Ti a fényközeget értitek Éter alatt. Én azt kérdeztem,hogy tudsz-e valamit a kézzel fogható sötétségről , és hogy ez a valami szerinted lehet-e az éter?
Ha nagyon akarnék beirhatnék mást is ,de nem akarok. Nem vagyok a legélesebb kés . Igazad van , én megközelitőleg fejeztem ki magam, és úgy néz ki ,hogy nem arra válaszoltam amit irtál.
Mibül lenne?A test erejéből. van. Én csak azért ragaszkodom a Térhez, mert a szuperfizikus tagadja a teret, és a Tér fogalmával az emberek nincsenek tisztában.
„ A Fény nem a semmiben halad, hanem a Térben halad. A megvilágított Térben halad. A térben lévő testeket világítja meg."
"Tér-Tér-tér"...! És 'mibűl van', az a "Tér-Tér-tér"...??!
Mert ha csak 'dumából' van --téériddő, vagy "nemkvantumos-homogén fényközég" ('by-szuperfizikus')--, akkor csak 'adtunk a sz.rnak egy pofont', 'nem vagyunk beljebb', csak 'ott vagyunk, mint a mádi honpolgár', stb. ... ;-/
(azt hiszem kedves gyongyom bokretam, "Te sem vagy a legélesebb kés a fiókban" - már bocs'..! de a 2+2=4 'józan paraszteszű' realitásához való szoros ragaszkodásával, és az ebben való folyamatos gyakorlással!, sok javulás elérhető - mindenkinek...! ;) ;-)
szuperfizikus 3776 „ A relativitásnak vajmi kevés köze van a valósághoz."
Elminster 3777 „ Hát pedig: de."
Valóban ?! Na, akkor lássuk !
;-)
A rel-elm. szerint van ú.n. "idő-diletáció", "iker-paradoxon". Ilyet a valóságban soha sehol sem tapasztalunk. De ha létezne is olyan, hogy "a sebesség növekedésével lassabban telne az idő" a "fénysebességre gyorsult" ember számára akkor ez azt is jelentené, hogy az ilyen 'állapotú' ember érzékelése, reakciói is lelassulnának. (mert ne feledjük!: az idő VALÓJÁBAN sosem "relatív", hanem egy adott helyen! lévő két folyamat változásának összehasonlítása... minden más csak kamu, parasztvakítás, stb.) tehát egy lelassult reakció idejű és élet-folyamatú ember 'száguldoz' "fénysebességgel"! a zűűrben... "köze van valósághoz"..?! ("normáális ??!" ;) (arról meg már 'ne is beszéljünk', hogy egy 'sokszorosára növekedett' tömegű/energia-igényű testet kellene ellátnia, egy 'egységnyi' energia ellátó szervezetnek, testnek, sejteknek...)
;-/
Aztán: a rel-elm. szerint az e.m. hullámok a "semmiben", az ú.n. "téériddőben" haladnak. Hullámok -- hullám-alap/hordozó nélkül...! (khm...;) De ha 'úúgy nézzük', hogy a fény "kvantumos",
ezért hordozóközeg (éter/fényközeg) nélkül tud haladni a "semmiben",
akkor is meg kéne magyarázni!, hogy mi a fenéért hullámzik..?! Értve ezen azt, hogy 'a fénykvantum" mozgása MIÉRT szinuszos ?! Mi az az ok és erő, amely 'a fénykvantum" mozgás-állapotát lassulásra,
majd irányváltásra kényszeríti -- a "semmiben" !! Ilyet a VALÓSÁGBAN soha sehol nem tapasztalunk (még elméletben sem...!), azaz igaza van szuperfizikus-nak: a rel-elm-nek, "vajmi kevés köze van a valósághoz." ;-/
(" Na, erre varrjon gombot, Márton bácsi..! " ;) ;-)
A relativitáselmélet egy mesevilág, amelyet Einstein álmodott meg azért, hogy valahová el tudjon menekülni a valóság elől.
Ezt ő maga írta le.
A pelenkáktól gőzölgő lakásból, az anyja és a felesége (Mileva) állandó veszekedése elől menekült el otthonról, egy saját maga által teremtett álomvilágba. Ez hívják ma relativitáselméletnek.
Hogy te megszállott makacssággal tagadod, az csak annak tudható be, hogy nem értesz belőle semmit. Igazából a fizikából nem értesz semmit, még az iskolás fizika is hót homály neked.
"Végre őszintén kimondtad, hogy ami nem illeszkedik a relativitás tévtanához, azt nem engedik megjelenni a lektorok."
Ami nem illeszkedik a VALÓSÁGHOZ, azt nem engedik megjelenni a szaklektorok.
Figyeld! Neked még egyszer leírom: azért utasítják el a cikkeket, mert HIBÁKAT TALÁLTAK BENNE. Például, hogy ellentmondanak megfigyelési és mérési tényeknek. Persze, hogy ekkor kihajítják a szemétkosárba.
"Vagyis csak olyan írás jelenhet meg, amely a relativitáson alapul."
Megjelenhet olyan is, ami nem a relativitáson alapul. Csak illeszkedjen a VALÓSÁGHOZ.
A problémát az jelenti, hogy a relativitáselmélet soktizedesjegy pontossággal illeszkedik a valóság működéséhez, úgyhogy ha valaki egy hasonlóan hibátlanul magyarázó modellt lerak az asztalra, akkor jó eséllyel a relativitáselmélet ekvivalense lesz, azaz matematikai átalakításokkal kijön belőle a relativitáselmélet egyenletei.
Hogy értsed is: ha illeszkedik a valósághoz, akkor a szerzője feltalálta a kanálban a mélyedést, ha viszont nem illeszkedik a valósághoz, akkor tűzrevaló szemét. Az első esetben érdekes ujjgyakorlatnak számít, hogy más axiómákból miképpen lehet levezetni a világot számszerűen magyarázó modellt, viszont semmi újat nem mond.
"Mivel a relativitáselmélet a világ működésének HELYES matematikai modellje, ezért ha valami ellentétes a relativitáselmélettel, akkor szinte biztosan hibás."
Igen, így gondolják a lektorok is.
Végre őszintén kimondtad, hogy ami nem illeszkedik a relativitás tévtanához, azt nem engedik megjelenni a lektorok.
Vagyis csak olyan írás jelenhet meg, amely a relativitáson alapul.
Hát erről beszélek.
Örülök, hogy végre elismered a tényeket, amelyeket nehéz is lenne eltagadni.
"A mérce sajnos nem az, hogy egy cikk tudományos-e, hanem az, hogy ellentétes-e a relativitással.
Ha ellentétes, akkor nem engedik megjelenni."
Mivel a relativitáselmélet a világ működésének HELYES matematikai modellje, ezért ha valami ellentétes a relativitáselmélettel, akkor szinte biztosan hibás.
És még egyszer: nem azért utasítják el az ilyeneket, mert ellentétes a relativitáselmélettel, hanem mert HIBÁSAK.
Nincsen olyan, hogy "relativista" pont ugyanúgy, ahogy nincsen olyan, hogy "gömbföldes".
Akiket te "relativistának" titulálsz, azok szimplán a valóság helyes modelljét elfogadó emberek. Az ilyeneket nem nevezzük külön, csupán a hamis modellek hívei aggatnak ilyen címkéket az épeszű értelmes és hozzáértő emberekre.
"És persze te tudod, hogy melyik a valódi tudományos cikk és könyv."
Amiket lektorált szakfolyóiratokban és egyetemi kiadású könyvekben találhatsz, és amikre tudományos weboldalak hivatkoznak nem pedig ufókos-ezóspirituszos áltudományos néphülyítők.
De ezt egy gimnázium szintű tárgyi tudással bárki tudja.
Viszont ha még a gimnáziumi ismeretek is magasak valakinek, ott a csoda sem segít. Nekik írják a szélhámosok a Hihetetlen! magazint meg az ufókos-ezóspirituszos bepalizásokat. A szobahőmérsékletű IQ-val rendelkező hidegburkolóknak meg műkörmösöknek.
Amiket lektorált szakfolyóiratokban és egyetemi kiadású könyvekben találhatsz, és amikre tudományos weboldalak hivatkoznak nem pedig ufókos-ezóspirituszos áltudományos néphülyítők.
Sarkadi Dezső fizikus vagyok, 1972-ben végeztem az egyetemet Debrecenben. Diploma-munkám témája elméleti fizika volt (relativisztikus kvantumelmélet, Dirac egyenlet). Lett volna helyem az Elméleti Fizika tanszéken, de akkor már úgy döntöttem, a saját utamat járom a fizika kutatásában. A hosszú távfutó magányához hasonlóan, kemény, munkás évek következtek, megrögzött célom volt, hogy a fontos fizikai varrótűket megtaláljam a nagy szénakazalban.
Ma a fizikában a kutatás fordított módszerét látom. Newton idejében a fizika kutatásának alapját a megfigyelt kísérleti eredmények, főleg a csillagászati megfigyelések képezték. Csak ezen az úton születhetett meg a newtoni mechanika, mely Kepler csillagászati megfigyeléseire épült. Manapság viszont egyre több és csodálatosabb elméletek születnek a fizika területén, ugyanakkor a kísérletek vissza lettek minősítve, a megfigyelések célja csupán ezen csodás elméletek igazolása maradt. A fizikában manapság favorizált Standard Modell (elmélet) nagyszámú ismeretlen fizikai paramétert tartalmaz (feltételezve róluk, hogy univerzális fizikai állandók), meghatározásuk a kísérletek feladata (részecske gyorsítókban). Ugyanakkor a kvantummechanika születésekor elegendő volt mindössze három fizikai állandó ismerete (ezek a fénysebesség, a Planck állandó és az elektron tömege).
A mostani bonyolult fizikai elméletek igazolása céljából számos különleges kísérlet végrehajtása vált szükségessé, de nem csak a nagy energiájú gyorsítókkal. Jelenleg a kiemelt kísérletek a nagy energiájú (és drága) részecskegyorsítókhoz kapcsolódnak,
melyekben létrehozott, egyre nagyobb energiájú (tömegű) és egyre kisebb ideig létező elemi részecskék bomlását tanulmányozzák. A részecske energiák növekedésével az elméleti kiértékelés nehézségei is növekednek. A Standard Modellben szereplő fizikai állandók meghatározása is ezáltal
egyre nehezebb feladattá válik. Más oldalról, a nagyszámú fizikai állandóval jellemzett elmélet sok fizikusban csak növeli a kételyeket az elmélet valóságos fizikai tartalmát illetően.
A fizika története megmutatta,
a sikeres fizikai elméletek csupán néhány fizikai állandót tartalmaztak, melyekről hamar kiderült, hogy azok valóban univerzális fizikai állandók. Az is tény, hogy a valóban sikeres fizikai elméletek egyszerűek, matematikai modellezésük alig haladja meg a mai középiskolai matematikát. A néhány fizikai állandóval jellemzett egyszerű sikeres fizikai elméletek megerősítik az emberben azt a meggyőződést, hogy a természet alapvetően egyszerű, matematikailag könnyen modellezhető.
Személyesen erősen hiszek a természet egyszerűségében, pontosabban, a természet egyszerű elméleti leírhatóságában. Ennek egyszerű oka van, szeretném a természetet a lehető legkisebb energia befektetéssel minél jobban megismerni. Van ennek egy fontos gyakorlati haszna is, az egyszerűség jelentősen megnöveli a vizsgált fizikai probléma átláthatóságát, ami erősen hozzájárul az optimális fizikai-matematikai modell megtalálásához. Ennek a szemléletnek szoros kapcsolata van a régóta ismert kutatási elvhez,
ez az Occam borotvája. Ez a fölösleges, szükségtelen dolgok elhagyását követeli meg a kutatási folyamatban.
Nyilván, az Occam borotvájának egyenes következménye a fizikai leírás egyszerűsödése. ... 7.3. A magyar kísérlet Néhány évvel ezelőtt kutatócsoportunk matematikai ingával vizsgálta a dinamikus gravitációt egy gravitációs zajoktól mentes helyre telepített laboratóriumban, egy távoli faluban. A vizsgálatok során az egyik kollégát mobiltelefonon hívták, és a számítógép monitoron megjelenő kirajzolt inga mozgásában egyértelműen zavar jelentkezett. A mobiltelefon körülbelül másfél méterre volt a matematikai inga tömegétől. Az ingamozgásában a telefonhívás egyértelműen azonosítható volt: az inga mozgásának változásában, fázis-és amplitúdómodulációja megjelenésével.
A fizikában a matematikai ingát általában nem alkalmazzák a gravitáció mérésére,
kivéve a helyi gravitációs gyorsulás mérését. Az újonnan feltárt dinamikus gravitációs tulajdonságok ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy az egyszerű matematikai inga is alkalmas eszköz a newtoni gravitációnál nagyságrendekkel erősebb dinamikus gravitáció tanulmányozására. ... Végül létrehoztunk egy egyszerű műszert a dinamikus gravitáció detektálására, amely két gyengén kapcsolt ingát tartalmaz (7.3.1. Ábra). A dinamikus gravitációs detektor (vevő) két sima, párhuzamos kerámialappal valósul meg, amelyek a mennyezetre vannak felfüggesztve, körülbelül 3 méter hosszú damilokkal
(T≈ 3,5 s ingaperiódus). A kerámialapok csatolt ingákat alkotnak, keskeny rezonancia görbével, elkerülve a környezeti, széles frekvencia spektrumú mechanikai és gravitációs zajt. A csempék tömege körülbelül 150-150 gramm, méretei 120 x 120 x 5 mm. A lapok közötti rés körülbelül 5mm. A csempe közötti gyenge mechanikai kötés a bennük lévő légrés révén valósul meg. AD1 és D2 optikai elmozdulás érzékelők mechanikusan nem érintkeznek a csempékkel. A detektorok jeleit valós időben működő személyi számítógép dolgozza fel. A kerámia burkolólapok tipikus amplitúdója normál alapállapotban körülbelül 20 mikron.
A gravitációs adó egy egyszerű inga, ugyanolyan frekvenciájú, mint a csatolt ingavevő. Az M s adó tömege körülbelül 6 kg ólomból készült. Az adó és a vevő közötti távolság körül-belül R = 4 méter. Az adó tömegének kis mozdítása hatására
a gravitációs detektor mérhető jelet ad a számítógépnek. Rezonancia esetén a csempe amplitúdója 3-4 mm-ig emelkedik. Nagyon fontosa gravitációs vevő megfelelő árnyékolása. A sikeres kísérlet optimális feltétele az alacsony szintű vibrációs és gravitációs zajkörnyezet.
Ahogy a fejezet elején elhangzott, hogy a sikeresen tesztelt új gravitációs detektor nemcsak a mozgó tömegekre, hanem a mobiltelefon hívásokra is érzékeny. A további vizsgálatok megmutatták, a gravitációs detektor érzékeny a változó intenzitású fényre és hősugárzásra is. Mindezekből következik, ez a dinamikus gravitációs érzékelődetektor érzékeny minden elektromágneses sugárzással járó tranziensre, például bármely nagyobb teljesítményű elektromos fogyasztó (fúrógép, porszívó, televízió, transzformátor stb.) be-ki kapcsolása esetén. Fontos megjegyezni, hogy a méréshez használt elektronikában a közvetlen elektromágneses zavar kiszűrésére különös gondot fordítottunk, a gravitációs méréseink nem tartalmaztak saját mérőeszközből származó hamis jeleket. Ez az egyszerű műszer még 50-100 km távolságból is képes érzékelni a szélvihart, amit a megnövelt lengési amplitúdó demonstrál. Ez a jelenség nyilvánvalóan a hatalmas légtömegek mozgásának dinamikus gravitációs hatásának köszönhető.
A 7.3.2. Ábra egy sikeresen megvalósított dinamikus gravitációs kísérletet mutat be villogó lámpával (5 W teljesítmény R = 4 m távolságban), amely a dinamikus gravitáció forrásaként szolgál. A villogó frekvenciát úgy állítottuk be, hogy a csatolt ingák maximális amplitúdóját produkálja, ami azt jelenti, hogy a rezonancia módszer alkalmazása is hozzájárult a sikeres méréshez.
Összefoglalva, az új gravitációs detektor érzékeny a környező térben bekövetkező minden energiasűrűség-változásra, amelyet bármilyen időfüggő energiaforrás előidéz,
akár nagy távolságból is. A gravitációs detektor lágyvas burkolata biztosítja, hogy az elektromágneses sugárzásnak csak a gravitációs komponense érje el a csatolt ingát. ~
... A kísérletben vizsgált gravito-mágneses sugárzás fogalma jelenleg nem létezik a modern fizikában. A jelenség további vizsgálata fontos fizikai eredményekhez vezethet, ezért kívánatos a jelenség további vizsgálata jól felszerelt, professzionális minőségű laboratóriumokban. Ugyanakkor a kísérlet egyszerűsége alkalmassá teszi a gravito-mágneses sugárzás tanítását a kísérlet élő bemutatásával akár középiskolában is.
Elgondolkodtató tény, hogy a felismert gravito-mágneses sugárzás, amely az izzólámpa és az érzékeny kettős matematikai inga között természetesen energia-átvitelt valósít meg, a newtoni statikusgravitációhoz hasonlóan akadálytalanul áthatol a lágyvas doboz falán. Míg az atommag diszkrét gamma-sugárzási spektruma viszonylag könnyen árnyékolható, mint ismeretes, a neutrínó sugárzás könnyen áthatol még a Föld méretű anyagon is. A gravito-mágneses sugárzás spektruma hasonlóan folytonos lehet, amint azt a neutrínósugárzás („béta-bomlás”) elmélete bizonyítja. Lehetséges, hogy a neutrínósugárzás és a gravito-mágneses sugárzás egy és ugyanaz? Ennek eldöntése a jövő feladata. Várható tehát, hogy az itt bemutatott gravito-mágneses kísérletet rövid időn belül számos fizikai kutatóhelyen megismétlik.
A könyvemben megmutattam, a fizika törvényei szükségszerűen egyszerűek, pontosabban az alapokat tekintve. Az egyszerű alapokra épül a fizikai természet elképesztő bonyolultsága, de mindig biztosaknak kell lennünk abban, hogy a bonyolultságok mögött egyszerű természeti törvények húzódnak. Könyvemből az is világosan kiderült, a fizika mai haladása nem feltétlenül a nagy energiájú gyorsítókhoz kapcsolatosak. Egyszerű házi kísérletekkel sikerült kimutatni a „dinamikus gravitációt”, azaz a mozgó testek közötti fellépő erős gravitációt, mind vonzó, mid taszító formában.
Ennek mind az elméleti, mind a gyakorlati jelentősége jelenleg még nem ismert, de biztosan meglepő fejlődés várható a jövő gravitációs fizikájában. Könyvemet elsősorban a jövő fizikus generációjának ajánlom, mely biztosan jelentős inspirációt ad a fizika tanulásához és a kutatásához is. De fontos megjegyeznem, könyvem tartalma egyelőre még nem szerepel az egyetemi oktatásban, az egyetemi vizsgákon a könyvemre való hivatkozás nem szerencsés. ... Ennek ellenére a könyvem tanulmányozása mintát nyújt a nyitott, szabad fizikai gondolkodásmódra és a sikeres kutatás módszertanára.
