Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
„A szürreális számok konstrukciójával annyi szám konstruálható, hogy nincs halmaz, ami befogadná az összest; a szürreális számok valódi osztályt alkotnak, ezért nem alkotnak rendezett testet sem.
Mivel minden szürreális szám megalkotható nála öregebb szürreális számokból, használható a transzfinit rekurzió elve.
A transzfinit rekurzió a sorozatok elméletéből ismert rekurzív megadási mód halmazelméleti általánosítása. Bizonyításokban és konstrukciókban fontos segédeszköz, elsősorban a halmazelmélet, az algebra és a mértékelmélet területén.”
Tulajdonképpen, a végtelen felé haladva, a számok egyre jobban „szétdarabolódnak”a lépések során. A téridő kvantuma már nem szétdarabolható, mert az vagy van, vagy nincs. De mivel a végtelen struktúrájában van is, meg nincs is, olyan mintha nem a valóság része lenne./pedig szerintem az/ ;-)
Ha ez érv lenne a kvantumosságra, akkor ezen az alapon a valós számegyenesnek (a valós számok halmazának) is kvantumosnak kellene lennie. Hiszen az is felosztható pl. erre a három részhalmazra
negatív, nulla, pozitív. Márpedig a valós számok halmaza folytonos.
Onnan veszem, hogy az időt „feldarabolva”lehet csak értelmezni. Úgymint jelen, múlt, jövő. Másodperc, perc, óra, nap, hét, hónap, év, emberöltő, évszázad, évezred. stb. Bár a Planck időnél is van kisebb, de azzal nem tudnak mit kezdeni. :)
„Bár nem vehetjük a Planck-időt egyszerűen az idő kvantumának, ennél rövidebb időtartam alatt nincs értelme összehasonlítani az univerzum két egymást követő állapotát.”
A tudomány fejlődik, amit ma nem ismerünk, megismerhetjük a jövőben. A nincs értelme, is elérhet a van értelme korába, ha majd segít benne az M I. ;-)
„Egyes elméletek szerint - melyre a kvantumfizika az utóbbi években számos közvetett bizonyítékot is szolgáltatott - az idő egyfajta dimenzióként létezhet. Vagyis egyetlen részecske rengeteg idődimenzióbeli hasonmással rendelkezik, végtelen számúval.”
Az elemi részecskék száma megszámlálhatatlanul végtelen, sok. Valamennyi részecsketípus, tökéletes klónja egymásnak. Különbség akkor jelentkezik közöttük, ha más a példányok gerjesztettsége.
„Ez csakis úgy lehetséges, hogyha azt feltételezzük, hogy nincs is olyan, hogy idő. idődimenzióbeli térpontok létezhetnek, melyek interferálhatnak más idődimenzióbeli térpontokkal.”
Ha nincs idő, idődimenzió sincs. Ha vannak téridő-kvantumok, azok (interferálhatnak) megnövelhetik erőiket az egyidejű létezésükkel. De ki is olthatják egyidejűségükkel magukat. Ez okozza az állandó fluktuációját a belőlük álló struktúrának.
„A tudósok ma már azt is sejtik, hogy az univerzumot leíró modell alapvető leírásának is időtlennek kell lennie. Az idő ugyanis eltűnik a Wheeler-DeWitt egyenletből, nem véletlenül.”
Amikor a Wheeler-DeWitt egyenletből eltűnik az idő, a téridő-kvantum nem a létezés állapotában van. A létezés, nem létezés esetükben azt jelenti, hogy a létezés dinamikusan, kiterjedten, időben van, a nem létezés statikusan, kiterjedés nélkül, időtlenül potens állapotban van.
„Ha az időről és a térről egy nap kimutatják, hogy kvantumokból állnak, akkor a kvantumok mind létezhetnek együtt egy halmazban egyetlen dimenzió nélküli pontban.”
A téridő kvantumai nem lehetnek egyetlen dimenziónélküli pontban, csak egy végtelen dinamikus struktúrában. Azonban egy téridő kvantum, kiterjedt és pont állapot között váltakozik.
„A mai tudományos világ gondolkodásmódja szerint, ha valamit nem lehet elírni egyenletekkel, sem érzékelni, vizsgálni, akkor az valójában nem is létezik, hiszen nincsenek bizonyítékok rá. Ezért nem létezhet az idő sem.”
Az embereknek létezésről alkotott világképe sokrétű, a hit és a tapasztalan alapján. Az amit nem lehet tapasztalni, még lehet a valóság része. Az idő, a sebesség, a távolság, a tér, egyenleteink részét képezik, olyan tapasztalható jelenségek, amik nem szorulnak igazolásra. ;-)
Az idő legkisebb kvantuma, a téridő-kvantummal azonos. Tulajdonképpen a három térdimenzióval egy létezőt alkot. Ez még a Planck időnél is kisebb tartam/távolság, amit még atomórával sem tudunk megmérni. A fénysebességhez kötődő másodperc, elég ahhoz, hogy eligazodjunk a valóságban. :)
