A fenyőfa valaha tényleg pogány germán-skandináv szimbólum volt.
Skandináviából Észak-Németországon át terjedt el a világ többi részén a XVII. sz. második felétől kezdve.
Elterjesztésében azonban nem a katolikusok, hanem a lutheránusak játszották a főszerepet.
Minden vallás használ különféle tárgyi és nem tárgyi szimbólumokat. Egyébként tudtommal a karácsonyfa nem minősül hivatlaos egyházi szimbólumnak sem a katolicizmusban, sem a protestantizmusban, inkább egy egyház által hallgatólagosan elfogadott népszokásról van szó.
Miért okoz ez ekkora lelki problémát neked, ha szabad érdeklődnöm?
"Mert a napisten varázserejét hordozza." Az hogy most a róm kat egyház mást magyaráz bele az egy dolog. Isten is áldását adta rá, és Ő is így gondolja ??
Lehet, hogy a karácsonyfa tű levelei démonizálódnak, ahogy közeleg a poghány ünnep dátuma, majd a démonok belekúsznak a fénysorba a feldíszített fán, és onnan, a gyönyörködők szemén keresztül belemennek a belsejükbe a embereknek, ééés végül is ezért hánynak annyit, nem a sok kajától :DDD
"hanem mert egyszerű kérdésekre nem tudsz válaszolni,"
Mondd Józsika te miért játszod ezt ?? Már rég meg lett válaszolva a karácsony pogány szokása, tartalma, te pedig hatalmas eleganciával úgy erőszakoskodsz mintha nem lenne.......Milyen viselkedés ez ne haragudj ??
"Az, hogy buta vagy, azt nem azért mondtam, mert nem értesz egyet velem, hanem mert egyszerű kérdésekre nem tudsz válaszolni, és még a helyesírásod is csapnivaló."
Az már igazán a legalja, amikor valakinek a helyesírását a felsőbbrendűséged növelése miatt lecsapnivalózod egy betűtévesztés miatt. És te vádoltál engem kicsinyességgel !!!??
"A karácsony sem pogány. Mert ugye nem tudsz válaszolni a kérdésemre,"
Ezt a fölényes szöveget fejezd be. Azért mert katolikus vagy, és kínlódva mindent meg akarsz magyarázni, még nem vagy szuperintelligens felsőbbrendű........A karácsony pogánysága minden oldalról be van bizonyítva(már régen), csak te úgy akarod beállítani, mintha nem lenne..........Alantas játék ez nem gondolod ?
Sorold szépen puskázás nélkül, te új Kajafás, hogy jelenleg miféle tartalmi azonosság van régi pogány napforduló ünnepekkel...
Hol mondja ki a Biblia, hogy rég eltűnt kultuszoktól dátumilag el kéne határolódni?
Mit válaszolsz arra, hogy még akkor is ha az összes vádad igaz, akkor is ott áll az egyértelmű precedens a Bibliában, hogy Isten ószövetségi népe, a zsidóság is vett át ünnepet a pogányoktól, a Purimot. Ha erre van precedens, és sehol nem tiltja ezt a Biblia, akkor mi ezzel a probléma?
Válaszolsz rá, vagy beismered, hogy csődöt mondtál?
Az, hogy buta vagy, azt nem azért mondtam, mert nem értesz egyet velem, hanem mert egyszerű kérdésekre nem tudsz válaszolni, és még a helyesírásod is csapnivaló.
Szerinted a karácsonyfa felállításával egész pontosan melyik pogány istennek szoktak adózni a családok? Jupitert imádják vele vagy Mithraszt?
A karácsony sem pogány. Mert ugye nem tudsz válaszolni a kérdésemre, hogy elmondjad, hogy milyen aktuális tartalmi pogányság van a karácsonyban jelenleg. Talán a vidámság? ;)
"Nincs szükség különleges napokra, szeretni, ünnepelni és ajándékot adni minden nap lehet." Szeretni valóban bármikor lehet, sőt mindig kell. Ajándékozni is bármikor lehet, de csak azoknak, akik erre vevők, mert tudjuk róluk, hogy nem értik félre (családtagok, barátok). Az ünnep azonban a fogalom jelentésénél fogva eleve olyasmi, aminek a hétköznapitól eltérő, rendkívüli oka van, akár ismétlődik, akár nem. Nem lehet véletlen, hogy az emberiségnek mindig minden kultúrában belső szükséglete volt a rendszeres és az alkalmi közös ünneplés. Vannak ugyanis pozitív élmények, amelyek először spontán módon váltanak ki ünnepelhetnéket. Ezek közül szokott némelyik "intézményesülni", rendszeres közösségi alkalommá válni. A Biblia szerint pedig eleve olyan világegyetembe lettünk beleteremtve, amelyben Isten szerint is természetes, hogy bizonyos napokat és éveket különlegesnek tartunk (1Móz 1:14). A teremtés befejezésekor Isten megpihent a hetedik napon, és azt parancsolta a zsidóknak, hogy ugyanezt tegyék. Ráadásul egy egész ünnepsorozatot adott nekik (3Móz 23:4), amelyek mind az Istennel és az egymással való kapcsolatotápolták, méghozzá ünnepi lakomázás, örömünnep keretében (5Móz 14:22-29, 2Krón 30:21-23)! A Biblia alkalminépünnepélyekről is tudósít. Például amikor a zsidók legyőzték ellenségeiket, közös örömük jeleként együtt ettek és ittak, egymásnak ajándékokat küldtek, és a szegényeknek adakoztak (Eszt 9:19-22). Amikor Dávid visszaszerezte a szövetség ládáját, az egész népet megajándékozta (2Sám 6:17-19), és Salamon is népünnepélyt tartott a templom fölszentelése alkalmából (2Krón 7:1-10). A leggyakoribb alkalmi ünnep azonban a családi ünnepség volt. A korabeli nagy gyermekhalandóság miatt érthető, hogy lakomával megünnepelték a gyermekek elválasztását (amikor abbahagyták a szoptatásukat, 1Móz 21:8), a születésnapokat (Jób 1:4), illetve a menyegzőket (Bír 14:10, Mt 22:2, Jn 2:1-10). A lakomával egybekötött közösségi ünneplés alkalma volt a vendégek érkezése (1Móz 18:6-8, 19:3), a szövetség és szerződés megkötése (1Móz 26:28-31, 31:46-54), de ünnepeltek betakarításkor (2Móz 23:16, 4Móz 28:26), szüretkor (Bír 9:27) és birkanyíráskor is (2Sám 13:23). Végül elgondolkodtató, hogy Isten a minden nép számára tartogatott nagy áldást egy hatalmas ünnepi lakomához hasonlítja (Ézs 25:6), akárcsak Krisztus az övéivel való közösséget visszatérésekor (Mt 26:29). A rendszeres és az alkalmi ünneplés tehát Isten és népe számára mindig is természetes dolog volt.
