Hagyjuk ezt a heftelést... Hoztak egy gépet, amit, háát... Szét kell szedni és valami rácsot újra kell alkotni rajta. Egyáltalán nem szidtam a tervezőjét, sőt a jó, büdös, bárcabitorló, kedves édesanyját sem emlegettem. Sőt ezen asszony bársonnyal bélelt, rézzel kivert, kárpitozott, foncsorozott p***ájú, rossz szagú prostituált mivoltát sem hánytorgattam fel. Egyszer sem. Továbbá, az átmeneti javítást végző lakatos szakembert felmenőit sem illettem ezen jelzőkkel.
A csavarokat csak úgy tudtam kiszedni, hogy lapos csavarnyúzóval befeszegettem a lapját, majd a másik oldalról leszedtem az önzáró [pontosabban nájlonbetétes] anyát. Mert semmiféle embereknek tervezett szerszámmal nem lehet odaférni a csavar fejéhez - de annyi hely azért van, hogy körbe tudjon forogni... Aztán amikor az összes csavar kikerült a helyéről, akkor jöttem rá, hogy nem lehet leemelni az ominózus rácsot a helyéről, mert fentről pálcával odahegesztették úgy sok helyen... Kisflex, nagyflex, frézer - nem éri el, nem fér oda. A hidegvágó sem fér oda. Az, hogy elfúrni és elgyengíteni a varratot, esélytelen - mint megállapítottam a gürüzdvégben megakadó fúrószárak hamar elvesztik a forgácsoló képességüket - némi anyagveszteség és fémszilánkok formájában...
Holnap talán képezek fényt is. De az alapeset az az, hogy van ~8-10 centi mély (semmivel sem férni oda, még mérni sem), 3 centi széles lik, oszt' ott van legalább hat darab ~2-3 centis varrat. Felülről olyan rácsozat, amin szinte átköpni sem lehet. És ezt a lehető legkevesebb roncsolással kell eltávolítani.
De hazaérve, egy sör után megvilágosodtam, ami olvadt, azt nem kell elvágni. De a lángvágó sem fér be abba a résbe, de az awi - ha eléggé meggörbítem a wolframot, az pont jó lehet ehhez a művelethez. :) Viszek zúj zelemet a pajzsomba, mert tegnapelőtt, amire hazaértem, addigra sem múlt el a káprázás a szemeimből - pedig a maszek lenne az első. :)
Te viszont azzal nem számolsz, hogy nincs kitüntetett középpontja a tágulásnak [a jelenleg ismertetett ismeretek szerint]. Azaz nem csak az a sok anyagcsomó távolodik valamitől, hanem maga a tér fúvódik fel, azaz minden is távolodik mindentől is - elméletben még az elemi részecskék szintjén is ez a helyzet. Lsd.: lufi magyarázat, csak 3D-ben.
@rferi: A relativitáselméletet csak annyira kevertem bele, amennyire kell. Ha c-vel halad az emberfia, akkor számára elméletben megáll az idő. A fénysebességet túllépni nem lehet. Ennyi és talán nem is kell több. Mondhatni, hogy paradoxon, de nem az. Ha elég ideig sétálsz egy irányba c-vel, de a környező tér tágulása a fénysebességet is meghaladja, akkor ezt eredményezheti.
Én úgy gondoltam eddig, mert semmi nem mondott ennek ellent, hogy túl tudnál menni a szélén, ha gyorsabb vagy ott és akkor, mint az ott száguldó Univerzum maga. Merthogy nem egy buborék tágul, csak az Univerzum anyaga tágul buborékSZERŰEN. Bele a semmibe.
És ha elérném a szélét, akkor ott leeshetek, vagy túl tudok menni a szélén, vagy ott falba ütközök, de akkor mi van a falon túl? Bár lehet, egy golyóban lógunk egy macska nyakörvén mi is.
Te nem számoltál azzal, hogy magad is valahonnan egy x sebességgel kifelé haladó pontból indulsz nem pedig középről. Szóval amikor elindulsz kifelé a közelebbi határ felé akkor vagy eléred vagy nem de amikor visszafordulsz akkor nem csak te haladsz fénysebességgel kifelé hanem a kiindulópontod is ugyanazzal a sebességgel halad feléd mint amikor elindultál. Tehát valójában nem igaz, hogy nem jutsz haza, sőt valamennyivel rövidebb ideig fog tartani a visszafelé utad mint a kifelé vezető.
Én ezt nem tudom ilyen díszdoktori leírással megmagyarázni. De ha azt feltételezzük, hogy a jelenlegi adatok, becslések és elméletek helyesek... Csak egy gyors google keresés, még az MI sem kell.
A belátható világegyetem első érzékelhető fénysugarai 13,8 milliárd éve indultak el. Azóta a világegyetem sugara kb. 46,5 milliárd fényévre tágult. Tehát ha nem számolsz gyorsulással, s egyből fénysebességbe kapcsolsz és az univerzumban a tágulás folyamatos és CSAK állandó, akkor is a két szék között a padlóla esel, mert sem a világegyetem ismert szélét nem fogod elérni, de egy idő után a kiindulópontodba sem tudsz visszajutni, mert az a pont gyorsabban fog tőled távolodni, mint a fénysebesség. S ha gyorsulva tágul, akkor egyszer csak ott találod magad a nagy semmi közepén, egy fénysebességgel haladó zűrhajóban, ami soha és semmihez nem fog eljutni.
Utálom, ezt a fajta cookie kérdőívet ahol vagy azt választod hogy mindent elfogadsz vagy azt hogy egyesével végigkattogod a sütiket kb 40 perc alatt. Ilyen helyekről azonnal kilépek.
Ne keverjük a tágulást a speciális relativitással.
Kezdjük az elejétől.
Az úgynevezett Einsteins egyenlet az általános rel. elmélet eszköztára (1915-ben jelent meg), megmutatva- egy darab egyenlentben sűrítve, hogy az anyag hogyan alakítja a téridőt. Amikor 1917-ben megprobálta az egész világegyetemre alkalmazni az egyenletet, rájött egy problémára. Ha van anyag, a gravitáció vonzó, a világegyetem nem tud nyugalomba maradni.
De az eredeti egyenlet természetes megoldásai vagy taguló vagy összehúzódónak világot jósoltak. A tudós hitt egy örök, változatlan világegyetemben.
Ezért bevezette a kozmológia állandót (Λ). Az anyag gravitációs vonzása összehúz, a Λ kifele taszít, a kettő pontosan kiegyenlíti magát.
1920-1929 között Hubble az akkori műszerekkel kimérte a galaxisok vöröseltolódását (ezt nem kell összekeverni a relativisztikus vöröseltolódással) és talált egy liniárist összefüggést a galaxisok sebesség és a távolsága között- persze szórásokkal. Rájött, hogy a világegyetem tágul.
Késöbb 1990-2000 környékén megjelent a precizós csillagászat. Pontosan kimérték a galaxisok vöröseltolódását- kiszámítva egy pontosabb pozitíz Λ.
Nagyon egyszerűen. Hubble–Lemaître képlete:
v=H0d, ahol a d két galaxis távolsága, a H0 a Hubble állandó mai értéke (kb. 67–74 km/s/Mp). Megjegyzet, hogy ez megengedi a v>c (fény sebessége), a d elég nagy.
Ezért nem láthatjuk az egész világegyetemet.
A modern kozmológia szerint a gyorsuló tágulást főként a sötét energia (Λ) okozza.
Az nem tudjuk, hogy a vilagegyetem millyen ütemben tágúl, vannak elméletek- de mérések ezeket nem bizonyítják.
A sötét energiáról (tömegről) nem tudunk semmit, csak feltételezzük, hogy sokkal több van belőle mind az elektromágneséggel kölcsönható anyag- amit látunk, és az is atomos anyag kéne legyen- hiszen egy Big-Bang volt.
De létezik egy rendkivül érdekes modell is.
Willem de Sitter hollan holland matematikus és csillagász 1917-ben talált egy megoldást Einstein egyenletére (ebben az évben vezette be a Λ), ami agyag nélkül- vagyis az energia-impuzul tenzor nulla értéke esetén is pozitív vagy negatív Λ jósolt.
A lényeg a következő:
H= állandó, a(t)=aoeHt
De Sitter modelljében és a tágulást csak a Λ /vákuumenergia okkoza. Az a skalárfaktor exponenciálisan nő.
Az anti de Sitter modell pedig negatív kozmológia állandót jósol és a skalárfaktor exponenciálisan csökken.
A de Sitter téridő geometriáját Penrose fogalmazta meg 1960-ban.
Mutatom:
Térjünk vissza a speciális relativitás elméletére és a hajósra.
Sík téridő (nincs benne anyag), mert Eisteins és Minkowski (1905) is úgy tekintette, hogy a téridő homogén és izotróp.
A hajós a saját idejében utazik sik téridőbe, ő egy 1g-vel gyorsuló megfigyelő, a földi állóhoz képest. Az hajós négysebességének a hossza állandó UηUη=-1, de a térszerű és az időszerű komponense egyre nő, hiszen az egyik ez Ux = sinh(gτ), a másik ez U0= cosh(gτ), c=1 egységrendszerben, τ a hajós sajátideje, gτ a κ (chi) hiperbolikus szög- ennek a neve a rapidtás. A klasszikus dinamikában a sebesség v=at, a specrelben a sebesség helyét a rapidtás veszi át κ = gτ. A hajó négyesebessége a Minkoswki síkban az utazás során folyamatosan forog, hiszen a rapiditása folyamatosan nő.
Meglepő, hogy a hajós és a földi megfigyelő a saját sebességének a hossza -1, ha nem használom a c=1 egységrendszert, akkor biza a mínusz fény sebessével száguldanak folyamatosan.
Egyszerűen arról van szó, hogy a hajós saját időtengelye nagyon “elhajlik” a földi koordinátarendszerben, ezért a földi megfigyelő szerint a hajós órája nagyon lassan jár.
És ténylegesen a hajós visszatérve a Földre, a földi megfigyelőt több millárd évesnek látná.
Nézd meg figyelmesen a Penrose de Siter téridő ábráját. A szimmetriája egyszerűem beszarás.
A zöld vonal az időszerű világvonala a földi megfigyelőnek- ami térbe nem mozog (csak az időbe), a piros egy vonal is egy időszerű világvonal - ezen a megfigyelő a térbe és időben is mozog- de gyorsulhat is- mint az 1g-s hajós, így összefűztem Neked a táguló világunkat a speciális relativikus real. elméletével. :)))))
A szagatott világoskék vonal az állandó kozmikus idő- ahol t=állandó. Ezekbe a hipesíkokban levő események egyidejűek. Az alsó részében az ábrának a piros és a zöld vonal összeér- a két világvonal egyidejű események sorozata, amikor a hajós elindul és a két világvonal szétválik, többé soha nem lesz egyidejű síkban a két megfigyelő világonala.
Minden t=állandó szelet egy S3 gömb. Na de ezek mind szpeudó hiberbólikus gömbök, és a képlet X02−X12−X22−X32=R2
Ez a kalapácsreszelés dolog,ez nagyon emlékezetes volt az ipariban számomra. Lehet, hogy már írtam valamikor, így nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Valami géptani alapgyakorlatok volt a tantárgy neve, vagy valami hasonló.
Szóval a lakatos nebulók kalapácsot reszeltek, s a cigiszünet előtt elküldték énkirályi fenségemet reszelőzsírért - jókat röhögve egymás közt. Amikor bő negyed óra múlva visszatértek, elkezdtek poénkodni, hogy találtam-e reszelőzsírt. Közöltem velük, persze hogy találtam, be is kentem minden reszelőt vele. A szomszéd teremben ugyanis volt egy hordó gépzsír, minden reszelőt szépen, komótosan belemártogattam - a nyelét is. Érdekes fejet vágott mind, pedig nem is voltak hóhérok. A Szabó tanár úr meg meghallván a történteket és látva a végeredményt, csak a fejét fogta két kézzel: "Uram Istenem... Hogy lehet valaki ilyen hülye?"
Ezzel kiérdemeltem a pékek között az a tiszteletreméltó címet, hogy a szakmai pályafutása során csak én (és egyetlenként) kaptam karót a szakmai gyakorlatra a pék tanulók közül.
Amúgy halkan megjegyzem, hogy reszelővel lehet polírozni is... De tényleg. Csak gépzsír kell hozzá és krétapor. Hogy én akkor nem tudtam még ezt a krétapor dolgot, azt nagyon bánom. Még ma is azt a kalapácsot fényeznék... :)
Végig kellett ónozni, és minden csomópontot összeforrasztani a hálóban. Éppen az volt a feladat, hogy rengeteget forrasszál, mert gyakoroltatni akartak.
Szóval nem, nem szórakoztunk kalmopirinnel! :D
Teljes csupaszolás késsel kaparva, mert az a leghatékonyabb, aztán húzás, darabolás, majd ónozás, és összeforrasztás. Hetekig tartó feladat volt egyet megcsinálni.
Abban a félévben csak forrasztási gyakorlás volt. Forrfüles bakelitpanelbe alkatrészek beforrasztása, kalitrúdba szintén, nyákba csak a legvégén forraszthattunk bármit. És mindezt a nyolc mm vastag, kolbászvégű Miniforr pákával! Nem Weller!
Nem rémlik a feladat. Az összes drótot le kellett csupaszítani, vagy a csak a forrasztásoknál? A 10x10-es háló csomópontjainál is kellett forrasztani, vagy csak a végpontoknál?
[amúgy ez hasonló szopás lehetett, mint a kalapácsreszelés]
Kiteszem ide is, hátha valaki a dzsembori oldalt nem bújja:
"Elnézést Uraim, el vagyok havazva...
Szóval rázás elvileg holnap megtörténik, szóval szabad a hétvége. Nekem családilag talán a vasárnap jobb lenne, de ha a többségnek a szombat jó, az sem jelent megoldhatatlan problémát."
Várok minden kedves érdeklődőt szeretettel :)
Ha van/lesz újoncunk, kérem emailben jelentkezzen és küldök részleteket.
kalmopyrin lehetett, acetilszalicilsav (aszpirin). Hő hatására szalicilsavra meg ecetsavra bomlik és gondolom, a sav segíthette lemarni az oxidokat, meg amit kellett. (Csak tippelem.)
