Nem állítottam, hogy hazudik, csak még ma sem ismeri igazán a magyar társadalmat, főleg a munkás réteget. Vele együtt mások sem. Nem is nagyon akarják. Mindegyik elbizakodott, azt hiszik, vagy csak azt akarják elhitetni magukkal és másokkal, hogy náluk a bölcsek köve.
Ezt talán tőle kellene megkérdezni. Minden esetre 1993-ban eléggé nehezen tudta elrejteni a meglepődését, amikor az élet hétköznapi dolgairól beszélgettünk az SZDSZ egyik országos rendezvényén. Eléggé látszott rajta, hogy nem igazán érti, amit én munkás perspektívából mondok neki. Ő is egyfajta elefántcsont toronyban élt és ez valószínűleg ma sincs másképp.
Valóban nem néztem meg, mivel van némi rálátásom a dolgomra, tekinttel arra, hogy van egy fajta politikai múltam. Túlságosan ismerősek a ferdítések és beszűkült vélemények.
Dehogy nem! Mellébeszélős duma, hogy az emberek nem tudták, ha a nyugati típusú többpárti demokráciát választják, akkor annak gazdasági alapja nem a kapitalizmus. Már bocs, de mindenki tanult történelmet és főleg a '80-as évek végén elég nagy volt a nyilvánossága a külömböző politikai irányzatoknak. Hülyeségeket lehet összírkálni, de az embereket hülyének, butának nézni nem illik. A gyári munkásság éppen olyan jól tudta, mint az akkori alakuló és hatalmukat vesztő politkai elit. Kikérem magamnak a magam és munkástársaim nevében, hogy ilyen mértékben hülyének nézzenek. Mi meg sajnos úgy látjuk, hogy éppen az értelmiség gondolkodik túlságosan egysíkúan, hovatovább megalkuvóan gyáván.
Úgy látszik, kevés itt a kisember. Szerinted nem a több millió kisember szavazott 1990-ben a szabadversenyes kapitalizmusra? A nagy emberek ezt maguktól kevésbé tudták volna megtenni.
Azért, mert végtelen mennyiségű árokkapirgálást és lapátolást lehetett a cigányokra bízni, aki így azt érezhette, hogy ő is számít.
Pedig nem is?
Jah,aki csak kapirgálni tud, az nem is számít, meg a beteg, az nem tud versenyezni, az öregek sem, lökjük ki őket, mert a mi demokratikus versenyünkbe ők nem teljesítettek.
A gyerekeket még ne, jó versenyző lehet belőle.
Esetleg.
Ha mégsem, akkor az a minimum, hogy ne érezze, hogy ő is számít.
Rájuk csak akkor kéne számítani, ha a versenyben megterlelt versenyképes árunkat
Úgy látszik, kevés itt a kisember. Szerinted nem a több millió kisember szavazott 1990-ben a szabadversenyes kapitalizmusra? A nagy emberek ezt maguktól kevésbé tudták volna megtenni.
Talán azért, mert egész egyszerűen lusta. Lusta, hogy versenyezzen és talán azzal is tisztában van, hogy milyenek a valós esélyei a kapitalizmus kereti közt zajló versenyben.
A kommunizmus sosem küzdött meg a konkurenciával. Ezt a fogalmat nem is ismerte.
Baszus a verseny az valami életcél?
Versenyezz, hogy életben maradj, hogy te is a piacon maradj, hogy a piac piciny szegletében szereplő lehess, aztán amikor már jól kiversenyezted magad, akkor jön a nagyhal, amelyik megseszi a kishalat.
Valamelyik kínai filozófus mondta, hogy soha ne versenyezz!
József Attila meg azt:
" Ehess, ihass, ölelhess, alhass.
A mindenséggel mérd magad!"
A verseny nyertesekre és vesztesekre osztja a társadalmat.
A vesztesek nyugodtan éhezzenek, mert nem ők győztek.
Az általános szabály szerintem, hogy a diktatúra, pontosabban az erős, központosított hatalom a kisembereknek, vagy inkább a középrétegnek kedvez, a demokráciát pedig a nagybirok, a nagytőke szereti.
Vitatkoznék.
Demokratikus beendezkedés mellett is lehet az államnak erős gazdasági szabályozó, ellenőrző tevékenysége, amely nem engedi a nagytőke érdekeit túlburjánzani.
Az, hogy pl. az USÁ-ban a jól jövedelmező fegyvergyártást, kereskedelmet úgy szolgálja ki a mindenkori állam, hogy háborúkat indít mondvacsinált okokból azt jelenti, hogy a nagytőke valamiért kezében tartja az államot.
Ha pedig ezt meg tudja tenni, akkor az emberek hiába választanak képviselőket, mert a valós döntéseket nem a választott képviselők hozzák, hanem az őket ( politikát) kézben tartó tőkések.
Következménye, hogy mindenkit kirúgnak at állásából ( beállítódástól függetlenül) aki a Gy. kormány alatt valamilyen állami munkahelyen dolgozott, most éppen a bírákon a sor!
Ebből is látszik, hogy milyen gyerekcipőben jár a Magyarországon a demokrácia.
......................
Ekkor szoktam én utalni arra, hogy de hisz a diktatúrában nem volt ilyen! :))
MO-on minden baloldali gondolkodású ember neolib. ami magyarul kb. a hazaárulással egyenlő. Ez köszönhető Gyurcsánynak, aki a baloldal zászlaja alatt neolib politikát valósított meg.
Ez az a szélsőséges, objektivitást nélkülöző gondolkodás amire utaltam, hogy ezzel nem tudok mit kezdeni.
.......................
Gondolkodás?
De hisz te is írsz más topikokba, nem látod, hogy ez a valóság?
Ez így, ebben a formában tényleg egy gazdasági szabadságharc, amit a magam részéről soha nem fogok feladni, mert a tétje nem más, mint az önállóság, a függetlenség és a személyes szabadságom. Ezekhez pedig a végsőkig ragaszkodom.
Tiszeletben tartom azokat az embereket akik képesek a nehéz, sok odafigyelést igényló munkájuk mellet még gazdasági szabdságharcot is folytatni.
Nem értem azonban, hogy miért kellene ezt kiterjesztően értelmezni, miért ne fogadhatnánk el, hogy vannak olyan emberek akik CSAK normálisan becsületesen dolgozni szeretnének.
Nincs kedvük a harchoz.
Ne értsd félre, nem mondom, hogy nem nyújt magsabb teljesítményt a munkája mellett még harcolni képes ember, és kapjon is többet a telejsítményéért.
Ám nem gondolom azt sem, hogy egy multinál jól dolgozó esztergályos, tudományos kutató, pénztáros harcok nélküli szakmai munkája olyan alacsony rendű, hogy abból képtelen az önfenntartásra.
Szerintem a kettőnek egymás mellett kellene működnie, mert nem alcsonyabb rendű vagy lustább az, aki a munkaidejét "csak" munkával tölti.
Nem tudom mennyire ismered az itteni viszonyokat, ezért csak megjegyzem, hogy még a gzdasági szabadságharc is más, ha mondjuk az állam visszatartja az áfát, és ezért jönnek létre a tömeges körbetartozások.
Itt nem csupán a versenytársakkal kell megküzdened, hanem ( a horribilis adók mellett) az állam minden további nélkül visszatartja a munkád adótartamát. ( áfa) Itt következmények nélkül megtehető, hogy az állami pénzből épült Megyeri Híd fővállakozója nem fizeti ki 20 alvállalkozó fejenként 40 milliós elvégzett munkáját.
Az óvónő, a tanár és a kutató megbecsülése az állam feladata lenne. De pillanatnyilag az állam - sunyi módon - megpróbál, a lehető legtöbb kötelezettsége aló kihátrálni. Ezért van egyre több magániskola és ezért nyílik egyre több magánklinika, miközben állambácsi csak örül a háttérben, hogy az emberek olyan szolgáltatásokért is fizetnek, ami egyébként állampolgári minimum kéne, hogy legyen. Az igazi skandalum, az kellett volna, hogy legyen, amikor az EÜ-ben bevezették a várólistás rendszert és ezzel tömegeket toltak a magánklinikák pénztárai elé. Ezzel szemben a magyarok a 300 forintról szavaztak... és senkinek sem tűnt fel, hogy a továbbiakban az alapvető egészségügyi ellátásért vagy várni kell fél-egy éveket - vagy kőkeményen fizetni a magánklinikán.
Ezt a bekezdést a 300 Ft-os szavazás miatt emeltem ki.
Tehát a dolog úgy kezdődött, hogy az akkori kormány bejelentette, hogy a nagy ellátó rendszereket meg kell reformálni.
Bevezették (csepegtetve) a teljesítmény volumen korlátot (TVK) , összevonták az eü. intézményeket, különösen a kórházakat és bevezették a 300 Ft.-os vizitdíjat, felemelték az eü. járulékot.
Az emberek ezt szó nélkül tűrték, csak akkor kezdtek morogni, amikor kiderült a 300 Ft-ot nem az orvos kapja. (vagy nem mindet)
Olyan nagy vágást nem jelentett a 300 Ft. mert a rászorukóknak visszaadták jelentős részét, igaz kicsit nehezített eljárási rendben, de visszakaphatták.
Mindezek után kiderült, hogy ezek bevezető intézkedések voltak, mert a cél, hogy az EÜ. kasszát privatizálják. Nem az intézményeket, kórházakat, hanem az EÜ.kasszát.
Amikor kiderült akkor is csepegtetve hozták a törvényeket, előbb felállítottak kb 10 intézményt, amely a biztosítók csirája lett volna, kinevezték ezek vezetőit.
Lényeg, hogy a legutolsó lépésben került volna sor a pénznek a magánbiztosítók részére történő átadására, és addig - valljuk be -nem igazán történt olyan dolog, amelyet népszavazásra lehetett volna vinni.
Minden készen állt tehát ahhoz, hogy a pénzt a külföldi bankok mellett álló magánbiztosítóknak átadják, eljutottunk oda, hogy már csak egyetlen törvényt kellett volna hozni, hogy az elképzelés megvalósuljon.
Valójában akkor kellett/kellett volna a népszavazást megtartani a törvényről, amikor azt kihírdetik, ám a népszavazás megszervezése minimum 3-6 hónap, az AB ( ha oda fordulnak a választók ) jó, ha 1 éven belül dönt.
Csakhogy addig átadják a pénzt a magánpénztáraknak, azok meg nyilván nem fogják 1 év után visszaadni. Vagy ha igen komoly kártérítés ellenében.
A törvényhozást megakadályozni nem lehet, a pénzek átadását nem lehet, nyilván a magánbiztosító profitért biztosít, a pénz meg így is nagyon kevés.
Mit lehet itt tenni?
Na ekkor találták ki okos jogászok, hogy az addigi intézkedések közül csak a 300 FT-os vizitdíjra lehet mozgósítani az embereket.
Ha ugyanis a vizitdíjat a népszavazás eltörli, hiába adnák át a kasszát, mert az álllami támogatás a vizitdíj nélkül kevés, azért nem vállalná el a biztosító. Másrészt a 300 FT. csekély összeg, ám a biztosító azt már ( ha bevezetésre került) bármikor emelheti.
Az emberek kb. 30-40 %-a értette, hogy valójában miről van szó, a többiek valóban a díj eltörlésére ugrottak.
(Mert szerencsénkre a díj bevezetésre került és élesen kijöttek annak diszfunkciói.
Ezt most nem részletezem, lényeg, hogy nem 300 Ft-ról volt szó, hanem ha vizsgálatokra küldenek, akár 5x300-ról is. )
Így ( csak így) lehetett megakadályozni az eü. kassza privatizációját, - bár az EÜ-t szétverő törvényeket nem vonták vissza- azért nem került magánkézbe a magyar egészségügy.
Azért tartottam szükségesnek ezt részletesen kifejteni, mert tisztán kell látni, hogy a népszavazás megszervezésére nem a 300 Ft.miatt, hanem a privatizáció megakadályozása miatt került sor.
Bocs, de szeretem, ha külföldről megmondják, hogy nekünk itthon mit kellene csinálni.
Ne haragudj, nem akarlak bántani, de mennyivel hősibb cselekedet, hogy ha szarban a haza, akkor kivándorlok, mert nekem jobb élet jár mint amit a hazám tud nyújtani, aztán a jó melegből teli hassal osztom az észt, hogy mit kéne csinálni annak, aki mégis inkább itthon maradt.
Foleg read-only vagyok de ezzel a kijelentessel vitaznek. Elsosorban azert mert ma, az Europai Unio koraban mast jelent a kulfold mint 30 evvel ezelott. 30 evvel ezelott ha valaki kulfoldon vallalt pontosabban kapott, szerzett munkat azt a kollegak irigykedve figyeltek. Emlekszem egy kollegamra aki megkerte a fonokunket adna neki egy tamogato levelet, hogy Amerikaban dolgozhasson 2 evig egy laboratoriumban. A fonok nyilvanosan kipellengerezte az illetot mondvan, hogy mig mi itt kuszkodunk addig o Amerikaban akar csengo dollarokat belapatolni.
Ugyanakkor, ezelott 150 evvel termeszetes kovetelmeny volt egy mesterember szamara, hogy legalabb 5 evet toltson el kulfoldon, kulonbozo manufakturakban es ezzel tokeletesitse tudasat. Ez alapkovetelmenye volt annak, hogy felvehessek egy magyar cehbe. Nekem a mai napig megvan egy tavoli rokonom 150 eves utlevele amly tanusitja, hogy mely orszagokban jart, dolgozott es tanult. Nem professzor, nem akademikus hanem egyszeru gyertyamarto mester volt.
Ma a helyzet olyan, hogy aki munkat tud es akar vallalni kulfoldon azelott nyitva az ut. Ez egesz Kelet-Europat megmozgatta. Pl. orvosok, apolok tomegevel mennek Romaniabol, Magyarorszagbol is Angliaba, Irorszagba vagy skandinav allamokba. Ez egy teny amit nem lehet nem tudomasul venni vagy lesoporni az asztalrol. Es tovabbra is magyarok es tovabbra is idetartozonak erzik magukat. Kikozositeni oket nem lehet tobbe, az ido kereke nem fordul vissza az 50-es 80-as evekbe. Ezek az allampolgarok komoly penzt hoznak haza es az biztos, hogy ok es csaladjaik nem fognak segelyre szorulni. Gyermekeiket iskolazni tudjak ami nem mondhato el sok esetben azokrol akik itthon maradnak mert egesz egyszeruen nincs mibol. A szegenyseget ujratermelni vagy belevagni az ismeretlenbe es megallni a helyuket - miert lenne kevesbe tiszteletre melto?
Es igen, bele fognak szolni abba, hogy mi tortenik itthon mert nem veszitik el magyar identitasukat attol, hogy kulfoldon elnek - ki mennyi ideig.
A tobbsegnek itthon vagyona is van ami utan adozik.
( tán te is ezt írtad) hogy aki az alapvető létszükségleteit nem tudja kielégíteni, az a kommunizmus langyos vizébe vágyik vissza.
Nem, nem ezt írtam. Amit ezzel kapcsolatban írhattam az inkább a létszükségleteink sorrendiségére vonatkozik. Arra, hogy nem a hőbörgés az első. Az egészséges táplálék és az élhető otthon megteremtése felülír minden demokratikus-álmodozást, mert ezek nélkül a mai kor embere hetek alatt elpusztul és már nem vágyik semmilyen rendszerbe.
Miért is vágyik vissza?
Talán azért, mert egész egyszerűen lusta. Lusta, hogy versenyezzen és talán azzal is tisztában van, hogy milyenek a valós esélyei a kapitalizmus kereti közt zajló versenyben.
A kommunizmus sosem küzdött meg a konkurenciával. Ezt a fogalmat nem is ismerte.
Miért nem volt társadalmi méretű probléma pl.a cigánybűnözés a Kádár korban?
Mert a cigányoknak is kellet dolgozni és a munkájukért annyi pénzt kaptak, hogy abból meg tudtak élni.
Nem voltak ők akkor sem orvosok, mérnökök, - bár többen emelkedtek ki mint manapság - de építették az utat, hordták a maltert, ingáztak a fekete vonatokkal a munkahelyük és lakóhelyük között, takarítottak a gyárakban.
Beilleszkedtek abba a közösségbe ami a munkahelyükön volt, és ez a közösség előbb-utóbb felhúzta őket arra a szintre, hogy ha munkával is meg tudják keresni a napi betevőt, akkor nem lopnak.
Azért, mert végtelen mennyiségű árokkapirgálást és lapátolást lehetett a cigányokra bízni, aki így azt érezhette, hogy ő is számít. De a mai technológiai fejlettség ezt nem teszi lehetővé. 100 lapátos cigány munkáját végzi el egyetlen mozdulattal az a Dömper, amit ráadásul egy szintén nem cigány vezet. A kapitalista sose fog egyetlen takarítóval többen alkalmazni, mint amire feltétlenül szüksége van. Ilyen szempontból ez egy embertelen világ. Kezd kiszorulni a képzetlen munkaerő az egyébként is túlkínálattal küzdő munkaerőpiacról. A politika 20 éve mondogatja, hogy tanulni kell, képezni magunkat, mert csak akkor van esélyünk az emberhez méltó életre.
Normális esetben egy gyereknek is kijár 20 évnyi jó tanács, de ha nem képes felfogni, akkor majd a saját bőrén tapasztalhatja a lustaság árát. Ez ilyen egyszerű. A régi rendszerben elég volt részegen fetrengve létezni egy adott közösségben és anélkül, hogy bármi értékelhetőt tettél volna - a közösség vitt magával azon a bizonyos életszínvonalon. Ezzel szemben ma, úgy ott hagynak, mint a szart és akkor még nem is érintettük a közösségért, önként vállalt tevékenységek körét, ami nélkül pl. pillanatok alatt kidob magából az amerikai társadalom. De az egy más kultúra, egy másik demokrácia...
Nézzük már meg, melyik az értékteremtőbb társadalom?
Az, amelyikben minden ember munkát végezve közelíthet ahhoz a szinvonalhoz, ahol már
emberi létnek nevezzük a létet, vagy az, amelyikben jó kapcsolatokkal,magas innovációs képességekkel, szorgalommal kiemelkedhet valaki a többi közül, ezzel is jelezve, ( vagy inkább az így szerzett pénzzel) hogy ő különb a többinél.
Így aztán aki tanítja a gyerekeket, aki gyógyít, vagy beteget ápol, az a társadalom perifériájára kerül, míg egy tőzsdespekulátor beletörölheti ezekbe a lábát, jobb esetben nagyvonalúan adakozik nekik.
Melyik a demokratikusabb berendezkedés?
Ez így olyan, mintha kizárólag korrupcióval lehetne csak érvényesülni a kapitalizmusban.
Az elmúlt rendszer már történelem. Nem valószínű, hogy valaha visszatér. Nekünk ebben az adott gazdasági és piaci környezetben kell helytállnunk, más lehetőségünk nincs. Versenyképes termékeket és szolgáltatásokat kell kitalálnunk, hogy életben maradhassunk a kegyetlen versenyben. Ha a szlovák olcsóbban adja a tejet, akkor a mi gazdáink maradnak munka nélkül és sorolhatnám. Tudom... a feltételek, meg a támogatások. A politikának meg az lenne a dolga/haszna, hogy ezeket helyettünk kiharcolja. Egyszóval mindenki tegye a dolgát, legjobb tudása szerint - a globalizáció aztán vagy elvérzik, vagy leigázza a világot. Sokkal többet szerintem nem tehetünk.
Akkor sokkal nyomósabb indokaink vannak mint a pénz.
Sok dolog játszott nálam közre, amit most csak azért osztok meg részben, mert kapcsolodik valamelyest a topic témájához.
Elsősorban persze "önző" okom volt, a gyerek jövője, mert azt szeretném, ha olyan hivatást választhatna amit örömmel művel majd és ne kelljen anyagi okokból választani, mondjuk a brókerség vagy a média szak között.
Más okok mellett viszont még elég komoly érv volt a magyarországi közhangulat. A szélsőséges rasszista megnyilvánulások - bár nem vagyok érintettje, de zavart -, a minimális összetartás hiánya, stb. Olyan naponta előbukkanó apróságok amik egyszerűen csökkentették a jó közérzetemet.
A politikai elit tisztességtelensége, tehetetlensége pedig arról győzött meg, hogy nemhogy gazdasági téren, de még morális téren se várható változás a közeljövőben.
Az, hogy most, hogy orbánt megválasztották, pláne ilyen arányban, végképp elidegenitett.
tovább nem ragozom, mert az már talán nagyon off lenne.
Senkit nem akarok megbántani, csak más valamit megélni és más kívülről meglátni.
A kívülről látás persze lehet "rálátás" ezért jó ez a topik.
Nem tudom másokkal mi a helyzet, én az eddigi életem nagy részét MO-n töltöttem. Sőt, volt akalmam a rendszerváltás utáni években is belülről szemlélni a helyzetet. Ezen kivül baráti, ismerősi és rokoni kapcsolataim is vannak még ott, igy nemcsak a hirekből és a fórumokról tájékozódok. Igaz 4 éve már látogatóbam sem voltam MO-n, de azért követem az eseményeket.
Szóval nem annyira kivülrőli a látásom.
MO-on minden baloldali gondolkodású ember neolib. ami magyarul kb. a hazaárulással egyenlő. Ez köszönhető Gyurcsánynak, aki a baloldal zászlaja alatt neolib politikát valósított meg.
Ez az a szélsőséges, objektivitást nélkülöző gondolkodás amire utaltam, hogy ezzel nem tudok mit kezdeni.
Következménye, hogy mindenkit kirúgnak at állásából ( beállítódástól függetlenül) aki a Gy. kormány alatt valamilyen állami munkahelyen dolgozott, most éppen a bírákon a sor!
Ez szerintem nagyon szomorú és nem ártana észrevenni, hogy fenyegető diktatúrát előkészitő lépés. Ami MINDENKINEK rossz lesz.
Senkit nem akarok megbántani, csak más valamit megélni és más kívülről meglátni.
A kívülről látás persze lehet "rálátás" ezért jó ez a topik.
De a saját árnyékát senki nem tudja átlépni, ezt meg nektek ( akik kívülről figyelitek az eseményket ) kellene figyelembe venni.
A jószándékot mindenkiről feltételezem!
Macskacicónak még annyit, hogy az előző hsz. vége lemaradt, melynek lényege, hogy ma
MO-on minden baloldali gondolkodású ember neolib. ami magyarul kb. a hazaárulással egyenlő.
Ez köszönhető Gyurcsánynak, aki a baloldal zászlaja alatt neolib politikát valósított meg.
Következménye, hogy mindenkit kirúgnak at állásából ( beállítódástól függetlenül) aki a Gy. kormány alatt valamilyen állami munkahelyen dolgozott, most éppen a bírákon a sor!
Azt viszont én is mellékeltem a siker receptjéhez, hogy bizony elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatokkal rendelkezz. És nem feltétlenül a korrupció és az állami megrendelések miatt.
A szocialista rendszer még arra tanított, hogy dolgozz és lesz pénzed. A mai rendszerben már nem dogoznod, hanem pályáznod kell azért, hogy dolgozhass. És még mindig nem biztos, hogy a munkád után pénzhez jutsz, mert ha csak X-edik vagy az alvállalkozói sorban, akkor nagy a valószínűsége, hogy a fölötted lévők valamelyike nem becsületes és megszívod. Magyarországon vállalkozások ezrei csatlakoztak rá az állami és uniós pénzek leszívására. Aki ebből kimaradt - már pedig elég sokan kimaradtak - az ma "versenyképtelen" és csak a periférián egyensúlyoz a túlélésért.
Az én demokráciám ott kezdődik, hogy nem adom el a szaktudásom és ezzel együtt a személyes szabadságom egy multinak, hanem megpróbálok felszínen maradni ugyanazon a piacon. Ha sikerül túlélnem a nehéz időket, akkor megerősödve jövök ki az egészből és a piac elfogad engem is, mint létező alternatívát. Ez így, ebben a formában tényleg egy gazdasági szabadságharc, amit a magam részéről soha nem fogok feladni, mert a tétje nem más, mint az önállóság, a függetlenség és a személyes szabadságom. Ezekhez pedig a végsőkig ragaszkodom.
Az óvónő, a tanár és a kutató megbecsülése az állam feladata lenne. De pillanatnyilag az állam - sunyi módon - megpróbál, a lehető legtöbb kötelezettsége aló kihátrálni. Ezért van egyre több magániskola és ezért nyílik egyre több magánklinika, miközben állambácsi csak örül a háttérben, hogy az emberek olyan szolgáltatásokért is fizetnek, ami egyébként állampolgári minimum kéne, hogy legyen. Az igazi skandalum, az kellett volna, hogy legyen, amikor az EÜ-ben bevezették a várólistás rendszert és ezzel tömegeket toltak a magánklinikák pénztárai elé. Ezzel szemben a magyarok a 300 forintról szavaztak... és senkinek sem tűnt fel, hogy a továbbiakban az alapvető egészségügyi ellátásért vagy várni kell fél-egy éveket - vagy kőkeményen fizetni a magánklinikán.
A tőzsdegurut én speciel semmire sem tartom, mert nem hoz létre maradandó értéket.
Ő a mások által előállított értékek kereskedelmével foglalkozik és, mint ilyen szélhámos gazember a szememben. Ha az én kezemben lenne Magyarország demokrácia-potmétere, akkor biztos, hogy jóval lejjebb tekerném a brókerek és egyéb kufárok hatáskörét... bár még nem tudom, hogy hogyan. :D
Miért hinnénk azt (így, többes számban)? Az emberek - pont a Maslow-piramis mintájára - akkor foglalkoznak ilyen úri dolgokkal, ha az ezt megelőző létszükségleteiket letudták. Amíg a napi betevőért folyik a kenyérharc, addig természetesen nem a demokrácia-deficittel foglalkozik az ember. Mindent csak szépen, sorban...:D
Ó köszönöm!
Ezek szerint meg is van a válasz a topiknyitó kérdésésre. :))
Miért a többes szám?
500 hsz. felett tartunk, és még mindíg ott, ( tán te is ezt írtad) hogy aki az alapvető létszükségleteit nem tudja kielégíteni, az a kommunizmus langyos vizébe vágyik vissza.
Miért is vágyik vissza?
Talán nem ismer más társadalmi berendezkedést, ahol a maga képességeivel munkát végezve felemelkedhet a társadalom mocsarából.
Miért nem volt társadalmi méretű probléma pl.a cigánybűnözés a Kádár korban?
Mert a cigányoknak is kellet dolgozni és a munkájukért annyi pénzt kaptak, hogy abból meg tudtak élni.
Nem voltak ők akkor sem orvosok, mérnökök, - bár többen emelkedtek ki mint manapság - de építették az utat, hordták a maltert, ingáztak a fekete vonatokkal a munkahelyük és lakóhelyük között, takarítottak a gyárakban.
Beilleszkedtek abba a közösségbe ami a munkahelyükön volt, és ez a közösség előbb-utóbb felhúzta őket arra a szintre, hogy ha munkával is meg tudják keresni a napi betevőt, akkor nem lopnak.
Nézzük már meg, melyik az értékteremtőbb társadalom?
Az, amelyikben minden ember munkát végezve közelíthet ahhoz a szinvonalhoz, ahol már
emberi létnek nevezzük a létet, vagy az, amelyikben jó kapcsolatokkal,magas innovációs képességekkel, szorgalommal kiemelkedhet valaki a többi közül, ezzel is jelezve, ( vagy inkább az így szerzett pénzzel) hogy ő különb a többinél.
Így aztán aki tanítja a gyerekeket, aki gyógyít, vagy beteget ápol, az a társadalom perifériájára kerül, míg egy tőzsdespekulátor beletörölheti ezekbe a lábát, jobb esetben nagyvonalúan adakozik nekik.
1.) feltehetően pozitív hatással van a verseny a kutatás-fejlesztésekre, ami nélkül csak langyos víz lenne a tudomány és a technika használata. És ebből következik, hogy minden további fejlesztés csak akkor nyer értelmet, ha van vetélytárs - legyen az űrkutatás vagy fegyvergyártás.
Ez érdekes, ezzel nagyon sokan érvelnek. Én nem fogadom el teljes egészében.
Legalábbis ami a versenynek az anyagi részét illeti.
Nagyon sok példa van arra, akár a hétköznapi élet terén, de főként a tudomány világában, hogy sokkal nagyobb hajtóerő a tudás megszerzése, a megismerés vágya, mint a várható anyagi haszon.
Biztos vagyok benne, hogy egy más társadalmi rendszerben, ahol nem az anyagi javak dominálnak, nem állna le, de még csak nem is lassulna a kutatás-fejlesztés.
3.) kapitalizmusban a fogyasztást a kultúrát- de még a közbeszédet is egyaránt a piaci igények (tömegek) határozzák meg, míg a kommunizmusban ugyanez fentről irányított.
A kommunizmus alapeszméje és az eddig megvalósult kommunistának hivott rendszer szerintem nemigazán fedik egymást. Amit mi ma kommunizmusnak hivunk, az valójában nem több egy egyszerű diktatúránál.
4.) szólásszabadság, fogyasztóvédelem, emberi jogok és egyáltalán: jogállam.
Nem hinném, hogy csak a kapitalizmus sajátja lehet. Talán ezer év mulva több összehasonlitási alapja lesz az utódainknak.
5.) szabad választások (bárki jelölhető és választható)
Ez sem a kapitalizmus, hanem a kiteljesedett demokrácia ismérve.