Az égő belek és elszenesedő bélsár illata is kellemes illatú számára.
Bibliai alapon egy zsák praktikeres marhatrágya eltüzelése, és buzgó imádság mellett
örömet szerezhet a hívő az Úrnak.
Nem lett eltörölve a törvény, hanem be lett töltve Jézus Krisztus által, így
a marhatrágya áldozati eltüzelésének rituáléja meghallgattatik megszaglódtatik!
Mózes III. könyve:1:13"A belet és a lábszárakat mossa meg vízben, a pap pedig áldozza meg az egészet és füstölögtesse el az oltáron égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak."
Nyomják a süket dumát, "élő csak élőből", meg nemet választanak egy anyagtalan lénynek, tudatot és érzést tulajdonítanak számára, noha agya sem lehet...stb..
Hiszik a képtelenséget, mint ovis csoport a szivárvány felett repkedő csillám pónit.
"Logikai szükségszerűség: ha valami belső állapotai változnak (pl. gondolkodik vagy "megbánja, hogy teremtett"!) akkor az a valami alá van vetve az időbeliségnek."
.
Lehet, hogy csak szimplán élvezi a bánkódást. Olyan önkijelentős mazochista típus...
Aki az elszenesített állati döghullák illatára gerjed, annak simán bejöhet némi bánkódás...
.
Mózes III. könyve:1:13A belet és a lábszárakat mossa meg vízben, a pap pedig áldozza meg az egészet és füstölögtesse el az oltáron égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak.
Mózes III. könyve:1:17És hasítsa meg azt a szárnyain, de el ne szakassza egymástól, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron a fán, amely a tűzőn van, égőáldozatul. Tűzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.
Ezért említettem. Ezért kéne kisebb arccal vagdalkozni. Nem lehet kijelentéseket tenni olyan dolgokról, amikről nem is lehet fogalmunk.
"Csak azok a rendszerek lehetnek időtlenek, meg okság alóli kivételek, amik végtelenül egyszerűen és változhatatlanok. Például egy hőhalál állapotában lévő univerzum."
"Az időbeliségből és okszerűségből láthatóan nem tudsz kitörni."
Mert nem is lehet.
Logikai szükségszerűség: ha valami belső állapotai változnak (pl. gondolkodik vagy "megbánja, hogy teremtett"!) akkor az a valami alá van vetve az időbeliségnek.
Csak azok a rendszerek lehetnek időtlenek, meg okság alóli kivételek, amik végtelenül egyszerűen és változhatatlanok. Például egy hőhalál állapotában lévő univerzum.
"Azt azonban senki sem tudja, hogyha létezne az Isten, az hogyan keletkezett volna, mi v. ki hozhatta volna létre, hol létezne, és egyáltalán élőlény lenne vajon, miként tehetett volna szert tudásra, tapasztalatra a nagy semmiben, és miért gondolhatná bárki, hogy érzelmei létezhetnek."
Az időbeliségből és okszerűségből láthatóan nem tudsz kitörni.
Ez a kérdéseidből tisztán kitetszik.
Ez egy természetes dolog, de az már nem természetes, hogy ezt a hibádat nem látod be.
Kitát hülyézi le, és hiszi, hogy a képzelt istene praxisa, nem terjed ki diójának a javítására...
Mondja, aki felnőtt fejjel képtelenségeket, lehetetlen dolgokat vél valósnak, és mesebeli lények létét hiszi.
:-O:-P
És most hasonló sorsra jutottál:-)
Még a "berkeikben" is ismert fogalom: ekkleziogén neurózis
Ami elragadhat lelkészt, papot, gyülekezetvezetőt, gurut, és persze az eltökélt és fanatikus hívőket is.
Mivel olyan „istent” hirdet, amilyen ő maga...sőt, összeolvad a fejében Isten személyével. A „teológiáját” arra használja, hogy saját tevékenységét igazolja, ha úgy tetszik, spirituálisan aládúcolja.
Ezen tevékenység ellen van amit „terápiás deizmus” néven emlegetnek.
(Teljes nevén: moralista terapeutisztikus deizmus. A következő 5 pont jellemzi ezt a fajta hitfelfogást: 1. Létezik egy isten, aki megteremtette és elrendezte a világot, és vigyáz az emberi életre a földön. 2. Isten azt akarja, hogy az emberek jók, kedvesek és igazságosak legyenek egymással, ahogyan azt a Biblia és a legtöbb világvallás is tanítja. 3. Az élet központi célja, hogy boldogok legyünk és jól érezzük magunkat a bőrünkben. 4. Istennek nem kell különösebben részt vennie az ember életében, kivéve, ha szükség van rá egy probléma megoldásához. 5. A jó emberek a halál után mennybe jutnak.)
"a vallásos szomorú világképe: Ha nem mi vagyunk a mindenség, a mindenható figyelmének középpontjában, és nem fogunk örökké élni, akkor semmi sem ér semmit. "
Azt sugallják: Ha nem misztikus varázslények vagyunk lélekkel, hanem csak okos majmok idegrendszerrel, akkor az erkölcsnek, lelkiismeretnek nincs értéke."
De nem ez a téma.
Tudjuk létezik Biblia, vannak akik fittyet hányva koruk ismereteire, szó szerint valóságosnak vélik a meséjét, sok hívő van és sok féleképpen képzeli a főhőst...
Azt azonban senki sem tudja, hogyha létezne az Isten, az hogyan keletkezett volna, mi v. ki hozhatta volna létre, hol létezne, és egyáltalán élőlény lenne vajon, miként tehetett volna szert tudásra, tapasztalatra a nagy semmiben, és miért gondolhatná bárki, hogy érzelmei létezhetnek.
Ez már sosem derül ki, hiszen a "mire gondolt a költő?" esete.
Az kiviláglik az ókori mitológiai műből, hogy a szerzők olyan főhőst kreáltak, akitől okkal fosott a nép.
A zsidó verzió istene, az nem a görögöké, hisz' az teljesen más személyiség. Nagy huncut, pár nőt megcsinál a műben, míg a zsidó mitológia hőse, csak a rátelepített mítoszában egyet, azt is "szellemessen".
A Jób könyve meg maga a gyalázat morálisan. (pl.: még a gyerekeit is kinyírják, majd aztán "pótolják" azokat, és úgy vélik minden űberfasza, mintha mi sem történt volna)
"Isten olyannak teremtette az embert, ami nem jó?"
A mese szerint a Mindenható Isten olyannak teremtette az embert, amilyennek akarta.
Vaqy olyannak teremtette, amilyennek sikeredett, de akkor nem "mindenható", hanem csak egy Mekk Elek kókler.
"Volt ám egy bűneset, amit hajlamos vagy figyelmen kívül hagyni s amivel az ember az eredeti létrendet felborította."
Egyrészt nem volt semmiféle "bűneset", az ugyanis egy soha meg-nem-történt mese. Ezt azért is érdemes lenne szem előtt tartani, mert enélkül az egész okoskodás okafogyottá válik.
Másrészt mag a "bűneset" is olyan piszlicsáré kis semmiség a mese szerint, hogy tisztességesebb istenek lazán szemet hunynak felette. "Kíváncsinak teremtettem az embert, és ő kíváncsi volt a jó és a rossz tudására. Ez ugye várható volt, így ki nem sz@rja le?"
Röviden, hogy te is értsed: a második teremtésmese "bűnbeesése" egy butuska mese, ennyire volt képes az újkőkorból kikapaszkodó eleink fantáziája annak magyarázatához, hogy miért is van a világban tökéletlenség meg szenvedés és halál. Ezt tudták az ujjukból szopni.
