Az 1910-es, '20-as, '30-as évek világnyelve volt, s, noha azóta némiképp feledésbe merült, mostanság újból feléledni látszik.
Ennek az állításomnak igazolására az MTA 2004 januárjában újra élő idegen nyelvnek nyilvánította, s mint ilyen, érettségizni is lehet belőle, a világ bármely más nyelvéből tett vizsgával egyenértékű. Ráadásul szebb, mint azt az ember elsőre gondolná; az emberi gondolatokat, érzéseket, meglátásokat legszebben véleményem szerint az idegen nyelvek közül az eszperantóval lehet kifejezésre juttatni.
Előnyei között említendő, hogy 0-ról középfokra akár 1,5-3 hónap alatt is eljuthat az ember, ismertem olyat, aki 30 nap (!) alatt sajátította el.
Ez az eredmény a világcsúcs ismeretben nem is olyan meghökkentő, Lev Tolsztoj tartja, aki mindössze 2 óra alatt tanulta meg! Ezzel együtt csalatkozik az, aki azt hívé, hogy az eszperantót nem kell tanulni: 900 szavas alapszókinccsel rendelkezik, ám csak alany- és tárgyesetet ismer.
Elöljáróban ennyit, a további pro-argumentumokat egyébkor fejtegetem.
Bonan nokton, mia kara Geamikoj! /Jó éjszakát, kedves Barátaim!/ |