A Forgács-féle szólásszótár (indoklás nélkül) a lapot tartja elsődlegesnek, a napot analógiának (de nem teljes bizonyossággal). Valóban egy lap → nap banalizáció hihetőbb, mint a fordítottja (pont az előbbi némiképp furcsa volta miatt).
Ha szabad szabadon fantáziálni, én úgy gondolom, az eredeti az egy napon említeni, pontosabban a nem lehet egy napon említeni. A szituáció talán iskola, vagy a naptár nevekhez kötve (szentek).
A lap inkább úgy szerepelhet, hogy mindent egy lapra feltenni, ami könnyen megfejthető a kártyanyelvből.
A két mondás keveredhetett. Kicsit fura számomra a lapon említeni, mivel ez nagyon átvitt értelmű.
Minden keresőnek, így a Google-nak is van egy eljárása, súlyozási rendszere és miegymása, ami alapján rangsorol. Ha ez valamennyire ismertté válik, akkor bizony készíthető rá olyan rutin, ami a favorizált keresett dolgot feljebb hozza a listán, pedig nincs is többszörös megjelenése a való világban. Másrészről csak azokban kotorászik, ami felkerül a netre. Az emberek agyának tartalma nincs a neten.
Csak egy tudományosan előkészített korpuszról olvasható le, hogy mi válik a mai napokban elterjedtebbé. Erről rumci biztos többet tudna mesélni.
Semmit nem értettem félre. Attól, hogy ez volt az eredeti (úgy értem, első), még lehet több találat az újabb verzióra, a "nem lehet egy lapon említeni"-re. Így alakult a nagy átlag nyelvérzéke...
Mint írtam, nem lövök vissza. Nem látom értelmét, hogy az „eredeti” szó lehetséges jelentéstartalmáról flémeljünk. Ha félre akarod érteni, ám értsd félre.
Nem, pontosítok. Azt állítottad, hogy a "Google Battle-lel szemben" X az eredeti és nem Y. De a Google Battle nem mond semmit arról, hogy mi az eredeti. Elnézést, ha udvariatlan vagyok, vagy annak tűnök.
Némileg csalódott vagyok azért, mert itt a Magyarulezen is az elmúlt napokban több olyan vita is elindult, amely személyes élt vett fel. Ez általában úgy kezdődik, hogy a partnerünk valamely mellékes megállapításába kötünk bele, joggal-okkal vagy sem, benignusan vagy malignusan, mindegy is. – S mivel nemcsak a Kugli nincs fából, hanem a vitapartner sem, így az „visszalő”, így beindul az az ördögi kör, amelyből az egyébként jó szándékú nickek sem tudnak kiszállni.
Nos, én nem akarok ilyen kölcsönösen hevülő diskurzust beindítani azzal, hogy „visszalövök”. Az #8875-ben kifejtett mondanivalóm szempontjából teljesen mindegy, hogy most a GoogleBattle outputját állításnak tekintem-e én, és erről mint vélekedik más. Egy kissé indignálva is vagyok, minthogy időt és energiát szántam arra, hogy kérdésedre megalapozottan válaszoljak. Erre viszont olyan reakciót kapok, amely valamely mellékes körülménybe beleköt.
Az inkriminált fordulat a klasszikus retorikai bevezetés szerepét látta el, csak nem közvetlenül az istenekhez fordultam, hanem az istenítélet olyan modern formájához, mint a GoogleBattle, mintegy captatio benevolanetiaeként.
De most, hogy rávilágítottál, az eredeti retorikai megszemélyesítésemet tényállításként is megfogalmazom: igenis állítja a GoogleBattle, amikor ezt írja ki: „GoogleBattle winner is "egy lapon említeni"” – S bár a GoogleBattle nem a Google-é, de a google-es előfordulások könnyen válnak vitaargumentummá. Sőt itt már csata is van, amelyet az dönt el, hogy ki vagy mi a számosabb. Ezt egyrészt csatának beállítani már önmagában állítás (< ’az adott kérdésben a google-es előfordulások száma releváns’), másrészt az előfordulások alapján itt győzelmet hirdetni kétszeresen is az.
A GoogleBattle állásával ellentétben szerintem az ’egy napon említ’ lehet az eredeti. Etimológiailag ugyan nem tudom alátámasztani, de:
– A weben elérhető történeti korpuszban <www.nytud.hu/hhc> csak ez fordul elő (igaz csak egyszer): Erdélyi Gyula: Cirmos, 1878, p. 34–35: „Belépett János s kitálalta a gazdag vacsorát, - 35. oldal - a mit a plébános uréval egy napon emliteni sem lehetne”
– A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.) csak ezt hozza: az említ címszóban: nem lehet egy napon említeni. Ugyanígy a nap címszóban: nem lehet egy napon említeni (őket): nem lehet összehasonlítást tenni köztük.
A Magyarulezben régi hagyomány, hogy nem egymás elgépelésein lovagolunk, mert sehova nem visz. Tudjuk, hogy mindannyian követünk el időként kisebb-nagyobb elütéseket, ezen kötözködni semmi értelme. Persze, ha mulatságos egy-egy ilyen hiba, akkor jót nevetünk: magunkon!
kedves ecsém, nagy tévedésben leledzel, Ádám bátyánk (ecsénk), amikor ír, akkor nem olvas - régi szokása ez nékije, és biz' néha még szórakoztató is...