Nagyon masszív órák. Megjegyzem, szervizeltem egy Junghans J30BZ fedélzeti órát, ami konkrétan egy magyar második világháborús Héjában dolgozott, és a lezuhant, szétkenődött gép roncsaiból mentették ki. Volt mit javítani rajta - de az inkább az idő vasfoga miatt - de tengelycsapok abban sem törtek. Egy csavar igen, de lehet, az sem a lezuhanáskor. Nyilván eleve elvárás volt ezektől, hogy sok g-s vibrációkat és terheléseket probléma nélkül bírjanak.
Viszont a J30BZ olyan nagyon azért nem finom szerkezet, erősített billegőcsapokkal (ami szintén a pontosság ellen dolgozik), de persze a célnak megfelel, egy pár órás repülési idő alatt legfeljebb másodpercekben mérhető eltéréssel eljártak így is. A későbbi ruszki ACSSZ órák viszont egészen igényes és finom, komplex mechanikák, meglepően jó pontossággal, ha rendben vannak, kronométernek beszabályozhatók.
Mivel nem igazán éreztem úgy, hogy roncsolás mentesen ki tudom szedni a karimát, ezért a maszkolásnál maradtam. Körberagasztottam a palástonm majd ráhajtogattam a karimára. Ezután finom szikével körbevágtam az él mentén. Így egész jó lett.
Kapott 2 réteg rozsdagátló alapozót, majd 2 réteg fedőt. Holnap (vagy később.. ) nekiállok az összerakásnak.
Nem tudom hogyan csinálod és nem is hogy kötekedjek...-nem a megfelelő helyen áll az óramutató a percmutatóhoz viszonyítva. 12-órára rakok mindent a mutatók szerelésekor.
Kész a második is. Ez volt a festékes plexis. Szerencsére denaturált szesz lehozta hiba nélkül.
Szétszedtem, kimostam, kentem, összeraktam. Most megtanultam, hogy a horgony tengelyét ne kenjem... Egy óra kínlódás után rájöttem miért áll meg mindig. Szerencse, hogy 1-2 napja olvastam erről valahol, hogy az illető is ezzel szívta meg. Végül kimostam a horgony tengely köveit, azóta rendben ketyeg. A billegő szét és összeszerelése volt még húzós, de végül sikerült! Gyorsan betokoztam, hogy egyben is lássam. Így is tetszik, de fel lesz újítva a "kasztni" is. Szépen le lesz maratva a festék, majd alapozó, fedő festék. Lasan majd alakul.
Időben változott a rugó végének rögzítése. A tőke jellemzően a hídba kis csavarral befogatott csap, azt még könnyű oldani. De a tőkéből a koraiak még a "hagyományos" megoldások voltak, furattal, és kihúzható kis ékkel. Aztán jött felhasított tőke, amit összeszorítottak a rugónál, meg van olyan is, ahol ragasztották a rugót. Ez utóbbiakat nehézkes oldani-cserélni, ha egyáltalán lehetséges sérülés nélkül.
Azért ezek olcsó órák voltak a maguk korában, elég jó alkatrész-ellátással, nem számoltak azzal, hogy majd nekiállnak nagyokat javítgatni órások, fillérekért lehetett szerelt komplettet kapni hozzájuk, egyben cserélték egy tengelytörésnél.
