A pianet penditö szivacsa gyárilag egy szabadalmaztatott viszkózus szilikonolaj olajjal volt átitatva , és szervizkönyve évenkénti "olajozást" ajánlotta, különben
elvesztette a "cuppantási" képességét, illetve inkább szó szerint elporladt.
mint ahogy az alábbi képen látható, és a bör darab
a rezgönyelvre ragadt.
A tulajdonomban levő pianet n-ben /Beatles változat/ le lett cserélve , egy szilikon gumiból készült készlettel , ezt nem kell kenegetni és őrők élet+1 nap
" A Hohner-Pianet esetében nem szilikonozni kellett és nem a bőrt.....ellenkezőleg! A hangszer úgy szólalt meg, hogy egy ragcsos szivacsdarab rácuppant a hangzó lemezre (hasonló apró behangolt rezgőlemezkékre mint a harmónium nyelve!), majd a billentyű lenyomásakor az "elcuppanás" adta a rezgést!
Pár napig lehetett használni, aztán az adhezíves ragcsos szivacs bekoszolódott."
Csak egy tisztelet teljes kérdés, a Rhodes húrkészleten mit is értesz?
Más
Billgab, sporttárs azon kijelentésével , hogy a Rhodes hangszerek legnagyobb hiányossága a mechanika beállíthatatlansága , szerintem is sajnos igaz / pláne ha költséghatékonyan ,megélhetési javitóként próbálod a hangszert reparálni/
Olyanok mint a régi Orosz barkácsgépek, nagy nehéz , tulméretezettek voltak , és csak be kellett fejezni öket, de aztán örök élet... De talán ezért is igazán szerethetök, mert mindig lehet öket babrálni,javitgatni.
a képen egy 1969-es bass piano eredeti "gyári" állapotában / a precizitás még látszatát is elkerülték/ . Mivel magamnak csináltam majdnem három hónapig játszogattam mire ki lettek cserélve a billentyü vezetök, a kalapácsok müanyag csuklói fémből készültekre /ugy lett maratva/ cserélve / nem kovájognak a kalapácsok/ Filcezés , kalpács gumik cseréje és rengeteg szöszmöszölés.
Tudnék róla mesélni. Nem mindegy, hogy a J-alakú húrt hol pengeted meg, tengelyirányban van-e a pick-up, lapjával vagy élirányban csiszolod a húrt a freki miatt. Eszetlen dolgokat mutatott az öreg. Persze ültem a nyakán, de akkor még a tranyós orgonákat javítottam, és rendkívül érdekelt a pengetett (ütött) elektromechanikus hangszerek világa ( Claviset, Clavinet, Rhodes). Valahol van egy Fender-zongora szervízkönyvem, amit Pici fanyalogva visszautasított, ott vannak a ródok! felkiáltással. Bezzeg New Yorkban megvette egy szutykos garázsban a Rhodes maradék húrkészletét, nem tudta, hogy nálam is előfordult :-)) Felejtős történet.
Egy régi történet : Valamikor a 70'-es években többször voltam Cser úrnál, akinek a Rákóczi út végén volt a harmonika-javító műhelye. 1938-ban (a falon bekeretezett amerikai patent szerint) megalkotta a Csernofon nevű hangszerét. A lényege egy hosszú acéltőke volt, amelynek furataiba csavaros szorítópatronokkal voltak a J-alakú acéllemezek befogva, és egy finom angol-mechanikás kalapácssor ütötte őket. Kézzel tekerte a pick up-okat, és egy tüneményes Hohner oszcilloszkópos hangológéppel hangolta őket. Több akkori banda használta a hangszereit (Theatrum, Pleszkán Frigyes...), és egy pár tranzisztoros erősítőcske ment ki egy Tuchelre. Valahol van egy zacskó J-húrom, mert érdekelt a dolog, bár akkor egy D 6-osom volt, és az öreg mester panaszkodott, hogy a Fender megcsinálta a hangszerét, független húrfelfüggesztéssel. Az Ő hangszere termikusan eszelősen stabil volt (ezt klímakamrás frekvenciamérések is tanúsították), mert az egybefüggő acéltőke hőtehetetlensége biztosította a nagyon széles hőfoktartományban történő üzemeltetést.
Igen, én hangzása-mechanikája alapján próbáltam besorolni... de csak kapargatom a felszínt, azt hiszem. Még csak pár hónapja kezdtem el ismerkedni az elektromechanikus hangszerekkel, úgyhogy érdeklődve olvasom az okosságokat! ;)
Ha funkció szerint nézzük, a Rhodes nem a cselesztát váltotta ki. Azt gyakorlatilag nem is használták. Nem véletlenül hívták fenderzongorának! :-)
Csak később a CP sokkal zongorásabb hangú lett. Az LGT-n kívül pl. Roger Chapman mögött hallani derekas mennyiségben, de a nyolcvanas évek közepi Deep Purple-Jon Lord is ezen nyomta.
Van a CP-nek előzménye kettő is 1931-ből: Vierling-Förster Electrochord, Neo Bechstein flügel.
Az Orivohm azért voly különösen gonosz mûszer félvezetõs szempontból, mert egyrészt elég magas feszültséggel (3 V) mér ellenállást, másrészt x1 Ohm-os állásban 300 mA-t csorgat át a mérendõ komponensen. Ha egy tranzisztor addig nem volt zajos, akkor utána már biztosan az... Gyors ellenõrzésekhez a x100 Ohm-os állást lehet használni. Csöves rendszerekhez viszont verhetetlen, mert jól viseli, ha pl 3 V-os állásban kap egy 500 V-os pofont és mérõszuronnyal 1000 MOhm-os bemenõ ellenállást tud. Én nagyon szeretem, az enyém egy elsõ szériás példány 1952-bõl.
Igen ez a rajz az , csövoltmérövel való mérés részemröl biztos hogy nem lesz, mert csak édesapámnak volt ilyen szerkentyüje , de én meg elkótyavetyéltem:)))
A korrekt megoldás zajra válogatni a tranzisztorokat és lehetõleg nem megmérni õket Orivihm-mal :-))) Kevésbé igényes megoldás T2 kollektor-bázisa közé egy pár száz pF-es kondi...
Jöhet a rajz, most épp úgyis várok, hogy száradjon egy ragasztás. Most raktam össze egy "tranzisztortemetõt", egy Yamaha YC45D-t, de a pedálja borítása is repedt és nem akarom úgy visszaadni, régi kedves barátomé.
Elég sok germánium tranyóm van, még '58-ban kezdtem az "ipart", azóta gyûlik... Ha bármi kell, szólj, megnézem, és ha van, szívesen adok.
Hát, valahogy fel lehet állítani egy efféle összehasonlítást. Mindenesetre a CP-70/80 egyértelműen az akusztikus zongora elektromos megfelelője. Azonban tudni kell hogy mechanika tekintetében a Wurlitzer áll a második legközelebbi helyen. A mechanikája egy speciális kivitelű félangol mechanika, hasonló repetíciós tulajdonságokkal mint pl. egy pianínó. billentése jóval könnyebb de a lényeg hogy kifejezetten zongoraszerű a játékérzete. Ez már csak azért is van így, mert a Wurlitzer is egy zongoragyár volt eleinte és később kezdtek el elektromosodni.... A Rhodes, a Hohner mechanikailag jóval "primitívebb" megoldásokat alkalmazott, ami valószínűleg abból adódott hogy nem alkalmaztak zongorához értő hangszerészeket, Harold bátyánk meg marhára nem vágta a billentyűs hangszereket.... Én a Rhodes, Electra Piano mechanikáját nem nevezném azért kalapácsmechanikának, bár van kalapácsfej benne. Mivel ezen hangszerek javításával foglalkozom, elmondhatom hogy ezen hangszerek legnagyobb hiányossága a mechanika beállíthatatlansága. Sok Rhodes zongorát javítottam már pl. és elég sokat lehet szívni vele. ha az ember ki akarja hozni belőle a legtöbbet. Egy zongorakészítő által megkonstruált mechanikán mindent nagyon precízen be lehet állítani, viszonylag könnyen. Ezért szeretem pl. nagyon a Wurlit, ilyet is használok. Na meg a hangját is imádom...
Nézem alaposabban, valószínűleg csak a takaró designja más... de a megfigyelés akkor is áll. A pianet leírást kösz, érdekes szinte minden klasszikus akusztikus billentyűs hangszernek megépítették az elektromechanikus "megfelelőjét"?
Hogyan lenne korrekt egy ilyen összehasonlítás? Orgona - Hammond Zongora - Yamaha CP-70 Cseleszta - Fender Rhodes Csembaló - Pianet? Wurli?
mint ahogy az alábbi képen látható, és a bör darab 
A korrekt megoldás zajra válogatni a tranzisztorokat és lehetõleg nem megmérni õket Orivihm-mal :-))) Kevésbé igényes megoldás T2 kollektor-bázisa közé egy pár száz pF-es kondi...