Ja, meg a mobiltávközlési társaságok, a Paósta, a közműszolgáltatók, a pékek, a magántanárok, valamint a kőfaragók és a balettáncosok is, akik mind mind ki akarnak téged fosztani a havi 70ezer Ft vagyonodból. Direkt !.
Ezt a betegségedet már régen felismerték, úgyhogy kezelhető, ne add fel a reményt a gyógyulásra.
Orbán Viktor a Magyar Nemzeti Bank felelősségéről beszélt a devizahitelezés ügyében. Elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank, mostani vezetőivel az élén kampányt folytatott a devizában történő eladósodás mellett – tudósít a Magyar Hírlap.
...
Arról is beszélt, hogy meghosszabbítják az áprilisig tartó kilakoltatási moratóriumot, lehetővé teszik az előtörlesztést, és pénzügyi konstrukciókat ajánlanak fel a hitelezőknek és a hiteleseknek is - írja a Magyar Hírlap.
én (többek között) csak aztatat nem értem, hogy mifaxért nem lehet nagyon könnyen és 1xűen előtörleszteni, apasztva ezzel a tőketartozást. a lényeg az egyszerűségen lenne. ha jól veszem ki, akkor az lenne a cél, hogy ezek a hitelek mihamarabb visszafizetésre kerüljenek, javítva ezzel a belső adósságot.
sok embernek van úgy, hogy kerül 1-pár százezer forintja és szíves örömest előtörlesztene, alkalmanként kisebb összeggel, akár többször is, sokkal hamarabb leírva ezzel a hitelét. érdeklődtem. nem egyszerű.
kedves törvényalkotók! mifax van ezzel a dologgal? (vagy nem is cél az, hogy a tag az adósrabszolga státuszából a saját hajánál fogva kihúzza magát)
Jaj, ne kezdjük már megint előlről! Amíg nem fizették vissza az ügyfelek az összes CHF-alapú hitelt, addig szükség van a CHF források megújítására. Mindig annyira, amennyi hitel még van. A forrásra nem csak a folyósítás pillanatában van szükség, hanem a hitel végéig folyamatosan.
Biztos. Mint a hetvenes években megjósolni, az oroszok kivonulását, Jugoszlávia szétesését, és a KGST összeomlását. Egyébként jó ötlet, de már túl vagyok rajta.
Ha ez biztos lenne te már rég lelejmoltad volna az összes rokont, ismerőst és bankot, hogy adjon neked kölcsön néhány százmillió forintot arra a rövid időre. :o)))))
Ez biztos igaz amit mondasz, de nem számol a bank pszichológiai tényezőkkel, vagy nem várt eseményekkel. Matematikailag mindenki kitudja számolni a jövőbeli nyereségét, de a végén mindig csökken az eredmény. Pl: Árvíz, Tv ostrom, megőrült gázpalackos szomszéd, vagy egy Irán- Izrael háború, vagy csak egy kilakoltatási moratórium. Elég csak a 4. metróra gondolni. Ha nem veszik figyelembe egy visz major lehetőséget, oda lesz a nyereség, meg a befektetés is. Úgy hogy aki nem hajlik, az előbb utóbb törik. Szerintem a CHF biztosan lesz 300ft, csak az időpont kérdéses. Ha addig a bérek elérik a fizető képes szintet, akkor nincs baj, de ha ez túl hamar következik be akkor a bankok is lepadlóznak. Aztán kezdődik a veszekedés.
De a gyakorlatban nem így működik a hitelek árazása.
Ezt te a gyakorlati tapasztalataidból mondod, vagy csak a pénzügyi tankönyv leckéjét mondod fel?
További kérdés: ha az eddig kamatmértékekbe beleszámították a CHF refinanszírozását, és most megszűntek a CHF alapú hitelek, vagyis nem kell CHF forrásokat megújítani, akkor miért számolják bele továbbra is a kamatokba??
Elvileg lehetne úgy csinálni, hogy az ügyfél mindenkori törlesztési képessége alapján olyan magas szinten megállapítani a kamatot, hogy még éppen ki bírja fizetni a havi részletet. Ezt egyénileg meg lehet tenni, de abban az esetben, ha sok ügyfeled van, akkor az így megállapított kamatlábak isszonyatos szórást mutatnának az átlagtól vagy mediántól és az is biztos, hogy a piacon kialakult aktuális kamatszinthez képest sokkal magasabb kamatszintet eredményezne. Hiszen aki csak kevés hitelt vett fel, az még bőven terhelhető lenne kamattal, ami felfelé tolja az eredményt. Persze vannak, akik aktuális jövedelmükhöz képest túlvállalták magukat és nem bírják az aktuális részletet se fizetni, miattuk lefelé mozdulna az így kalkulált kamatszint, de szerencsére azok vannak többségben, akik pontosan törlesztenek, ergo még bírnának többet is fizetni. Érzésre szerintem 4-500 bázisponttal is meg lehetne emelni a hitelkamatokat, több lenne persze a bedőlés, de a továbbra is pontosan törlesztőknek köszönhetően lenne miből finanszírozni a veszteségeket. Mindaddig mehet ez, amíg a jól törlesztők meg nem elégelik ezt a gyakorlatot és át nem mennek egy másik bankhoz. Végül is a verseny tudja kordában tartani a kamatszintet.
De a gyakorlatban nem így működik a hitelek árazása. Ismert a különböző lejáratú források költsége, az adott hitelportfólió várható vesztesége (Basel-II alapján) miatti marzs-csökkenés. Innen már könnyű kiszámolni, hogy mekkora kamatszint kell ahhoz, hogy a hitelezési tevékenység jövedelmező legyen. Másik oldalról a konkurenciavizsgálat megmutatja, hogy a piacon milyen kamattal lehet versenyezni.
Kiváncsi vagyok, hogy a Pszáf idei fogyasztóvédelmi vizsgálata mit állapít meg, találtak-e olyan bankot, aminek az árazási gyakorlata nem felelt meg a szabályoknak. Láttam azt a jelentést, amit a nálunk végzett vizsgálat alapján készített, gondolom a többi banknál is hasonló munkát végzett. El kell ismerni, hogy nagyon komoly írás, szakmai szinvonala se kifogásolható (szemben a GVH legkülönfélébb vizsgálati jelentéseivel) és nagyon alaposan vizsgálta a válság kitörése óta született valamennyi hitelárazási előterjesztést, háttérszámítást, bizottsági döntést, de még a forrásköltségek tényleges alakulását is egészen az egyes deviza swap ügyletekig bezárólag. A kákán is csomót kerestek, de nálunk nem találtak. De majd kiderül, hogy a többi banknál találtak-e olyan árazási gyakorlatot, ami nincs összhangban a Magatartási kódexben vállaltakkal.
Nem is kell ezt egyénekre lebontani, a statisztika nem is azért van. Nekem nem csak a főtáblázat kell, hanem hogy az az adott kamatmeghatározási időpontokban ugyanaz-e és ugyanazok-e a paraméterek. Mert ha a bankok a paramétereket változtatták (itt nem a számszerű értékekre gondolok), az bizony bukta nekik!
Kizártnak tartom, hogy egyénre lebontva lennének statisztikáik. Ami van nekik, az szerintem termék szintű, azaz a 200x-200z közötti "Piszokjóolcsó CHF hitel" és hasonló termékek statisztikája.
Ha oda is adják ezt a fő táblázatot, ami nyilván kizárt, akkor se mennél vele semmire. Esetleg bosszankodhatsz, hogy láttad, hogy túl mohó a bank és lám-lám veszteséges is lett a sok rossz hitel miatt.
Perelni szerintem max. akkor érdemes, ha bedőlt, de van idegzeted hozzá, hogy hátha hoz egy furcsa döntést a tisztelt hazai bíróság. Itt csak szabályozással lehet hozzányúlni. pl. a magáncsőd intézményének bevezetésével. Egyéni ügyekben csak rámegy a drága időd.
Én is ilyesmire gondolok, a bankok ismerik az ügyfeleik jövedelmét (hozzá lehet kalkulálni azt is, akinek több a tényleges jövedelme, mint papíron), és ezen ismeretekkel tudják, mennyire mehetnek el a kamatemeléssel, mennyi lesz a bedőlő hitel, és mennyi az, amit továbbra is fizetni fognak, ezzel a többlettel letakarva a bedőlő hitelek összegeit, plusz még többet is kaszálnak ezzel. Egy-pár százalék ide vagy oda nem számít nekik. Olyan ez kicsit mint a tőzsde, van egy határ amíg tartod a papírjaidat, illetve amikor elkezdesz adni/vagy venni.
de ha ez így van, akkor nem tudnak egzakt számítási módot adni, s megkeresem a lehetőséget, hogy ezzel bíróság elé vigyem a szerződést, nem a felbontását kérve, hanem a korrekt módosítását! (és természetesen visszamenőleges kártételt...)
Szerintem úgy szabályoztak, hogy elkezdték növeli a kamatot és figyelték a bedőlési arányt. A vezetőséget csak az érdekli, hogy amíg ők a vezetők, addig mekkora profitot tudnak kihozni a meglévő állományból. Első körben szerintem minden forrásköltség növekedést és a teljes rossz hitel miatti céltartalékot megpróbálták teríteni a még meglévő ügyfeleken.
