Mindenről,amit tudni érdemes,lehet a Magyar őshonos állatokról...és Mindenkinek,aki tapasztalatokat cserélne,vagy akik szeretnének tartani ilyen állatokat.
" Jámbor állat a bivaly, s mi tagadás, lusta, de ha kell, a hegyet is helyéből elhúzza. Olyan erős és olyan nagyon igazságos, nincs az a ló, amelyik hívebb a gazdához. Letérdel, de a terüt cserben úgy sem hagyja; én mondom ezt nektek, a volt bivalyos gazda. Minden állatunk közül ő a legerősebb, mégsem írtak róla még soha bár egy verset. Medvét, lám, az emberek nagy ritkán ha látnak, s nem is nagyon hívei a találkozásnak, hacsak nem a rács mögött csücsül a jó medve, s mint egy szelíd barika, nincs megkezesítve. Mert ki merne, teszem azt, csak úgy kényre-kedvre bokrászgatni ott, ahol otthonos a medve? És ki merne, ugyan ki, ha szembe jön véle, ki merne egy jó nagyot húzni a medvére? Hát az állát s a nyakát meg ki vakargatná, mint egy jámbor bivalyét? És a medve hagyná? Mégis könyvek seregét írták a medvéről, s egy sort sem az állatok kedves négeréről. Pedig medve s bivaly közt van is hasonlóság, amíg kicsi a bivaly, bivalybocsnak mondják. S úgy is cammog a bivaly, mint valami medve, ringatózik, mintha csak hajón lépegetne Hajón bizony, mintha a Föld nagy hajó volna, úgy lépeget a bivaly öreg matróz módra. De itt el kell mondanom, mit régóta sejtek: miért, hogy a bivalyok ringatózva lépnek. De térkép is kell ehhez, még inkább egy földgömb, tudnunk kell, hogy a bivaly először hol bömbölt, illetve hol rekkegett, és vajon mivégre? S hol sütötte le a nap ilyen feketére? Bizony messziről került a mi pocsolyánkba, csoda-e, ha billegő a bivaly járása? De ne vesztegessük a drága szót hiába, keressük csak, merre van Szumátra és Jáva. Ott a forró trópuson, az örökös nyárban, ott lebzsel a bivaly-ős a langy pocsolyában. Nemcsak lebzsel, húzza is az igát keményen, lépeget a rizsvetés tocsogó vizében. Tehát onnan jöhetett jó annakelőtte, trópusi nap melegét őrzi még a bőre. Azért olyan fekete, s nem azért, mert gyászol, mivel ilyen messzire került hazájától. Jó hazára lelt ő itt, kedvére valóra. Megszokta a telet is: jó istálló óvja. Hangja azért rekegő, mert ritkán használja, éppen ezért érthető, ha be van rozsdálva. S azért olyan billegő a bivaly járása, mert hajóval érkezett őkelme e tájra. És megszokta a hajón a tengerész-járást, és elhagyni lusta ő mindenegy szokását. Így sejtem én, ez lehet járásának titka, bár ezt eddig senki még róla le nem írta. Én sem veszek mérget rá, hogy így van s nem másképp, de megtudnám, hogyha én Szumátrában járnék."
" Hogy s' hogy nem, de egyszer, Kolozsvárra jövet, elveszett az úton, el a török követ . Pedig egyenest az isztambuli öreg szultántól jött volna, ha megjön a követ. Fényes kísérettel, ahogyan csak jöhet Konstantinápolyból egy szultáni követ. Födte a lovát is selyembrokát-szövet bíborban, bársonyban lovagolt a követ. Turbánjára forgót, derekára övet a fényes szultántól kapott volt a követ. Csillogtatta a nap a sok drágakövet: éjszaka sem veszhet el egy ilyen követ ! S mégis, amint mondják, Enyed táján jövet, kámforrá változott, odalett a követ. Telt és múlt az idő, s a szultánnak szöget ütött a fejébe: hová lett a követ ? Se híre, se hamva, kerékbe is töret mindenkit, ha elé nem kerül a követ. - Halál fia, aki parancsot nem követ, reggelre meglegyen az elveszett követ! - Agák, bégek, basák, ki csak számba jöhet, indultak keresni, hol lehet a követ. Jöttek dérrel-durral, s Enyed táján jövet, kámforrá változtak akárcsak a követ. Dühbe jött a szultán - Biztosan egy követ fújnak a piszkosak s a hóhányó követ. Együtt szedik ezek a tejről a fölet, de jaj nektek, agák, bégek, basák s követ! - Azzal lóra pattant s jött, ahogyan jöhet, maga a nagy szultán s nem holmi kis követ. Pompáját leírni fölösleges szöveg, koldusnak látszana mellette a követ. Jött hát, s mit ad Allah ! Enyed táján jövet, eltűnt a szultán is, akárcsak a követ.S így a mai napig nem tudjuk, az öreg szultántól mi hírrel jött volna a követ. Hódolatot kívánt, vagy csak aranyövet, ónkupát szegődni jött volna a követ ? ugyan jönni jöhet, de amit kap aztán, viheti a követ. Vihetné, de hol van ? Enyed táján jövet, el mégsem párolgott, kámforként a követ! Gördítsük le hát a titokról a követ: vénséges vén pince mélyén ül a követ. Az történt ugyanis, Enyedre bejövet, szörnyen megszomjazott, s' vizet kért a követ. - De vízzel Enyeden, ó, nagyságos követ, akkor se kínáljuk, ha kerékbe töret! - Kortyolt egyet-kettőt, de minthogyha tüzet, lett a bortól egyre szomjasabb a követ. Lement a pincébe, - elég is a szöveg! - még most is ott iszik az elveszett követ. Agák, bégek, basák, Enyed táján jövet, jutottak a nyomon ahová a követ. Ott van a szultán is azt fújja az öreg: - Tudtam én, hogy egyszer megkerül a követ. Én is majd folytatom egy -rímű versömet, mikor Kolozsvárra érkezik a követ." :-)))
Igen...Pétervására volt a hely,ahol az aranykalászost tavaly csináltam...a jánoshalmi mg.iskolának egy kihelyezet mg.iskolája van ott...de van ott más egyéb szakma is...nem túl jó ott a helyzet....már alig van mg tanuló...90 százaléka cukrász,pék....és ráadásul nem környékbeli gazdák gyerekei,hanem kisebbségi gyerekek,aki még ezt a szakmát is félvállról veszik...pedig egy gyönyörű épületben van a suli...szép környezet...
xDD. Semmi gond a szólás szabadságuk megmarad még....és úgy egyébbként is oda lasztizznak benne,(gurúlgattnak) ahova csak akarnak a következő vizesárokig. Persze a szabad áramlás nyuszigurúló ketrec szabályozó rendszere értelmében. Majd a piac megmondja...alapon...?
...és úgy egyébbként is ?..miért nem arra gurúlt amerre a finom fű nő ?? ,-)))
Majd a benne született kis tapsifüllik már ki sem akarnak jönni belölle..? xDD... üdv.
