. Emiatt kialvatlan vagyok, tehát másnap fáradt leszek. Ha elmegyek otthonról, utána le kell dőlnöm fél-egy órára.
Szia! Engem műteni akarnak, és én meg inkább az izotópos kezelést szeretném, mert a műtéttől félek. Még én sem szültem, pedig már elégé benne vagyok a korban (29) de 1 évet kell csak várni, és utána lehet. Legalábbis leleveleztem a konzilium.hu-s dokival, aki egyébként nagyon kedves és segítőkész! Ajánlom neked is, hogy egyrészt böngészd át a honlapot (www.konzilium.hu), másrészt ha félsz, és van kérdésed, írd meg neki mailben! www.konzilium.hu
Sziasztok! Én túlműködöm.A tüneteket kb fél éve vettem észre.Nem is a túlműködéssel, hanem inkább a pm. méretével van a gond.Egy púp nőtt a nyakamon , ami folyamatosan növekszik. A doki elősször azt mondta, hogy műteni kell.Ebbe egész könnyen belenyugodtam.Már fel is készültem lelkileg.Ma azonban sikerült meglepnie a doktor bácsinak:bejelentette, hogy az izotópos kezelés sokkal hatássosabb lenne.Ettől visszont nagyon félek.Hirtelen nem tudtam kérdezni semmit, de elmondta, hogy szerinte ez veszelytelen.Utánnanéztem több orvosi oldalon is 50% szerint veszélytelen, a másik 50% 40 év alatt és gyerekvállalás előtt nem ajánlja.23 éves vagyok és ha nem is mostanában, de azért még szeretnék gyereket. Ha van tapasztalatatok vagy hallottatok már valamit, akkor irjatok. Köszi
Ó, te jó ég...és születésed óta megvannak ezek a tünetek? Én már belehaltam volna! Főleg most, hogy jön a meleg! Meg a folytonos, rohanó pulzus! Meg a hullafáradtság!!! Nem tudom, olvastam, hogy a túlműködés felpörget...hát, ez nálam kimaradt! Alig tudom vonszolni magam, és semmihez sincs se kedvem, se erőm...Ha csak ez a pörgés lenne, örülnék én is, de a többi tünet... A dokik szokás szerint nem tudták megmondani, mitől van. Lehet öröklött is, de a felmenőim közül senkinek nem volt, akire visszaemlékszik édesanyám. Egy ezoterikus barátom szerint az állandó halálfélelemtől, és a folytonos agyalástól van...ő legalább mondott valamit:) Nálam is eleinte lassan akarták "meneszteni" a dolgot, de már olyan rosszul voltam, hogy amikor közölték velem, hogy egy hónap múlva lesz időpont, és akkor még csak vért vesznek, a tünetek maradnak, sírógörcsöt kaptam, így a doki hajlandó volt nagy kegyesen beutalót adni vérvételre, így egy hónappal hamarabb juthattam volna gyógyszerhez...rémes volt, és akkor még fizikai munkát végeztem a napon, ami kifejezetten ellenjavalt...még betegállományba sem akartak venni...átmentem egy másik helyre, ahol azonnal adtak gyógyszert, és javasolták a házidokinak, hogy írjon ki táppénzre, amíg nem hat a gyógyszer... Katasztrófa ez azegy hónaposdi, főleg az elején...utána már mindegy, ha jobban van az ember. Nem tudom, ezt miért nem látják át...
"Persze vannak, akik ezekben a dolgokban nem hisznek"
A nocebo hatás már régóta ismert orvosi körökben is. A nocebo hatás nem más, mint a placebo hatás fordítottja, vagyis a negatív gondolatok valósággá válása. Tehát nem szabad negatívan gondolkodni. Csak azon csodálkoztam, hogy ennek ekkora jelentősége lehet.
"Nálam 2003 áprilisában jelentkeztek az igen erős és konkrét tünetek"
Van valami tipped, hogy miért? Csak van valami oka annak, hogy hirtelen így felborult a hormonháztartásod. Nekem igazából nem a pajzsmirigyemmel van a baj, hanem az agyalapi mirigyemben termelődik alul valami hormon, ami csökkentené a tiroxinszintet. Ez nálam születési rendellenesség.
"Kértél már beutalót a háziorvostól endokrinológiára? Vagy még mérlegelsz?"
Már kaptam beutalót. Igaz, lassan haladnak a dolgok. Először elküldött a doki alhasi- meg pajzsmirigyultrahangra. Nemrég kaptam beutalót a belgyógyászatra. Ezen kívül elküldött szívkivizsgálásra is, hátha károsodott a szívem a megnövekedett terhelés alatt. (Múltkor EKG-ztak, és nem volt semmi gond.)
Nagyon sok betegség kialakulása köthető a negatív gondolkodáshoz és a stresszhez. Én mindenen fel tudom húzni magam, és mindent e lelkemre veszek, így állandó szorongásaim vannak. A léek betegsége meg előbb-utóbb a test betegségét okozza. Én amikor elkezdtem először szedni a gyógyszert, és kérdezgették, mi bajom, gyógyítható-e, mindig azt mondtam, hogy először gyógyszert kell szednem, de ha visszaesek, műteni kell. Ezt mondogattam majdnem 3 évig. Hát persze, hopy visszaestem... Persze vannak, akik ezekben a dolgokban nem hisznek, eddig én sem nagyon foglakkoztam vele, de most felülvizsgáltam az eddigi bajaimat, és azt, hogy anlátok dolgokat, és ez kissé rádöbbentett. Mindegy. A konzílum szerint, és a kezelőorvosom szerint nincs értelme másodszor is gyógyszerezni sajnos. Pedig szívesebben szedném a gyógyszert még mondjuk 1-2 évig.
Nálam 2003 áprilisában jelentkeztek az igen erős és konkrét tünetek, előtte csak úgy valami nem stimmelt, de csak június körülig jutottak el odáig az orvosok, hogy akkor talán ez a bajom, és végre felírtak gyógyszert, mert addigra már szinte halálomon voltam, főleg, hogy nyár volt és dög meleg. Az elején Metothyrint szedtem (nem biztos, hogy így írják), hetente vérvétel. Mondták, hogy ha elkezd csökkenni a fehérvérsejtszám, másik gyógyszer kell, mert akkor baj lehet. Persze ezt mondogattam mindenkinek, aki érdeklődött, ezért le is csökkent, gyógyszert váltottunk :) Szóval 2003 júniustól 2005 szeptemberig szedtem a gyógyszert, az utolsó egy 1,5 év már teljesen laza volt, már kemény edzésre is jártam. Én a hízástól nem paráztam, nem is híztam sokat, 3 kg-val vagyok több, mint a betegség előtt. Az is csak azért lehet, mert közben hihetetlen mennyiségeket felzabáltam édességekből :( Kértél már beutalót a háziorvostól endokrinológiára? Vagy még mérlegelsz?
"mert ha tényleg nem vagy olyan negatív, meg nem stresszelsz annyit közben, mint én, és nem vonzod be újra, akkor szeded a gyógyszert x ideig, aztán viszlát, néha kontroll." Ezt úgy érted, hogy azért estél vissza, mert negatív volt a hozzáállásod? A hozzáállás ennyit számítana?
"én most próbálom rávenni a dokimat, hogy ne műteni akarjon, hanem izotópos kezelést adjanak" Nincs értelme újrakezdeni a gyógyszeres kezelést, hátha most végleg hat?
"És téynelg nézd meg a konzilium.hu oldalt." A konzilium.hu-t már százszor oda-vissza átolvastam. Olyanok is vannak benne, hogy valaki 15 kilót hízott a kezelés közben. Na az ilyen dolgok miatt parázok :)
Egyébként te mennyi ideig éltél túlműködő állapotban?
Persze, hogy növeli a kávé, de legalább este nem iszol, elalvás előtt (remélem), és az északád nyugodtabb lehet...
Tényleg örülj neki, hogy a gyógyszertől nem alakulhat ki végleges túlműködés, mert ha tényleg nem vagy olyan negatív, meg nem stresszelsz annyit közben, mint én, és nem vonzod be újra, akkor szeded a gyógyszert x ideig, aztán viszlát, néha kontroll.
Önkényesen meg ne hagyd abba, mert semmi értelme akkor az egésznek...
Ha mindenáron a mellékhatásoktól félsz: én speciel semmi mellékhatást nem éreztem, csak azt, hogy kevésbé remegek, kevésbé lettem idegesebb, lassult végre a pulzusom, nem ugrott ki a szívem a helyéről, ha pl. felálltam egy székből...vagyis minden szép és jó lett, egészen mostanáig, amikor újra jelentkeztek a tünetek...én most próbálom rávenni a dokimat, hogy ne műteni akarjon, hanem izotópos kezelést adjanak. Már bánom, hogy hülye voltam, csak sajnos nekem eleve adott egy heves vérmérséklet, nem csak a horoszkópom miatt, hanem genetikailag is, és emiatt eleve sokat idegeskedek, plusz most szokom le a dohányzásról, ami pláne kikészít idegileg, és ez nagy részben rátett arra, hogy visszatérjen a túlműködés.
Szóval, összefoglalva: ne félj a melélkhatástól, mert nincs, csak jobb lehet. Ne idegeld magad feleslegesen. Ne hagyd abba a gyógyszert idő előtt, mert visszaesel.
"Végleges alulműködés csak a műtét illetve a jódizotópos kezelés esetén alakulhat ki." Hú, ezt nagy örömmel olvasom.
"A pörgést meg szerintem, ha nagyon muszáj, kávéval is elérheted, a hosszan tartó gyors pulzus nem tesz túl jót." Sztem azt kávéval nem lehet elérni, meg nem ihatok egész nap kávét. Egyébként a kávé is növeli a pulzusszámot. :)
"Szerintem is inkább kezeltesd magad." Mindenképpen elkezdem a kezelést, aztán legfeljebb abbahagyom, ha nem tetszik.
Nem titok. Kérlek szépen, amikor a háziorvosom először megmérte, 130 (!) volt, a vérnyomásom pedig 180. Mondjuk azért ekkora, mert már a vérnyomásmérés gondolatára is felmegy a pulzusom meg a vérnyomásom.
"Miért ne sikerülne nálad optimálisra beállítani a szintet? Akkor nem leszel se apatikus, se elhízott, csupán normális. :-)"
Na ez az, nálam a normális a mostanihoz képest apatikus. A hízás pedig azért következik be, mert a magas tiroxin teljesen megváltoztatja az anyagcserét már néhány hónap alatt is. Nekem születésem óta magas, és most 20 vagyok, tehát a hízás törvényszerű. A 180 centim mellé van 75 kilóm. Nem bánnám, ha híznék 5-6 kilót, csak ne a hasamra menjen, hanem szép egyenletesen.
"próbálkozz a konzilium.hu -n, ott van "orvos válaszol" rovat" Már olvastam, ide a személyes tapasztalatok miatt jöttem.
Igazából nem munka, még csak egyetem. Egész életemben szinte mindenben rosszabb voltam másoknál: gyengébb, lassabb, rondább stb., csak a szellemi teljesítményem volt kiemelkedő. Szal' ha ez is elmúlik, akkor szarban leszek :) Ez nekem nagyon fontos szempont. Ennél talán csak az fontosabb, nehogy átcsapjon a betegségem a másik végletbe. A túlműködés még mindig jobb, mint az alulműködés, mert a magas tiroxinszint egyetlen veszélyes mellékhatása a magas vérnyomás (meg a gyors szívverés), minden más mellékhatása "csak" a közérzetet rontja. A két igazán veszélyes mellékhatást pedig más gyógyszerekkel is kordában lehet tartani, és azok nélkül is megvan az ember igazából. Nincs az az érzés, hogy reggelente rá vagyok szorulva egy bogyóra (amit amúgy magamat ismerve általában elfelejtenék bevenni...)
Nincs is annál jobb, mint megzabálni fél kiló csokoládét abban a tudatban, hogy biztosan nem fogok tőle elhízni. Sokan ölnének ezért az érzésért. Nincs jobb, mint elmenni egy tanulmányi versenyre és simán megnyerni, fél napot készülni egy zh-ra és 5-ösre megírni, napi több száz szót megtanulni idegen nyelven.
Viszont rossz, ha már attól szétdurran a fejem, ha valaki csúnyán néz rám. Rossz izzadt kézzel kezet fogni, egész nap fáradtnak lenni, nehezen elaludni, meg (ez nagyon ritkán fordul elő) az elalvás pillanatában szívgörcsöt kapni.
Az ember hozzászokik a jóhoz is meg a rosszhoz is. De a változástól mindig fél, mert nem arra koncentrál, amit nyerhet, hanem amit veszthet. Lehet, hogy ez a bajom. Szerencsére a kezelés gyorsan hat, úgyhogy lesz időm kipróbálni, hogy akarok-e meggyógyulni.
Szia! Nem biztos, hogy a tünetek és a laboreltérés egyszerre jelentkeznek.
Nekem túlműködésem van, és pont a pechesebb csoportban vagyok: a gyógyszer ehagyása után kiújult. amúgy alap esetben csak szedsz rá gyógyszert, a hormonok normalizálódása után kb. 1 - 1,5 évig, és aztán csókolom. Ebben reménykedj. Én sajnos túl negatív voltam, emiatt vissza is estem.
Én kb. 8 kilót híztam, de abból 5 kg a normál állapotba vitt vissza, szóval végülis + 3 kg-val szálltam ki a dologból, ami azért annyira nem vészes, ráadásul én reggelire fél doboz vaníliás karikát ettem cukrozott gyümölcsjoghurttal, és akkor még ki sem keltem az ágyból...
Gyógyszertől nehezen kerülsz át az alulműködőkhöz véglegesen, mert annak nem radikális a hatása, csak átmeneti alakulhat ki, ha rosszul van beállítva az adag, de azt rendszeresen ellenőrzik úgyis. Végleges alulműködés csak a műtét illetve a jódizotópos kezelés esetén alakulhat ki.
A pörgést meg szerintem, ha nagyon muszáj, kávéval is elérheted, a hosszan tartó gyors pulzus nem tesz túl jót.
Túl apatikus nem leszel, én is nagyon könnyen bepöccentem, sokkal jobb érzés volt utána.
Mindent összefoglalva, a gyógyszer elvileg csak a normál állapotba visz vissza, nem kell egyből azt gondolni, hogy mindenből az ellenkezője fog bekövetkezni.
Én ugyan alulműködő vagyok, de azt elmondhatom, hogy az alulműködéstől sem hízik meg feltétlenül mindenki. Én pl. egy grammot sem híztam. :-) Nem hinném, hogy törvényszerű, hogy ha normális szintre beáll a pm.működésed, akkor egyből elkezdj hízni. Ez alkati dolog (is). Kezeletlenül hagyni egy betegséget szerintem nem szabad!!!! NEm tudom, mennyi a pulzusod, de már csekély túlműködés esetén is felmehet akár 80-ra is, ami nagyon megterhelő a szívnek, és hosszú távon biztosan nem használ. :-( Miért ne sikerülne nálad optimálisra beállítani a szintet? Akkor nem leszel se apatikus, se elhízott, csupán normális. :-) Szerintem. Arról már nem is beszélve, hogy kezeletlenül esetleg robogsz a műtét felé (hogy rosszabb dolgot ne is említsek...)
Alulműködésnél nagyon lassan kezdenek megmutatkozni a hatások (kb. 6 hét), de úgy hallottam, hogy a túlműködésnél sokkal hamarabb.
Túl szakmaiak a kérdéseid, szerintem próbálkozz a konzilium.hu -n, ott van "orvos válaszol" rovat. Mindjárt megkeresem, talán ott olvastam bővebb leírást is.
Mi az a munka, amihez kell a felturbózott agyműködés? Csak azért kérdem, mert nekem ugye effektív gyorsult a gondolkodásom, de nem hinném, hogy okosabb lettem, vagy ilyesmi, ugyanúgy tudok dolgozni, elvégzem ugyanazt a munkát, tán csöppet rövidebb idő alatt, szóval ha lassulnál a kezeléstől, az szerintem tényleg lassulást jelentene, nem minőségi romlást. Nem tudom elképzelni, mi az a munka, ami megérné, hogy ne akarj miatta egészségesebb lenni csak ezért...
Pszichés tünetek nagyjából ugyanezek alulműködésnél is. Az alulműködés tényleg sokkal könnyebben karbantartható, ha megbarátkozol vele, hogy folyamatosan és életed végéig kezelni kell. (Mondjuk szerintem nekem a dokik hozzáállásával meg az átfutási idővel van bajom, pedig még nyugis típusnak lehet nevezni :), csak pár havonta ellenőrizni kell, és az öt perces dokinál töltött időért sokallom az egy nap szabadságot...)
A könnyebb karbantartás viszont nem feltétlenül jobb életminőséget jelent, ha azt nézem, hogy nem és nem tudok lefogyni, meg lassú vagyok egy csomó mindenben... De én már ilyen vagyok, megszoktam, hogy mindenkinél lassabban eszem.
Szóval a lényeg, nekem, alulműködősnek ez jobb, kezelhető betegséget jelent, aminél, ha kezelnek, javul az életminőségem. Ezzel szemben a túlműködés olyannak tűnik, amit meg lehet gyógyítani (ez jobb), de ha átcsap alulműködésbe, akkor neked, pörgősebb életvitelhez szokott emberként, nehezebb lesz megélned, tehát szerintem romlik az életminőséged. Persze ez hosszú távon, mert rövid távon meg kell gyógyulni (vagy egészségessé válni, orvosi értelemben), ez nem kérdés.
