Á, nem kell ahhoz meghalni, hogy asztráltestben bemásszak a bundabugyidba.
De ha gondolod, akkor leasztrálnyomozom az asztrálEmail cimedet, majd amikor meghaltam, és asztrálanális örömöket asztrálszerzünk egymásnak. Jó?
Kár, hogy himnemű vagy, mert szülhetnél nekem félasztrál gyerekeket, és járhatnának asztrálóvodába.
Illetve félasztrálóvodába.
"A vilagunk egy olyan pontra jutott, ahol mar a biologiai eletnek nem sok szerepe van. A fotoszintetikus energiaaramlasra semmi szuksegunk. Barmifele energiat megtermelhetunk magunknak. A napra sincs mar szuksegunk, mesterseges fennyel is jol elboldogulunk. Az ember lassan az evolucio csucsara erkezik. Talan most, hogy a biologiai tuleles abszolute nem problema a testunknek, megismerhetjuk/elvezhetju, az univerzum valodi mukodeset. Egy ujabb energiaforrast velunk felfedezni, amely akar a naphoz is hasonlithato! Kozponti helyrol aramlik, es mi szivjuk magunkba, rakapcsolodunk, egyeolvadunk vele. Ejfel elott tiz percel allunk itt az erkelyen, az utcat lampak vilagitjak meg (neha elhajolnak ugyan ;o) hehe) es mi itt allunk, furdunk ebben az energiaaramlatban, talan del van.... Nem szamit a gondolat, a kulonbseg, csak ez a csodalatos, meleg lelektenger. Egye olvadunk, te es en, mindenki aki most alszik, a szobaban visitva rohog a tv-n. Feloldodunk a termeszetben. Hat ez az elet valojaban!.............Hogy kene ezt tripp nelkul csinalni?"
Visszaolvasván, olybá tunik agymenésem volt szombaton. Egyébként nagyon jó volt az este. Az volt a kezdet, amikor elkezdtem írkálni a topicba. Késobb a Liszt Ferenc szobor kezébe hajszárítót szerettem volna varázsolni, de valaki már odaképzelt egy zongorát. Aztán összenyomott minket egy kávézo, majd visszaindultunk a start pozíciónkba. Közben ütemre csapdostuk földhöz esernyoinket. Végül a Városligetben kötöttünk ki és baromi jól szórakoztunk. Gyönyöru volt a kilátás az ébenfekete, rasta hajú DJ melletti ablakból...
...Szépen körben állva beszélgettünk néhányan. Hirtelen mögénk pattant egy leányzó, aki azt hitte valamit körbeadogatunk:) aztán, mivel tényleg csak beszélgettünk (elfogyott) továbblibbent, mintha ott sem lett volna.
Volt néhány táncoló oriás is.
Rájöttem, hogy el fog szakadni a cipőfűzőm, és arra is rádöbbentem, hogy most(mármint akkor). Mégis azt mondtam előbb, hogy "ne, inkább ne most", és nem azt, hogy "hát jó ". De a vége ugyanaz lett, meghúztam, és elszakadt. Ha most ezekután olyan virágot kapok, aminek az ízét éreztem az előbb, akkor gazdagabb lesz a világ egy kérdéssel. Hál' Istennek nem virágot kaptam.
Mindenki mindenféle sztorijához abszolút drakula jéggel, narancslével.
Na még egy rövidet, hogy legyen min gondolkodni...
jajj, erről jutott eszembe, van egy felírat valahol a Lánchídon, egyszer mentünk haza az alagút tetejéről, ahol azon filózgattunk egy-két spangli után, hogy ha leugrunk beszívva, akkor mikor tudatosul, hogy az a gáz, hogy akkor is meghalunk, ha csak a többieket akarjuk paráztatni, meg lézerrel szívattuk a járókelőket :) ja, szóval hazafelé menvén látjuk, hogy valami fel van írva a híd párkányára (nem is tudom, hogy vettük észre, de szerintem nagyon figyeltünk)
"ha leszáll az éj, keresd az égen a szerelem csillagát...(meg még valami, csak nem emlékszem)..."
alatta, hogy kitől van az idézet
mellettte más írással:
"ha leszáll az éj, szívj el egy jointot, és hallucináld oda a szerelem csillagát, aztán kapj be egy trippet és valamit csinálj ... (nagyon régen volt ám... min 2 éve, csodálkozom, hogy ennyire még emlékszem) ... és gondolkozz el azon, hogy miért írkálsz ide ilyen baromságokat, ahelyett, hogy a Gellérthegyen tolnád a heroinos blázt..."
na, ha valaki megnézi, és leírja, hogy is volt pontosan, azt megköszönöm :)
a híd bal oldalán van, ha buda felé megyünk
mit is akartam eresetileg írni??
(itt eltelt egy kis idő :))
ja, megvan
azon nevettem egész hétvégén, hogy a Fiksz-rádió műsorvezetői a drogokat egyszer sem nevezték jábítószernek, hanem minden esetben kimérten - fura hangsúllyal - azt mondták, hogy tudatmódosító szerek :))
teccett
Mivel olyan sokan könyörögtetek, hogy irjam le a másik történetemet is, hát nesztek.
ASZTRÁL FÜRDŐ
Egy apró reccsenés jelezte, hogy ismét meglátogatott.
Akit öreg, kiszáradt bútorok vesznek körül, gyakorta hallhatja ezt a hangot. A fa így nyújtózkodik, ha melege van, és így húzza össze magát, ha egy hideg huzat végigsuhan rajta.
De ez más volt.
Felriasztott álmomból ez az apró reccsenés. Talán így akart az öreg szekrény, vagy az íróasztal figyelmeztetni, hogy Ő újra eljött hozzám.
Mikor kinyitottam a szemem, csak a csendes, sötét szobámat láttam, amely békésen szunyókált az éjszaka legsötétebb órájában. Azonnal rádöbbentem. Igen, azonnal belém hasított a felismerés, hogy szörnyű hibát követtem el. Én tudatlan! Valószínű, hogy álmomban helyezkedhettem el ilyen szerencsétlenül, hogy kiszolgáltassam magam az Ő perverz hajlamának. Hason feküdtem. Kezeim, lábaim behajlítva, fejem a kispárnán, balra fordítva. Ha valaki most fentről nézne, úgy látna engem, mintha egy hegymászó pihent volna meg egy pillanatra, miközben a hatalmas Párna-hegységet igyekezett volna megmászni.
De miért nézne valaki engem felülről?
De miért néz engem valaki felülről?
Viszonylag gyorsan reagálok, mikor megérzem a jelenlétét. Megpróbálok hirtelen megfordulni, hogy a szemébe nézhessek, vagy legalább az arcába, ha van neki olyan. Hihetetlenül lassú lehet számára, amit teszek, mert érzem, ahogy a bizsergető bénaság érzése végigfolyik rajtam, és a nyakamnál fogva a párnához szorít. Roskatag ágyam megadóan roppan, ahogy az erő, ami már elkerülhetetlenül fogva tart, szinte beleprésel a rugók és deszkák bizarr csontváz-szerkezetébe.
Nem fáj.
Nem félelmetes.
De megalázó.
Számtalanszor átéltem már, nem is tudom, hogy mikor jött el először. De tudom, hogy Ő ezt élvezi. Vagy kénytelen ezt tenni velem, hogy életbe maradjon. Nem tudom. Hatalma van felettem, és nem tudja megállni, hogy ezt ne éreztesse velem. Nem gonosz, nem kárörvendő, csupán vizsgál engem, tanulmányozza a bennem lassan örvénylő gyűlöletet. Mert a gyűlölet lassan elindul, hiszen tudom, hogy belém fog hatolni.
Megpillantom a lepedőn a saját kezem, ahogy élettelenül fekszik az arcom mellett. Összpontosítok. A gyűlölet erejét, az egyetlen megmaradt energiaforrásomat próbálom a halott kezembe préselni. Hiába. Testem semmilyen parancsot nem hajlandó követni, csak az agyam él, csak az agyam küzd. Aztán rájövök, hogy milyen ostoba is vagyok. Eddig sohasem sikerült még ellenállnom, viszont ezzel a görcsös ellenállásommal, fortyogó bosszúvágyammal pontosan azt értem el, amit Ő akart.
Felizgattam.
Villámcsapásként ráz meg, ahogy belém zuhan. A testemen végigáramlik ez a förtelmes érzés.
Taszítom, utálom, gyűlölöm.
DÖGÖLJ MEG!
A K@RVA ANYÁD!
TAKARODJ!
ENGEDJ EL!
Vadul vonaglok, illetve csak az agyam vonaglik, mert a testem nem reagál semmilyen ingerre, de Ő csak tobzódva fürdik, hempereg a testemben, szívja az energiámat.
Ordítanék, hogy elég te szemét, mocskos, rohadt állat, de a szám nem nyílik, hang nem jön ki a torkomon.
Megadom magam.
Áramütés.
Hirtelen kitisztul az agyam.
A gyűlölet elillan, mintha sosem lett volna.
Vadul görcsbe rándulok.
Most sikerül.
Már nincs itt senki.
Elment.
Lassan hanyatt fordulok, és körülnézek a szobában.
A bútorok csendbe burkolódznak. Jobb most csendben maradni, biztos ezt gondolják. Csak most veszem észre, hogy a szívem vad kalapálása kezd alább hagyni. A tüdőm majd szétreped a feszültségtől, de egy pár lélegzetvétel után már minden nyugodt és csendes körülöttem.
Megalázottan fekszem, mint egy olyan vesztes, akinek esélye sem volt a küzdelemben.
Nyomorult vagyok, legyőzött, megerőszakolt és fáradt.
Már nem keresem az álmok megnyugtató menedékét.
Régóta tudom, hogy ez a Valóság.
Hallom, tisztán hallom az utcán elsuhanó autók tompa zúgását, a hajnalban hazatántorgó részegek nyomott, zagyva morajlását és gurgulázó röhögésüket, és hallom az udvaron a légkondicionáló gépek halk zizegését is.
Tudom, hogy nem álmodtam.
Ez itt a Valóság.
A szomszéd lakásban felsír egy csecsemő.
Hangosan, rekedten, követelődzően.
Semmi különös. Csak fű.
Viszont az esetek nagy többségében ezek a látomások - legalábbis nálam - nem az elszivást követő állapotban jönnek, hanem a "tisztulási"fázisban, azaz a hazafelé vezető úton, vagy a szivást követő éjszakán.
Persze az sem mindegy, hogy merre barangoltok, vagy mit csináltok. A lényeg, hogy olyan helyekre keveredjetek, ami valamilyen szempontból NEM közömbös.
Légy kreativ!
Én imádom a templomokat, temetőket, erőműveket, elhagyatott gyárépületeket.
A legfelemelőbb, és "Istenközeli" érzés akkor üt be, ha közvetlenül érintkezel a természettel.
Betépve kirándulni, vagy szeretkezni a legszebb dolog.
Ezek a haladzsa-viziók pedig az agyunk felszinére bukkanó érzelmi-gondolati fickándozások csupán.
barátnőmnél üldögélünk szombat d.u. telefon megcsendül. barátnőm beszél, aztán hív engem oda. megyek, egy barátnője az E. :)) (Eszter).
- mizújs?
- szia, nem jöttök anyagokat nézegetni az ikéába? (textilszakos)
kinézek oldalra... ???... bólintás
- jó megyünk.
10 perc múlva a kocsiban
-jó, mindjárt odamegyünk, de előtte nézzük meg a Cha-cha-chát (Kálvin aluljáró, valami kis érdekes kocsma)
-okés
iránya kálvin, találkozás ismerős elemekkel, nem jönnek, oké pá
indulás tovább a Gellérthegy felé, és felfelé
- te figyu... erre is van ikea???
- aha, van, a Sasadi felé kell menni
- ??? na nee!!! ez hülyeség...
- jó, igazából csak keresek egy helyet, hogy tekerjek egyet, azért mondtam az ikaát, mert az a legjobb hely ilyenkor :)))
-ja, az más
megállunk az istenhátamögött, valami Arabian Agency előtt... bazi nagy kastély. tekerés, közben kattogunk, hogy ezek mivel foglalkozhatnak... leánykereskedelem? terrorizmus? :))
elkészül a mű... huh, nagyon sok
kiszállás, eső szakad, séta felfelé a macskaköves úton... gyújt-szív-lenntart-kipufog
közben elnevezzük a feketerigókat korommálinkónak, mert ugye az a logikus, ha a sárga az aranymálinkó :)
lányok el pisilni valami kanyar mögé, én meg vissza a kocsiba
lányok eltűntek... nyitom az ajtót
RIASZTÓ ezerrel bömböl!!!! para és röhögés vegyesen... arab követségből még semmi mozgás, de az ajtó már kinyílt... folyománya: inkább para, mnt röhögés...
E. rohan felém fentről, kezében a távirányító, és miközben a nadrágját gombolgatja nyomogatja a gombot, közben integet valamit :)) beszállok...
elhallgat végre... de jó, egy kis csönd
odaérnek, ők is szakadnak a nevetéstől beszállnak, indulás a hullámvasúton lefelé a hegyről, közben a 200 rugós hangcuccból üvölt a freestylers... nagyon tuti :)) "...repülünk haver, mert nem vezet félszegen..."
kanyarodás a Villányin, kifordul egy zsernyákmobil, és elkezd villogni... totál kész vagyunk... most mi lesz...? elhúz mellettünk, és az előttünk lévő kocsit veszi üldözőbe... ilyen nincs is... gyorsan irány a benzinkút... porszívózzuk ki a kocsit, mert "morzsás" lett :)) oké... E. kiszáll bedobja a pénzt, és elkezdi rángatni a csövet... cső egy ideig tűri, majd kiszakad... hoppsz... fetrengünk a barátnémmal... kiszállok, tartom a csövet, mert a morzsáknak tűnniük kell
vége... elsimítjuk a nyomokat :))) máramennyire... reméljük nem veszi észre a személyzet...
tolatás... PUFF... öh:
-nekimentünk valaminek?
-lehet...
irány előre... hátranézés... jé, egy szemetes feldőlt... jó, barátnőm szállna ki, hogy felállítsa, de az ajtó rossz... röhögök, de látom, hogy jön 2 alkalmazott... gyorsan kiszállok, és intek, hogy bocs... mosolyogva visszaintegetnek.. gyorsan eltűzünk
irány E. barátja a laktanyában.... úristen!! megyek befelé teljesen szétesve egy laktanyába!!! mi lesz itt...?!
bejutunk, mindenhol kopasz fazonok zöld ruhában mogorva arccal, én meg vigyorogva fél méteres copffal kézenfogva a barátnőmmel... kicsit sem néznek rám csúnyán... ugyanmár :)))
jön E. barátja... ne ide üljünk, menjünk le a kantinba...
-oda nekünk lehet??
-persze... miért ne?
-ja, az más, gyerünk
kantint festik... de sebaj, mert van egy másik, csak az az alkoholisták titkos gyülekezőhelye, és mindig balhék vannak...
-tuti, hogy oda jó ötlet lemenni?
-aha, gyerünk
leérünk... iszonyat züllött arc, még mindig mindenki zöldben, és kopaszon...
leülünk sör, bor, üdítő... kicsiny para, (úristen mi van itt? miért néznek rám csúnyán, mikor lekapom a barátnőm?? jé, a telefon is zöld :))) jé, ez tisztelgett a másik zöldnek, és azt mondta, hogy jelentem... úristen csak katona ne legyek...!!!)
közben üvölt valami kis trance zene, csak a tisztesség kedvéért... de kijutottunk... hurrá
Lendület
kreativitás
munkabírás
Ha fel tudsz pörögni hozzánk
várunk a csapatba FEJVESZTÖNEK!
index - A Regi szep idok.... E, speed, THC, stb. topik
:)))
A mi kis asszociációs játékunk:
kínai
felrobban az agyad
agysebészet
vér
most
őőőőőőő
hernyóselyem
selyemút
sikoly
kung fu
csocsoszán
tél
hó
flakon
huppan
vuk
speedrókalábak
lövés
tegnap
már megint
rasta
paszta
baszta
hazafi
rakéta
rasta
mindjárt én jövök
nemmerén
nyitás
ökölcsapás
lent tart
kipufog
azért
kifúj
berobban
lerobban
maci (tényleg lerobbant a feje a szerk.)
paplan
duzzad
BUFFALO SOLDIER
NOOOOOO WOMEN NO KRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ
És tényleg az szól! Bob Marley egyszer csak azon vette észre magát, hogy Magyarországra érkezett világkörüli marijuana épszerűsítő turnéjával. De ettől (mervéletlenül) nem tudom mozgatni ujjaimat. Elvis él és Marley számokat énekel. Hát hova jut a világ. Percenként 10000 leütést produkálok a billentyűzeten. GRafofánia. Laokón szoborcsoportot láttunk mindannyian máshol vagyunk önmegvalósítók ellen harcoló emberszabású majmok és a fölém hajoló emberek láthatják a gondolataimat mert csak én tudhatom, hogy néha mi is lehetünk istenek egy rövidke pillanatra és a lekapcsolódó monitor sötét fénye sem zavar írsámban. Írásomban. Sírásomban. Sírás ásomban. Sírt ás?
Egy mókus jön felém. MO' KUS!
Telefonál.
Na én kész.
Jaj de szép az élet:)
És alattunk a nagyvárosi forgalom. A villamosokat zöldre festette az ébredező tavasz.
Ugy enm a negyvenkettedik paragrafus az??!!!
Közben a barátaim felkértek, számoljam ki az amsterdami utazás költségeit. Kit érdekel?
Kitt! Érdekel? Nem Michael!
Most annyi az idő, mint a jobb felső sarokban. Készül az első Spang Lee. Később tájékoztatást adunk az eseményekről. (Thaumiellel és még néhány baráttal 1ütt(
Már megint megint jólesett a nagy narancssárga macska karmolása, amire olyan rég vártál már?
Volt egy hallucinációm, miszerint egy ódon székesegyház padlóját felfeszitve, egy kisebb csoport szerzetes (beleértve engem is) leereszkedett egy több km mély barlangrendszerbe, és hosszú órákig a fáklyák fényében bolyongva egy HATALMAS kaput vettek észre. Az egyik főpap elmondott egy röpke imát, mielőtt rituális mozdulatokkal megnyitottuk a kaput.
Iszonyú sikoltások és tompa, sokáig visszhangzó puffanások jelezték, hogy mit is nyitottunk meg.
A Sötétség Fejedelme megpróbálta megközeliteni a kijáratot, de a szerzetesekből, és apácákból álló sorfal egy gyönyörű gregoriánus énekbe kezdett, ami végül megfékezte a dühöngő gonoszt. Néhányan a kórusból megtörtek, és zagyva kántálásba kezdtek, de végül sikerült a főpapnak visszazárni a POKOL KAPUJÁT.
Ott voltam.
Tudom.
ahnalnafrahutvaszpeszutdohjeltjenvej.
Kellemes Hétvégét, pajtikáim.
Legközelebb, persze csak ha érdekel benneteket, elmesélem, hogyan bénitott le éserőszakolt meg egy asztrállény az éjszaka legsötétebb órájában. De nem álmodtam.
