Örülök, hogy engedte időd, hogy olvasgass és köszönöm, hogy verset is hoztál nekünk.
...
Jacques Prévert Kik egymást szeretik
szeretik egymást s ölelik az éj kapuiban s a járókelők ujjal mutatnak rájuk de kik szeretnek senkinek sem léteznek csak árnyékuk az mely az éjben remeg s kihív haragost megvetôt irigyet kik szeretnek senkinek nem léteznek egyébként is messzebb vannak az éjnél feljebb a napfénynél elsô szerelmük vakító egénél
Legszebb élmény a Földön: Találkozni a Titokzatossal. A Titokzatos minden igazi művészet és tudomány forrása. Aki még soha nem érezte ezt, aki még soha nem állt földbegyökerezett lábbal a csodálkozástól, az olyan mintha halott lenne: csukva vannak a szemei.
Ahogyan a féloldalára dőlt. Ahogyan gyermeki bizalommal kinyújtotta a kezét. Ahogyan tehetetlenül. Ahogyan magára hagyottan. Ahogyan egyre nézte, várta. Ahogyan végül megértette. Ahogyan a kezét visszahúzta. Ahogyan a sorsát elfogadta
Lányi Sarolta
Az első mosoly
Reggelre megtérek ide melléd onnan, a csodákkal kövezett idegen útról amiről nyelvem regélni tudatlan s tollam is gyenge, -
megtérek ide reggelre melléd nesztelen. Testem megrándulva halk sóhajban fogadja be a messze járt utast, a lelket, s feléd fordul e földre vissza még nem vénült orcám
hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből, mit magammal elhozhattam orozva néked onnan, hol még erdőnyi terem belőle,
- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt, első mosolyát a bús valóság nappalának s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan s tollam is gyönge.
Csak beköszönök , mert "úgy döntöttem" megyek dolgozni .
....
Kartal Zsuzsa
Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek. Tudom, nincs ebben semmi meglepő, de engem meglepett, hogy nem hiányzol. Május vége felé járt az idő,
s mintha először ébredne a város, a semmiből csak most keletkezett. Félálomban nyújtóztak a házak, az utcák egymást kereső kezek.
Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült. A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral. A Duna felől jött. Akácillatot, s kábító hársat hozva hajában.
Arcodra fújtam e kora nyári széllel. Mélyen beszívtad a hajnali párát. Elmosolyodtál. Betakartalak. Álmodban megsimogattad a párnát
Szép estét, mindenkinek. Kicsit későn, de csak bekkukkantottam és visszaolvastam a szép verseket, amit hoztatok. E vessel kívánok szép álmokat.
Csukás István
Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
Lassan elköszönök. Kedves 01barátom, Arozika, Jahorka, Jávorfácska, köszönöm, hogy ma is megosztottátok velem hangulataitokat és a sok szépséget, amit hoztatok.
Szép álmokat, nagyon jó pihenést kívánok mindenkinek, topiklakónak és topikolvasónak egyaránt!
Holnap egy új nap, tele új lehetőségekkel, reményekkel, kihívásokkal, szép percekkel!:-)
....
Fodor Ákos Advent
Kit igazán vársz: életedben él – rég itt van, mire megjön.
"Pillantásoddal ne érintsd az alvót álljon meg felette az éjszaka varázsa. Álmában is éberen van ő, kék vitorlákkal száll és énekel örvénylő tengerek felett."
Köszönöm szépen, kedves Jahorka! Ezt pedig neked küldöm sok szeretettel:
Ismeretlen akkád költő Himnusz a Naphoz
Mi Urunk, ki eloszlatod a sötétséget és megvilágosítod az ember arcát, kegyelmes isten vagy te: fölegyenesíted a meghajoltat, véded a gyöngét - a föld fiai mindenütt a te fénylő orcádra tekintenek! Jöttödkor egyugyanazon hang mozdul minden élő torkában, s a fejek is egyféleképpen emelkednek, amikor első sugárkévéid felizzanak - keltedet mindenek örvendezve és ujjongva köszöntik. Te vagy a távoli egek határán kibomló fény, te vagy az föld peremén lobogó égi máglya - ha csak reád pillantunk, halandó szívünk belereszket!
Örülök, hogy tetszik. Nekem viszont a kép, amit hoztál, tetszik nagyon.
Hogy telt a napod?
....
Kassák Lajos Invitálás (részlet)
Te nem vagy kisebb, én nem vagyok nagyobb egyazon fájdalmat sírjuk egyazon boldogság után futunk egyazon titokzatos parázs gyújtja fel agyunk lángját, szívünk szerelmét.
Mint akik értik egymást, induljunk hát tovább e szép hazában melyet földnek neveznek füvekkel, fákkal, szárnyas és patás állatokkal emberekkel és az ő műveikkel gazdagon. Nem ismerem az okot, ami elindít nem ismerem a célt, ahová meg kéne érkezni. De érzem sodrását az örök mozgásnak szólít és magával ragad az ismeretlen partok felé engem éppúgy mint téged.
Kitapinthatatlan mozdulatlanságban lecsapódó leg-énebb suhanások hálózzák arcod szövevényes titok tárát, s e mércévé nemesült lepkeszárny suhogásban mi már nem külön Te és én vagyunk.
A május gyönyörű. Szeretem a zöld kertek remegését az alkonyi keretben, ahogy lépteim igazítom a parkon át, el nem feledve hogy valahol ott vársz rám, túl az Orsó úton, ahol a hortenzia sápadtat lobban a hűvös, föllocsolt aszfalton.
Gyönyörű a május. Nekem a legszebb hónap. A japánbirs halvány vére olykor lábam elé buggyan: lágy bársonyával szebb ez, mint bármely szelíd festék, - ...; szemben egy sárga ház tûzfalához döntve látom az óriás hársfa sötét sziluettjét. Hirtelen a mennybolt kékjét elrejtik a lombok, s hiába próbálom, míg alóluk ki nem bukkanok, nem látom a mesés, büszke égkorongot. Nyár... Álom...
Bárhová nézek, minden robbanó és fiatal, az apró gömb, a csöpp dió boldogan növekszik, ringatja és félti a drága gally; a bokrok megérlelték nedvzöld színüket, gondtalan fröccsennek szét az új levelek, zsenge hajtásuk végtelene a nyár ölébe siet. ...;majd csöndbe szédült illatok zenélnek, mint kényes, mélyhangú fagott, s a Duna fölött halkan megszületnek a május esti csillagok.
Sok-sok örömet kívánok, ebben a gyönyörű topokban!
Szeretettel:
Ima házszentelőkor Babilon/Akkád
Ég s föld ura, Samas! Városaink és házaink építője! Intézed sorsukat, igazítod elrendelésüket. Szavad megáll, számadásod nem változik. E mai napon arra kérlek, áldd meg a házat, melyet építettem! Szabj neki jó sorsot, parancsolj neki boldog elrendelést! Bárcsak békét égettek volna tégláiba, bárcsak béke költöznék falai közé! Bárcsak Teljesség Háza lehetne a házam! Ó, Samas, adj hát jó sorsot nekem is, aki házat építettem! Gyarapodjék a ház, építője gazdagodjék! Örökké tartsa meg Samas ezt a házat -- mi épnek épült, ép maradjon! Lelje a gazda örömét benne, ünnep legyen itt hétköznapja is! Bár verne szíve fészket e falak közt, s ne kívánkoznék el-innen soha!
