Érdemes elolvasni a következő tanulmányt a fasizmusról:
____________________
http://irodalom.elte.hu/ezredveg/0701/07014.html
_______________________
"soha semmilyen fasizmusból nem hiányozhat a többletmunka kisajátításának politikai feltételeit biztosító nyílt terror, a "népi" retorika, a militarizmus és az agresszív nacionalizmus. Ezek az elemek alkotják a fasizmus lényeges jegyeinek minimumát "
__________________
1. a munka világába való " alkotmányos " visszaterelés,
2.Csányi - Demján a kormány mögött,
3.az állami katolicizmus
/ a fasiszta Franco építtete a világ legnagyobb szabadtéri keresztjét /
4.Magyarország háborüban áll retorika,
5. Ez " a magyarok dolga" pozícionálás
Mindez nagyon hasonlít a tanulmányból idézett konklúziójához.
Véletlen lenne?
Nézd, nekem alapcvetően nincs ellene kifogásom:))) - de ettől még 99,9999%, hogy a Csányi sem akkora ember, hogy egy világgazdasági válságot tudjon csinálni...
gyanítom mesterségesen is létre lehet hozni a kiinduló helyzetet.
Valóban, ez így igaz, viszont tartok tőle, hogy a mostani világgazdasági válságot nem a magyar politikai elit csinálta a saját alantas céljai érdekében. Nagy genyák, nagy genyák, bármire képesek úgy elvben, a kecskét futtában egy százasért ... de erre azért nem:)))
Na, de hát mi is a fasizmus? A hatalom kizárólagos birtoklása. Ugye ez volt a törikönyvben? Ha félünk a szótól, használjuk a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvést? Kicsit hosszú lenne, de ma ez a tény. Ez belterjességhez vezet, az pedig egyenes út a bukáshoz. Türelem, eljön annak is az ideje! Ha nem, akkor előbb ... és nem utóbb.
A korporativizmus alapja a tárgyalásos megállapodás, ami kizárja az osztályharcot, jelen esetben az alattvalók megmozdulásait. Na ez most nem az a helyzet.
A szindikalizmus pedig kizárólag a bérharcra hatalmazta fel a szakszervezeteket. Remélem, ennél már fejlettebbek a 20-21.szd. szakszervezetei. De ez más irányba visz.
Hát nézd, én marxistaként ugye sokkal inkább az osztályharc híve vagyok, de abban alapvetően nem látok ördögtől valót, hogy egy válságban törvényszerűen felmerül a korporativizmus szándéka (felmerült akkor is, amikor még nem így hívták:)). Ez valami olyan, hogy jön az árvíz, akkor senki sem pofázik, és mindenki fogja a homokzsákot ... és hát ilyenkor tényleg ez lehet az út. A kérdés az, hogy ez tényleg átmeneti szükségdolog-e, vagy fennmarad a veszély elmúlta után is, mint állandó berendezkedés...
Álnokok és képmutatók. Ilyen a hatalom természete.
Ne kerülj a közelébe, mert eleinte hájjal kenegetnek, de ha már nincs rád szükségük úgy rúgnak beléd, hogy még a kóbor kutya is megirigyelheti!
Nem kell elhinni a fenntartások nélküli kormányszeretőknek, de majd megtapasztalják. Volt benne részem, de ne tanuljanak a más kárából, jobb, ha saját bőrükön érzik!
Nézd, a korporativizmus szándéka kétségtelenül jelen van, de a korporativizmus még messze nem fasizmus...
Lásd wiki:
A korporatizmus egyrészt reakció volt a 20. század elején beálló pusztító világgazdasági válságra. Ez világszerte bizalmatlanságot ébresztett a szabad piacgazdasággal szemben és sok helyen egy, a középkori céhes rendszerek iránti nosztalgiát keltett. (A legismertebb példa erre XIII. Leó pápának a Rerum Novarum kezdetű enciklikája, mely elősegítette katolikus szakszervezetek megalapítását). Másrészt azonban a korporatizmus reakció volt a szocialista és kommunista osztályharcra is, amit a korporációk közti békés tárgyalásos megoldásnak kellett volna felváltania. További elméleti befolyást gyakorolt a korporatizmus létrejöttére a szindikalizmus, melynek (korai éveiben) Mussolini is híve volt.
„A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma” – énekelte a 70-es évek elején az Illés együttes. Hogy mi a hatalom szeretete, azt már akkor megtapasztalta a magyar társadalom, de hogy mi a szeretet hatalma, azt azóta se tudja.
A hatalmat lehet úgy is szeretni ha részünk van benne, de úgy is, ha nincs. Belülről, vagy kívülről. Állítólag aki belekóstol az ízébe, az nagyon nehezen válik meg tőle. Aki pedig kívül van a hatalmasok körén, alattvalói szolgalelkűséggel szeretheti a felette álló hatalmat. Gondoljuk végig mi mozgatta és mozgatja ma is a történelem, a politikai élet szereplőit? Ugyanaz, amely némely házmestereket, BKV-ellenőröket, kis és nagy főnököket. Az a kéjes vágy, hogy rendelkezhessen a másik ember felett, hogy meghatározhassa érzéseit, gondolatait, hogy ő irányíthassa az események menetét. Az eltorzult uralkodási vágy a bűnös emberi természet egyik legpusztítóbb ereje. Ettől a szenvedélytől hajtva birodalmak jöttek létre és mentek tönkre. Háborúk, éhínségek, ördögi diktatúrák váltották egymást, miközben emberek milliói estek áldozatul a hatalom szeretetének.
Azt te csak hiszed! Miután szembe helyezkedtem saját pártom (szdsz) politikájával, nem hogy nem segítettek semmiben, egyszerűen kiközösítettek. A röhej az, hogy önkormányzati képviselőjük voltam. Nyilván egyetlen előterjesztésüket sem fogadtam el azon túl. Pedig csak annyit mondtam, hogy szembe kerültek az alapításkori eszmékkel.
Nem kell visszamennünk a római birodalomig. Ti. a fasizmust onnan eredeztetjük a jelképeivel együtt. A kérdésedet értem.
Két nagyon fontos dolog van a mai társadalmi helyzetben.
1/ Ne gondolja senki, hogy kimarad a rosszból! Ezért kell a mértéktelen szolidaritás.
2/ Ne gondolja a kormány, hogy nem folynak konzultációk a szakszervezetek között! Minden tekintetben stratégiai ágazatokban jól szervezett szakszervezetekről is szó van. Nem jó irányba tolná az ország szekerét egy általános sztrájk, de ha nincs más módja az észheztérítésnek, hát ... legyen!
Volt egy rejtett kérdésem. Szted hány szakszerv. tag van, és az hány másikkal vállal érdekszövetséget? Mert már rég megtanultam, hogy egységben az erő, csak az egységet nem látom. A topikindító a fasizmusról szólt. A fasci vesszőt jelent. Egy vesszőt széttörnek, kettőhöz már több erő kell, egy köteghez pedig már több kéz is. Kérdés: mi a több, a vesszőnyaláb vagy az azt eltörni akaró kéz?
