Nekem egy barátom milliárdos. A szó valódi értelmében. Egy rissz-rossz örökölt külvárosi kertes háznak a mégrosszabb garázsában kezdett el vállalkozni. Ma is, minden nap, reggel nyolctól, minimum esete hétig dolgozik (de nem csak benn van, hiszen akkor el is mehetne akár), szombaton is, csak vasárnap van vége a melónak délben. Egy évben két hát szabit vesz ki. Van Balatonon egy háza, oda lemegy olyankor. Sokan irigylik és hülyeségeket beszélnek róla. Én meg aki jól ismerem, szidom. Én biztos nem csinálnám azért, hogy nagyon gazadag legyek. Persze ma már ő sem azért csinálja. Munkamániás lett. Nem tud kikapcsolódni. Nem érzi magát jól, ha nem dolgozik. Én meg attól, hogy látom mit művel.
Agrárvonalon vagyok, továbbá jobboldali (fideszmijépjobbiknáci) vagyok. Nem mindenki ballib, aki mer a hülyeségeidre nemet mondani ám.
Bocs, de faßágokat beszélsz.
Majd egy évtized, mire egy földterületen bio minősítést kapsz. Felejts el, hogy a cigányok majd szedik a krumplibogarat a biokolompíról. Sokkal gyorsabban végigmegy egy GPS-el összekötött, fedélzeti számítógéppel vezérelt, a gép elején a kamera által fertőzöttnek érzékelt felültre valami szirszart kiszóró eszköz a sorokon s sokkal olcsóbban, mint a romáid.
A romáidat ha odaszoktatod, akkor se nem fognak dolgozni, de még majd eljönnek éjjel és felszedik a krumplit maguknak, az lesz.
Én a lustaságot tippelem első helyre. Ez régen azért nem volt "divat" (nyilván akkor is lusták lettek volna az emberek, vagy egy részük), mert senki nem volt, aki pénzt, vagy bári mást osszon, a semmire. Ma egy nagyobb eső valakinek bajt okoz (minden nap van a tv-ben ilyen), már kéri a segítséget. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban, volt akkora eső, hogy mi gyerekek kötésig jártunk benne. Vagy volt valakinek biztosítása, vagy nem. Segélyre senki nem számíthatott.
Pontosan. Ezelőtt száz évvel (de még ötvennel is), nem vették emberszámba, aki nem volt képes eltartani magát. Ma meg lassan azt nem veszik emberszámba, aki bármit elvállal, csak eltartsa magát, aki dolgozik, noha segélyből is élhetne.
Nekülk egyébként helyi nyugdíjasok is ápolgatják időnként a telkünket. Nem lusták vagyunk, hanem sokkal drágább lenne mindig odamenni, és így mi is segítünk másokmak. Mindenki jól jár. Szóval szokszor egy csomó lehetőség van az emberek körül, csak kishitűek vagy lusták.
Én talán egyszer-kétszer ettem, de nem fogott meg. A roszkenyér, az már sokkal inkább. Az a majdnem fekete fajta. Pedig sajnos az is drága. Még jó, hogy egy héten nekem elég fél kiló.
Már megmondtam. Ha nem lenne más lehetőségem, akkor bármi. A segély az utolsó. Ha már fizikailag nem tudok dolgozni, csak akkro jöhet szóba. Épp az a baj, hogy a világ oda korcsosult, hogy olyanok is segélyeket kapnak, akik nincsenek rászorulva.
Meghaltak, mert egészségesen akartak élni. Ebből a szempontból az az irreleváns, hogy mi volt az tényleges ok. Ha nem akartak volna egészségesen táplálkozni, élni, ma is élnének, nagy valószínűséggel.
Maga a gondolat, hogy egy munka, egy szabad országban megalázó is lehet. (Még az utcaseprés sem az, vagy a disznóganajozás sem /legfeljebb szar meló/, de nem is lehetne olyat mondani, amit én el ne vállalnák, ha a családnak kell kenyérre.) Hogy ez egyáltalán felmerül............
Főleg annak a fényében, hogy most a bio csírától haltak meg jónéhányan. Ironikus és egyben tragikus, hogy valaki sok pénzt fizet, hogy egészségesen étkezzen, ehetetlen szarokat töm magába és ezek a dolgok ölik meg fiatalon.
Ha valakinek nincs más, akkor hordjon maltert, ne azt monda, hogy ő nem koszolja be a kezét! Szerintem ez teljesen normális felfogás, azzal szemben, hogy, ha nincs a kedvemre való munka, akkor inább kérem a segélyt.
Így van!!!
De itt egyesek évek óta osztják az észt, hogy bizonyos munkák megalázóak, és nem lehet kényszeríteni a "kiválasztott" etnikumot, mert az sértő számukra...
Csak szólok. Életem korai szakaszában, évekig vagonokat raktam ki délutánonként, mert a fizetés kevés volt a család eltartásához. Egy-két-háromszáz forintot kerestem vele alkalmanként. A normál munkaidőmben meg kétezer kétszáz forint volt a fizetésem, mint csoportvezetőnek. Tíz-tizenegy délután este, megkerestem még egy fizut és azonnal oda is adták.
Nyugodtam baszogathatok másokat, akkor is, ha én most sokkal jobban keresek nem nehéz fizikai munkával, mint nehéz fizikaival. Ha valakinek nincs más, akkor hordjon maltert, ne azt monda, hogy ő nem koszolja be a kezét! Szerintem ez teljesen normális felfogás, azzal szemben, hogy, ha nincs a kedvemre való munka, akkor inább kérem a segélyt.
Azt meg ne hidd, hogy neked én bármilyen magyarázattal tartozom! Nem is tudom, mit hiszel magadról. Amit írok az nem magyarázat, hanem tényközlés, beszélgetés. Nagyon el vagy tévedve.
