Az olimpiai felkészülésnek ne úgy induljunk neki hogy "márpedig a négy közé kell jutni". Hanem inkább úgy hogy "legyen egy jó csapatunk az olimpián, az eredményt aztán meglátjuk..."
Így lenne követelmény, de nem az eredménynek alárendelve.
Kik azok a 'tapasztalt játékosok', akik olimpiai beválogatásáról beszélsz a rövidtávú célok érdekében? Ez eléggé légbőlkapott. Szucsánszki esetleg Kovács lehetnek ezek, bár Kovács beválogatása egy 14-es keretbe már nagyon necces és nem túl valószínű. Más idős játékos nincs, aki bekerülhet. Sőt Szekeres és a Szikora-Janurik duóból az egyik biztos kimaradó, ami tovább fogja csökkenteni az átlagéletkort.
Valóban, kaptak is valamennyi játékidőt gyengén felkészített csapatokban. Mivel nem sikerült ilyen körülmények között bizonyítaniuk, ezért már mehetnek is a levesbe.
Szerinted.
(Én mondtam h nem értem h miért nézel kézilabdát ilyen negatív hozzáállással. Jobban járnál ha valami mással töltenéd az idődet, már ha van ilyen......)
Lenne elvárás akkor is ha csapatot építenénk. Elvárás lenne a jó játék, a "meghalunk-a-pályán-a-győzelemért" mentalitás, a jól összerakott védekezés és az hogy minél jobb redményt érjünk el az olimpián.
A lényeg: ne az legyen a cél hogy "jussunk a legjobb négy közé és ezért vigyük ki az összes tapasztalt játékost aki még van"
Hanem az hogy "kezdjük összerakni a következő három év csapatát, menjünk ki egy új edzővel és jussunk így a négy közé". Ezt én sokkal motiválóbbnak gondolom.
Utóbbi esetben ha nem is érjük el a célt, az első lépéseket már megtettük előre. Előbbi esetben ha nem érjük el a célt ott vagyunk ahol eddig, back to square one.
Ki mondta h Zácsik és Tomori nélkül mennénk az olimpiára...? Őket nem lehetne kihagyni. (Zizi szerintem már nem vállalna be hat hetet nyáron.)
Másrészt EG és DG is a háta közepére kívánja ezt az egész válogatott projektet. Nyáron, ha lehet, inkább a saját klubcsapatukkal foglalkoznak majd. Egy olimpia persze jól hangzik, de ha nincsenek sikerek kint akkor ugyanazt kapják majd mint most decemberben, csak még súlyosabb formában és minősítésekkel. Az meg kinek hiányzik...?:O
Mi már 7-8 éve csapatot építünk. Nyílván nem az éremszerzés a cél az olimpián, de az hogy kijussunk és ott ne verje a magyar válogatottat mindig valamire jegyzett csapat bucira az lehet egy minimum elvárás. Az EB-re úgy mentünk ki, hogy nincs elvárás, játszunk teher nélkül. Szerinted az bejött? Szerintem legyen elvárás az olimpián, még véletlenül se tekintsünk rá 'csapatépítőként' . Mondjuk kezdésnek a szövetségi kapitányok szerződését az olimpián mutatott játékhoz kellene kötni. Ez élsport, eredmények kellenek. Aki csak a játék szeretéjért van itt, az menjen az amatőr bajnokságokba és keressen mellé egy civil állást.
1. Teljesen elképzelhetetlen, hogy Danyiékkal kivívjuk az olimpiát, majd félreállítják őket. Szinte biztos, hogy úgy vállalták el a kvalit, hogy siker esetén mennek Tokióba.
2. Teljesen elképzelhetetlen és morálisan is vállalhatatlan, ha mondjuk Zácsik, Zizi meg Tomori segítségével verjük a szerbeket, majd utána nem visszük őket Tokióba, mert most már jöjjenek a fiatalok.
3. Amúgy meg az olimpia amire minden körülmények között a legjobb csapattal kell menni. Ott két jó meccsel érmet lehet nyerni, de ha sikerül egy 4-6. helyet elérnünk, az is hatalmas eredmény lenne.
Hogy mi fontos és mi nem, az nincs kőbe vésve, hanem mindig az adott helyzeten múlik.
Ilyen gyenge játékerejű csapatunk olimpia évében huszonöt éve nem volt mint amilyen most van/lenne (2016-ban és 2012-ben is sokkal jobb válogatottunk lehetett volna, de akkor ugye nem jutottunk ki.)
A jelen esetben az olimpiai eredménynél fontosabb a csapatépítés, ez szerintem egyértelmű.
Mondjuk valami érdemi reakció is lehetett volna tőled....
Ennek ellenére nézzük: lehet persze erősködni és megpróbálni az olimpián valami eredményt elérni - ott ugye ez relatíve könnyű is, a csoportmeccsek után elég egy ki-ki mérkőzésen győzni és máris a legjobb négy között vagyunk - de olyan kevés a tapasztalt játékosunk hogy erre nincs igazán esélyünk, csak ha szerencsénk van..... De hosszabb távú csapatépítésnek több értelme lenne, persze már nem az EG/DG edzőpárossal. Az olimpia előtt például több héten át együtt lehet készülni - nem úgy mint november végén - és ezt mindjárt ki lehetne használni arra h elkezdjük végre összerakni az új válogatottat.
Úgy tudtam, hogy eddig az Eb-k, vb-k nem voltak olyan fontosak - max állomások voltak -, mert készülünk az olimpiára (illetve az olimpiai selejtezőre).
Szerinted az lenne a jó, ha már az olimpiát - ha kijutunk - is felkészülésnek használnánk? Gondolom, akkor meg az Eb-re, meg a vb-re készülnénk. Meg a következő olimpiára, amire ki tudja, kijutunk -e egyáltalán? Végül is körbeértünk.
Az a baj, hogy mindig készülünk valahova, csak az utóbbi időben valahogy sosem érünk oda.
...
Valójában az olimpiát senki sem tekinti felkészülésnek, mert 4 (ezúttal 5) évente van, sokak pályafutásának ez a csúcspontja, sokat küzdött azért, hogy kijusson, és ki tudja, lesz -e még módja bármikor is olimpián részt venni?
Lehet, hogy egy sportoló életében csak 1 (vagy legfeljebb 2) ilyen alkalom van, Eb-ből, vb-ből van sok.
De! Korábban nem hittem, de ez a realitás. Ahogy Danyi mondaná, szomorú, de ez van. Persze azt nem mondta, hogy akkor ehhez kéne igazítani az ő vagy Elek anyagi igényeit is, meg mindenkiét, aki erről tehet. Beállót vagy átlövőt pl hosszú évekre egy darabot sem látok aki nemzetközileg kiemelkedő lehet. Nyilván egy páran, mint korábban is, most is hisztérikusan fognak erre reagálni, de nem én tehetek erről. Ez a színtiszta a valóság. Ha a Zácsik, Kovacsics, Zizi generáció visszavonul lesz még lejjebb is. Nem tudom, hogy a fiúk mit csináltak most jobban, de ott hirtelen biztatóbb lett a jövő. Ők nem nyernek up versenyeket mégis a felnőttben többen kezdenek beérni, pedig a verseny is nagyobb.
Egyébként sok értelme nincs azon gondolkodni kinél vagyunk most jobbak és kinél nem.
Először össze kellene rakni egy válogatott, hosszabb távra megbízott edzővel, nagyjából stabil kerettel, megfelelő szakmai koncepcióval. Mert egyelőre csapat sincs és márciusban sem nagyon lesz.
Az olimpia, ha kijutunk, nem lesz több mint egy felkészülési torna a következő három évre. Ha Tokióba már egy új szövetségi kapitány viszik ki a lányokat, akkor nyáron már el lehet kezdeni a csapatépítést.
Szigorúan a legutóbbi vb-t és eb-t nézve a svédek, spanyolok, horvátok, franciák, hollandok elég nagyokat ingáztak. A franciák pédául a vb-n a jegyzett csapatok után kullogtak, míg az EB-n egészen a döntőig mentek. Szerintem a mezőny a norvég-francia-orosz csapat után elég kiegyensúlyozott. Mindenki verhet mindenkit 4-12 között. Tipikusan van egy-egy meglepetéscsapat a világversenyeken, aki 4-be jut. És egy csapat, aki kiejti a három esélyes közül az egyiket az elődöntőbe kerülésért folytatott harcban.
Szerintem a szlovénok se jobbak, a többi balkáni nehezen kiszámítható, a német válogatott is nagyon hullámzó, a spanyolok pedig kifelé mennek erősen, ahogy néztem az up világversenyeket, onnan minőségi játékos nem sok fog feljönni náluk. A svéd semmi extra, de mi skandinávok ellen nem (sem) szoktunk villogni.
A horvátokat meglátjuk. Azért eddig mindig mögöttünk végeztek, most egyszer nem, ebből már leszűröd, hogy innentől előttünk lesznek. És még azt se lehet mondani, hogy csupa fiatal üstökös van náluk, a többség abszolút nem a 20-23 éves korosztályból került ki. Most kijött nekik a lépés, ennyi.
Nem, a horvátoknál sem erősebb a keretünk, még tartalékosan sem. Nekik vannak stabil átlövőik, kiváló beállóik, az agresszív, jó lábmunkájú védekezésről, meg a harcos mentális képességeikről nem is beszélve. A következő években is simán előttünk lesznek.Nekünk csak mesteredzőink vannak, meg jól fizetett /val. örökös/ tehetségeink. Az EB és a VB alapján csak a románokkal, lengyelekkel és a csehekkel vagyunk kb egy szinten, de velük is három esélyes lenne minden meccs.
Ezt amúgy ki mérte le, hogy kinek mennyire erős a kerete?
Érzésre a norvégoké, franciáké és ha teljes csapattal vannak, az oroszoké kiemelkedik, és ezt az elmúlt évek világversenyeinek végeredménye visszaigazolja. A hollandok nincsenek messze tőlük, ha a legjobb csapatukkal szerepelnek. Most a dánok is inkább idetartoztak, meglátjuk, ez mennyire lesz tartós, mert Tofton kívül igazi klasszisuk szerintem nincs (persze sok jó játékosuk van).
Aztán a többi csapat - kb 5-14. helyezett - között minimális különbségek vannak.
Nyilván sokat számít a rutin, az összeszokottság, a pillanatnyi mentális és fizikai forma, az edzők, a jó rajt, stb., hogy ezen belül hol végzünk, de az elődöntőhöz extra bravúr kell, ami most a horvátoknak összejött (tavaly meg a spanyoloknak, de nekik azért vannak klasszisaik).
Az EB-n előttünk végzett csapatok mindegyike erősebb kerettel rendelkezik a miénknél. Még az előzetesen lebecsült horvátok is azzal, hogy a B keretükkel is képesek voltak éremszerzésre, amire mi még akkor sem számíthattunk volna, ha bombaformában, a legjobb összeállításban érkezünk Dániába. A mögöttünk végzettek sem gyengébbek nálunk, a lengyelek, és talán a szlovénok kivételével, és vannak erősebbek is. Úgy gondolom, végülis nem lehetünk elégedetlenek az eredménnyel, eltekintve attól, hogy sokkal jobbat szeretnénk, ám ez nem kívánságműsor.
A páratlan, két és fél fős szakmai stáb kényszerhelyzetben van, mert a Fradira épülő keretbe csak azok a játékosok hívhatók be, akiket alkalmasnak éreznek az általuk preferált játékrendszerre. Meg arra, hogy az idő rövidsége ellenére képesek legyenek beépülni, páros kapcsolatokra ráérezni... így több válogatott szintű játékos behívása sem lehetséges. Most úgy érzem, hogy komolyabb előrelépés nem várható még hosszú ideig. Mindegy kik, és kikből állítják össze a válogatott keretét.
Azt gondolom, hogy koncepcióváltásra lenne szükség a legmagasabb szinten. Kezdve az éves kézinaptár átalakításával oly formában, hogy a válogatott felkészülése kiemelten szerepeljen benne, persze csak ha mindenki ezt kívánja szíve mélyén, ott a magasabb szinten is. Kívánatosnak tartanám, hogy a technikai és fizikai felkészülést központilag szervezve, klubszinten művelnénk, rendszeres teszteléssel. Ezzel lehetővé válna, hogy a válogatott keret munkája leginkább a taktikai elemek gyakorlására, pontosítására, az aktuális ellenfelek elemzésére szűkülne. Tudom, hogy ez utópia, csak azt akartam jelezni, hogy szorult helyzetünkből mennyire nehéz előbbre kerülni, ha az ellenfelek meg sem próbálnak gyengülni.