A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
A világnak nem szuper férfiakra vagy nőkre van szüksége, hanem természetfeletti emberekre. Emberekre, akik kilökték az ént az életükből, és hagyják, hogy Isten ereje működjék bennük. Hagyják, hogy az inspiráció lépjen a törekvés helyére. Inkább törekedj spirituális növekedésre, mint hírnévre és gazdagságra. Legfőbb törekvésünk az legyen, hogy Isten használni tudjon bennünket. Isten elegendő a világ összes spirituális feladatához. Istennek szüksége az munkatársakra. Ezek a különös, alázatos emberek, újra tudják alkotni a világot.
Imádság a napért
Imádkozom, hogy az isteni erő eszköze lehessek. Imádkozom, hogy kivehessem a részemet a világ újjáépítésében.
Örömünkben nem okvetlenül betanult imaszövegeket kell mondani, nem is kegyes fölsóhajtásokat. Inkább egyfajta intenzív figyelem kell a boldogság perceiben, annak tudatosítása, hogy mindaz a szép és jó, amiben részünk van, a végtelenre mutat. Annyira, hogy maga a földi öröm tárgya csak ugródeszka, amelyen dobbantunk egyet, és már repülünk is az Atyához.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
"Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött. - Mit árulsz itt? - kérdezte. - Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten. Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat. - Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok - mondta, majd kis idő múlva még hozzátette - nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön. Isten mosolygott: - Kedvesem, azt hiszem, félreértettél - mondta. - Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat."
Megkeresztelve lenni annyit jelent, mint bensőségesen egyesülve lenni Istennel; egyedüli és új létmódban tartozni Istenhez, elmerülni magában az Istenben
Van egy megsejtésem, amelyet egyre több emberélet igazol: az ember sebzettsége, rettenetes szétesése csak akkor gyógyul, ha Jézusban rátalál Isten örökké hűséges szeretetére. Ezen a ponton nagyon fáj, hogy sok keresztény Jézust távoli ködalaknak tartja, akit szeretni nem lehet, viszont beleveti magát bűnös szerelmekbe, merthogy azok valóságosak. Álomvilágban élnek. Csak az tudja, hogy ez álomvilág, aki fölébredt már az egyetlen szeretet valóságára.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Szinte semmi sem olyan nehéz az életben, mint a várakozás. És Isten mégis azt akarja, hogy várjunk. Minden esemény, mozgás könnyebb, mint a nyugodt várakozás, és mégis meg kell várnunk, amíg Isten megmutatja az Ő akaratát. Nagyon sok ember tönkretette már az életét, a munkáját, elakadtak a lelki növekedésben a túl sok tevékenység miatt. Ha türelmesen várunk, mindig felkészülve, nyitottan, egy nap ott leszünk, ahol lennünk kell. És az történik, aminek történnie kell. Semennyi fáradság és tevékenység nem képes ezt megadni.
Imádság a napért
Imádkozom, hogy tudjak mindig türelmesen várakozni. Imádkozom, hogy bízzam Istenben, és folyamatosan nyitott legyek egy jobb életre.
Jóllehet a Bibliában sehol nem fordul elő az unalom szó, a tékozló fiú példabeszéde finoman sugallja, hogy itt ez a baj. Mindkét fiú unalmasnak találja az életet az atyai házban. Mi ennek az unalomnak az oka? Az, hogy nem érzik az Atya irántuk való szeretetét, nem értékelik személyes törődését. Ha valaki úgy tudja, őt nem szeretik, elkezd unatkozni. És ő is képtelenné válik a szeretetre.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Sokkal több lehetőséged van, mint gondolnád. Nem is szólva azokról a lehetőségekről, amelyek Isten tervében szerepelnek veled kapcsolatban. Benne bízz és ne add fel a reményt!
" Ha felkapcsolnád a tudatosság lámpájának a kapcsolóját, ha a nap folyamán figyelnél magadra és környezetedre, ha a tudatosság tükrében úgy látnád magadat, mint ahogy az arcodat látod tükröződni, vagyis pontosan, tisztán, olyannak, amilyen, a legkisebb torzítás és hozzáadás nélkül, s ha ezt a tükröződést megítélés és elítélés nélkül figyelnéd, akkor mindenféle csodálatos változást érezhetnél magadban.
Csakhogy ezek felett a változások felett nem lenne hatalmad, nem tervezhetnéd meg őket előre, nem határozhatnád meg, hogy hogyan és mikor jöjjenek.
Egyedül ez az ítélkezés nélküli tudatosság képes gyógyítani, változtatni és gyarapítani. De csak a saját maga módján, és a saját idejében."
Mint egy fát, amelyet meg kell metszeni sok a elhalt ágtól, mielőtt jó gyümölcsöt teremhetek. Úgy gondolok megváltozott életemre, mint a régi ágaiktól megfosztott, megmetszett, levágott és csupasz fákra. De a sötét, elhaltnak tűnő ágakon át némán, titokban folyik az új nedv, mígnem tavasszal új élet születik. Előbújnak új levelek, rügyek, virágok és gyümölcsök, sokszor jobbak, mint régen, pontosan a metszés miatt. Egy hatalmas Kertész kezében vagyok, aki nem követ el hibát a metszés során.
Imádság a napért
Imádkozom, hogy levághassam életem elhalt ágait. Imádkozom, hogy ne bánjam meg a metszést, mert az segít, hogy később jó gyümölcsöt teremjek.
Ahogy egyre inkább lelki emberekké válunk, akiknek nem a hasuk az istenük, hanem az élő Isten, úgy fedezzük fel magunkban azt az éhséget, amely a gyomrunknál sokkal mélyebben jelentkezik, s amelyet semmiféle múltban megtapasztalt élmény nem csillapíthat, hanem egyedül a mindennap ugyanaz, mégis egészen más Isten.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
"Napjainkban divatos úgy utalni a világban lévő rosszra, mintha annak bizonyítékául szolgálna, hogy a gondviselésről szóló tanítás nem állja meg a helyét. A dolog iróniája azonban, hogy a mai világ legrosszabb jelenségei (a háborúk, a népirtás, a rabszolgamunka, tömegek elűzése hazájukból, a szegénység és az erkölcsi nyomor) kivétel nélkül abból fakadnak, hogy az ember elutasította Krisztus tanítását. Nem szolgálhatunk két úrnak. Ha elutasítottuk Istent és a mammont választottuk, s ha ennek az lett az eredménye, amire figyelmeztettek bennünket, akkor miért panaszkodunk?"
Apuka beviszi a kisfiát a munkahelyére. Megérkeznek, a kisfiú körülnéz, majd sírvafakad. Odamennek hozzá, próbálják vígasztalni, hasztalan. Megkérdezi az apja: Te miért sírsz Kisfiam?Apa, hol van az a sok majom, akikkel együtt dolgozol....???
Istenre kell hagyatkoznom. A végletekig bíznom kell benne. Minden emberi kapcsolatban Isten Lelkére kell támaszkodnom. Várok, bízom és remélek, amíg Isten megmutatja nekem az utat. Várom az útmutatást minden fontos döntésemhez. Ki fogom állni a próbát, és megvárom, amíg kiderül valamiről, hogy jó vagy rossz, mielőtt cselekednék. Minden Istenért végzett munkának meg kell felelnie az idő próbájának. Jön az útmutatás, a támogatás ha türelmesen várok rá.
Imádság a napért
Imádkozom, hogy megfeleljek az Isten vezetésére való várakozás próbájának. Imádkozom, hogy ne menjek egyedül ezen a nehéz úton.
Szomorúan látom, hogy manapság mindenkinek, mindenről van "véleménye". Olyan dolgokba is sokan állást foglalnak, amiről halvány fogalmuk sincs.Nos, hosszú életem egyik áldásos ajándéka az, hogy kimondhatom: nekem nincsenek "véleményeim". Tapasztalataim vannak, vagy nincsenek. Amennyiben kérik, hogy osszam meg tapasztalataimat egy bizonyos dologról, örömmel teszem, ha nincs tapasztalatom valamiről, akkor befogom a számat.
Szeretnél olyan élményben részesülni, mint az emmauszi tanítványok, akiknek szíve lángolt az örömtől, míg Jézus beszélt hozzájuk? Vágyakozol te is arra, hogy felismerd Őt a kenyértörésben, a szentmisében? Ismerd fel Őt még az úton, mindazok képében, akikkel jót tehetsz! Gyakorolj irgalmasságot a názáreti Jézus nevében, nem teátrális gesztusokkal, hanem a figyelmesség és a részvét mindennapi cselekedeteivel.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Utazó: Honnan tudod, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretsz?
Juhász: Miután rájöttem, uram, hogy nem lesz mindig olyan idő, amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így aztán biztos vagyok benne, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretek.
A kéretlen tanácsok olyan „célzások”, melyekkel valaki, akinek nem kértük ki a véleményét, beleszól a mi életünkbe anélkül, hogy erre felhatalmazást kapott volna tőlünk. Ezek az emberek sokszor nem is látják át a szituációt, amibe belekontárkodnak, természetesen „jó szándékból”, és magukat a másik fölé emelve, valamiféle magasabb rendű tudás birtokába képzelve magukat leszólják a másik ember teljesítményét vagy életfelfogását.
Ne dőljünk be az ilyen embereknek, bármily mézesmázos szavak, szenteskedő mosolyok kíséretében is próbálják ránk erőltetni az elképzeléseiket. Sötét játszmák ezek. Imádkozzunk értük és kerüljük el őket nagy ívben!
Választás kérdése, hogy jól érezzük-e magunkat vagy nem. Mi választjuk a bűntudatot is. Ha indokolt, arra int, hogy letértünk a helyes ösvényről. De szerepe ezzel véget is ér. Ha elmerülünk a bűntudatban, ezzel lehetővé tesszük, hogy mások manipuláljanak. A bűntudat azt érezteti velünk, hogy nem vagyunk elég jók. Meggátolja, hogy meghúzzuk a határokat, vagy más egészséges módon óvjuk integritásunkat. Lehet, hogy bűntudattal reagálunk ösztönösen bizonyos eseményekre. De már tudjuk, hogy nem muszáj bűntudatot éreznünk. Ha elkövettünk is valamit, amivel megsértettünk bizonyos értékeket, a túlzott bűntudat nem oldja meg, csak felnagyítja a problémát. Tedd jóvá, ami miatt bűntudat ébredt benned! Aztán engedd el!
Istenem! Add, hogy ma képes legyek a bűntudat elengedésére. Vedd el tőlem, és pótold a magam helyes szeretetével.
"... a jézusi papságban irgalmas és hűséges papokra van szükség. Irgalmasnak lenni nem azt jelenti, hogy megalkuszom a bűnnel, hogy tanítványom kedvében járok,megengedek, elbagatellizálok „divatos” bűnöket. Ezzel én magam roncsolom az ő lelkiismeretét, hiszen azért jött el, mert érzi, hogy valami nincs rendben ezen vagy azon a téren. Hogyan lehetek igazán irgalmas? Ha sikerül megéreztetnem, hogy a bűn olyasvalami,amivel magunknak ártunk, mintegy saját fejlődésünket, emberi kiteljesülésünket akadályozzuk.
Aquinói Szent Tamás meri azt mondani, hogy Istent közvetlenül nem bántjuk meg a bűneinkkel, hiszen őt nem lehet megsérteni. A bűn csak nekünk árt, Istennek csak azért „fáj”, mert szeret minket. S ha a fiatal nem tud legyőzni egyfajta bűnt, rossz szokást, akkor megtanulja, hogy különféle módon küzdjön ellene. S nekem tudatosítanom kell benne, hogy az Isten így is szereti őt. Lehetséges, hogy ezt a gyöngeséget, mint keresztet hordoznia kell még egy ideig.
Isten a tömeg között mindig talál néhány embert, akik követik Őt, csak azért, hogy a közelebb legyenek Hozzá, hogy az Ő jelenlétében éljenek. Az Örökkévaló olyan vágyat teremtett a szívekbe amelyet csak Ő tud kielégíteni. Ma elmondom Istennek, hogy csak az Ő jelenlétében akarok élni, a közelében lenni, nem annyira tanítása vagy üzenetei miatt, sokkal inkább Ő miatta. Lehetséges, hogy az emberi szív vágya, hogy önmagáért szeressék, a teremtő szívéből ered?
Imádság a napért
Imádkozom, hogy legyen halló fülem, amikor Isten szól hozzám. Imádkozom, hogy legyen várakozó szívem, hogy Istent beengedjem életembe.
Az istentisztelet egyik fajtája az, ha elismered, megdicséred azt, ami jó a másikban, hiszen a jó végső soron Istentől van. Vannak emberek, akik olyanok, mint az első meleg tavaszi nap. Minden csírázik körülöttük, virágzásnak indul, énekel. Ezek az emberek tudnak elismerni, biztatni, dicsérni.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Azzal, hogy mindenkiről jót gondolunk, jót mondunk, és csak jót teszünk velük, kezdünk hasonlítani a mennyei Atyára, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. Ne mondd tehát: Nem tudom, nem bírom, képtelen vagyok rá. Valld meg: Nem akarom. A szeretet ezen a szinten csupán elhatározás kérdése. Nem várja tőled az Úr, hogy minden embertársadhoz ugyanazon érzelemmel viszonyulj, de azt igen, hogy mindenkire úgy tekints, mint az Atya egyetlenjére, páratlanul kedves, helyettesíthetetlenül értékes gyermekére.
(Forrás: Barsi Balázs Ofm: Mi dolgunk a világon? - Szent Gellért Kiadó)
Sokan félnek a csendtől. Zavarba jönnek, nem tudnak mit kezdeni vele. Jön a kísértés, hogy mondjunk valamit, szóljon valami, csak történjék már valami!
Pedig a csend áldás. Isten "munkaideje". Általa közelebb kerülsz Hozzá, közelebb kerülsz hiteles önmagadhoz és embertársaidhoz. Ne félj az áldott csendtől! Merülj el gyakran a csendben és adj hálát érte
