Nem olyan szempontból érdekelnek ezek a kütyük hogy hajkurásznám, hanem ha minimum van tipusa és van ára valaminek, akkor elgondolkodok rajta. Ezért kiváló az eBay ahol fotókat és némi leirást is lehet hozzá kapni. Megvásárlás előtt össze lehet hasonlitani az azonos tipusra vonatkozó ajánlatokat, postázást, állapotot, lehet keresni kapcsolási rajzot és egyebeket, aztán ha műszaki szempontból is ellenállhatatlan, akkor "buy it now".
Telt és múlt az idő, lőn este és lőn reggel, lőn 1978, amitől kezdve a 23 csatornából 40 lett azz FCC indokolatlan kegye révén. A hackerek különféle egyéb kvarcokat kezdtek beleforrasztani a 23 csetornás rádióikba, a gyárak pedig megpróbáltak 40 csatornás cébéket gyártani, mint ez a Panasonic RJ-3050, 1978-ból. Alábbiak az eladó fotói az eBay-rol.
Esküszöm, hogy csak azért vettem meg mert nincs rajta se PA, se egyéb fölösleges. Az utódjai, az RJ-3150 és 3250 már nem voltak ilyen szerencsések. Kapcsolási rajz még annyi se mint a 3200-nál, egyáltalán semmi, ergo a bevált forrástól újabb doksi 17 dolcsiért ami 4 sör ára, viszont a minőség a régi, szkennelés pedig meglesz. Érdekesség a szintézer ami akadémiai szinvonalú és bonyolultságú, egy olyan szintéze IC-vel amivel csak a legidősebbek találkozhattak de információ semmi róla egyéb forrásokból, csak hogy létezik és pont.
A rádió olcsóbb volt mint az RJ-3200-as, 34 dolcsit fizettem érte, 20 + 1.50 ado + 12 sh, viszont a doksi az 17 volt, nem tudtam lealkudni. Egy tipp a vásárláshoz, hogy érdemes jól megnézni és felvenni a wachlist-re, és akkor 1-2 nap után kaphatunk egy 10-20% engedményes ajánlatot amit érdemes elfogadni ha amúgy is meg akarjuk venni. Az én példányomra 25 re kaptam a 20-as ajánlatot amit elfogadtam. Arra ritkán lehet számitani hogy jelentősebb (50%) leértékelés lesz (de van rá péda), hiszen megy rendesen a biznic cébé rádiók terén is.
Na jó, hülyeség volt, de vettem belőle mégegyet. Az elsőnek úgyis repedt volt a külső hangszóró csatlakozójának bakelit lapja a hátulján, ez a másik meg tökéletes. Hogy nincs hozzá kapcsolási rajz? Abba vagy bele kell törődni, vagy meg kell venni vaskos 15 dolcsiért. Sajnos ez történt. Igazi szerviz doksi, egyelőre itt legyen egy lap belőle (mert nincs kéznél scannerem)
A második foto ebay-os reklám, ránézve úgy tűnk hogy vacak kékes fénymásololat, de nem, csak rossz foto. Az üzlet egyik formája, hogy valaki felvásárol egy szerviz-atlaszt, amiben számtalan rádió benne van, aztán tipusonként kiárusitja, ezzel meg 5-10 szerezve a vételárat. Én is jobban járok mert csak azt kell megvenni ami kell. Ennek a tipusnak a kapcsolása a japán foto kivételével nincs meg a neten, én majd be fogom szkennelni, aztán meglesz. Nagyon spéci eredeti nyomdai példány, hajtogatás nélkül, kartonlapok közt érkezett duplán csomagolva, sajnos 15 dolcsiért. Az eladó nyilván nem tudta hogy magyarnak csak egyszer lehet eladni ilyesmit, aztán senkinek soha többé.
A kapcsolás eléggé szét van tágra rajzolva, a számmal jejölt csomópontok egy másik fotón meg vannak mutatva hogy a nyákon hol vannak, milyen feszültséget és jelet lehet ott mérni, hogyan kell a vevő érzékenységét beállitani ...stb ...stb, olyan service doksi, hogy akármelyik serviceman megnyalja az ujjait utána.
A rádió manapság olyan áron megy hogy postával együtt 45-55 dolcsi közé esik, persze van extra kiadás, eredeti dobozban celofánban 0 kilométeresen 250 dollár plusz sh.
Japánnak van irva, de bizonyos források szerint a japán gyár USA-ba telepitett üzemében gyártották ezeket. Az izlés az nagyon személyes dolog, számomra a világ legszebb cébék közé tartozik, amivel talán csak a Midland preciziós szériája veszi fel a versenyt, vagy a régi csöves időkből a Sonar radiók - utóbbinál ne lepődjünk meg egy 400-500 dolláros áron sem (használtan!)
Hogyan kerül a cébés topikba? Gyakran nevezik "cébének" a használati módja miatt, amiben van némi igazság, hivatalosan meg nem erősitett hajós közlések szerint csak megveszik a boltban és használják, annyi megkötéssel hogy csak a hajózási szolgálatban engedélyezett, szó sem lehet szárazföldi privát használatról. Persze gondolom ez apró magánhajócskákra igaz, nagyobb vagy céges hajókra bizonyára komoly előirások vonatkoznak.
Egyetlen okból vettem egyet, mert még nem volt ilyen. Illetve volt egy SWIFT gyártmányú kézim, ami megnyekkent a fiókban. Éppen ilyen okból valami olyat akartam amit én magam is meg tudok javitani, bármi is romlott el benne. Ez meg a "TITAN" radio kategóriája, amiben tranzisztorok vannak meg kvarcok. Japán.
Már a eBay-os fotón is láttam hogy néhol túl sárga, a mikrofonnál arra gyanakodtam hogy eleve ilyen, de kiderült hogy a sokéves napsütés sárgitotta meg, egyéb viz hiján a Csendes-óceánon. A mikrofon egyébbként 700(!) ohmos. A doboz nem két félből áll, hanem egy műanyag köcsög amibe a rádió vázát be lehet tolni. Az előlap enyhén dűtött ami hajórádióknál eléggé szokásos, különösen a modernebb billenyűsökön.
Belülről:
Látszik hogy nem agyonintegrált hiszen 1975-öt irunk, mezei kvarcok rezegnek benne, a vevő 9-szerez, az adó 12-szerez.A fontosabb hajózási frekik mellett van benne két weather csatorna is, ami a hajózásban fontos info. A kvarcok felett még lenne egy bádogsin ami lefogja őket, de a fotózás kedvéért leszereltem. A harmadik képen az 1. KF szűrő két 10.7-es kvarca kátható, alatta a 2. keverő 10.24-es kvarca. Csupa olyasmi ami cserélhető, javitható a fiókból kiszedett alkatrészekkel. Talán kivétel a 25W-os végfokozat MRF328-as 30W-os tranzisztora, ami viszont mégjobb szinbe állitja be a rádió 2 sörnyi vételárát. Remélem sok hajózási forgalmat hallgathatok rajta BAZ megyében is :-))
Láttam még egy Standard-Horizon rádiót amiért azóta is esz a fene, de 25+15 dollár az ára, megérne annyit mert gyönyörű klasszikus és hófehéren tökéletes, de nem fér be a korlátozott súlyhatárba, igy is van amit már zsebben viszek megfelelő méretű testüreg hiján. Kb 20 kg rádió igy is ittmarad a szekrényben, aminek a legnagyobb előnye hogy majd érte kell jönni.
(a kis kitérő után már csak 27MHz lesz, esküszöm!)
Még két (rövid:-)) gondolat a Citi-Fone SS rádióhoz.
Mint általában, a régi 23 csatornás rádiók kvarcmátrixosak, amik tipikusan 6 master és 4 slave kvarcot alkalmaznak (tulajdonképpen 5 slave kvarc kéne, de a távirányitó csatornák - cébés nyelven alfás csatornák - miatt egyet elhagynak) a slave kvarcok 10kHz-enként követik egymást, a master kvarcok pedik 50 kHz-enként - ezek összegéből jön ki az adási frekvencia.
Akkor az hogyan van, hogy ebben a rádióban 8 master van és 3 slave? Úgy hogy reflexből úgy gondoljuk a 8 a master, pedig nem, hanem a 3 kvarc az, a 8 pedig slave.
A 8 kvarc ezt csinálja: 1,2,3,(kimarad 3A),4, 5,6,7,(kimarad 7a),8 - ez 10-szer 10 kHz, ekkor a 3 master kvarc közül a következő kapcsolódik be ami 100 kHz-el magassabb, és ekkor:
9,10,11,(kimarad 11A),12, 13,14,15,(kimarad 15A),16 majd megint master kvarc váltás és
Később, 1978-tól a 40 csatornás korszakban, a "NINCS KIADVA" lett a 24-es, a "kimarad" lett a 25-ös
Elsősorban a nagyon érdekes és szokatlan megoldás miatt irtam ezt le, gondolom a cébézés első éveigen több volt a szokatlan megoldás - az útkeresés időszaka volt ez.
Na jó, de ha az adási frekvenciát ilyen öteletesen előállitották, hogyan fog venni? A KF értéke 455kHz, ezt gyakran úgy oldják meg hogy vagy a master, vagy a slave kvarcoknál dupla sorozatot használnak, ami 455kHz-el eltér. Nyilván azt érdemes duplázni amiből kevesebb van, jelen esetben a 3 kvarcos mastert. Mégsincs a rajzon másik 3 kvarc, viszont van egy LC oszcillátor. Ezekben az időkben nem számitott eretnekségnek a hangolható vétel, de olcsóbb is volt egy LC osszcillátort használni ami ráadásul könnyedén hangolható (akár extra mértékben is!) A fenti harmadik ábrán van a vételi lokál oszci, ami a 8 kvarcos slave oszcival keverve adja ki amit kell. A lustaság fél egészség, kondenzátorokat vált a kapcsoló amik meghatározzák a frekit. Vételkor ez az oszcillátor fut, adáskor viszont a 3 kvarcos egység, ami hatósági előirás is a frekvenciapontosság miatt.
Még egy érdekes kérdés a "NINCS KIADVA" csatorna (amit ma 24-esnek hivjuk), ami alapból működne egy ilyen rádióban, de akkoriban le kellet tiltani:
Kétféle technikája volt jellemző, az egyik plusz egy kapcsoló tárcsát igényelt, és a tiltandó csatornánál negativ feszültséggel lezárta az oszcillátor csövet - a CitiFone rádiónál ezt alkalmazták.
Másik megoldás (egy tranzisztorosban láttam - majd irok még róla), a kapcsolótárcsa központi csúszkájából kicsipnek egy darabot, és abban a kapcsolóállásban nincs a kvarc bekapcsolva. Ezt nehezebb meghekkelni, mert a kicsipést csakorlatilag nem lehet pótolni, mig az első megoldásnál a hekkelés csak egy drót elvágását vagy leforrasztását jelenti.
Szivem szerint (nincs hosszú i betűm!:) még visszatérnék a Messenger kapcsolására, de majd később.
Most csövezzünk! Szintén 1964, egy CITI-FONE SS rádió, amit a Multi-Elmac company gyártott Michigan államban. Ez már nem kellett volna nekem, de nem lehetett kihagyni nagyon kedvező árfekvése miatt, ugyanis 40 dollárra volt kiirva, plusz 13 sh meg némi (3.10) adó, összesen 55.67 áron. Persze kell hozzá valami világvége érzés is, mert az usákok nem nagyon buktak rá, viszont sokat igérően nézett ki a fotókon. Mérete kb akkora mint két darab Grant egymásra rakva.
Indianapoli-ból küldték Indiana államból. A jelek szerint a vintage CB-k 90%-a Indiana államban van az eBay ajánlatok alapján. Némi késéssel érkezett, amiért a küldő előre elnézést kért, mert méteres hóakadályok gátolták a postázást és a továbbitást, de 2 nap csúszásssal megérkezett. Az állami USPS nem volt a helyzet magaslatán, mert hajkurászni kellett a csomagot de nem találták, viszont másnap kihozták.
Több mint kellemes meglepetés a mellékelt operating manual, ami a hirdetésben nem is szerepelt, viszont ha meg akarnám venni, akkor 20 dollár lenne a szerviz manual. Ez a rövidebb doksi 6 oldalon tulajdonképpen mindent leir, és a lényeg az utolsó lapon lévő kapcsolási rajz:
A kapcsolást majd beszkennelem a köz javára. Szerkesztési okokból ide tettem két korabeli hirdetést.
A rádiónak voltak korábbi kistestvérei kevesebb csatornával, ez az SS verzió 23 csatornás, kvarcmátrixos felépitéssel. Egyelőre nem teljesen világos előttem a teljes működése, de temérdek időm lesz megismerni. A legnagyobb meglepetés hogy tökéletesen működik. Végcső: EL84, ami van egy uborkásüveggel a pincémben. A többi beszerezhető, a fontosabbak (előerősitő, keverő) 7-10 dollár darabja, sajnos a ECC83/ECC81 nem megfizethető 20-190 dollár/db, gyártótól függően.
Árulnak persze roncsokat is 74 dollárért amikre rádőlt a villanyoszlop, de nem is tudják eladni:
Ezeket csak azért raktam be mert nincs jó lehetőségem fotózni, de ezeken is látszik a felépités. A NYÁK lemezen a 455kHz-es KF fokozat van, a trafó melletti üres foglalt a vibrátor helye ami 12V-ból megcsinálja az anódfeszültséget. Létezett 6V-os verzió is. Viszont mindkét verzió esetén a trafóra van tekerve 115V-os primer is, amivel hálózatról is üzemelhet. Bedugtam, világitott, miután bemelegetdett a 6-os "Super Bowl" csatornán 9+ al jött az örjöngés egy 2 méteres dróttal a szobában. Természetesen szét is szedtem, a belseje érintetlen, de a panalon némi zsiros por az elmúlt 60 év terméke. Ujjal megtöröltem, alatta teljesen sértetlen oxidmentes a fémlemez, azaz egy hétvégi nagytakaritásba kerül egy újszerű állapot.
Ezt lesz a második csöves cébém - az elsőről majd később.
Elbukott licitálás utáni indulati vásárlás eredménye egy Johnson Messenger III rádió, ami már kétségkivül itt van a táskámban. Nagyon tetszett a jó állapotban lévő előlapja, aztán az eladó közleményéből kiderült hogy gyüjteményi darab volt ami sajnálatos elhahálozás következtében került piacra.
Az évszám 1964, amikor még igencsak az irással és olvasással közdöttem mint alsótagozatos tanuló
Eredeti ára 189 dollár, ami akkor jelentős pénz volt, ma egy nullát utána lehet irni, amihez képest 15 dollárért nekem adták és 12-ért postázták, kicsit több mint 1 dollárral támogatnom kellett az adóhivatalt, a végeredmény 27.71
Az útkeresés időszaka volt ez a CB gyártásban, a csövesek mellé bejöttek a tranzisztorosok, jelen esetben germánium PNP tranzisztorok, soha nem látott Motorola tipusok. Persze a nagyfrekis teljesitménnyel bajok voltak, ezért az adóban NPN szilicium tranyók dolgoznak. A modulátor békebeli trafós ellenütemű kapcsolás két 2002-es tipusú Motorola tranzisztorral. Ez nem rövidités, egyszerűen ennyi a tipusjele. Tökéletes helyette az AD1202 vagy hasonló (OC1016?)
Nagyon jó szeretne lenni, ezért kétszer transzponált, az első KF 4.3 MHz, majd azt is lekeveri 455kHz-re. 12 csatornás 12 vevő-kvarccal, amik a 4.3MHz-es KF miatt utólag beszerezhetetlen hülye értékűek.
Most ide teszem a kapcsolást meg egy fotót, ezek a service manuáljából valók:
Nagyon érdekes a KF gondos tervezése, valószinűleg a maximumot kellett kihozni a germánium tranyókból, ezért a KF szűrők mindkét oldala hangolt és leágazással illesztett. (a BRG is csinált hasonlót az FM 10-160 -ban) Ezek még amerikai alkatrészek és szerelés, nem jött be a jellegzetes japán technika. Néhol manufakturális jellegű megoldások vannak benne.
A vevő germánum tranzisztorai miatt a panel testje pozitiv, de a doboz tipikusan az auto negativ testjén van, ezért a végső összeszerelésnél (dobozba helyezéskor) bőven bántak a szigetelőszalaggal a pozitivon lévő árnyékolóserlegek tetején, hogy össze ne érjenek. A tervezéskor talán más hangszóróval kalkuláltak (vagy lqrták), de a hangszóró felütközött az egyik árnyékolóserlegen és a fázisforditó trafón - nem nagyon, csak kicsit. Ötletes megoldással egy flexszel gondosan kicsiszolták azt a részt a hangszóró kosarából és most passzos, némi szigetelőszalaggal illesztve.
A rádió hátulján az a nagy setét dugó ahhoz kell, hogy pozitiv vagy negativ testre "programozzuk" a rádiót. A mikrofon zsinórja bele van nőve a rádióba. Még nem teszteltem, de bizonyára lesznek gondok az 1964-ben gyártott elkókkal. Van ennek egy tuningolt változata is a Messenger-300, ami csak annyiban különbözi hogy a 4.3MHz-es KF tekercs helyett kristályszűrő van, gondolom valami egyszerűbb ami nem drága. Az adójából 3W jön ki, ami annak következménye hogy az akkori szabályok a végfokozatba 5W egyenáramú benenő teljesitményt engedtek meg, ezért van hogy a legtőbb korabeli (1978 előtti) CB rádió 3-3.5W-os, ennyit birtak kihozni az 5W-ból. Maga a hardver tudna többet is, csak akkor az 5W nem tartható, léteznek is hekker megoldások.
Köszi, egy kicsit később, de mindenképpen élnék az ajánlattal a lelki egyensúlyom megőrzése érdekében, mert éppen muszáj volt lemaradnom egy Heatkit CB-1 tipusú múzeális csodáról ami 10.50-ért ment el egyetlen licittel. Nem a lehetőségem hiányzott, hanem szállitási probléma, és a helyi dija is 24 dollár. Ez se lenne akadály, de már két másik itt van nálam, majd irok róluk. A CB-1 pedig igy néz ki:
"Vegyetek inkább Johnson Viking Messenger CB-t az abeyen, szàzszor jobb rádió és még olcsóbb is!"
Oké, akkor CB vadászaton a vadonban:
Természetesen megpróbáltam megszerezni egy Viking Messengert, ilyen az ni:
Igazán szép példányok vannak belőle, konkrétan ezt 199 dollárért lehet elvinni és a postája ingyenes (a zusán belül) Ettől egy sokkal szebb (gyüjteményi állapotú) példányra vetettem szemet ami 20 dollárról indult és volt rá néhány bátortalan licit ami felnyomta 32-re. Öt percel a vége előtt megkináltam egy 45-ös ajánlattal, a végén villoggás és csattogás, szaladtak a számok és 129-nél állt meg az automata licitek harca, plusz 30 posta. Nagyon kedvelt tipus, ennek megfelelő az ára.
Itt egy pucér panel csövek nélkül 74 dollárért, restaurálási célra:
A tipus 1958-as, ettől autentikusabb egyszerűen nincs. Nagyon egyszerű kapcsolású, egyszer transzponált 455kHz-es KF-el, tehát kvarc beszerezhető hozzá korlátlan mennyiségben. A 74 dolláros pucér panelhez árulnak teljes szet csövet, kb ugyanennyi pénzért, tehát egy szép példányra el lehet költeni 200 körül. A licitet elbuktam de mivel az nem lehet hogy nekem ne legyen Johnson Messengerem, vigaszként kinéztem egy Messenger-III tipust ami ugyan csak 1964-es gyártmány és tranzisztoros, de legalább csak fix 15+15sh az ára.
Ezekhez az árakhoz iránymutató, hogy egy doboz sör a boltban 4 dollár - aki sokalja az nem issza és nem vintage cébézik, állitólag úgy is életben lehet maradni.