Keresés

Részletes keresés

AnnKa Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17613

Kedves Lutra köszöntelek, bizony igaz, nem lehet elégszer kívánni a jó egészséget mindannyiunknak!:)

&

 

Komáromi István

 

Hunyd be a szemeid...

 


Hunyd be a szemeid, ha úgy érzed, fáj,
de nincs, kihez szólj, ordíts, kiabálj,
a múltad csupa bűntudat, a jövőd meg félelem,
s a jelen egy csapda, hol nem vár, csak sérelem.

Hunyd be a szemeid, hisz elbújni nem tudsz,
ezt belül kell rendezni, nem segít, ha elfutsz,
tanulj a rosszból, és végre becsüld a jót,
ember vagy, ne játszd a mindenhatót!

Hunyd be a szemeid, hidd el, másnak sem könnyebb,
a fájdalom tanít, néha tőle vagy bölcsebb,
soha ne tépd ki magadból, de keresd a gyökerét,
s fond meg belőle a védelmed kötelét!

Hunyd be a szemeid, és bocsáss meg nekik,
kik bántanak, elhagynak, szavukat szegik,
de a legfontosabb, hogy bocsáss meg magadnak,
mert a harag az elszáll, de a bűneid maradnak.

Hunyd be a szemeid, ha úgy érzed, fáj,
de nincs, kihez szólj, ordíts, kiabálj,
hunyd be a szemeid, most csak magadat lásd,
hisz egy csoda vagy, élvezd az előadást!

Forrás: www.poet.hu

AnnKa Creative Commons License 2020.12.10 0 0 17612

Szervusztok, kellemes napot kívánok, Bajkálifóka köszönöm!:)

&

 

Komáromi István

 

Emlékképek...

 


Megannyi fájdalmas gondolattal ébresztett a hajnal,
miközben gyertyát gyújtok, csak rátok emlékezem,
köszönöm az életet s a sok jót, mit kaphattam,
hiszen ha ti nem vagytok, úgy én sem létezem.

Nincs semmi, és nem is lesz már, mi pótolhatná
a szeretetet, mivel minket mindig körbevettetek,
felfoghatatlan számomra, hogy ily hamar
csak érinthetetlen emlékképek lettetek.

Forrás: www.poet.hu

Lutra Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17611

Tamás Tímea

Ami a tied marad

elesznek előled falánk
mély bendőjű pillanatok
felszív a fény megront
az éjfél becsalnak háló­-
jukba a pókok magukba
zárnak a tükrök míg téged
aki okosan élsz, okosan
szeretsz, okosan játszol,
okosan illesztgeted a
porszemeket - társul
választ magának az órában
éneklő kakukk

Lutra Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17610

Simonfy József


ami
 
régóta
figyelem
 
lehet így
figyelte már
az első ember
 
és még
semmi bizonyos
sincsen
 
ami felém
tart iszonyú
sebesen
 
ördög angyal
netalán az
isten

Lutra Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17609

Kedves AnnKa!

 

Köszönöm szépen!

Az erőből már nem kérek sokat, az egészségből viszont manapság sosem elég .:-)

Előzmény: AnnKa (17606)
bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17608

Szervusztok, Szép jó reggelt kivánok Mindannyiunknak! :)

 


Thomas Hardy

 

 Azután

Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen,
  a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt,
víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor új a selyem:
  ,,Ő olyan ember volt, aki erre figyelt?''

Ha eljön az alkony s mint pilla, ha rezzen nesztelenül,
  röpül az árnyakon át a széltől görbe bokorra az ölyv,
fenn a hegyen -- gondolja-e majd, akinek szeme ebbe merül:
  ,,Őneki kedves volt ez a kép, ez a föld?''

Ha elmúlok egyszer, fekete és meleg éjben, s űzi a pille a fényt
  s látják a gyepen át sebesen gurulni a sünt,
mondják-e: ,,Azt akarta, ne bántsák az ilyen kicsi lényt,
  de nem tehetett sokat értük s most immár tovatűnt?''

Ha meghallják, hogy végül elcsöndesedtem, s állnak a kapuk előtt,
  bámulják, hogy a csillaggal teli mennybolt csöndesen ég,
akik arcomat nem látják soha már, majd szólnak-e ők:
  ,,Sok ilyen misztikus fény bűvölte szemét?''

S lesz-e, ki szól, ha kong a sötétben a búcsúharang,
  és miután zengése a szélben egy pillanatig szünetelt,
hallatik újra, mintha újonnan kondul a hang:
  ,,Most nem hallja már, de míg élt, ugye, erre figyelt''?

                           forditotta - Vas István

AnnKa Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17607

 

 

Tornay András

 


SZÜLETÉSNAPODRA SZERETETTEL


Imádkozom azért, hogy megszabadított önmagad légy, s
így tisztán ajándékozd perceid Jézusnak.

Szeretném, ha álmaid győznének az önmagaddal vívott futóversenyben
Szeretném, ha értékeid nagyobbra nőnének mint ingatag önismereted
Szeretném, ha tisztaságod meg tudnád őrizni

Szeretném, ha őszinte lennél magadhoz, s azokhoz
akiket neked szelídített meg az élet

Szeretném, ha alázatod legyőzné a hazug világ elvárásait

Szeretném, ha tudnál sírni,
s mások lelkébe örömöt imádkozni
Szeretném, ha megőriznéd tisztán a kezed

Szeretném, ha mélyre húzna kincskeresésed,
s a felszín alatt találnád forrásaid

Szeretném, ha hűséges tudnál lenni ahhoz,
aki a legnagyobb szeretetét
engedte átszögezni egyszer
s csak érted tette!
Szeretném, ha mellette állnál - bár lesz amikor fájni fog
s nevet az alkonyban megbúvó gonoszság
Szeretném, ha tudnál vesztes is lenni,
- csak a reménységre vigyázz nagyon!
Szeretném, ha tudnál megbocsájtani
Szeretném, ha mindig tudnád,
hogy sosem vagy egyedül, és a Teremtő a tenyerébe véste
még a legszomorúbb megaláztatásod is

Szeretném, ha tudnád, hogy értékes és fontos vagy

Szeretném, ha tudnád,
hogy amikor alszol, hiányzol a világnak
Szeretném, ha önmagad csak az igazán méltóval olvasztanád össze

Szeretném, ha tudnál várni
Szeretném, ha a názáreti lábnyomaiba illeszkedne életed

Szeretném, ha elfogadnád Isten áldásait.
Szeretném, ha nevetve élnél.

Béke legyen veled!

Testvéred

 

 

*

Tornay András

HÓFEHÉR MEGSZELÍDÍTÉS  - 15 -

(1993)

 

Jó éjt kívánok!

AnnKa Creative Commons License 2020.12.09 0 0 17606

Szervusztok!:)           Kedves Lutra köszönöm!:) Isten éltessen sokáig, erőben, egészségben!:)

&

 

 

József Attila

 


AZ ÉN AJÁNDÉKOM
              

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyújtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

 

1921

 

*

 

LEONARD COHEN - Waiting For The Miracle

 

*

Előzmény: AnnKa (16820)
Lutra Creative Commons License 2020.12.08 0 1 17605

Garai Gábor

Az ács a fiához

Te ítélni fogsz majd ! - Én csak a munkám
végzem, a sorsom törvénye szerint:
hántom a fát, fejemre por kering,
nem glória; s ősz gondok hava hull rám.

Hogy ölben vihettelek ki a vészből, -
nekem volt jó, föl nem hánytorgatom.
Küzdök, s híreid békén hallgatom,
óvnálak bár a kínzó küldetéstől ...

Te és anyád - ti majd fénylőn megálltok
az időben; engem fakó halál fog
föloldani a nyers föld sóiban:

de addig üzenem - ha tán felednéd -,
hogy e földön is van apád neked még,
s hogy te vagy az én egyetlen fiam.

Lutra Creative Commons License 2020.12.08 0 1 17604

Kormos István

Nagymama háza

Hol van nagymama háza?
Mivel nem hitte Istent,
csak Józsefet és Máriát,
s az egyszem Fiút a szamáron.
„Mekkába mennek a szerecsenek,
ha eljössz velem, Pistika,
én Betlehembe megyek."
Utolsó kenetét a pap
ingyenbe is ráadta volna,
de nyolc eltemetett gyerek
ködlött messziről a szemébe,
lehúnyta hát: semmit ne lásson,
eleget látott a világon.

Nincs neked házad nagymama
küllőtlen forgó csillagon,
bolyogsz Seholban, talpad fürdeti
a magadvágta kapanyom,
fejeden nagy körtéskosár,
szolgalánykorod címere,
cammog utánad csillagporban
kutya, zsiráf, szamár, teve,
kontyodra szálldos kék ökörnyál,
csont-szád agyagba olvadó.
Száz éves lennél! zúzmarát
virágzik torkomon a szó.

AnnKa Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17603

 

Tornay András

Átölel az emléked
                    

átölel az emléked
múltidéző jelened
elhagylak de kereslek
ápollak és szeretlek

megszorítom kezedet
árva lesz a gyermeked
apró szárnya megreped
némaságban megreked

kiszárad és tönkremegy
ázott földünk megremeg
merre megyünk nélküled
üres marad a helyed

Budapest, 2020. május 15

bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17602


Csorba Győző

Aki 

Amikor már többnyire búcsúzók 
és búcsúzások 
vesznek körül 
és romlanak csak romlanak statisztikáim 
ó mekkora 
ünneplés illeti meg azt a pár 
emberi lényt aki 
jön 
bekopogtat 
köszön 
és marad 

bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17601


Egyed Emese

 

A folytatását kéred?

Te
sohasem kérhetsz olyat, amit meg-
tagadnék.

De ne kövesd,
jaj, mégse kövesd a tévedt
téged követő fecskét!
Nem a part fele visz,
nem akar jót,
rosszat sem, nem akart
semmit - csak egyszer
szárnyára felvett (szárnyadra
vetted) - hogy is hihetted, hogy
vezethet?

Magát veszítve követni kezdett
el-ellobbanó szemével, ösztönével,
suhanó, ki-kifulladó röptével,
pihenni, magára lelni
arcodra zuhanó madárnyi
létével.

AnnKa Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17600

 

Kalász Márton:

Mindenütt még ily falba ütközöm

 


Mindenütt még ily falba ütközöm –
hallgatom az időt, amit nem láthatok,
sötét van; majd emlékezetem közepén
kiültetnek egy apró földevőt
fénylő kertbe; s otthagyják egyedül –
ennyi tudásommal ülhetek végleg itt,
önszánttá mozgással, csak épp nem öntudatlan;
s mivé lett a jó ösztön s bizalom –
az apró földevő tenyérkéi oly könnyen
szálldosnak lényről lényre; tudatom
hódított-e így fogalom nyomán fogalmat –
ajak formáz, önfeledtség kiönti ott a szót;
ül, ki biztos választás szerint gyömködi magába
a lét legegyenetlenebb tartalmait.

 


PPEK / Innen és túl. Versek az Isten-kereső emberről  -31-   

AnnKa Creative Commons License 2020.12.07 0 0 17599

Szervusztok, sikeres hetet, jó egészséget kívánok!:)

&

 

Gősi Vali

Csendeken nyíló


Ereimben hűvös a vágy,
árnyak lesnek a szív körül,
hangodat álmom szövi át,
az emlék lopva menekül.

Recsegő dal hoz néhanap,
máskor meg holdezüst ábránd,
vágyálmaimnak rabja vagy,
világok mélyén vársz rám.

Tűnő mosolyod szelídít,
csókjaid íze a számon,
a hajnal árnyékként menekít,
illatod magamba zárom.

Forrás: www.poet.hu

AnnKa Creative Commons License 2020.12.06 0 0 17598

 

Tornay András

Az élet eszméletlenül

 


az élet eszméletlenül személyes
végtelenek kényszerülnek számokba
öröm és fájdalom kergetőzik
s nincs ember ki ugyanúgy tudná azonosítani
a gyászt vagy akár a gyógyulást

szélesvásznú dolby-s levendulamező
rejt csodát
s bár azt hisszük
de mégsem ismerjük a stáblistát

minden titok
érthetetlen
gyönyörű
vígjáték és tragédia

Eszméletlenül

Budapest, 2014. június 14.

Forrás: www.poet.hu

AnnKa Creative Commons License 2020.12.06 0 0 17597

 

Tornay András

VELED

 


amikor minden ígéret megkopott már
amikor a hideg is éget
akkor is veled leszek
lehet, hogy nem érzed
biztos, hogy nem érted

van gondolat, amit nem lehet jól időzíteni
van mélység és magasság, amely közt
még sincs távolság
lehet, hogy nem érzed
biztos, hogy nem érted
de ott is veled leszek

van éjféli napfény
lehet, hogy nem érzed
van májusi hóvihar
biztos, hogy nem érted
elég, ha tudod: Veled vagyok

 

*

 

Veled - Tornay András versét elmondja Zámbori Soma színművész

 

*

AnnKa Creative Commons License 2020.12.06 0 0 17596

Szervusz Tisztelt Lutra köszönöm!:) Mindenkinek békés, áldott, szép napot kívánok!:)

*

*

 

Tornay András

Advent nekünk ostobáknak

Az első gyertya -tompítja a fájdalmunk
A második lobbanás -legyőzi félelmünk
A harmadik láng -átmelegít reménységgel
A megváltó alázatosan indulni készül a Földre
Közénk. Értünk.
A negyedik fénytitok -teremt, átalakít,

megsemmisít és felemel
S észrevétlenül megszületik bennünk is a csoda

... és itt már nincs rénszarvas,
nincs égősor, nincs árcédula

... és egyébként is teljesen lényegtelen,
hogy mindezekről mi hogyan oktalankodunk

Krisztus e világba jön.
Kezdet. Vég.
Újra. Megint.
Még mindig.
Csoda.

Az okosnak hitt telefonjainkat nyugodtan ki lehet kapcsolni.

 

Előzmény: tükörképed (5193)
Lutra Creative Commons License 2020.12.05 0 0 17595

Bella István

Suttogások

S ha fiú lennék? - Akkor is szeretnélek.
- És ha te lány? - Akkor is.
S ha mondjuk rét? - Kiscsikó, legelnélek.
És ha por? - Akkor por is.

És:

ha lány lennék? Akkor is szeretnélek.
S ha te fiú? - Akkor is.
S ha én fűszál? - Fű lennék véled.
És ha már por? - Akkor por is.

De:

ha fiú lennél, akkor is szeretnélek.
S ha én lány, akkor is.
S ha fűszál lennél, fű lennék véled.
És ha már por, akkor is.

Lutra Creative Commons License 2020.12.05 0 0 17594

Várnai Zseni

Tudom

Tudom, hogy soha el nem mondhatom
És elvész bennem minden hangtalan
És elvirágzik csöndben, magtalan,
Ami nagyot, és szépet hordozok.


Pedig szívem ma él még, és dobog,
De minden érzés fáj, és oly nehéz
És ajkamon a szó olyan kevés
S a toll hegyéig oly messze az út.


Csak ami könnyű, játszi vagy hazug,
Gyors röpkeszárnyú szóra az talál,
A nagy érzés néma, mint a halál,
És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.

 

AnnKa Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17593

Jó éjszakát!

&

 

 

Sík Sándor

Hanyatló hold

A hold az égen úszik.
Szemem utána kúszik.
A csillagokat számolom,
Számolom tízig, húszig.

A völgyre lomha pára
Ülepszik éjszakára.
Nyirkos szaga idáig ér,
Belep tán nemsokára.

A hold hanyatlik egyre.
Kúszik a köd a hegyre.
Hűlő holdvilág életem
Mikor és merre megy le?

Hold, állj meg a hegyélnél!
Köd, hátha el sem érnél?
Most mondom még a vesperát,
Még messze van az éjfél.

Még fiatal az este,
Még harmatát hadd esse,
Hadd sírja el szép könnyeit:
Holnap, ki tudja, lesz-e?

Előzmény: AnnKa (17592)
AnnKa Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17592

 

Sík Sándor

Holdsugár


Hull, hull a holt mezőre
(Jaj, halkan lépjünk!)
A hold ezüst esője.
Halk álom-kezek hintik.

Álmodjunk, mindig.

A hold egy néma álom.
(Csitt, halkan lépjünk!)
Talán ma megtalálom.
Talán az égbolt kéke.

Talán a béke.

Száll, száll suhanva egyre
(Ó halkan lépjünk!)
Nagy, hallgató hegyekre
A hold, a szem, a lélek.

Tán ott az élet?

Mese-fény szerte-széjjel.
(Ah halkan lépjünk!)
Fehér ezüst az éjjel,
A föld, az ég, a lélek.

Álmodom: élek.

Előzmény: AnnKa (11642)
AnnKa Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17591

Köszöntelek Bajkálifóka, kellemes estét kívánok!:)

&

 

 

Szabó Lőrinc

Város

 


Házak, paloták, esti fény.
Isten mezejéről jövök én.

Házak, paloták, palotasorok,
szépek, büszkék, hatalmasok.

Házak, paloták, kövek, kövek –
Hol hajtom le a fejemet?

Házak, paloták, éji fény.
Társtalan csavarog a jövevény.

Házak, paloták, palotasorok,
mint kő-hegyláncok, olyanok.

Kő-hegyláncokban kő-szivek –
Mit is vártam én tőletek?

Házak, paloták, hajnali fény.
Lehunyja szemét a jövevény.

Házak, paloták, palotasorok,
szépek vagytok ti, de gonoszok:

romokat látok, sujtó tüzeket,
tornyaitokon az itéletet!

Előzmény: bajkálifóka (17588)
AnnKa Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17590

Szervusz Magdikám, régi kedves verselő ismerős, én szomszéd kerületi vagyok. Köszönöm, hogy megosztottad velem, mindig jó, új ismeretekkel kiegészíteni a meglévő tudást. Nem vagyok az FB-n, ilyen a véletlen.
Én idén szeptemberben szerkesztettem meg a verseket, ma vettem észre, hogy még nincs jelölve dátummal a felmásolás, rákerestem és ma sor került rá.:)
Azóta sem felejtettem el, régen volt, hogy emilkében kértem és kaptam engedélyt, hogy a Várnai Zseni topikodból, egy csodás versét elhozhattam.:) Jó egészséget kívánok!:)

 

Előzmény: Magdi60 (17589)
Magdi60 Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17589

Érdekes véletlen, vagy te is XV. kerületi vagy? Mert tegnap este minden kerületi fb. csoportban megosztották ezt a bejegyzést:

https://www.facebook.com/Dokuinfo/posts/1557280261141433

 

Előzmény: AnnKa (17586)
bajkálifóka Creative Commons License 2020.12.04 0 1 17588

Szervusztok!:)

———-

 

Szabó Lörinc  

 

Bicikli

 

 

Fiamat néztem, már majdnem aludt. 
– Mi lesz belőle? – töprengtem szorongva. 
Egyszer csak felült: – Nekem ne követ, 
hanem biciklit tétess a síromra. – 

 

– Majd, hogy ellopják! – ütöttem el a 
rémképet. – Vagy hogy megegye a rozsda! 
Lóci ásított: – Igaz... – s visszadőlt, 
a paplant némán a fülére húzta, 

 

s csak nagysoká szólt (s úgy, mint akinek 
a szája már végső alkura nyílik): 
– Legalább írasd rá a kőre, hogy 
nagyon szeretett volna egy biciklit

AnnKa Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17587

 

 

Kormos István: Havas rét


Havas rét szélbemártott közepén körtefa
ha élne átmehetne rajt Jézus is maga
de Istenfia nem jár e földi téreken
kivált zuzmaragyöngyös ködülte réteken

Havas rét ifjúságom de rég elhagytalak
adnám a vérem érte fehéren lássalak
mezítláb visszamennék kölyökként kezdeni
keresni megtalálni s megint elveszteni

 

Előzmény: AnnKa (12553)
AnnKa Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17586

 

 

Vasadi Péter: Mélypont


A mélypontnak nincs ünnepélye.
Sem dísze, terme, ünnepe.
A mélypont haldoklásunk cseléd-
szobája.
Mint egy kocka, négyszögletes.
Falai egymáshoz közelednek.
A dombját fönt letapigatták.
Zuhannak rá most súlyosan
kidöntött pálmafák.
A lomb ahogy a lombot tépi.
Súrol sokujjú legyező.
Itt lent az ember szörnyeteg lesz.
Mozdulatlan, de szörnyeteg.
Nem támad már.
Nem vergődik, nem háborog;
akitől eddig iszonyodtak,
most ő az, ki iszonyodik.
Sötét lett minden kint is, bent is.
Testét rázza a létapály.
Fekszik és semmi. Förtelem csak,
szótlan és sűrű förtelem.
Alul valami. Nesz vagy perceg.
Ahol a padló megrepedt.
Gyökérrel fölfelé, lefelé koronával
alul van a fényrengeteg.

Előzmény: AnnKa (15297)
AnnKa Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17585

 

 

Vasadi Péter: Stratégia


A verseimmel együtt élek.
Velük alszom és ébredek.
Bűnt vallunk, vágyakat tetézünk
és mossuk egymást, kéz kezet.

De oly törékeny ez a béke.
Inkább fölfed, mint eltakar.
Mérgez a cinkos szív reménye
sugallván, hogy nem baj a baj.

Törjön a szolíd egyetértés,
ahogy szilánkra az üveg.
A vészt közülünk csörrenésből
akár csak egy is értse meg.

Én állítom, hogy megmenekszünk.
Ők bizonyítják: pusztulunk.
S rendben, dobogva fölvonul a
fegyverbe szólított szavunk.

Nincs itt szépelgés. Nincs bocsánat.
Nem hagy alább a küzdelem.
A tét nagy. Ő. Az ismeretlen,
ki kezdet óta küzd velem.

Előzmény: Lutra (14526)
AnnKa Creative Commons License 2020.12.04 0 0 17584

 

 

Vasadi Péter: Mélyúton


Hol élsz, barátom?
Homályban, tétlen és alul.
Homálynak ha nevezhetem
sötéten át azt a derengést,
mely csillagtűzzel rokon.
Egemen időnként átröpül.
Fényjelt, hangot nem ad,
de billent jobbra-balra
egyet: az édes összetör.
Őrzi valaki a szerelmet.
Tétlen vagyok, hogy bent
megállítatlan forogjon egy
apró aranykerék. Titkos
tudása van. S mindent közöl.
Nézem nyugodtan. S fölfogom.
És alul. Hová összecsorognak
a mélyek, még sincs iszap.
Száraz s finom hamuban ülök.
Éjenként megnyílik az ajtó.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!