Talán még 10 éves sem voltam, amikor Bulgáriába vittek minket nővéremmel a szüleink. Anyámék nem tudom merre mentek nővéremmel, de én egyedül maradtam a tenger partján apámmal. A vízben játszottam, amikor egyszer egy nagy hullám beterített. Fuldokoltam, köpködtem ha jól emlékszem. Apám a tengerparton napozott, én meg a hullám ölelésében hadonásztam az irányába, emlékeim szerint kiabáltam is. Apám nem hallotta, attól féltem, hogy a hullám felülkerekedik és magával visz a mélybe. Apám csak mosolygott a tengerparton. Hirtelen olyan volt, mintha az szórakoztatná, hogy engem elkapott a víz és nem tudom hogy szabaduljak tőle. Aztán az járt a fejemben, hogy nem is engem néz és a nap miatt hunyorog, nem is vigyorog. Aztán láttam egy bikinis nőt, apám és köztem elhaladni. Pillanatok alatt történt minden. Iszonyat jó érzés volt amikor a hullám békén hagyott, a partra vetett a víz. De olybá tűnt, hogy apámnak ebből nem ment át semmi. Csak mosolygott azután is tovább a vakvilágba, hogy túléltem a Fekete-tenger ölelését. Féltem az idő alatt, hogy vége. Én meghalok, apám meg nem fog fel belőle semmit, mert a tengerparton a nők látványa fontosabb volt számára. Fontosabb annál, hogy rám vigyázzon.
Milyen érzés volt? Vidámpark vagy vízi csúszda? Nem tudom felidézni, csak azt, hogy abban a percben senki nem vette volna észre, ha a habos víz magával ránt a mélybe. Mi lett volna ha? Sem előtte, sem utána nem volt ilyen találkozásom a vízzel.
Miért írom?
A hullámok miatt lehet okolni Istent és az ördögöt. Ha okolunk, ha nem, angyalt látunk benne vagy ördögöt, a hullámok akkor is jönnek. Újra és újra. Ezt megtanultam.
A cselekedeteink vagyunk. Isten teljesen kiszámíthatatlanul szórja az áldást és a verést. Nincs az, h ha ezt vagy azt teszem, akkor annak ez és ez lesz a következménye... A legjámborabb hívőt is megveri fekéllyel, balsorssal, szerencsétlenséggel, nyomorúsággal, és a legmegátalkodottabbakat is megáldja egészséggel, bőséggel, szerencsével...
"Vérben megfürdette, szöges korbácsokkal kimaratta a húsát, agyonverette, töviskoronával ékszerezte, és keresztrefeszíttette Jézust, mert szeret..."
Nem Isten műve volt, hanem az embereké. Az, hogy Isten hagyta - hogy pl Júdást megszállja az ördög és elárulja -, az egy másik dolog. Én éveken át tépelődtem ezen, mire eljutottam a válaszig.
Ma voltam bibliaórán, ahol feltehettem a kérdéseimet. Isten azért szeret, mert értem feláldozta egyetlen fiát...
Vérben megfürdette, szöges korbácsokkal kimaratta a húsát, agyonverette, töviskoronával ékszerezte, és keresztrefeszíttette Jézust, mert szeret...
Hm... már késő is volt, meg nem is akartam szegény jámbor embereket további kérdésekkel fárasztani. Viszont ahogy a vége felé közeledett a bibliaóra, a testvérek színt vallottak, és megköszönték nekem, h volt bátorságom ezeket a kérdéseket feszegetni, mert bennük is ott lapul a kétely... Szóval akkor hogy is van ez?
Mi van akkor, ha én hiszek Istenben, Jézus Krisztusban, ám Isten végtelen szeretetében, jóságában nem... Nem tom elképzelni... Olvastam, h feltámadáskor mindenki feltámad, és lesznek, akik örök éltre, mások örök kárhozatra lesznek ítélve... Ez is majd Isten beteges hangulatán fog múlni... Éppen milyen kedvében lesz az Atya... Tulképpen semmit sem tehetünk ezért, vagy azért az opcióért...
Kezdetben nem volt kötelező a papok nőtlensége.Első utalás 300 körüli spanyolországi (nem egyetemes) zsinat kánonjában található.Helyi érvénnyel megtiltják a klérus házaséletét. Az egész egyház számára VII. Gergely pápa (1073-1085) rendeli el, hogy diákonussá,pappá, püspökké nőtlen férfi szentelhető és azután sem köthet házasságot.
A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) atyáinak egy része a cölibátus eltörlése mellett volt, de a pápa megtiltotta a téma tárgyalását!
A nős papság 1000 éven elfogadott volt, és a görögkatolikusoknál ma is az. A Szentírás és a Szenthagyomány nem szól arról, hogy Isten kötelezővé tette a papok, püspökök nőtlenségét.A későbbi főapostol, Péter nős volt. Jézus a nőtlenséget nem tette kötelezővé. „Van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról – mondja tanítványainak. Ebben lényeges szó az „önként”.
Férfinak és nőnek teremtetetett az ember. „Így szólt az isten: »Nem jó az embernek egyedül. Alkotok neki segítőtársat, aki hasonló hozzá.«”. „Isten megteremtette az embert,… férfinak és nőnek teremtette”A férfi-nő mivolt és a szexuálitás Isten akarata, sőt parancsa ! Miért tette kötelezővé VII. Gergely a nyugati egyházban a cölibátust? A legmélyebb ok Szent Ágoston (354-430) nézete: a házasság szükséges rossz, a szaporodás eszköze,a rendetlen érzéki vágyak legális kiélési lehetősége.Óriási tekintélye tette elfogadottá,hogy a szűziség tökéletesebb a házasságnál. Aki csupán ösztönét törekszik kielégíteni , egyoldalú személyiséggé válhat és a szellemi fejlődése háttérbe szorulhat.Ilyen nemi életnél magasabb rendű a szüzesség - tanitotta a keresztény erkölcstan a legújabb időkig, még a XX. században megjelent könyvekben is az áll, hogy a házasság elsődleges célja a gyermeknemzés.
Ha azonban a nemi élet lelki önátadás is, vagyis a szeretet fokozója ,akkor az értelem működését sem korlátozza, inkább kiteljesíti. Igy az érdeklődés nem szűkül le a testre, hanem nyitott a teljes személyiség a szellemi értékek felé is. Mindezekből következik, hogy a cölibátus kötelező jellegének megszüntetése kívánatos A gyakorlati megfontolások is fontosak.Sokan a cölibátus miatt nem vállalják a papi hivatást.A lelkek üdvössége a legfőbb törvénye az egyháznak,ez több pap működését igényli. A házasok problémáit tapasztalatból ismerő pap gyóntatóként hasznosabb tanácsokat tud adni. A nőtlen pap több kísértésnek van kitéve.Az emberi gyarlóság nem változott és az Egyház ügyének ártanak a papi félrelépések.A házasságok fele felbomlik, erőt meríthetne mindenki a házas katolikus papok szép családi életéből,ahogy erkölcsi tőke a mintaszerű családi életü protestáns lelkészek példája is.
Szerintem hitben növekedni akkor lehet igazán mikor dörög az ég és villámlik. Amikor faágak törnek le a viharban, hallani ahogy a földre huppannak, és odvas fák dőlnek el fáradtan. Hitben növekedni a legsötétebb órákban, a legfájóbb pillanatokban, mikor a sötét elkeseredettség betakarja az égen a napot. ÁÁáhallgass inkább Solarstone-t....
Van egy film, amit csak ajánlani tudok. A címe a Holló. Érzelmek, gondolatok, könnyek és megkönnyebbülés. Van benne egy jelenet. Amikor a főszereplő Eric azt mondja egy elkeseredett lánynak az esőben, hogy "örökké nem eshet."
Számomra ez a jelenet a Szent Írás egyes részeihez kapcsolódik.
Egy a sok közül
"Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr."(Zsoltárok 34,20)
"Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek." (Jakab levele 1,12)
Na jó, lehet hogy a második nem is annyira. Meg lehet az első se annyira. A filmet akkor is szeretem középiskolás korom óta. Örökké nem eshet.
Mielőtt beskatulyáznál akárhova, 2001-ben volt a vízkeresztségem és a legelevenebb emlék, érzés és gondolat kötődik ahhoz a naphoz. Ha a rádióban bárhol megszólal Chicane slágere, akkor arról a napról látok képeket magam előtt. Rögtön bevillan az egész emlék.
Mindenkinek, aki megfordult itt az utóbbi napokban, köszönöm a jó szándékát, és a próbálkozásokat a vigasztalásra, erősítésre. Sajnos nem sikerült meggyőzni, de a szándék mindenképpen méltányolandó. Mégeccer köszönöm!
Az, hogy az a 8általánosos nem hozta a szintet az egy dolog. Én ismerek diplomásakat, akiknek fejükbeszállt a diploma és nem hozzák a szintet. Meg ismerek olyan szakmunkást aki olyan szintet hozott hogy csak néztem, műszaki diplomást megszégyenítő szintet hozott bizonyos területen. Meredek. De akkor is érdekes, hogy a szuperszellemesek történelmiegyházban és protegyházban is képzetlenek az élet majd minden területén.
Ja erről jut eszembe, hogy Lutherről is aszonta az akkori szent papa, hogy majd kinövi, majd elhagyja, amit csinál. Emlékeim szerint mikor még tagja volt az "elmegyógyintézetnek". Milyen jó, hogy nem ez történt. És milyen jó, hogy kiátkozták. A sok idióta az őrületbe és a halálba kergette volna, de akkor sose jelenik meg németül a Biblia. Se. Meg lehet máshogy se.
Persze van Mo-n is hasonló történet. Nem lepődnék meg, hogy akit sátánszálltának diagnosztizált egy 8általánosos végzettségű, arról kiderülne, hogy közel az történt vele, mint Maricica Irina Cornici-vel. A szerencsést nem feszítették keresztre meg nem láncolták ki, de akkor is hülyékkel volt körülvéve. Lehet szépíteni de vannak szektás jelenségek kereszténykörökben......én rengeteget láttam.
Érdekesség, hogy a Keresztény szellemiség lexikonában (1993) vannak rideg dolgok, pl a különféle szellemi jelenéseket, látomásokat főként iskolázatlan emberek jegyzik le. Medjugorjéban pl unatkozó gyerekek......emléxem a gyerekkoromra, emléxem mi is miállatságot csináltunk. Ha felkeressük minddel a szent papát akkor lehet nagyemberek lettünk volna......
Hm... Amit a Wikin olvastam róla, nem összeegyeztethetetlen a keresztény hittel, sőt! Van is a közelemben egy jógastúdió, lehet meglátogatom. Még nem tom...
Még mielőtt siránkozással vádolna bárki is, nem a magam életútjából vontam le azt a következtetést, h Isten kegyetlen, hanem más emberi sorsokból, állapotokból, és a Bibliából. A magam sorsa csak hab a tortán, és nem győzök hálálkodni, h a fizikai egészségem megmaradt, mert ha ideiglenesen is, de ez szerencse...
Nem vagyok hajlandó önvádaskodi, mertmivelhogy nincs is miért... Nem fogom ide leírni az életutamat, de ha hiszed, ha nem, egy raklap fos. Adatott néhány boldog év, és kész, nincs...
nem tom mennyire vagy járatos az Írásokban. Ha foskeresztény vagy akkor is és ha csúcskeresztény vagy akkor is megtörténhet minden szar az életedben, erről szól Jób könyve az én olvasatomban. Ezé linkeltem amit.
a jóga az én olvasatomban olyan mint a reggeli torna, csak van pszichés/lelki vonatkozása. A katolikusok szerint a sátántól van, azért hogy ne a kocsmába járj inni. Amúgy minden a sátántól van, ha kivan a tököd mindenkitől az is. Meg ha nincs, az is.
Na most jól gyomorszájon vágtál..........nem vagyok abban a súlycsoportban hogy.....Kubinyi Károly a 30 kilós(?) feleségét cipelte (tán rák?)..........most hó elején halt meg Karesz, motorbaleset......
Hm... másfél évvel ezelőtt elveszítettem mindenemet egy hónap leforgása alatt. Meghalt anyukám és az élettársam, odaveszett az otthonom, elveszítettem a megélhetésemet és a kutyámat.
