Makarska túra, Griff.18-an lettünk, két busz+ személyautók, és még közben is érkeztek-mentek, változott a létszám.Az idő gyönyörű volt, nyaralásnak is elment, a szállás apartman, abban sem volt semmi kifogás.
A starthely 1240m-en, a leszálló a tengerparton. Nem könnyű ennyi embert összefogni, 2 csapat lett, az egyik(engem is beleértve) 4 napos, a másik 1 hetes, még jelenleg is tart. Az első nap tájékozódás, a leszállók felmérésével telt, nem egyszerű, az elmúlt időszakhoz képest a tengerpart beépítettsége változott, ki kellett találni újra a leszállót. Azért nem igazán kezdőknek való túra volt, de a kezdők is megbírkóztak profi irányítás mellett.A leszálló adta fel a leckét a kevésbé gyakorlottaknak.A starthely az teljesen o.k., könnyű startolni.
Azt már előre tudni lehetett, hogy a hegy, annak ellenére ,hogy egy hosszú sziklás gerinc 1000m felett, és kb 1000m-es függőleges sziklafal, elég ilyesztő a start szempontjából így elsőre- nem igazán tartott, legalábbis elég szűk emelőtér volt a starthely környékén amin meg lehetett maradni. Pl.200m-t süllyedve már esélytelen volt visszemelkedni.
Nem voltak nagy emelések, de ami volt, az is rugdosós volt.Sokkal vadabbra számítottam, a helyiek is mondták, hogy nem vészes, a kinézete ellenére egész szelíd hely.
A elszállóban fügefák, éppen érett , még sosem ettem fáról fügét, csak a bolti aszalt verziót ismertem. Jól telezabáltam magam az érett füvével, szinte ez tartott életben, reggeli után a legközelebbi kaja este 9-kor volt, a napi 1-2 kiló füge nélkül éhenhalás lett volna...
A panoráma onnan fentről meg leírhatatlan.Leszállás után sör, és strandolás, Joe szervezése kitűnő.
Ma Kalocsa volt az uticél.Rekkenő hőség és a keleties szél nem sok jóval kecsegtetett.De akit felhúztak, kis keresgélés után fent ragadt, kitekert a holdig majd eltűnt a távolban.Nekem 2 startból jött össze az 1.5 óra mert még magasan is elég ritkák voltak a termikek.Az elsőből 1700-ig jutottam majd nem csak a termik, de a felhőfoszlány is eltűnt ami felé tartottam.Utána mehettem bármerre, nem találtam semmit.A 2. startból Pityke egy termik közbe iktatásával felhúzott 700m-ig, majd a termikben oldottam és tovább tekertem de egy idő után bele untam, hogy tépte az enyőt és sehol nem találtam teljes körön a stabil emelést mert betöretlen vadló módon viselkedett.Pedig esk. még beszéltem is hozzá.Aztán elváltak az útjaink, mert megunta a bukdácsolásomat és kiejtett.Így jártam.Jó volt vége újra magasan lenni, mert idáig 1300 körül mindig felhőalap volt.Most is látszódott egy inverz párás réteg, de nagyon sokáig kékeges termikek voltak.Addig volt barátságos a levegő.Ahogy kipattogtak a kumók, a termikek is elkezdtek rugdosni.
Volt 2 érdekes tapasztalásom.Az egyik, mikor az 1700-as termik megszűnt, bekaptam a Vistával egy minimál frontot.Az egészből annyi tűnt fel, hogy megkönnyebbül minden és huppanok egyet, az ernyő anyaga pedig zörgött egy nagyot.A második dolog pedig az volt, mikor arra kelett rájönnöm, hogy fèlernyővel termikelek.A másik oldal nem csukott el, csupán mint ha nem is lett volna.Én pedig a másikra terhelve tekertem.Persze utána meglett mindkét oldal, de még is elég furcsa érzés volt.
Mint említettem a szél földközelben erős és keleties volt, de 350m felelett nyugodt, határozott DK fogadott.Tehát aki akart feladatot repült, nekem elég volt a helyben tekerés is.
Tegnap 1/2 4-kor start Kalocsán. 1 pilóta elég magasan a levegőben, északon már vastagon front, Solt felé is már feketedett az ég, de Kalocsa még repülhető volt. Mire felkerültem , pont egy jó nagy fekete felhő alatt találtam magam, kb 3,5-ös folyamatos emelés, elmenekültem alóla, majd többször vissza, hogy azért a levegőben is tudjak maradni, 1100m, tovább nem mertem, nehogy kezelhetetlenné válljon a dolog, aztán kezdett beerősödni az amúgy gyenge szél, és elkezdtem leszállni. Egyhelyben állva süllyedtem a reptér közepe tájékán, Pityke is épp hazaindult, és jókor érkezett alám, ahogy földet tértem, elkapott, nehogy elsodorjon az egye erősebbé váló szél. Végülis még pont a legvégét sikerült kifognom, 40p.
Ma nyikom.Rengetegen voltak, én du 3-ra értem fel, addig kevesek repültek jókat/távot, sokan meg lecsúsztak.Nagyon északias, és gyenge szél volt. Csak a termik befúvásokra lehetett építeni.Utoljára startoltam, de nagyon megszenvedtem vele. Vagy 8-adszorra sikerült elstartolni.
Aztán a levegőben a szerencse mellémszegődött(ahogy általában) és egy jó félórát termikeltem, egyikből ki, a másikba bele, de sajnos nagyon már nem tudtam kiemelkedni, alulról súroltam az 1000m-t, időnként 3,2-es emelésekkel, meg süllyedésekkel.
Tegnap Csolnok.A Dorogi útról 6-körül jön egy szirénázó Tűzoltóautó. Indexel, ugyanoda frodul be, mint én. Biztos ég valami, remélem nem a starthely körül.Parkoló tele, többen a levegőben. Egy mentőautó is a parkolóban. Nem egy jó jel.Aztán hamar elmondták, a délnyugati starthelyen egy rossz visszaszállás, sípcsonttörés.A tűzoltóautó is megérkezett, vitték fel a hordágyat. A repülést ez nem zavarta, a DK starthelyről startoltunk. Hamar levegőbe kerültem, még láttam a levonulókat a sérülttel. A nevét nem tudtuk meg,de lobbulást neki!
Hararosan ki lehetett tennia megtelt táblát. Igazi gyogyi, tele extrém helyzetekkel. Jobbkézszabály! ordítást többször el kellett hangoztati. Nagyon nagy odafigyelést igényelt az 1 óráig levegőben maradásom, többször a frász jött rám, nem azért, mert lerohadok, hanem mert egy sárga bukósisakos valószínűleg nem hallotta a jobbkézszabály kiabálásokat, az nem feltételezem, hogy nem tudja mi az, az meg sem fordult a fejemben...
Mikor felfelé mentem még a hegyre egy pilóta társaságában, aki eddig össz 3,5 ó-t repült, és bekerült az akváriumba, belegondoltam, nem biztos, hogy ez az akvárium az Ő ideje.De nem biztos, hogy neki volt az a sárga bukósisakja...
Csak megerősíteni tudom amit leírtál, bár èn "csak" 1000m-ig jutottam egy kellemes 0.2-0.5-ös emelésben, de ott fent lubickolva azért megvolt az 50 perc.A -3+4.5-be én is bele botlottam, meg valami megmagyarázhatatlan felhő szélirány szerinti hátulján keletkezett turbóba is amit alig tudtam otthagyni.A leszálló is éppen 2x emelt vissza 120-130m-ről 300-ig.Végül, alacsonyabban vissza fordulva sikerült leszállnom.Amúgy szintén az utoljára èrkezők között voltam.Felszállás 15:30 környéke, leszállás 16:20.5 hét kihagyás után jó volt végre fent lenni.
Az biztos, hogy más feelingje van annak, mikor jó 1,5 km-re vagy a talajtól! Céép látvány, kellemes hideg levegő, ebben a nagy kánikulában (tavasszal és ősszel viszont kockára fagyás..), és az az érzés, hogy de szép a világ tetején lenni, pedig nem is ott vagy.. :-)
Ma délután telefonálnom kellett a Gábornak, hogy töröljön az Újlaki listából, mert nem megyek, épp akkor szálltam le Kalocsán, 1ó. egy csörlésből és 1750m- en tekeregtem. Valahogy más a feelingje annak, ha 1700m van az ember talpa alatt...
Ma ez viszont rossz kör volt a Pitykének. Alig volt kuncsaft. Akit egyszer felhúzott, az mind fennragadt. Csak a frissen betoppant pilótákra lehetett alapoznia. Azért jó, hogy overállt vettem a dögmelegben, 1500 felett érezhetően hűvös volt, különösen, mikor fehő árnyékba kerültem. Volt részem tartós 3-as emelésben, meg ugyanilyen süllyedésben is.
Mire felértünk a hátimocis kollegával az Egedre, jött számára a következő "megrázkódtatás", a növendékekkel teli starthely. Nem volt elég a hegyre mászás! Kb. 3-4 órát csücsültünk a starthelyen, mire starthoz jutottunk. Nem volt egyszerű. Aztán én még késlekedtem, mert rádión besegítettem a hátimotorosok nem éppen természetes közegében mozgó kollegának a startban, meg repülésben, ezért jó későn jutottam starthoz. Már épp belenyugodtam, hogy ezúttal már csak egy sima lesiklást ad az idő, mikor végre elstartohattam.
Akkor már senki sem tudott fentmaradni, csak Edina a Discovery 4-esével, meg én a szakadt ernyőmmel.
Én is gondolkoztam azon, nem lenne -e jobb Egedre menni, gyengébbnek tűnt a szél, aztán mégiscsak családi kirándulással összekötött Csolnok lett. Vad szél, 35km/ó, senki sem repült, várakozás a kellemes 37fokos árnyékban. Aztán fél 6 felé egy pilóta belepróbált, és utána elkeztünk mind a 6-an elstartolni. Jó dinamikus, termikes idő volt, jól ki lehetett tekerni. Hogy honnan, honnan nem, de rövid időn belül a semmiből teleszaladt a starthely, és olyan akvárium alakult, ki, hogy Csolnokon már rég láttam ilyet. A 8 ernyő is sok itt ezen a kis helyen, és én 20-at számoltam meg a levegőben. Mikor szemembe sütött a nap, semmit nem láttam még napszemüvegben sem, azt veszem észre, hogy hirtelen előttem termett egyernyő,és mikor ez már 3-adszor ismétlődött, űgy döntöttem, ez nekem már sok, mivel volt magasságom is bőven, átsiklottam a hegy fölött,és a tarlón leszállás. 35 perc.
Ezért keresztre leszek feszítve, de csak leírom, ahogy történt;
Sajnos elég későn jutottam starthoz, mert Simonics Petiék
tanfolyamoztak, de aztán megengedték, hogy az egyik tanuló előtt Béci, Szabóné Koleszár Edina, meg én elstartoljunk.
Az első startkísérletnél sajnos egy gyökérben letapadt az ernyőm.
Aztán gyorsan elstartoltam, majd beletenyereltem a jóba és adtam az élvezeteknek, tekertem, amíg tudtam. Közben Béci cukkolt, hogy szedjem össze magam, mert egy csaj lehagy termikben! Márminthogy Edina! Hát nem hagytam magam, miközben két külön termiket tekertünk.
Közben elhűlt bennem a vér, ugyanis felfedeztem, hogy az ernyőm stablapján van egy jó 15 centis szakadás (a letapadáskor sérülhetett meg, csak nem vettem észre). Konkrétan az egyik cella halott volt, de azért termikeltem vele!
Végül mindketten _Edina, meg én is- kitekertük a magunk termikjét. Edina a leszállóba ment, én elhúztam távra -szakadt ernyővel. Persze folyamatosan figyeltem az ernyőt, de végig jól viselkedett, így Sálynál kinéztem egy rétet, aztán leszálltam.
Amint tudom megvarratom az ernyőt, többszörösen megérdemli!
Repülési idő: 48 perc, max. vario: +3,5; -3,5, Max magasság: 2390m (azazhogy a tavalyi 2202m-es egyéni rekordomat megdöntöttem. Rámfért végre..)
Ma szintén Újlaki, ezt a 37 percet nem annyira élveztem, vadul termikes, rugdosós, ráadásul 6-an egyszerre a szűk emelőtérben, hát nem az élvezetek Mekkája...
Ahogy öregszem, egyre nehezebben viselem a kudarcokat. Nem tudtam ma az 1 órámat megrepülni Újlakin. És ami a legszörnyűbb, még tanúk is voltak. Még elbújdokolni se lehetett a 3/4 órás reppenésem után...
A mai nap elég izgalmas volt, fülcsukva gyorsítós menekülés a minden irányból összezáruló zivatarfelhök között. Most már a szálláson pihegek és hallgatom, ahogy a nagy sziklát csapkodják a villámok.
Tegnap egy jó termikelés Óbudán. E.T-vel egy autó lennt maradt, ami nagyon jó ötletnek tűnt, majd egy 33 perc kellemes reppenés, és leszálló. Aztán újra mentem, de az már csak lecsúszás.
Ma déltől Fedémes volt terítéken, mert a Liga-verseny, meg vad lökdösős szél miatt esélytelennek láttam az Egedet. Aztán mire megkaptam a jó hírt a használható időről az Egeden, már csak negyedórát tudtam lejtőzni este, mire annyira legyengült az amúgy is É-i szél, hogy le kellett szállnom (a legerősebb emelésem 0,4 m/s-volt). De azért egy röpke Eged-firka így is összejött:
Óbuda nagyon adta. 3 óra után startoltam el kellemes hagyre fújó szélben és máris emelt. 749-nél gyakran kellett fület csuknom és néha még úgy is emelet. A termikek szépen működtek, egyszer amikor elindultam a leszállóba, mert valamiért besüllyedtem, találtam a házak fölött egy termiket és azzal feltekertem a plafonig. Akár távra is elindulhattam volna, de azt majd csak jövőre.
6 után szálltam le, így 1 startból sikerült 2.5 órát repülni.
Ma egy igen kellemes gyogyi Újlakin.Sokan távol voltak, akik szétrepülték magukat Óbudán az elmúlt 1 hétben. Most viszont ideális állapot, az egész repteret meg lehetett repülni.
Hoppá! most figyelem csak, hogy a vasárnapi repkedésünkről még nem is írtam semmit.
Pótolom:
2013-06-30
A tegnapi célraszállós süllyesztősdi után nagyon vágytam egy fincsi emelősdire is, meg a motorom fejlesztését is rábíztam Gabira, ezért beugrottam Egerbe a reptérre. Gyorsan leadtam a motort, miközben kiderült, hogy Fábiánék is jönnek, sőt még fel is visznek a starthelyre. A dolog szépséghibája, hogy két órát kell várnom rájuk, így pont a legaktívabb időt hagyom ki.
A várakozás mellett döntöttem, mert egész jól eldumáltunk Gabival, meg egy öreg modellezővel, aki bringával jár ki a reptérre a régi vitorlázómodelljét reptetni. Állítólag órákig tud tekerni azzal az elsőre nem túl bizalomgerjesztő kinézetű modellsárkánnyal. Aztán jobban megnéztük és elkezdtük értékelni a szerkentyűt.
Végül Sanyiék is befutottak, berámoltunk a kocsijukba és felmentünk a starthelyre.
Az ÉNY-iról startoltunk Dáviddal, nagyon balos szélben, mégis gond nélkül. Rádión ugyan többször figyelmeztettem, hogy inkább az É-i oldalon keresgéljük az emelést, és a starthelytől jobbra nemigen menjünk, soxor lesodródott a DNY-i starthely körzete fölé. Ez néha nem volt baj, mert időnként visszaváltott a szél NY-ira, de többnyire ÉNY-i volt.
Sajnos nem volt nagyon aktív az idő, a vastag felhőtakaró alól csak néha sütött ki gyengén a nap. Leginkább csak lejtőztünk, nagyrészt Dávid mögött voltam, ezért én is kénytelen voltam lesodródni a DNY-i starthely fölé. Viszont az É-i oldalon kicsit mindig továbbmentem, emelésben fordultam, ezért sikerült nívó felett maradnom. Aztán kisütött a nap és tekeréssel is próbálkoztam. Sajnos egy-két kör után nem igazán tudtam megmaradni a termikben, még túl gyenge volt, de érezhetően aktivizálta magát az idő.
Aztán mikor Dávid már épp a leszállóba igyekezett, épp újra kisütött a nap és én végre megfogtam termikemet. Gyenge kis termik volt, 0,5-1-el emelt. Jó sokat tapogattam az emelést szinte végig körözés közben, de végre termikeltem! Bevallom jólesett megint otthagyni az Eged lejtőjét. Sikerült 800m-g emelkednem, aztán kiestem termikemből.
Ez kevés volt távhoz, de ezúttal nem is volt célom, hiszen Sanyi vitt minket vissza a reptérre, ezért mindenképp a leszállóban kellett leszállnom.
Visszasüllyedtem hát lejtőre, miközben már egy sárga Nova-ernyős is ott lejtőzött, próbálta becserkészni a termiket is. Én is lejtőztem még egy kicsit, miközben észrevettem, hogy a NY-i oldalon egy függőleges hasadék jobban emelt. Ott fordultam, ezért szépen kiemelkedtem. Aztán egyszercsak kicsit továbbengedtem ernyőmet és annyira megsüllyedtem, hogy kezdtem lecsúszni a lejtőről. A hasadék alja sem emelt. Talán nagy küzdelem árán még vissza tudtam volna emelkedni nívóra, ám mára elég volt! Én élvezetből repülök így lejtőn egy óra bőven elég, hogy feltöltsem magam élményekkel. Ez szűken meg is volt az 55p-el, ezért elindultam a leszálló felé.
Csomagolás közben még láttam, ahogy egy kék Gin-ernyős is besorol lejtőre a Novás mellé. Aztán mire Sanyi jött értünk, már egészen ronda felhők gyülekeztek É-ról, ezért örültünk, hogy időben lejöttünk. A reptérről még néztük, ahogy a szürkeség beúszik az Eged fölé, a sárga Novás ezt meg is elégelte ezért lejött.
A kék Gin még tovább lejtőzött, ami kezdett bennünk szörnyülködést kiváltani. Aztán mire elkezdett csepegni az eső, végre ő is lejött. Még épp időben..
Meg az elmaradhatatlan GPS-firka (és még pár kép):
Ez a hét szépen alakult. Ma Óbuda, habár nagyon északias volt, és az is majdnem 0 alapszél.Időnként néhányan jót tekertek az aktuális termikben, majd vissza szállás vagy leszálló. Mire kiértem, senki sem volt a levegőben, majd egy kellemes befúvással vagy 3-an elstartoltak,jól ki is emelte őket.
Hosszabb szünet, majd belefutóval startoltam, süllyedtem mint a balta, és a ribizlis felett 50m-rel találtam termiket, amivel a nívóig, majd afölé visszajöttem-visszatekertem. 749m-en fület kellett csuknom, de szerencsére jó sokáig fenn tudtam maradni a légtérhatár -1m-en,aztán ennek a jó sorzatnak is vége szakadt, leszálló lett belőle. Misivel visszataxizás, mire felértem, ÉNY-ba fordult. Még páran próbálkoztak a lehetetlennel, én pedig elégedettem távoztam a félórás termikelésem után.
Oké, erre az ernyőre is emlékszek, még néztem is, hogy ejj milyen ismerős zöld cájg!
Csak annyira el voltam foglalva a versennyel -mert még sosem versenyeztem-, hogy soxor leginkább csak izgultam, hogy ne bénázzak a startnál, meg pontosan célra szálljak.
Ma nagyom jó gyogyi alakult ki Csolnokon, habár a kora délután inkább lerohadós volt. Sokan jöttünk össze, nem kis odafigyelés kellett az ütközések elkerülésére. 1ó.10p. repülés azért összejött a 3 startból, a végén visszaszállással.
Tegnap Újlakin is be lehetett pótolni a hétvégén elmaradt repüléseket, csak türelem kellett hozzá... Mikor felfelé másztam délután , népes csapat jött velem szemben, épp levonultak a terepről, erős szél miatt. Elég kevesen maradtunk fent, majd 6 után indulhatott a start, azért a szokásos vad turbulens , Újlakira jellemző startkörülmények, de a levegőben már jól kezelhető. Aztán egyre csak gyarapodtunk, és egy órás repülést még ki is adott.
Vazze én irigyeltelek és komolyan megfordult a fejemben, hogy inkább diszkvalifikáltatom (de kurva hosszú szó ez!) magam, és én is elkezdek tekergészni melletted, semmint célraszálljak.
Csak aztán féltem, hogy a diszkvalifikálás (rohadt egy szó ez!) miatt vacsira sem lehetek hivatalos, pedig már rendesen éheztem!
Aztán másnap ez a kívánságom (mármint a lejtőzés) is teljesült, ezért elégedetten zártam a hétvégét.
Ugyan nem tudom ki kicsoda (ezért külön elnézést kérek), én is ott voltunk szombaton Egerben. Igaz nem versenyzőként, hanem mint Csülökmester egyik tanítványa, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat. Jövőre mi is megpróbálkozunk ezzel a megmérettetéssel. Repültem majdnam egy órát (reméljük nem zavartuk a versenyzőket) és még vacsizni is meghívtak minket. Köszönjük a szíves vendéglátást.
