Műanyag zsákot keresek, 120-150l környéke lenne az ideális, az sem baj, ha biológiailag lebomló. Annó németeknél vettem ilyen 50db-os tekercseket talán 15 euróért, teljesen frankók voltak. Kellően erős (de azért nem sitteszsák kategória), frankó zsákok voltak. Elsődleges cél a kerti zöldhulladék gyűjtése (ezt nálunk külön elviszik komposztálni) és relatív sok kellene belőle.
Amiket találok, azok brutál drágák, 2-3-4e HUF-ot akarnak elkérni 10db-ért, hát nyaljanak sót, arról nem is beszélve, hogy olyan vékony anyagból vannak, hogy egy tüsszentéstől kettéhasad.
Kellene szereznem egy normálisabb videokamerát. Mert a jelenlegi munkaköröm annyira változatos, hogy az borzasztó. Az hagyján, hogy kettő nap alatt be kellett tegergélni vagy kétezer csavart a helyére, de másnap jött a szokásos: Rendbe kellene ezt a gépet rakni és utána beüzemelni. Aztán az ember csak néz, mint pina az új bugyira. Mi lehet ez, mi célt szolgál egyáltalán? De mindegy is, rendbe hoztam. Nem volt sok baja, csak a szokásos: a logisztikai szakemberek és a gondos tárolás következtében bekövetkező kisebb hibák helyrehozatala. Egy ugyanilyen típusú berendezésé. De megoldottam. Készítettem képeket is, de abban a félhomályban értékelhetetlenek lettek.
A tetején lévő műanyag borítás szilánkokra törve. Mindent is leszerel, összelegóz, lemér. Lemezt guberál, méretre szab, sorjáz, csücsköket lekerekít. Furatokat átmásol, pöttyöz, kifúr, sorjáz. Emlékeim szerint van hármas csavar, tehát háromésfelessel kellett volna fúrni- de csak négyes fúrószár volt. Sajnos a hármas csavarokat valaki pofán baszta (kettőt itt felejtett) - így guberáltam négyes csavarokat. Meglepő módon egy kissé szorulósan, de egy kivételével minden furat és csavar passzolt - az az egy talán ha három tizeddel ment félre, oda bement egy M3 csavar oszt' jó napot...
No, a sérült alkatrész a helyén, nézzük meg, hogy mukodik-e. Volt róla rajz is, nem egy nagy történet. Egy forgásirányváltós motor, kettő kapcsoló, kettő izzó és egy trafó. Világítás az nincs. Van csereizzó a sublótfiókban (a gép alatti cuccok között), de vajha hova kell betekerni? Fél óra alatt rájöttem, bár ehhez a szükségesnél is jobban szét sikerült szerelni a gépet. Már akkor láttam, hogy van némi felületi oxidáció a sikló felületeken, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Égő be, világít, pipa. Ezután elindítottam az Y tengely motorját. Szépen megy, nem zörög, nem katancol, csak ép annak, aminek mozognia kellene, az nem mozdul. Műszak vége.
Másnap visszatértem a probléma megoldására - azaz félig szétbombáztam a műszert. Szét volt csúszva a tengelykapcsoló. A mérőfejet (vagymit) úgy kellett leugrálni a helyére - hogy a kettő lópikula egymásba akadjon. Csak az volt a gond, hogy lefele nem ment a mutatvány, mert ahelyett, hogy lecsúszott volna a fej, inkább a trapézmenetes orsót húzta ki a helyéről - így a tengelykapcsoló ismét szétcsúszott. Szóval végül leugráltam* teljesen az alsó végállásba a fejet, fel lett polírozva az Y tengely oszlopa, mindent is bezsíroztam. Menet közben kipotyogott odabentről egy távtartó és az általam hiányolt siklócsapágy is, így azok is a helyükre kerültek.
Az egyik skála mikrométerének a tengelye az annyira elgörbült, hogy az szörnyű. Azt már nem mertem szétszedni, mert a franc tudja, hogy mi van belül - de szerintem kalapáccsal és flex-el biztosan nem javítható... Helyette felbővítettem a gépházon lévő furatot - így már lehet tekergetni, bár szerintem az alkotó eredeti elképzelése az nem ez volt. A főpróba után ismét megkerestem a siklócsapágyat, mert a felső végálláskapcsoló egy kissé alulreagálta dolgot, így az egész fej leugrott a helyéről, az orsó a tengelykapcsolóval együtt kifigyelt onnan, ahol lennie kellene. A kapcsolót működtető lemezt egy kissé arrébb görbítettem, mindent is összeraktam.
Most már csudálaosan működik. Kettő skála, egy a centiket méri a második a milliket, a mikrométer skálája meg értelemszerűen a mikrométereket. Elméletben a műszer pontossága kettő ezred milliméter.
Félek tőle, hogy megvan a következő projektem is. Egy csőhajlító gép, amit a mindenhez is értő(hegesztő, villanyszerelő, elektrotechnikus, ect) kolléga a total annihilationhoz közeli állapotba hozott. Ha nem lopott el belőle semmit sem, akkor az a párszáz alkatrész ott van egy zacskóba belerakva...
*Ezzel a hatalmas hatvanpár kilómmal kellett rugózni rajta, hogy pár millit lejjebb csússzon.
Badarság. A gyertyapipában és a hozzá vezető vezetékben nincs szikra, azt a gyertya állítja elő, a szűrő a rossz elektronokat szűri ki a tökéletesebb gyújtás érdekében. ;-) Hasonló elven működik, mint az üzemanyagcsőre csattintható mágneses fogyasztás csökkentő :-D
Mert mindenhez is értetek: Szűrőt cseréltem, de nem néztem meg előtte, hogy milyen irányba kell állnia. Most meg nem indul a motor. Így kell berakni, vagy fordítva?
Az alábbi videóból látszik, hogy mindenféle ócskaságból is lehet ilyen gépet hebrákolni.
Az bennem is felmerült, hogy veszek egy használt gördeszkát, rajta van a négyből 3 görgő (ahogy megcsinálta a kolléga, az úgy nem jó, mert a szíjat hajtó görgőből nagyobb kell, nem hinném, hogy villanymotorja 6-10 ezret forog, így biztosan nem optimális a szalagsebesség.) Szóval 3 görgő megvolt neki fillérekből.
Nekem azzal, hogy mondjuk 6000-et fog forogni és melegedni fog a szalagtól.
Van otthon pár esztergált "oszlop" vagy rúd darabka, egyik bükkfából pl, kb 70es lehet, akárhány éves. Van egy 110 körüli is. De ha közelebbről megnézem, vannak rajtuk kis repedések. Bél egyikben sincs.
Én mindenkinek kétség nélkül hiszem, hogy van fából járókerék meg ékszíjtárcsa. Láttam vagy 30 éve egy fővárosi valaha asztalosműhelyként szolgáló helyet egy pincében. Ott majd" minden gépet egy valami nagy motorról hajtottak bazi széles sok méter hosszú szalaggal. Sok minden volt fából, bár már nem emlékszem a részletekre és olvastam, hogy még II. vh. repülőgépek váza is volt abból. Ezzel együtt se örülnék, ha egy ilyen fadarab forogna az arcom előtt.
Ilyen szempontból a rétegelt lemez is jobb szvsz, de valóban - önmagában sztem nem lesz kopásálló. Ez nagy igénybevétel.
Paco rávilágított a probléma lényegére. Vagy a panel elrendezése lesz átlátható, vagy mindené - csak pont a panelen található IC-k azonosítása lesz necces. A helyzetet bonyolítja, hogy egyes tranzisztortömböket is besorolják az A...z betűk alá. Ja, meg némelyik 'edge pin' (mi a magyar neve?) is ide tartozik... S akkor a ki- és bemenetekről ne is beszéljünk (amik többnyire később remélhetőleg egyszerűsödnek) pl. ppu704_G_A8 - az ilyen elnevezések egy idő után átláthatatlanok lennének számomra.
Bár elhiszem, hogy hibakeresés során nagyon jó az, ha megmondják azt, hogy a pb6800 panelen, az X csip hatodik lábát nézd meg és ha... De ez most nem az a sorozat. :/
Aztán az ic-k a panelen remélhetőleg egy négyzetrács "kockáiban" vannak, ami kockákat úgy szoktak azonosítani, hogy vannak 1-2-3-4 sorok, és A-B-C-D....stb oszlopok.
Így egy adott ic lehet mondjuk a B2 az adott panelen. Ha elé teszed a panelazonosítót kötőjellel elválasztva, akkor elég jól és érthetően azonosítasz.
Igen, ez az, ami annyira nem tetszik. Mármint az a mérhetetlen bakelitpor, amit a mutatvány termel. Ilyesmihez van egy 3M félálarcom megfelelő izékkel. De attól még beleengedem a műhelybe, világba. Ebből a szempontból a rétegelt lemez vagy az ALU szinte barátságos.
Alszom erre még párat.
Az is gond, hogy ha már nekiállok, akkor olyant szeretnék, amin 75 (76)-os szalag tud futni, nem 50-es.
És tényleg tele vagyok mindenféle (edzett, méretre köszörült) tengellyel, meg csapággyal és 150 EUR-t sem szeretnék erre költeni.
Persze a munkának is van egy észszerűsége... vagy észszerűtlensége.
