Ahhoz, hogy életképes új fizikát alkossunk, tisztázni kell, hogy az új fizikának milyen filozófiai alapelvekre kell épülni.
Ehhez azonban először ki kell mutatni a jelenlegi relativista fizika filozófia a hibáit. Ezen hibák ismeretében kell új filozófiai megalapozást adni a jövő fizikájának.
A fizikusoK - a Poineer szonda sebességét vizsgálva arra jutottak, hogy annak sebessége a 8. tizedesjegyben eltér az elméletileg várttól - azaz annál kicsivel kisebb. Ők még tudtak mérni.
Miért nem egyesítették az elektromágnesességet a gravitációval és miért nem épitették be a gravitációt is a részecskefizikába, ha már állitólag olyan okosak?
Arra sincs magyarázat, miért nem érvényes Kepler III. törvénye, meg miért nem lehet kimérni a newtoni gravitácós állandót pontosabban mint ezrelék.
Einstein meg elsösorban Galileire hivatkozott, ami hibás volt! (Eötvös nem ejtökísérleteket csinált!)
Elég az hozzá, hogy az áltrel alapfeltevése nem állja meg a sarat.
Ejtökísérleteket 100 m magasból különbözö anyagokkal mindenkinek kitünöen el lehet végezni, s kimutatni, hogy a szabadesés egyetemessége feltevés téves feltevés volt.
A fizika nem tudta kibogozni, mi okozza a testek tömegét ßes mi a gravitáció meg a tömeg összefüggése.
" Ezt aztán nem ellenörizték a fizikusok ejtökísérletekkel, csak a mai napig elhítték, mint azt Einstein is tette."
Ez varjúkárogás.
Einstein Eötvös kísérleti eredményeire hagyatkozott. Precíz ejtőkísérletre megfelelő elektronika híján korábban nem volt lehetőség. Ha Einstein hibázott volna, azt az oroszok, kínaiak és a japánok már rég nagy dobra verték volna. Egyébként pedig az űrhajózásban és a csillagászatban sem utal semmi arra, hogy Galilei tévedett volna.
"A súlytalanság megértéséhez a zuhanó test vonatkoztatási rendszeréből kell nézni a tehetetlenségi erőket. A zuhanó test minden egyes pontjára (atomjára) hat a kölcsönhatási erő és a tehetetlenségi erő. Galilei feltételezése az volt, hogy a tömegvonzás esetén a kölcsönhatási erő és a tehetetlenségi erő azonos nagyságú, de ellentétes irányú."
Nem a "súlytalanság" a fontos Galileire vonatkoztatva, hanem az a feltevése, hogy minden test azonos gyorsulással esik a gravitációs mezöben. Ezt aztán nem ellenörizték a fizikusok ejtökísérletekkel, csak a mai napig elhítték, mint azt Einstein is tette.
Vagyis, minden testnél már gyorsulásnál lép fel a "súlytalanság".
Menjünk csak szépen sorjában (mint a végső visszaszámlálás az aknamezőn).
a eset: Sárgolyó és vasgolyó közé szorított deszka.
b eset: Mágnes és vasgolyó közé szorított deszka.
Kölcsönhatási erő és kényszererő van, gyorsulás nincs.
Most nézzük meg, hogy mi történik, amikor a vasgolyó le van ejtve.
Az álló sárgolyó vagy mágnes vonatkoztatási rendszerében a vasgolyóra hat a kölcsönhatási erő, amelynek következtében a tehetetlenségével fordított arányban gyorsul. (Egyszer-kétszer már próbáltunk erőt mérni az elmozdulás időfüggése alapján. A digitalizálás nem volt elég pontos az abszolút méréshez.)
Az álló vonatkoztatási rendszerből nem lehet megérteni a súlytalanságot.
(És persze az "álló" vonatkoztatási rendszer is csak absztakció, mert nem csak a vasgolyó mozdul el. Ebből következik, hogy a nehezebb testek gyorsabban esnek, mert a Föld is zuhan a vasgolyóra, nem csak a vasgolyó a Földre.)
A súlytalanság megértéséhez a zuhanó test vonatkoztatási rendszeréből kell nézni a tehetetlenségi erőket. A zuhanó test minden egyes pontjára (atomjára) hat a kölcsönhatási erő és a tehetetlenségi erő. Galilei feltételezése az volt, hogy a tömegvonzás esetén a kölcsönhatási erő és a tehetetlenségi erő azonos nagyságú, de ellentétes irányú. Egyéb kölcsönhatás (például amikor a mágnes vonzza a vasgolyót) esetén a két erő általában nincs kiballanszírozva (de véletlenül előfordulhat ilyen eset is).
(Hraskó könyvében közben megtaláltam a torziós ingát. Majd átolvasom. (Habár nálam ez "szakmai ártalom", hogy a review szabályok szerint nem az alkotó gondolatmenetét kell követni, mert az megvezethet minket. Az ellenőrzést végző személyek elvileg kötelesek önállóan végiggondolni a megoldandó feladatot.))
Első körben tekintsünk el a sárgolyó forgásától. Mondjuk az északi sarkvidék megkímél minket attól, hogy a forgást ténylegesen meg kelljen állítani.
Na akkor a sarkon fellógatunk egy súlyos testet.
A klasszikus fizika szerint hat rá a gravitációs erő és a kötél általi kényszererő. Senki nem gyorsul sehova.
Ezzel teljesen analóg, ha a mélyűrben fogunk egy mágnest és egy vasgolyót. A komplikációk elkerülése érdekében megváltoztatom a konfigurációt. Fellógatás helyett egy deszka lapot teszek a két test közé.
Ha viszont az áltrel szerint nézzük, akkor a gravitáció gyorsulást jelent.
Ellentétben a mágnes és a vasgolyó közé szorított deszka esetével, mert az a távolhatás nem téridőgörbület.
Gödel rúgja meg, eldönthetetlen a kérdés.
És még az sem segít, hogy a mágnesnek és a gravitációnak eltérő a hatása a távolság függvényében.
A gravitáció miért térgörbület és a mágnes hatása miért nem az?
Ezen el kell gondolkoznom...
Vagy esetleg a Föld forgásából adódó centripetális gyorsulásra gondoltál?
Az erő és a gyorsulás közötti összefüggés (vagyis a tehetetlen tömeg) teljesen független attól, hogy az erőt gravitáció, vagy milyen egyéb kölcsönhatás okozta.
