A kikapcsolódás több mint évente egyszer egy nyaralás és néhány hétvégi kiruccanás. Az élet szerves részeként kell beépíteni a mindennapokba és az estébe. Legyen a pihenés olyan fontos, mint a légzés, és ne csak egy opcionális extra!
Egyszer eljön a nap, amikor az igazság és az észszerűség nevében kénytelen leszel megszegni egy fontos szabályt. Minden ezen áll vagy bukik majd. (...) Hogyan fogsz felkészülni arra a napra, amikor döntésednek tényleg súlya van? "Edzésben" kell maradnod, hogy készen állj, amikor elérkezik a nagy nap. Ehhez egyfajta "anarchista gyúrásra" van szükség. Nagyjából naponta egyszer érdemes megszegni egy-egy apróbb szabályt, aminek amúgy sincs semmi értelme, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy nem a zebrán mész át az úton. Használd a fejedet, és próbáld józanul megítélni, hogy egy szabály igazságos és észszerű-e. Így fitt maradsz, és ha egyszer eljön a nagy nap, készen állsz majd a kihívásra.
Az étel természeténél fogva meghatározhatározhatatlam valami. Inkább fogalom, semmint anyag, az étel a kielégülés eszméje, messze nagyobb hatalmú, mint a kielégülés maga, ezért is gyakorolhat a diétázás akkora befolyást, mint a vallás vagy a politikai fanatizmus. Nem az étel ellenállhatatlan finomsága késztet bennünket arra, hogy még többet együnk belőle, hanem éppen a jutalmazásra való alkalmatlansága. A táplálkozás legpompásabb élménye a köztesség: emlékezni az utolsó falatra, és előre örülni a következőnek. A dolog voltaképpeni evés része szinte meg sem történik. Ez a beteljesülésre való csaknem teljes képtelenség teszi olyan tantaluszi kínokat okozóvá, és egyben olyan veszélyessé is az asztali örömöket.
