Marcsi 82!Az utóbbi napokban nem láttam a jelentkezésedet,de biztosan dolgod van.Ma megszabadultam a kötésemtől.A seb tényleg 3 cm körül van.Szépen gyógyul,ahhoz képest,hogy egy hete kaptam.Gondolatban veled vagyok.Ha jól emlékszem legközelebbi híreket a holnapi naptól vársz.Majd szorítok.Addig is szép napot mindenkinek.
Úgy érzem én is a szerencsések közé tartozom. Nekem a diplomavédés előtt jött ki a betegség, úgy bedagadt a bokám, hogy fel sem bírtam állni, nem, hogy menni! Ahogy megkaptam a szteroidot, másnapra már elmúlt, mint egy csoda! persze, akkor még nem számoltam a mellékhatásaival. Ezután az egyre kerekedő arcommal, pattanásokkal stb kerestem és találtam munkát! A csökkentett adagnál előjöttek az izületi fájdalmak. A napi életben nem akadályozott, csak sportolni nem tudtam, ami fontos lett volna, hogy a régi formámba hozzam magam. Szerencsére "csak" 5-6 kilót híztam, bár nagyon odafigyeltem, hogy mit eszem. A szteroid utóhatásaként előjöttek bőrproblémák, majd végül a pánikszindróma. Utólag visszanézve "nem is olyan vészes", főleg néhány szegény sorstársamhoz hasonlítva magam. De amint látom senki sem adta fel a reményt!!!! Fő a pozitív hozzáállás!!!!!!! Én is sokszor elkeseredtem, az életben nem sírtam annyit, mint a betegség idején, de valahol belül mindig bíztam a gyógyulásban! Nektek is sok kitartást kívánok!!!!
Különösen Neked, Sweetdream és a kicsinek:))))))))
2007-ben mikro kijött a betegség semmi tünetem nem volt. A szteroidtól viszont eléggé rosszul éreztem magam, zavart a kánikula, izzadtam, magas volt a vérnyomásom, arról meg ne is beszéljük, hogy mennyire nem éreztem jól magam. de minden nap elmentem dolgozni, ráadásul biciklivel. Tavaly köhögtem amikor ismét kiújult egy év szteroid abbahagyása után, akkor is bicikliztem. Szóval ugyanúgy éltem mint előtte. Nem éreztem magam betegnek, utáltam, hogy betegnek néztem. Szóval a kérdésedre a válasz: lehet olyan életet élni mint előtte.
A fiatalbbik szobatársam is ugyanúgy élt, dolgozott mint előtte.
Az idősebbik már nem, ő mondta, hogy neki olyan ízületi fájdalmai voltak, hogy fel sem bírt kelni.
Van aki az ízületi fájdalmak ellenére biciklizik naponta több km-ereket.
De amint itt is olvasod, van akinek nem megy, van, akinek megy ugyanaz az élet. emberek vagyunk, különbözünk;).
Magamról: mi jól vagyunk. nehéz légzésem van, de szerintem csak a terhesség miatt-bízom benne. Két hónap és bármikor meglehet a baba. Remélem, hogy utána nem fog kiújulni, szorítsatok!
Bocsi,hogy közbeszólok,de Lauramarcell kivette a szót a számból.Ugyanis engem is érdekelne,hogy egy sarcoidosis-os beteg milyen minőségű életet élhet?Biztosan olvastátok az irományaimat.Nekem a saját anyukám is érintett volt.Igen,de Ő 60 éves.Ezért lennék kíváncsi,hogy a fiatalabbak,hogy viselik ezt az egész torturát.Velem együtt sokan szeretnének aktív életet élni.Vajon mennyi az esélyünk rá?
Nekem ugyan volt köhögésem mielőtt megtudtam, hogy szarkoidózisom van. De mellkasi fájdalmam nehézlégzésem soha.
Mióta megtudtam, hogy ez van és elolvastam a tüneteket azóta produkálom is őket. Szóval Te tudod, hogy előtte volt-e ilyen. Mikor Nekem a dokik szteroidot akarnak adni, akkor tudok a legjobban fulladni. Napokig. Nálam ez a betegség komoly kapcsolatban áll a felfogásommal. Ehhez is idő kellett, hogy rájöjjek. Fel a fejjel! Minden jót! ;)
Akkor valószínüleg nálam sem pszichés, hanem valós tünet a fulladás. ( a férjem mondta, hogy biztosan csak bebeszélem magamnak )
Április 10-én kell mennem ct-re, akkor kiderül majd, hogy kell-e szteroidot szednem vagy sem. Azt hallottam, hogy létezik szteroidos spré is, ennek kevesebb a mellékhatása. Neked van erről valami tapasztalatod?
Én régebben asztmás voltam tehát amikor nehezen ment a levegővétel meg lágszomj meg nyomás a mellkason mint amin ülnek érzés, tudtam hogy ismét az asztma, tehát nem csodálkoztam amikor küldtek a tüdős részre, sőt kértem is, gondoltam megkapom a kis pipámat és kész, de akkor nem erről volt szó hanem a sarcoidosisról, ami tök ismeretlen volt, viszont nekem ugyanolyan tüneteket mutatott mint az astma. Tehát nekem a fulladásos tünetek valódiak voltak és nem pszichések, azt mondta a doki hogy a nyirokcsomó megnagyobbodás akadályozza a levegő áramlását és mivel ezt nekem az erős antibiotikumok sem hozták helyre...jött a szteró....
Két hete diagnosztizálták nálam a sarcoidosis betegséget, illetve a ct még hátra van, de elég nagy a valószínüsége, hogy ez a betegségem van.
Két hete vettem észre a lábamon az első lilás csomót, másnap elmentem a háziorvoshoz ( akkor még fogalmam sem volt, hogy ez a csomó minek a jele, csak úgy egyszerűen nagyon nem tetszett, hogy nekem ilyen nőtt a lábamra egyik napról a másikra ). A háziorvos azonnal beutalót írt mellkas röntgenre, amit nagyon nem értettem, mert el nem tudtam képzelni, hogy mi köze a vádlimhoz a mellkasomnak. A mellkas röntgenről úgy jöttem ki, hogy a leletemen ez állt: hilusi nyirokcsomó megnagyobbodás. Nagyon megijedtem, első körben azt hittem tüdőrákom van :(
Visszamentem a háziorvoshoz aki további beutalókat írt. A hasi ultrahang lépmegnagyobbodást mutatott ki, állítólag ez is ennek a betegségnek a jele. Viszont a véreredményem és a szemészeti eredményem negatívolt.
A lábamon elmúlt a csomó, helyette a másik vádlimon jött egy :(
Az lenne a kérdésem, hogy a fulladásos tünetek valósak vagy csak pszichésen beképzelem magamnak? Tudna nekem ebben valaki segíteni? Tapasztalt ilyet valaki közületek? Olyan érzés néha, mintha össze lenne nyomódva a mellkasom és alig kapok levegőt. Aztán elmúlik és később újra érzem.
Csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni a pánikszindrómával kapcsolatban.
A szteroid abbahagyása után jelentkezett, kb egy hónap múlva, először csak egy-egy eset volt, köztük eltelt kb egy hónap. Aztán pedig "beindult" folyamatosan.
Amit én éreztem: "mindjárt hányok", "mindjárt elájulok" - az orvos is így emlegette a panaszom, tudta, miről beszélek. Ritkább esetben úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok, erősen kellett arra koncentrálnom, hogy "tudjak levegőt venni". Mentális kimerültségről nem volt szó. Két nagyon jó gyógyszert kaptam, legalábbis nekem gyorsan segített, és egyelőre mellékhatást sem tapasztalok (gyorsan le is kopogom:)).
Hogy pontosan mekkora a vágás,azt nem tudom,mert le van ragasztva,de ha majd én is látom ígérem megírom neked.Mint azt írtam az anyukámnak is volt ilyen műtéte korábban.Neki kb.3cm-es volt,de már alig látszik.Ha valaki nem tudja,hogy min is ment keresztül,az nem veszi észre.Próbálj megnyugodni.Persze nem könnyű,ezt én is tudom."Vidámnak"kellett maradnom,mert a családom teljesen rám volt hangolva.Míg belülről sírt a lelkem,kifelé nem mutathattam ezt nekik.Légy erős,és nyugi.Üdv.
Köszi szépen az infót! Hát elég részletes voltál :) :( Hát én egyre jobban félek tőle. bár még nem 100%, pénteken dől el a sorsom. Mondtam a dokinak, ha nem muszáj, nem akarom. Ha fontos belemegyek, de feleslegesen nem. soha nem volt még műtétem, és nem is akarok még egy pár évig! Neked jobbulást Maily! és persze kitartás! Amugy mit mondtak, meg fog maradni a heg? és nagy? :( Szép napot és még1x köszi!
Szia Marcsi 82! Na,akkor irom a múlt hét történéseit.Először is amikor felvettek a mellkassebészeti osztályra,vérvétel,a friss laboreredmények érdekében.Műtét előtti nap,este 6-ig szabad enni,és éjfélig inni.Aműtétem délelőtt 11-re volt előirányozva.Reggel,ébredés után bevettem a gyógyszeremet pici vízzel./vérnyomáscsökkentő,amit egy éve szedek./No reggeli.Fél 10 körül kaptam egy bogyót,/altató,vagy nyugtató volt/.Vérnyomásmérés./110/80./Negyed óra múlva jöttek értem.A hordágyat betolták a szobába.Teljesen le kellett vetkőzni.Felöltöztettek egy kék színű,hátulkötős,rövidujjú műtős ruhába.Felfeküdtem,és már toltak is.A műtő előtt,az előkészítőben,odaadták a papírjaimat,amit még reggel aláírattak velem,és mentünk tovább.A lábaimat leszijjazták.Mindkét karomra vérnyomásmérőt tettek.A kézfejem tűt szúrtak.Közben lejelentkezett az orvosom,elmondta hogy mi fog történni.Maszkot tartottak az orrom elé.Aztán a többire nem emlékszem.Nem tudom mennyi idő telt el.Az figyelőben ébredeztem.Hánytam,de mondták hogy ez természetes,és az altatás miatt van.Egy bizonyos idő elteltével visszavittek a szobámba.Átsegítettek az ágyamra,aztán ébren is voltam,aludtam is,felváltva.3 üveg infuziót kaptam,és abban fájdalomcsillapítót.Éjjel fél 12-kor folyt le az utolsó.Jött a nővérke,hogy ágytál meg miegymás....Mondtam:azt már nem,kimegyünk.Nem tiltakozott,segített.Miután ezzel is megvoltunk,ittam egy kis vizet,lefeküdtem,és aludtam reggelig.Hát ennyi.Bocsi,azt elfelejtettem,hogy a vágásba egy szondát kötöttek be,amin keresztül tisztult a seb.Ezt másnap kivették.Kellemetlen egy kicsit,de kibírható.A következő napon,kiszedték a kapcsokat,és még aznap eljöhettem haza.A háziorvosnál jelentkeztem ma,átkötötte,és most pihengetek.Az eredményt hétvégére ígérték.Remélem elég részletes voltam.Ha mégis kíváncsi lennél még valamire,nyugodtan írd meg.Bárkinek elmondok erről bármit,mert szerintem a bizonytalanságnál nincs rosszabb.Senkinek nem szabad elkeseredni,a pozitív hozzáállás nagyon fontos.Várom válaszaitokat,mindenkinek szép napot!
Sajnálom, hogy megszúrkáltak..ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem. A szövettanom eredményes volt, de a nyirokcsomómból is akarnak mintát venni műtéti úton. Légyszi mond el, hogy ez hogyan zajlik, és hogy mennyire kellemetlen? Remélem jobban vagy már! Pihenj sokat, ha tudsz. :) Örülök, hogy rendesek voltak Veled, és kellemesebbé tették az ott töltött napokat. Én épp ezért félek befeküdni, mert elég szocreál (jön le a fal, stb..)az épület, és a nővérek és dokik sem a joindulatukról híresek. plusz olyan emberek fekszenek ott bent....tuti végig sirnék .. Szép napot!
Sziasztok! Sajnos csak most tudok jelentkezni.Biztosan észrevettétek Ti is,hogy egy hétig nem voltam elérhető.Hát igen!Én már a vágáson is túl vagyok.Egy hét múlva lesz eredményem.Úgyhogy mindenki szoritson!Nem volt egy fákjás menet,de ki lehet bírni.Az ember sok mindenre képes az egészségéért.Persze a körülmények is nagyon sokat jelentenek./orvosok,nővérek,hozzáállás./Én a szombathelyi kórház mellkassebészetén voltam.Kijelenthetem,hogy a "személyzet"hozzáállása átlagon felüli volt.Pedig nem volt fogadott orvosom.Segítettek amiben csak tudtak.A végére egy kis túlzással állíthatom,hogy olyanok voltunk,mint egy kis család.Jól esett a kedvességük.De azért remélem ez már csak emlék marad!Tegnap jöttem haza,és most végre körbevesznek a szeretteim.És persze Ti!Szükségem van egy kis megnyugvásra,töltődésre. Maidfish:Köszi a jókívánságot!
A hörgőtükrözésen túl vagyok, hát nem kellemes. A mintavétel sikerült ,jövő héten lesz meg a szövettan eredménye. Törökbálinton voltam teljes kivizsgáláson (ekg,rötgen, vér-, vizelet, vérgáz ,spirometria) . Hála istennek már itthon vagyok, mert a kórház szó szerint nyomasztott.
az utolsó hozzászólások között többen említettétek a pánikrohamot, illetve annak tüneteit. Tudnátok erről több tapasztalatot írni? a szteroid abbahagyása után vagy alatt jelentkezett inkább? mentális kimerültséget emlegettek a betegség kapcsán valakinél?
Én nem tudok veletek személyes tapasztalatokat megosztani, egy aggódó családtag vagyok.
Nincs valakinek valami sebész doki ismerőse Budapesten? Az epeköveimet most már mindenképpen megkell csináltatnom, de az a baj, hogy nem igazán ismerek ilyen jellegű dokit, meg ráadásul az idő is rövid..haza megyek márc.31.-én és elvileg ápr.20-ig maradhatnék.
Tehát nagyon megköszönném akinek van valami ötlete..:-)
Nálam 2 éve állapították meg ezt a betegséget. Néh-néha írogattam is a fórumba.
Tünetmentes voltam, de azért 1 évig szedtem a gyogyit. Tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy nem szedem többé, a dokim is megértette. Azóta 3 havonta járok röntgenre, de még mindig nem múlt el teljen, kicsi még mindig van. Jövő héten megyek orvoshoz, akkor kapom meg a CT-re a beutalómat. Nem vagyok izgulós, de mostanában sokat gondolok rá. Nem voltak tüneteim, csak így visszagondolva talán ezért nem kaptam el semilyen betegséget. Bezzeg most januárban lázas beteg voltam, örültem is neki, mások pedig hülyének néztek. Aztán februárban megjelent egy piros pötty a lábamon. Nem tudom, hogy ez az e, de erős a gyanum.
Ráadásul most már szeretnénk egy kisbabát, a betegség miatt így is vártunk már 2 évet.
Izületi fájdalmaim nekem is voltak a gyógyszer befejezése után, kb. 4-5 hónap volt míg teljesen elmúlt.
Nekem is vannak ilyenek, pedig soha semmi ilyen bajom nem volt előtte. Én még soha nem mértem mert olyan hirtelen hogy csak arra figyelek hogy mi lesz és meddig tart. Ált. pár másodperc de tény hogy ilyesztő :( Kíváncsi lennék mit mondanak neked rá. Puszi
Én sem örülök hogy ennyi új emberrel gyarapodtunk, de én is csak azt tudom nektek mondani: olvassátok el ezt a forumot az első oldaltól kezdve, én is azt tettem mikor belekerültem ebbe az egészbe és segített- főleg mert a dokim aligha kommunikál velem :( És persze kérdezzetek tőlünk, mi mind próbálunk egymáson segíteni. Izületi fájdalmakra: én júniusban hagytam abba a szteroidot, munkám miatt minden nap 25km-t biciklizek, ami tudom hogy szép táv, de nagyon tudnak fájni a térdeim és én tudom hogy a bogyó előtt nem volt ilyen gondom. Nagyon gyakran kérdezem én is, mikor léesz ennek vége, mert nem a legrosszabb mellékhatás, csak kellemetlen és néha igen nehéz lábra állni. :( Pánikroham: Csajok, én sem említettem az én esetemet, meg kell hagyni, én is azért, mert kicsit szégyelltem. Szóval nem sokkal azután hogy elkezdtem szedni a szteoidot, fulladási rohamok jöttek rám- kezdetben majdnem naponta, aztán már csak hetente, mostmár csak a "lazább" fajtájukat érzem, azt is néha. Szóval anno ez volt 1-1 ilyen esetnél: hirtelen össze-vissza szívverés, nehéz légzés, szédülés, izzadás, iszonyú fujtó érzés a torkomban, torokszáradság, nagyon erős mellkasi fájdalom a szegycsonton. És volt, amikor nem tudtam, túlélem-e. Nem vagyok egy pánikolós típus, így nem is gondoltam hogy esetleg nem a sarcoidosis okzza ezeket a rosszulléteket. De aztán egyre többen mondták, hogy a pánik roham jár ilyen tünetekkel. És volt egy ember, aki megértette velem, hogy ez úgy történhetett, hogy nem tudtam lelkileg feldolgozni a betegséget, és ezért néha rámtör ez a roham. Nem tudom még most sem. Mert azért mégiscsak furi hogy a szteroid óta nincs ilyen. Azóta "csak" össze-vissza szívverés és nehéz légzés. De a nyártól azért félek. Sajnos tavaly egy kellemes strandolás után egy ilyen rohammal vittel haza a szüleim :( Hát ennyi. Hogy ez összefügg-e a betegségünkkel? Mégegy megválaszolatlan kérdés... Puszi mindenkinek és jobbulást, kitartás! :) :) :)
Nem mondom, hogy örülök, hogy napról-napra többen vagyunk, de legalább megpróbálunk segíteni egymásnak. Mindenképpen olvassatok a betegségről (leírásokat, a fórumot), szerintem fontos, hogy tisztán lássunk, de megijedni nem szabad.
A betegség nem rosszindulatú, és ha szerencsések vagytok, még csak kezelni sem kell. Ez mondjuk sokban orvosfüggő is, mert néhány doki viszonylag hamar szteroid-terápiára "küld", de általában csak akkor kezelnek, ha komolyabb problémák is vannak (izületi fájdalom, láz, kiütések), nemcsak a tünetek.
A lényeg, hogy ne idegeskedjetek, hanem kérdezzetek (legfőképpen a dokitól, de mi is próbálunk segíteni - ha más nem, tapasztalatokkal). Fel a fejjel, ki lehet bírni!!
Marcsi: Remélem, hamarosan elmúlik a fájdalom a torkodban! Én is emlékszem, hogy napokig éreztem a helyét, de nem fájt. A vizsgálat meg tényleg nem kellemes, de én olyan nagyon rosszra számítottam, hogy belefért. :) Inkább lelkileg viselt meg, mert nagyon ideges voltam, hogy mi lesz. Remélem, nem kell vágni és megúsztad ennyivel!
Szia Marcsi 82! Nagyon örültem neked.Hörgőtükrözésen már voltam,azeredmény negativ.Sajnos én vágásra várok.Hát én már most is a jól tápláltak közé tartozom,de az anyukám,és a nagymamaám is ilyen felépítésű.A kórházban a főorvos mindig a súlyommal volt elfoglalva.Amikor kértem,hogy adjon tanácsot,akkor a füle botját sem billegette.Egyébként a háziorvosomat is ostromoltam ezzel a problémámmal,de Ő azt mondta,hogy tegyek le erről a hülyeségről,mert én sohasem lestek nádszálkisasszony.Hát nem is voltam az soha életemben,de gondoltam így a vérnyomásom is rendes lesz.Most magamtól diétázom.3 kg-tól szabadultam meg.A munkám is elég strapás.3 műszak folyamatos,textilipar.Az anyukám az idősebb korosztályhoz tartozik,bár ez relativ./ki mennyinek érzi magát/.Amikor a szterót szedte,neki is lufifeje volt.Hullott a haja,szőrösödött,és vízzel telt fel.Ahogy abbahagyta lassan visszafejlődött.Izületi fájdalmai voltak.De Őmár nem dolgozik.Én viszont szeretnék,persze ha még lesz munkahelyem??Úgyhogy most kérdőjelek tömkelege van a fejemben,de próbálok nem parázni.Hát így állok.
Nem kell elkeseredni, szerencsére jóindulatú ez a nyavaja... Én kedden voltam mintavételen, lejjebb elolvashatod :) Nekem nem volt jó élmény, de van akinek nem is fáj, nem is érzi. Én is még az elején vagyok, nekem február 27-én fedezték fel. Jövő héten derül ki a szövettan eredménye. Remélem sikerült jó mintát venni és nem kell megvágni, mert azt nem akarom :( Tudom az én egészségemről van szó, de akkor sem. A szteroidtól félek nagyon, hogy milyem mellékhatások jönnek elő nálam, mennyire leszek pocokfejű, stb. Nem akarom 26 évesen kicsinálni a szervezetem.. Fel a fejjel ,sajnos mást nem tehetsz, csak bizni abban, hogy hamarosan ujra egészségesek leszünk és ujra megehetünk mindent! nekem ez is rossz, hogy bizonyos kajákat mellőznöm kell. pedig szeretek jókat enni :)
Hát akkor leirnám az én történetem.Tavaly decemberben sikerült jó alaposan megfáznom.Adoki által irt gyógyszereket már mind beszedtem,de a köhögésem nem múlt el.Visszamentem hozzá a panaszommal.Elküldött mellkasröntgenre.A felvétel eredménye:tiszta tüdő.a tüdőlebenyek karéjozottabb,ez valaminek /latinul van irva/a megnagyobbodására utal.Vissza a háziorvoshoz.A leletemet olvasva a tüdőgondozóba küld.Ott a főorvos azt mondta,hogy a mellkasi erek vastagabbak,de ez a magas vérnyomásra felirt rossz gyógyszer miatt is lehet.A biztonság kedvéért csináljunk egy CT-t.A CT aztán megmondta a frankót.Megnagyobbodott nyirokcsomók 1,5-2mm.A tüdőlebenyeken számtalan mm-es elváltozás.Ekkor már kész voltam.Annál inkább is,mert az anyukám 2 éve ugyanezeket produkálta.Azóta Ő már végig járta a kálváriát.A szövettan eredménye után Ő is Medrolt szedett/32mg/.Aztán fokozatosan csökkentették az adagját.Szépen visszafejlődött az eredeti alakjára.Fél évig szedte a szterót.Talán nekem azért "könnyebb felkészülnöm"az egészre,mert mindent elmagyaráz.Persze a lelki megnyugváshoz még ez is kevés.Visszatérve az elejére,most a szövettan-vételre várok.De ez sem ment simán.Jelentkeztem a kijelölt kórházban felvételre.Közölték velem,hogy csak a következő héten lesz meg a műtét,mert sterilizálják a műtőt.Igy egy kis felocsúdás után,hazabumliztunk./150 km./Elkeseredésemben megpróbáltam felvenni veletek a kapcsolatot.Örülök,hogy ez sikerült,talán egy kicsit így megnyugszom.Üdv mindenkinek.
sziasztok sorstársak szülinapi ajándékként diagnosztizálták nálam ezt a betegséget. miután egy hetet töltöttem kivizsgálás miatt kórházban,hazaérkezésem után rákattantam erre az oldalra.hozzászólásaitok alapján ismereteket gyüjtöttem,és kicsit ,,megnyugodtam.minden vizsgálaton túl vagyok,csak a szövettan maradt el,amit a jövő héten csinálnak szombathelyen.hát ezért nem vagyok nyugodt.adhatnátok egy kis bátoritást.előre is kösz.egyenlőre ennyit előszóként,bővebbeket később.üdv mindenkinek.
Sziasztok! Kb. három hete voltam tüdőszűrésen ,aminek eredménye miatt berendeltek a tüdőgondozóba. Az orvos azt mondta sarcoidosis(olyan lefagyást még a jó öreg Windows sem tud produkálni amilyet én produkáltam). Tüneteim nincsenek, nem is voltak, légzésfunkció tökéletes. Beutaltak CT-re melynek eredménye:"mindkét tüdőben elszórtan néhány mm-től 15mm-ig átmérőjű kerek solidumok láthatók. Az orvos:még mindig sarcoidosis. Ezek után vérkép, májfunkció, hasi ultrahang lényegében mind negatív. Az orvos csak sarcoidosis-t gyanít .Jövő hét kedden megyek a törökbálinti tüdőgondozóba szövetminta-vételre. Kérdeztem a dokitól, hogy mi lehet még, erre azt válaszolta hogy sok minden, de mindenesetre szerinte csak jóindulatú valami lehet,mert ilyen tüdőérintetségnél egy rosszindulatú betegség már igencsak markáns tüneteket okozna. Bízom benne hogy csak sarco. Még annyira nem vagyok betojva, de a kórházban már parázni fogok szerintem.
Szia Marcsi! Sajnálom,hogy ilyen rossz tapasztalatod volt,számíts rá ,hogy a torkod még fáj egy pár napig,mint akinek torokgyulladása van.Reméljük nem kell vágni,de ha mégis nekem nem fájt,szerintem neked sem,rosszabb várni a szövettenra. Fel a fejjel!
