Minden keresőnek, így a Google-nak is van egy eljárása, súlyozási rendszere és miegymása, ami alapján rangsorol. Ha ez valamennyire ismertté válik, akkor bizony készíthető rá olyan rutin, ami a favorizált keresett dolgot feljebb hozza a listán, pedig nincs is többszörös megjelenése a való világban. Másrészről csak azokban kotorászik, ami felkerül a netre. Az emberek agyának tartalma nincs a neten.
Csak egy tudományosan előkészített korpuszról olvasható le, hogy mi válik a mai napokban elterjedtebbé. Erről rumci biztos többet tudna mesélni.
Semmit nem értettem félre. Attól, hogy ez volt az eredeti (úgy értem, első), még lehet több találat az újabb verzióra, a "nem lehet egy lapon említeni"-re. Így alakult a nagy átlag nyelvérzéke...
Mint írtam, nem lövök vissza. Nem látom értelmét, hogy az „eredeti” szó lehetséges jelentéstartalmáról flémeljünk. Ha félre akarod érteni, ám értsd félre.
Nem, pontosítok. Azt állítottad, hogy a "Google Battle-lel szemben" X az eredeti és nem Y. De a Google Battle nem mond semmit arról, hogy mi az eredeti. Elnézést, ha udvariatlan vagyok, vagy annak tűnök.
Némileg csalódott vagyok azért, mert itt a Magyarulezen is az elmúlt napokban több olyan vita is elindult, amely személyes élt vett fel. Ez általában úgy kezdődik, hogy a partnerünk valamely mellékes megállapításába kötünk bele, joggal-okkal vagy sem, benignusan vagy malignusan, mindegy is. – S mivel nemcsak a Kugli nincs fából, hanem a vitapartner sem, így az „visszalő”, így beindul az az ördögi kör, amelyből az egyébként jó szándékú nickek sem tudnak kiszállni.
Nos, én nem akarok ilyen kölcsönösen hevülő diskurzust beindítani azzal, hogy „visszalövök”. Az #8875-ben kifejtett mondanivalóm szempontjából teljesen mindegy, hogy most a GoogleBattle outputját állításnak tekintem-e én, és erről mint vélekedik más. Egy kissé indignálva is vagyok, minthogy időt és energiát szántam arra, hogy kérdésedre megalapozottan válaszoljak. Erre viszont olyan reakciót kapok, amely valamely mellékes körülménybe beleköt.
Az inkriminált fordulat a klasszikus retorikai bevezetés szerepét látta el, csak nem közvetlenül az istenekhez fordultam, hanem az istenítélet olyan modern formájához, mint a GoogleBattle, mintegy captatio benevolanetiaeként.
De most, hogy rávilágítottál, az eredeti retorikai megszemélyesítésemet tényállításként is megfogalmazom: igenis állítja a GoogleBattle, amikor ezt írja ki: „GoogleBattle winner is "egy lapon említeni"” – S bár a GoogleBattle nem a Google-é, de a google-es előfordulások könnyen válnak vitaargumentummá. Sőt itt már csata is van, amelyet az dönt el, hogy ki vagy mi a számosabb. Ezt egyrészt csatának beállítani már önmagában állítás (< ’az adott kérdésben a google-es előfordulások száma releváns’), másrészt az előfordulások alapján itt győzelmet hirdetni kétszeresen is az.
A GoogleBattle állásával ellentétben szerintem az ’egy napon említ’ lehet az eredeti. Etimológiailag ugyan nem tudom alátámasztani, de:
– A weben elérhető történeti korpuszban <www.nytud.hu/hhc> csak ez fordul elő (igaz csak egyszer): Erdélyi Gyula: Cirmos, 1878, p. 34–35: „Belépett János s kitálalta a gazdag vacsorát, - 35. oldal - a mit a plébános uréval egy napon emliteni sem lehetne”
– A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.) csak ezt hozza: az említ címszóban: nem lehet egy napon említeni. Ugyanígy a nap címszóban: nem lehet egy napon említeni (őket): nem lehet összehasonlítást tenni köztük.
A Magyarulezben régi hagyomány, hogy nem egymás elgépelésein lovagolunk, mert sehova nem visz. Tudjuk, hogy mindannyian követünk el időként kisebb-nagyobb elütéseket, ezen kötözködni semmi értelme. Persze, ha mulatságos egy-egy ilyen hiba, akkor jót nevetünk: magunkon!
kedves ecsém, nagy tévedésben leledzel, Ádám bátyánk (ecsénk), amikor ír, akkor nem olvas - régi szokása ez nékije, és biz' néha még szórakoztató is...
Gondolom, aki járatos a magyar nyeltörténetbe, annak a számára nem okozott gondot helyretenni a betűket. Megoldom, Kniezsa Istvánról van szó. De nem ő alapította a Kruzsokot.
A ts nem "helyesebb", azért is kommentáltam saját hsz.-emre, mert rájöttem, hogy a szlavisztikában szokásos az, és hogy különben is azt használtad (lásd , stb.).
Amúgy amit az (oroszban mindig) keményen ejtett céről írsz most már rémlik (és vann benne ráció is, hogy asszimiláció esetén is így realizálódjon), a notáció akkor is megzavart, mert (én, eddig — de nem vagyok szlavista) a szláv nyelvek leírásánál általában nemigen láttam a nempalatalizált változatnál a velarizáció jelét, kivéve az és az l mellett (asszem csak ezekkel). Számomra a c ~ cj lett volna a várható nem palatális ~ palatális jelölés módja, és mivel a kis gamma min. 12 karakter leütését követeli az index fórumon, feltételeztem hirtelen, hogy inkább j akart lenni.
Így, hogy hangsúlyozottan nem-palatálist akartál vele jelölni, már világos.
> (illetve ha nem IPÁ-zunk, hanem magyarosan értelmezzük a c-t, akkor is j a gamma helyett, ugye?)
A gamma szándékos volt, mint a *nem palatalizált* ejtés kihangsúlyozásának a jele (amely sokszor együtt jár a velarizált ejtéssel: ezért a gamma mellékjel). A [ts] ejtése ugyanis mindig kemény az oroszban, kemény lesz akkor is, ha lágy [tj] és lágy [sj] hasonulásaként áll elő: ebben az esetben a я tehát etimologikus, a kiejtéssel ellenkező írásmód.
Ezt keménységet hangsúlyozza a belinkeltem grammatikai leírás 4. pontjai is „твёрдый [ц]”-t említve, valamint a fonetikai leírásban kemény jert (ъ) írva a ц után: „4. Сочетание тс, тьс на конце глаголов произносится как долгий твердый [ц]: смеются – смею[цъ], смеяться – смея[чъ].”
----
A c-ben igazad van, lehet, hogy korrektebb lett volna ts-t hoznom. Nem magyarosságra törekedtem, hanem a fonológiai irodalomban szokásos konvenciót akartam átvenni. Ebben š-t és ž-t írnak: emiatt én hajlamos vagyok „szláv üzemmódba” átkapcsolni és c-t, meg č-t írni, holott lehet, hogy ts és tš a szokásos notáció (sajnos, itt mindig hezitálok, amíg aktuálisan utána nem járok az irodalomban: ez most elmaradt).
Nagyon köszi! Tényleg meglepett. (És az az érzésem, hogy nem memóriazavar a részemről, hanem ellenőrizetlen téves információ. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nyelvészeti proszemináriumon nekünk Kneizsát tanították alapítónak.)
"A pesti egyetemen 1868-ban magántanári kinevezést kapott, az urál-altaji, mai szóval finnugor összehasonlító nyelvtudományból. 1871-ben rendes akadémiai taggá választották, 1872-ben pedig kinevezték a pesti egyetemre az "altaji (azaz a finnugor) összehasonlító nyelvészet" tanárává. Ez volt az első ilyen jellegű tanszék Európában. Budenz "tudósképző" tanár volt. Hallgatóit ösztönözte a véleményalkotásra, könyvtárát szabadon használhatták. Keddi estéin összegyűjtötte barátait, diákjait, tisztelőit egy asztaltársaságban, amit oroszul "kruzsok"-nak (kör, szakkör) hívtak."
A Kruzsokot nem Kneizsa alapította? Nekem úgy rémlik. Budenz mi a fenének adott volna orosz nevet? Hogy bírt volna ennyi időn át folytonos lenni. (Ha jól sejtem, valamilyen formában még ma is működik.)