Nagykörútról elsőre mindig az jut eszembe, amikor éjjel kezdenek kifehéredni a táblák, mert hátulról kezd a közelembe érni egy kamion. A második gondolat a burkolat szintje alá 10 centivel süppesztett aknafedők. Egyébként annyira nem is "nagy", mert tegnap pölö 10 perc alatt futottam le rajta a Szentháromság-Mars tér távot. Márpedig én alapvetően utálok futni.
Sűrű forgalomban a gyakorlott kerékpárossal is előfordulhat, hogy egyszerűen nem tud besorolni, vagy időben jobban jön ki, ha van indirekt lehetőség is. A nagykörúton, ahol ugye ez Szegeden elő fog jönni, előfordulhat azért ilyen.
Aranyos, az Károlyis Áginak megköszöntem volna, ha tudom a legutóbbi decemberi találkozásunkkor.
CM-es posztnál írtam, hogy napló szerint olyan 2700km-nél állok, de ez lehet sokkal több is, mert év elején még poén volt minden Szeged-Orosháza, a végén meg már ipari mennyiségben nyomtam. Illetve cukcsi a ki ment már gyorsabban hegyen verseny is :D . Csak kéne írnom egy "best of lejtős" posztot. Igaz, legutóbb a Miskolc-Gyöngyös-Budapestesben betettem egy táblázat, de azóta a többiek jelezték, hogy ennél kicsit több volt. A zánkai 14km-es zúzatós pl kimaradt...
Empatikusan: Gondolni kell a lassubb, kevesbe tapasztalt kerekparosokra is, ok nem tudjak felvenni azt a tempot, ami igenyel savvaltaskor. Az lenne az igazi, ha NEM lenne kotelezo az indirekt kanyarodas. A kerekparos dontse el, hogy hogyan kanyarodik, eppugy, mint a kerekparut vs kozut temaban.
Na, hogy legyen már valami a városi kerékpárosoknak is:
Kinek mi a véleménye az indirekt balra kanyarodásról? Csak számomra érthetetlen, hogy miért nem egyszerűbb hátranéz-vár-indexel-besorol folyamatot követni, vagy erre valóban van igény?
No emberek - van egy tagadhatatlan előnye a túrakerózásnak: a tegnapi 17 órás szorgoskodás után 5 óra alvással is bele tudom tenni a csokis kekszet a számba. Igazából nehezen tudnék olyan 100km fölötti túrát felsorolni, amely előtt meg lett volna a standard 9 óra alvásom. Csak azt sajnálom, hogy a Matlab nem lábbal hajtós :P
Jean-Marie Cador sem úgy indult el Normandiába hogy majd könyvet ir róla. Passau-nál tartott éppen és "véletlenül" összenézett egy másik bicajos túrázóval, aztán pedig beszédbe elegyedtek. asszem nem kell elmesélnem a helyzetet, mindannyiunkkal megesett amikor az országutra tévedtünk és rácsodálkoztunk hogy mások is olyan hülyék mint mi:) néha még köszönni is szokás ugye. na de akkor idézek kicsit a könyvböl:
"Mathieu Észak-Franciaországból származik. Ő is magányos tekerő, Belgrád felé tart, de már voltak korábbi menetei Marokkó irányában is... Megmutatja honlapját a Google-on, jól ismeri Alencont, ott mutatta be a könyvét: Biciklis történetek, amit egy Maghreb felé legyűrt expedíció után írt, az út alatt gyűjtött helyi történetek alapján. Érdekes módja ez az emberek összekapcsolásának!
Hoppá! Egy kósza ötlet. Miért ne mesélném el én is a körutamat, ha egyszer majd a végére érek?"
Bevallom ezen sorok olvasása közben nekem is András jutott eszembe:)
"Elkerékpározni Budapesttől Normandiába talán még ötvenen túl sem olyan nagy teljesítmény, ha az ember karosszékből gondolja végig. Ám napokig tartó hideg zuhéban, több milliónyi tekeréssel városokon, falvakon, erdőn és mezőn át már mégiscsak más, keményebb, valóságosabb. Hogy erről meggyőződjünk, elég elolvasni ezt a könyvet"
ma délután megvettem a kettőböl az egyiket a jól ismert tisza lajos körúti könyvesboltban (2100 Ft). még csak úgy belelapozgattam, de igen jónak igérkezik. elöljáróban talán annyi is elég, hogy a csávó 1 nagy és 2 kistáskával meg egy outival abszolválta a Budapest-Alencon távot, az útvonalat meg egész egyszerüen kinézte a gugliból:)
Fogadjátok hát szeretettel blogom egyik leghegyesebbik posztját a Miskolc-Gyöngyös távról. Ezek után a 2004-es túra Biatorbágy-Várpalota és Várpalota-Kalocsa szakasza leányálom lesz :)
Hogy ne csupán "pleasure", de "content" is legyen, szegedbicajék ismét megmutatják a hazai jogállamiság mélységeit - konkrétan itt egy rendőr mondja azt, hogy mások durva szabályszegése miatt jobb, ha a kerékpár tolását választjuk. Köfi.
Tegnap gondoltam, ismét körbejárom a "vidéket". És erre mibe botlok a 10percbringán?! A bringa és én 2. rész No emberek, ezt a Csí jányt már az első bejegyzésemkor is szívembe zártam, de ez a mostani poszt masszívan villogtatta a "Goddess" lámpácsát. Imádom :D
Eme csodás élmény ihletésére szövöm tovább a saját történetemet, következzék a Miskolc-Gyöngyös(-Budapest), minden idők egyik legbrutálisabb etapja.
Tisztelt Hölgyek és Urak, a szombati rossz irányból fújó szél nevében én kérek elnézést. Újabb havas poszt hiányában következzen hát egy igazi viharos nyári mese a Bodrog vidékéről (Szabolcsveresmart-Miskolc), 2004-ből. A következő szakasz érdekesebb lesz persze mert lesz benne Bükk és Mátraalja, valamint Lacibácsi megmutatja, miként lehet egy ananász konzervvel lenyomni a Gyöngyös-Budapestet. Node, csak szép sorjában, ezen a napon például énekeltem. Az se semmi :D
Tegnap este kimentünk Imivel zúzatni a havba a Hattyasi havasokba. Majd utána be a városba, enni fagyit :D Aztán a posztba valahogy bekeveredett Kopernikus és néhány lengyel villamos is...
"A "culombok" emelgetése tisztelgés kedvenc matek és földrajz tanárom előtt, az ő szava járása volt."
Oké, csak a pár éves ampervadászati oktatáson kifejtett elégséges és szükséges aktivitás közben nem tudtam elkerülni, hogy ne ragadjon rám más is a lemosható dolgokon kívül. :-)
A "culombok" emelgetése tisztelgés kedvenc matek és földrajz tanárom előtt, az ő szava járása volt. Innen a motívum. Akárcsak a "ki ez a mandarin?" és a "jaj nekem, de nektek is" :D
A "meghatározó momentum" ellenben kedvenc ofőmtől származik. Szedegetek én mindenféle nyelvi leleményt össze, nem csak Napirajzból dolgozok :)
Ha a "culombokat"-ot az alkotói szabadságod elengedhetetlen részének tekinted, akkor nem szóltam, de a helyes kifejezés szerintem a "párezer kiloampert" lenne. Meg a vezetés iránya sem mindig a föld felé mutat.
A Karnál a jómunkásemberek továbbra se temették be az árkot, minek következtében csak a Hajni Peugeotjával tudok bemenni, mert az kellően hosszú ahhoz, hogy az árok fölé tolva befékezzem, magam átlendüljek a lyuk fölött, majd a kerót is áthozzam. A Cobríta ehhez rövid :( Kis hidat építeni a munkahelyem bejárata elé meg luxus...
A tél ellen úgy védekezett a bringám,hogy defektet kapott a lakásban. (A szelektív gyűjtő látogatása előtt nem érdemes elejteni a befőttesüveget otthon.)
Hétvégén volt hó,de csak gyalog próbáltam, a délvidéken meg ahol bringáztam ott Pesthez képest csak ősz volt.
No, ma a változatosság kedvéért vihar volt. Nézem én az Imi téli időkre vonatkozó jótanácsait (meg a sajátomat), de még a tízperc bició sem ír semmit arról, mi a teendő a november végi viharokban (és még messze a karácsony :P). Hiánypótló poszt következik....
A hétvégén voltunk Székesfehérvárott és vidékén, de sajna busszal mentünk, így keró maradt. Pedig volt ott hó, rendesen - szóval illyen picin múlt egy remek havas-ehgyes poszt megírása :(
Ellenben: előkészületben egy Balaton kerülős poszt. Illetve folytatván a dicső 2004-as túrát, elmesélem, miként lehet elázni eső után a Bodrogközben, majd pedig megemlékezek arról, miért nem szerencsés vasárnap egy szál ananászkonzervvel nekivágni a Miskolc Budapest távnak, mint az Flottánk Mozdonya tette :D
Büszkén tudatom Önökkel, hogy elkészült a 2004-es országkerülő nagy túra első, Orosháza-Nyíregyháza szakaszának leírása - Flottánk Mozdonyának ajánlásával. Van benne sok minden: szúnyog, dagonya, vadkemping, meg 100% Alföld dél-észak irányban :D
Én csak hörögve szoktam párát fújni az esősebb alkalmakkor ("Paaaks... kooomp...MEGYEEEE!").
Ha már mindenki arról ír, hogyan kell ősszel felöltözni (napszemüveg, rövidgatya, naptej), én is írtam egyet. Van benne szőrös lábszárvédő láncfűrész és finn folk-metál is, ahogyan illik :)
