Itt van Tractatus Tripartitus (Értekezés a három természetről) az apokrif keresztény iratok közül az egyik legfontosabb, egyben legnehezebb szöveg. Ám ha sikerül megértenünk mélységeit, jobban el tudjuk képzelni, mit taníthatott Jézus a Mindenség születéséről.
„Anzelm különböző kategóriákat kevert össze azáltal, hogy a nyelvtani egységet (a "lenni" állítmányt) lételméleti (ontológiai) értékként kezelte.”
Shakespeare kérdése, a lenni, vagy nem lenni, adja meg a magyarázatot. Egy érzékelhető dologról lehet állítani, hogy van, létezik, de egy nem érzékelhetőről is állítható az, hogy van. Azonban az érzékelhető és a nem érzékelhető, azon két kategória, amely érzékelő, vagy szemlélő alanytól függő. Mint tudjuk, szemlélő hiányában a kérdés nem dönthető el. Viszont azt is tudjuk, hogy a fizikai valóság előbb létezett, mint annak a FIZIKAI szemlélője. Ennélfogva nem tudhatjuk azt sem, hogy a fizikai valóságot megalkotta, szemlélte e, egy NEM FIZIKAI alany.
Most ezen a szón lovagol 2 napja és mindenhol ezzel a kettyóval nyomul. Az összes nickjéről..
Tök mindegy, hogy van-nak, vagy létezésnek nevezi valaki. A legtöbb esetben érthető, spec esetekben meg pontosan definiálni kell, hogy mit ért valaki létezés alatt...
"Több mint hét évszázad elteltével Kant cáfolta meg ezt az istenérvet. A tiszta ész kritikájában (1781) rámutatott arra, hogy Anzelm különböző kategóriákat kevert össze azáltal, hogy a nyelvtani egységet (a "lenni" állítmányt) lételméleti (ontológiai) értékként kezelte. Ha azt mondjuk, hogy egy dolog "van" vagy "létezik", akkor Kant szerint semmit sem teszünk hozzá. Sokkal inkább azt erősítjük meg a kijelentéssel, hogy valami valóságos dolog megfelel a róla alkotott elképzelésünknek. Ha azt mondjuk, "ez a szék létezik", akkor semmit sem teszünk hozzá, csak egy kijelentést teszünk róla, mégpedig azt, hogy tapasztalataink szerint a szék valóságos. Csak azután mondhatjuk, hogy valami "van" vagy "létezik", ha már tapasztalatot szereztünk róla. Az ilyen kijelentések igazságtartalma a szó vagy az elképzelés és a valóságos dolog közötti megfeleléstől függ.
Röviden: ha Isten nem létezik, akkor nem lehet azáltal "jobbá tenni" vagy tökéletesebbé, hogy létezéssel ruházzuk fel, hiszen hiányzik "az", amihez hozzá lehetne tenni valamit. Ha a "létezni" állítmány eltűnik, akkor eltűnik vele az alany - "Isten" - is (ill. "az elgondolható legtökéletesebb lény" vagy az e helyütt álló alany). Isten ezért nem is tüntethető el azzal a kijelentéssel, hogy "Isten nem létezik", mert csak azt mondjuk, hogy nincs ilyen lény, "Isten", aki eltűnhet. Ebben az esetben "Isten" nyelvtani és nem valóságos alany."
"van (ige); Bizonyos formában létezik; jelenléte vagy hatása érzékelhető."
A VAN ige, a kijelentő mód szenvedő fajtája, hiszen nem a cselekvő, visszaható, műveltető állapotban van. Vagyis nem ad magáról más információt azon kívül, hogy van. Mondhatnám azt is, hogy egy passzív állapotban lévő kivételes igealak, amely erősíti a szabályt, miszerint az ige cselekvést, történést, létezést jelent. Arra a kérdésre, hogy mit csinál a valami, elég furán hangzik az, hogy van. Ha azt mondom, azt csinálja a valami, hogy létezik, az már egy téridőbeli eseményt jelenít meg. Ergo a van, a lét, amely a létezés passzív formája, amely elrejtőzhet előlünk a megnyilvánult valóság mögé.:)
Az egész létezés szóval való "bűvészkedés" és parasztvakítás visszavezethető elsősorban a judeokeresztény ontológiára, azután ennek az ellentétére a materialista-ateista filozófiákra.
Az a kijelentés, hogy fizikálisan létező, lefedi azokat a létezőket, amelyek valamilyen energiaformából vannak. Azzal, hogy a TUDAT valamilyen fehérjehalmazból gerjesztett energia, bioáram konstellációja, szintén a fizikai létezőkhöz sorolandó. Csak másféle, fizikai-biológiai alapú detektorokkal érzékelhető. Ezeket a „detektorokat” nevezzük józanésznek, vagy annak patológiás kivetülésének. Nem kell tovább rugóznod a létezés szavunkon, mivel az minden mozgásban megnyilvánultra alkalmazható.
Továbbá érdemes elemezni, hogy sok " fizikálisan nem létező, csak kitalált dolgok"-nak is van tudományos definíciója és bizonyítéka is. Csak egy példa: Az egész matematika ilyen.
Az is egyértelmű dolog és érvelési hibák is bizonyítják, hogy a létezésnek is különféle formái és módozatai vannak, hiszen a "fizikálisan nem létező, csak kitalált dolgok" meghatározásban eleve látszik is. Amennyiben nem lenne tisztában az illető, hogy vannak, csak tagadja még is valamiért, akkor semmi értelme a "fizikálisan" szónak. Hiszen elég lenne így is: " nem létező, csak kitalált dolgok".
Tehát a létezés szó egy jó nagy katyvasz és lexikonok is össze-vissza és különféleképpen magyarázzák.
Nagyon sokan használják ezt a szót értelmetlenül és helytelenül. Filozófusok, bölcsészek és természettudósok is. Szerintem itt az ideje rendbe rakni. Ahogyan Rudolf Carnap A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül című írása is rendbe rak több dolgot is.
A létezés szónak van ontológiai, egzisztencialista, metafizikai, idealista, materialista, ateista és minden másfajta meghatározása és értelmezése is. Persze minden csoport a saját értelmezését hirdeti jónak és egyedül csak azt jónak. Ettől függetlenül egyértelmű, ha konkrét a kérdés, van konkrét és helyes válasz is. Ha a kérdés halandzsa és átverés, akkor a válaszoknak sincs nagy értelme.
A létezés elsősorban filozófiai fogalom. Több álláspont szerint minden létezik, amiről tudomásunk van, míg mások a létezésen a konkrét fizikai, jelen időben való történést értik. Önmagában használva csak egy értelmetlen szó, ami akkor ad csak értelmes tartalmat, ha kiküszöbölik a következőeket: Problémák a fogalom körül
* Nincs pontosan meghatározva az adott dolog, aminek a létezéséről döntést kellene hozni.
* Nincs pontosan definiálva a hely vagy a környezet, ahol az adott dolog létezését vizsgálnunk kellene.
* Nincs pontosan definiálva a létezési forma.
* Nincs pontosan definiálva az időintervallum, amiben a létezést vizsgálni kellene.
Ezen dolgok pontos tisztázása és megadása nélkül értelmetlenség tudományos vagy logikai alapokon vitázni bárminek a létéről vagy nemlétéről. Az addig a szójátékok és látszatállítások értelmetlen világa.
„Ha létezik a véletlen, akkor a világ irracionális, nem is objektív...”
Szerintem a VÉLETLEN a végtelen lehetőség egyike, ami egyben az első megnyilvánuló, mint OK. A megnyilvánulás irracionális oka. A kauzalitás elindítója. Azonban mint megnyilvánult irracionális ok, lépten - nyomon felbukkan az objektív valóságban, az okozatiság világában.
„A lehetőséget még nem tartom létező valaminek. Mert nem tud hatni és nem lehet megfigyelni.”
Ezt mondom én is, hogy a lehetőség VAN, és nem létezik. Mert a létezés már időben kiterjedő dimenziókat, a dinamizmust jelenti. Egy pontban összegződött lehetőség, a kibontakozásra, megnyilvánulásra „hivatott”. A véletlen adja neki a meghívót.
A saját farkába harapó kígyó, a kezdet (fej) és vég (farok) ciklusként, végtelenített körként (test), való ábrázolása. Nem a nulla, hanem a végtelennek azon ábrázolása, amely még nem csavarodik fekvő nyolcassá.
Az én elképzelésem szerint, amiből VALAMI lehet az a lehetőség, más néven potencia, ami megnyilvánulatlanul is van. Ami van, az nem semmi akkor sem, ha nem tudunk róla. A megnyilvánulással kezdődik az információk gyarapodása egészen addig, amíg az anyagban lévő összes információ fel nem tárul előttünk. Ekkor mondja elégedetten a VALAKI, ez nem semmi. A megnyilvánulás kiváltó okát, meg véletlennek nevezik.